Este annyira belefeledkeztem a jelentés írásba, hogy nem sokkal éjfél után mentem haza. Mérges is voltam magamra, mert másnap délelőttös műszakban leszek és azért jót tenne egy kis alvás. Reggel most kivételesen nem a csipogóra keltem fel, hanem az ébresztőórára. Kicsit el szontyolodtam, mert ez azt jelentette, hogy még nincs semmi ügy, de ugyanakkor boldog is voltam, mert jó tudni, hogy az éjszaka alatt nem nőtt a gyilkosok száma.
Reggeli közben elolvastam az e-mailjeim. Sok volt köztük a reklám, de azért volt egy, amit megnéztem, ez nem mástól jött, mint a testvéremtől Valentie-től. Egy évvel pontosabban tizenhat és fél hónappal volt fiatalabb nálam, de sokkal magasabb és nagyobb darab volt, mint én, gyakran a bátyámnak nézték. Pennsylvániában csak Valensnek hívtuk, mert ezt jobban szerette. Anya kis kedvence volt világ életében, mindig mindent ő kapott és az ő meggyőzései is hatásosabbak voltak mit a sajátomé. Nem zavart annyira ez az egész dolog, ha nem esett róla szó csak a család belső köreiben, mert fel sem fogtam, de amikor anya már társaságban szavalta, hogy milyen okos a kisfia már nagyon is zavart. Bekaptam egy kanál müzlit és olvasni kezdtem a levelet:
Hello!
Először is köszönöm a segítségedet, nem is én voltam a hibás, mert nem figyelt oda a haverom, aki vezetett és én csak a kocsiban ültem.
Anya is köszöni és üzeni, hogy ha akarsz mindent meg tudsz te oldani. Képzeld el anya, ha vége lesz az elkövetkezendő 3 hónapnak vesz nekem egy kocsit és nem az ő Suzukijával kell majd járnom, hanem a magam kis Subarujával. Ja és már nekem is van egy saját munka helyem, közel a házhoz ahol egykor te is laktál. Nem tudom miért kellett elmenned, de mindegy is, mert most megyek, találkozom Isabellel a barátnőmmel.
Szia Valens
Egy kicsit zokon vettem, hogy ez az anya véleménye a dologról, de nem volt sokáig időm agyalni rajta mert indulni kellett a műszakom ugyanis hamarosan kezdődik. Egy fekete fehér csíkos tunikát, egy barna nadrágot, és egy sport cipőt vettem fel.
Egy magas férfi szállt ki az autójából a a West Boradwayen lévő egyik puccos szálloda előtt. Fekete haját a szél mohón fújta, de nem látszott rajta, hogy zavarta volna. Inkább jobban feszegette az a dolog, hogy nem ment oda hozzá senki, hogy elvegye a kocsi kulcsot, ő pedig mehessen a dolgára. Miután nem jött ki egy árva lélek sem gondolta bemegy és megkérdezi, hogy New York egyik legjobb szállodájánál miért nincs londíner, hogy kiszolgálja. Már éppen megindult, amikor a bejárati ajtón egy férfi esett ki a járdára egyenesen a lába elé. Öltönyben volt, és nyakkendőt viselt, de az arca nagyon zavart, és ijedt volt. Meglepődve, de riadtan nézte, hogy a férfi levegőért kapkod, és valamit mond. Közelebb hajolt hozzá, majd csendben hallgatta a haldokló utolsó szavait:
-Segítség, hívja a rendőrséget megmérgeztek.-könyörgött suttogva, majd lecsukta a szemét.
-Na, már csak ez hiányzott.-jegyezte meg a férfi flegmán, majd előkapta vadonatúj mobilját és hívta a 911-et.
-Igen itt a 911 segély hívó, miben segíthetek?-kérdezte egy női hang a telefon túloldaláról.
-Egy gyilkosságot szeretnék bejelenteni.
-Értem és hol történt?
-A West Broadway SoHo Grand Hotel szállodája előtt.
-Azonnal küldöm a kollégákat, kérem, ne nyúljon az áldozathoz, és másnak se engedje meg, valamint ne menjen el a helyszínről.-kérte kedvesen a diszpécser.
-Remek már csak ez hiányzott.-morogta bele a telefonba és lecsapta.
Csak az iroda ajtaján kellett betenni a lábam és egyből megszólalt a csipogóm. Kifordultam az szobából és a liftben néztem meg a címet: West Boradway Soho Grand Hotel. Ez volt New York egyik legjobb öt csillagos szállodája. Igaz csak olvastam róla és kész vagyon volt ott eltölteni egy éjszakát is. Az út nagyon könnyű volt, mert ha riasztást kapok, akkor be kell kapcsolni a szirénát, hát én így tettem, ennek hatására minden vezető elengedett, és a pirosnál sem kellett megállni.
A helyszínen már ott volt Ryan ezüst kocsija, mellette pedig egy fekete BMW olyan, mint az enyém. Az utcán a sárga szalag már körbe kerítette a holtteset, mögötte bámészkodó szemek leselkedtek, a belső oldalán pedig John gyűjtötte a bizonyítékokat, Ryan pedig a szemtanúk vallomását vette fel.
Amikor észrevett egyből otthagyta a tanút és hozzám sietett, én pedig mosollyal köszöntöttem:
-Hello az áldozat Erick Lutes, Luther Worner találta meg, vagyis esett a lába elé, ahogy ő fogalmazott.
-A Time Worner cég tulajdonosa?-ez volt világ legnagyobb szórakoztatóipari-, és médiakonglomerátuma New York-i központtal. Ránéztem a férfira, nagyon idegesnek tűnt, és éppen egy tiszttel szólalkozott össze, mert már elege volt a várakozásból.
Ryan bólogatott, közben meglátszott rajta, hogy őt is idegesíti a férfi viselkedése.
-Menj, csak fejezd be a kihallgatást, mert még a végén két áldozatunk lesz.-vigyorogtam rá, mire morogva megindult.
Átbújtam a szalag alatt, és John köszöntött:
-Hello, megnéznéd az áldozatot?-nézett rám kérően.
-Szia, milyen volt a las vegasi utad?-érdeklődtem, ahogy ránéztem a testre, és vizsgálni kezdtem.
-Hát milyen Las Vegas? A szerencse városa csak annak, nem akit elkapnak gyilkosság vádjával.-válaszolt, majd ő is a tetemet vizslatta. Ezzel arra utalt, hogy azért volt Vegasban, mert egy nyomozásban segített az ottani helyszínelőknek, és sikeresen elkapták az elkövetőt.
-A halál okát így elsőre nem tudom megmondani, nem látok rajta sérüléseket. Nem mondta a halál pontos idejét a szemtanú?-mutattam Ryanékhez.
-De pontosan fél tíz után öt perccel.
-Vigyék be a hulla szállítók a holttestet, és majd bent kiderítem.-intettem a két kigyúrt férfinak, és azonnal odajöttek feltették a hordágyra majd elmentek vele.
-A szemtanúnk annyit mondott, hogy éppen be akart menni a szállodába, amikor Ericfoglalkozott vele.-számolt be Ryan.
-Akkor bent kezdjük a kutatást?-fordultam Johnhoz. Bólintott, és mid a hárman elindultunk a szálloda felé.
-Ang használd ki a helyzetet, mert nem hiszem, hogy még egyszer betesszük ide a lábunkat.-súgta a fülembe poénosan Ryan.
-Na, ez biztos.-somolyogtam.
A szálloda belül hatalmas volt. A falakon képek lógtak a Central Parkról, a Brooklyn hídról, és New York nevezetes építményeiről, köztük a Szabádság szoborról, és az Empire State Buildingről. A recepciónál egy középkorú nő állt, egyenruhában, és egy kuncsafttal fecsegett. A lépcsőn, és a lifteknél egy egy hordár állt, várva az újabb borravaló lehetőségét. A bejárattól egyenesen jobbra fordultunk az egyik ajtóra ez volt írva: Ebédlő
Az ajtón belépve csodálatos látvány tárult elém: Egy nagyon hosszú asztal volt megrakva mindenféle ételekkel, a legdrágábbtól a legegyszerűbbig minden előfordult. Az asztal két oldalán kisebb asztalok voltak megterítve, egy váza virággal a közepén. Egy hiányzott a teremből, az emberek. Mivel mérgezést mondott az áldozat ki kellett üríteni a szobát, így csak mi hárman voltunk ott.
-Valaki éhes?-Ryan szólalt meg először. Én még mindig némán bámultam és ámultam, John pedig ugyanezt csinálta, mint én csak valami máson törte a fejét:
-Én nem ennék ebből, mert lehet, hogy itt van a gyilkos fegyver.-rázta a fejét
-Jól van ez igaz.-helyeselt Ryan.
-Akkor most minden kaját külön be kell vizsgáltatni?-sápítoztam riadtan.
-Sajnos igen.-John bólintott, nekem csak annyi volt erre a reakcióm, hogy felhúztam egy kesztyűt és megindultam a fényképezővel.
-Ha most megbocsátotok nekem sürgős dolgom van.-lelépett Ryan. John és én is nevettünk, mert ügyesen kihúzta magát a munka alól.
Másfél órán keresztül pakoltuk az ételeket, és címkéztük fel. Volt közöttük sajt torta a legdrágább sajtból, szarvas gombás fogások, és olyan ételek, amelyeknek még a nevét sem tudtam. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, de hasonló helyzetben volt John is.
Az italokkal már kevesebb problémám volt, mert többek között borok voltak, amiken volt címke is.
A boncterembe érkezve már láttam, hogy az Eric teste elő van készítve, így gyorsan nekiláttam mielőtt még Ryan arra jönne be, hogy nem csináltam semmit.
A boncolásra John és Ryan érkezett, ami egy kicsit meglepett, mert Johnt nem sűrűn látni a patológián. Felvettek egy-egy kesztyűt és közelebb jöttek hozzám, és az áldozathoz, akit akkor takartam le.
-Na, mondj nekünk valami jó hírt.-szólalt meg Ryan.
-A halál oka mérgezés. Méghozzá deliri.....-mondtam, de látván Ryan arcát megsajnáltam, és hétköznapi nyelven folytattam:
-Alkohol mérgezés, metil alkohol. Olyan látszatra, mint az etil alkohol, de mérgező. Sokan összekeverik az alkohollal, ezért is a sok halálos eset.
-Jó, de hogy került egy öt csillagos szállodába metil alkohol?-furcsállta John.
-Azt még nem sikerült kiderítenem. A gyomor tartalma sem valami kecsegtető, evett valami csokis túrós süteményt, és ivott rengeteg bort emellett martinit, meg pezsgőt.
-A szállodában egy fogadás volt, ezért volt megterítve az asztal.-magyarázott Ryan.
-Megröntgeneztem, el volt törve az 5. és a 6. bordája, valamint, számos előző sérülése is volt. Felhívtam az egyik ismerősömet, aki készséggel segít nekünk és ideadja majd Eric orvosi leleteit. Ja és volt az ajkain valami anyag is. Felküldtem Carlanak, a ruháival együtt.-ezzel befejezettnek tartottam a kis beszámolómat.
-Utána nézek az áldozatnak, hátha volt valami olyan ügye, amivel bajba keveredett...-kiment Ryan.
-Te pedig menj, a laborba segíts a többieknek, mert Juliett elutazott Franciaországba Adam pedig szabadnapos. Így hát szüksége van rád Carlanak és Eddienek.-bólintottam és a laborba indultam.
Már a lépcsőfordulónál álltam, amikor hallottam, hogy nagyon jó kedve van Carlanak, és Eddienek, mert hangosan nevettek.
-Zavarok?-ahogy beléptem mindketten elhallgattak. Pár másodperc múlva megint nevetve szólalt meg Carla:
-Segítenél?
-Persze ezért jöttem John küldött fel, mit kell tennem?
-Először is nézd meg az ajkán talált anyagot, aztán meg majd meglátjuk.-válaszolt készségesen Eddie. Nekiláttam hát a munkának: Elővettem egy kémcsövet, amibe öntöttem egy kis folyadékot, majd belettem a centrifugába, és vártam. Váratlanul megcsörrent a telefonom, gyorsan kiszaladtam a folyósóra, és felvettem:
-Igen tessék itt Dr. Angel Driscroll
-Szia Angel Chase vagyok. Van némi hírem az elhunyt áldozatról Eric Lutesről.- Dr. Robert Chase volt az egyik munkatársam, amikor a Pennsylvániában dolgoztam gyakorlaton, és ő is idejött New Yorkba, mint minden vidéki.
-Ohh ez remek hír nagyon köszönöm. Munkában vagy?
-Igen itt leszek még este is.
-Nézd, most még van egy kis elintéznivalóm, de még a nap folyamán bemegyek érte rendben?
-Persze persze.
-Chase nagyon szépen köszönöm.-leraktam a telefont, és visszamentem a laborba, közben a centrifuga is végzett. Éppen a papírt nyomtatta ki a gép. Izgatottan kikaptam, és keresni kezdtem azt a kifejezést, hogy összetevők, amit meg is találtam: tengeri alga, és moszat. Felhúzott szemöldökkel olvastam át még egyszer és ekkor vettem észre a felhasználást: haleledel.
-Nem akarod megosztani velünk is?- kérdezősködött Eddie és Carla is tágra nyílt szemmel nézett rám.
-Ja de ez haleledel.-ők is olyan csodálkozó képet vágtak akárcsak én.
-Most megyek, mert lehet, van valami hír az áldozatról.-kimentem és a többiek némán bámultak utánam. A nyomozó iroda ajtajánál Ryan állított meg.
-Van némi infóm az áldozatról.
-Igen ez remek akkor gyere velem, mert nekem is van, infóm most megyek a belső informátoromhoz.-Ryan mosolyra derül arca számomra azt jelentette, hogy
velem fog tartani.
-Elárulod hova is megyünk, mert én vezetek, ha akarod addig, amíg el nem fogy az út, de érted ahhoz benzin is kéne.- jegyezte meg gúnnyal.
-Menjünk a New York City Health and Hospitals Corporation-ba. Van, ott egy régi jó barátom tudod, akit mondtam, a boncoláson.
-Igen igen.
-A részleteket majd megtudod.-titkolóztam - Na és te mit akartál?
-Kiderítettem, hogy Eric egy szerencsejátékos volt, és sok mindenkinek tartozott. Éppen egy ilyen emberkéhez indultam.-felelt.
A laborba John lépett be, Carla pedig ijedten fordult meg.
-Szia, bocsi, ha ilyen rémisztő vagyok.
-Nem dehogy is csak jó téged újra itt látni.
-Köszönöm. Na és mi a helyzet a bizonyítékkal?
-Angel most ment el, mert talált valamit az áldozatról. Azt hiszem Ryan is vele van. Én pedig az ételeket és italokat vizsgálom. Egyelőre semmi eredmény.
-Jó csak dolgozzatok tovább és értesítsetek a fejleményekről.-elment John magára hagyva Carlát.
A kórházba beérkezve elfogott egy déjá vu érzés. Visszagondoltam arra az időszakra, amikor még kórházban dolgoztam, a fehér falak, fehér, kék, zöld, néhol rózsaszín színű ruhákban rohangáló orvosok és ápolók. Chase a pihenőben várt ránk. Ryan szemében nagy kíváncsiságot láttam, de azért egy kicsit húztam az időt a bemutatással:
-Hello Chase.-átöleltem, mert már régen nem láttam csak beszéltünk telefonon, és most jó volt viszont látni. -Ő itt Ryan Flack nyomozó, a társam. Ryan ő itt Dr. Robert Chase, munkatársak voltunk Pennsylvániában a kórházban.-a két srác kezet fogott majd Chase vette át a szót:
-Végeztem egy kis kutatást Eric után. Lehet meg fogtok lepődni, de Eric tiszta, mint a hó. De van egy ikertestvére Henri Lutes akivel tényleg hasonlítanak. Számos balhéban vett már részt, egy kollegám az orvosa, és azt mondta, hogy nagyon jó viszonyban vannak, de Henri szerencsejátékos, ezért sok köztük a nézeteltérés.-csodálkozva hallgattuk mindketten.
-Állj én felhívtam a céget ahol Eric dolgozott, és azt mondták, hogy ő a szerencsejátékos.-nem értette Ryan a dolot akárcsak én.
-Ez azért van, mert Henri Eric nevében szerencsejátékozott. Az orvosának mindent elmondd, de mivel ez orvosi titoktartás lenne, nem szeretném, ha ez kiderülne, hogy innen tudjátok.- mondta jelentőségteljesen, és rám nézett. Ezzel arra utalt legalábbis szerintem, hogy mivel orvos vagyok nekem jobban meg kell értenem.
-Persze semmi nem fog kiderülni, ne aggódj.-bizonygatta Ryan. Chase bólintott, és ránk villantotta a fogsorát.
-KÉK RIADÓ.-szólalt meg egy nővér az egyik teremből.
-Most mennem kell, majd még beszélünk.-felkapott egy pár kesztyűt és bement a kórterembe, ahol gondolom egy beteg haldoklott. Még egy utolsó pillantást vetett kettőnkre, és kiabált egy nővérnek, hogy hozza a tappancsokat.
-Na, jó és most hova?-kérdeztem Ryant, amikor a bejáratnál voltunk útban a kocsi felé.
-Utána nézek, mit szólsz?-vetette fel. Mosolyogva mozgattam a fejem fel és le, amit Ryan igennek vett.
Carla a központban a haleledellel foglalkozott, amikor elkérte a szállodának azt a listáját, amiből kiderülhet az eredmény hosszas munka, és egy bögre kávé után megtalálta, hogy van egy akváriuma a szállodának, és azt is ki eteti a halakat.
-Eddie jössz velem?-nézett rá kérően
-Igen, de hova is?-nem nagyon volt képben, mert éppen egy másik nyomozást is vezetett.
-Tudom, honnan van a halkaja, és beszélni kéne a takarítóval.
-Ja, hát persze.-mosolygott, és elindultak a szállodába. Az utat hamar megtették, mert Eddie egy kicsit agresszív vezető, amire tett egy megjegyzést is Carla amikor kiszálltak a kocsiból, amit Eddie csak egy fintorral viszonzott:
-Ugye tudod, hogy veszélyes vagy a saját és mások környezetére is, ha vezetsz?
-De Carla lehet, egy gyilkos fut el tőlünk.
-Jaja.
-Hello maga a takarító, aki a halakért felel?-Eddie meglátott egy férfit, aki seprűvel a kezében mászkált, barna, már-már félig kihullott haja volt, és a ruhája is foszladozott, ebből godolták, hogy régen itt dolgozhat.
-Igen én vagyok.- megtörölte a jobb kezét és kezet akart fogni Eddievel de ő ügyesen kicselezte a dolgot.
-Akkor elmondaná, hogy hogy került Eric Lutes ajkára a halelemózsia?-Carla vette át a beszédet.
-Nem tudom, valószínüleg ott volt a raktárnál.
-Ja és belekóstolt a halak betevőjébe igaz? Na, idefigyeljen, maga egy nagyon jó hírű szállodában dolgozik, ha most bevisszük kihallgatni, akkor az, lesz a legkevesebb, hogy egy jelentés készül magáról ergó priusza lesz, és ez nem tesz jót a többéves munkaviszonyának.-magyarázta el a helyzetet Eddie
-Jó rendben van. Amikor megláttam nagyon részeg volt, és össze vissza beszélt. Megpróbáltam felállítani, és elvinni a gyengélkedőre, ezért adtam neki egy kis vizet, hátha jobban lesz leitta magát és akkor töröltem le az ajkát előtte meg a halakat etettem meg, és valószínű, hogy így került rá.
-És amikor felállította, akkor vágta ki az utcára, mert nem a gyengélkedőn volt, hanem az utcán esett össze.
-Ahogy felállítottam, megrémült, és kirohant. De nem bántottam hidjék el.-kérlelte Carláékat.
-Jó akkor, ha még valami eszébe jutna, akkor kérem, szóljon, mert ha rájövök, hogy titkolózik akkor annyi az állásának.-ádadta Eddie a névjegyét.
-Te hiszel neki?-kérdeze Eddie a kocsi felé menet.
-Igen nézd nem volt valami jó állapotban sem az öltözéke, sem a külseje, ebből gondolom, nem valami sikeresen keres. Miért játszana a megélhetésével?-Carla jól gondolkozott
-Jó igazad van, de miért nem szólt valakinek? Nem lehet hős azzal, hogy elvisz a gyengélkedőre egy részeget.
-Hát még mi sem vagyunk azok. Kérem a kocsikulcsot.-tartotta a kezét Carla
-De miért?
-Mert én vezetek.-Eddie megadta magát, és visszafele, már Carla űlt a kormánynál.
-Kérdezhetek?-kíváncsiságot éreztem Ryan hangjában ezért bólintottam. Várt néhány másodpercet, majd kicsit féléneken megszólalat:
-Te és Chase együtt jártatok?-nagyon meglepett Ryan kérdése, hírtelen nem is tudtam mit is mondhatnék.
-Nem, de ezt honnan veszed? Nem volt barátom mióta...-itt elhallgattam.
-Ne haragudj, hogy letámadlak, csak úgy nézett rád, szóval érted.-gondolom ez az egész dolog zavarba hozta, de nem nagyon hittem el, hogy azért kérdezi, amit mondott.
-Miután elhagytam a rendőrséget velük dolgoztam egy teamban, és akkor ismertem meg, de nem jártunk, csak olyan jó barátok vagyunk.
-Értem, de amit az előbb mondtál, azt nem akarod elmondani?-továbbra is kivácsi volt, de erre még nem voltam kész.
-Ha el tudom mondani, akkor te, leszel, az első megígérem.
-Bocsánat, nem akartam, hogy rosszul érezd magad, de rám számíthatsz.-mosolygott. Én is visszamosolyogtam rá, és a kocsiból kiszálltam, mert időközben megérkeztünk a központba.
-Ang, utánnanézek ennek az Eric tesója gyereknek, és ha lesz, valami majd szólok.-szólt Ryan amikor a liftnél álltam, ő pedig a nyomozóiroda ajtajánál állt.
-OK.-vigyorogtam, és felmentem a laborba.
-Sziasztok, mire jutottatok, amíg távol voltam?-kérdeztem Carlát, és Eddiet.
-Hát a halak kosztjával nem arattunk sikert, mert csak a takarító akart segíteni az áldozatnak.-felelt Eddie egy kicsit szomorkásan, de méreg is volt benne.
-Az ételekkel kapcsolatban van egy jó hírem, megvan a gyilkos lötyi.-Carla egy papírt tartott a kezében, és vártunk, hogy megossza velünk is.
-Van itt némi édesítőszer, csokoládé, túró, étkezési zselé, liszt, és ami a legjobban nem illik a képbe, az a metil alkohol.
-A metanolt, ha beleöntöd, valamibe az jól oldódik, észre sem veszi az illető, hogy mit eszik, vagy éppen iszik.-tettem hozzá.
-Már csak azt kell kideríteni, hogy miben volt benne volt, hogy került oda, mi volt az indíték, és ki a gyilkos.-Eddie a kezén számolt.
-Azt hiszem, az első kérdésre megvan a válasz. Azokat az ételeket is bekértük, amiket az áldozat a szobájába kért, a metanol ezen a listán volt. Ez egy sütemény, amit egy cég szállít a szállodába, és ott is készítik.
-Én is tudok egy választ a harmadik kérdésedre.-fordultam Eddiehez.
-Ryannel beszéltünk egy jó barátommal és ő mondta, el hogy Ericnek van egy ikertestvére, aki szerencsejátékos, de gyakran Eric nevén játszik, így gondolom volt néhány tartozása Henri tesónak, és mivel ikrek könnyen összekeverhette őket, a gyilkos.-magyaráztam. A többiek is helyeseltek, és tovább folytatták a munkát. Én pedig az áldozat ruháját vizsgáltam. A zsebében találtam kártyát, ász volt rajta. Leporoztam és volt rajta egy újjlenyomat, de sajnos nem volt benne az adatbázisban.
-Megvan a szállító cég neve, és ami a legjobb, hogy ezt a fajta süteményt tegnap csak egy ember szállította, és dolgozott velük. Angel velem tartasz?-boldog volt Carla, hogy végre történik valami jó is.
-Hát persze.
-De miért nem én megyek veled?-Eddie nagyon csalódott volt, de amikor belépett Ryan már nem tűnt annak inkább szórakozottnak:
-Mert velem jössz.-Ryan egy aktával állt meg az ajtóban, és leakasztotta Eddie kabátját, odadobta neki.
-Hova mentek?-érdeklődtem, közben Carla és én is a köpenyt váltottunk le kabátra.
-Eric tesójának megvan a címe. Elbeszélgetünk vele.-felelt.
-Sok sikert, sziasztok.-köszöntünk egyszerre Carlával és a süteménygyártó cég címére mentünk. Egy hatalmas nagy cégtábla fogadott minket Édes Álom sütemények felirattal. Bementünk és egyből megérintette az orrom a süti szaga. Alapból nem vagyok valami édesszájú, de ettől a szagtól csak jobban utálni kezdtem az édességet.
-Hello, a főnököt keressük.-felmutattuk a jelvényünket, és vártunk a kötényes nő vontatott válaszára:
-Bent van az irodában.-flegma volt, és látszott az ábrázatán, hogy gyűlöli a rendőröket. A főnök irodája bűzlött a cigi szagától, sárgák voltak a falak, és lehetett látni a füstöt szabad szemmel is. Azon járt a fejem, hogy hogy lehet egy ilyen férfinak sütőüzeme, amikor ilyen körülmények között él.
-Tegnap szállítottak a West Broodwayen lévő szállodába?-kezdte Carla.
-Igen, miért?
-A maguk süteménye által halt meg egy férfi, nem kaptak panaszos visszajelzéseket a vásárlóitól?
-Nem nagyon népszerű az Édes Álom sütemény New Yorkban.
-Tegnap ki szállított a szállodába?-váltottam témát, mert nagyon idegesített, hogy ilyen öntelt, és egoista.
-Ellen Davis. De ma nem jött be dolgozni.
-Elkérhetnénk a címét, vagy valami elérhetőségét?
-Tessék.-a férfi a bagóval a szájában elénk tolt, egy aktát, amire az volt írva, hogy Ellen Davis. Meglepődtem, hogy nyílvántartásba veszi a dolgozóit. Carlával visszaindultunk a központba, ahol tovább folytattam a ruha vizsgálatát, és Carla Davisnek nézett utánna.
Az Eric ingén találtam egy hatalmas nagy foltot. Valami fekete anyag volt, és amikor kielemeztem meglepődtem az eredményen. Egyből Johnhoz indultam:
-Szia, John lenne hozzád egy kérdésem, ha nem zavarok. Az áldozat ruháját néztem, éppen amikor ezt találtam rajta.
-Szurok.
-De mégis hogy?-értetlenkedtem
-Hát talán csalt a játékban az áldozat, és ez volt a büntetése, gondolj arra, amikor a vadnyugaton milyen módszerrel büntették, meg a csalókat.
-Persze! De ez olyan, na, mindegy, és most mi legyen? Nem nagyon megy ennek az ügynek a megoldása John. Legalábbis nekem olyan homályos.-panaszoltam.
-Ne add, fel áss mélyebbre és meglesz a gyilkos.
-Köszi-búcsúztam. Visszaindultam a laborba, de Ryan hívott, hogy menjek le az egyes kihallgatóba, mert ott van az Eric testvére, aki mellesleg állat részeg. Ezért be kellett hozni kihallgatásra, mert ellenszegült. Ezektől az infóktól nem nagyon voltam boldog. Már Pennsylániában is hallgattunk ki részeg férfiakat, sőt nőket is és egyáltalán nem voltam elragadtatva.
Belépve a kis szobába a megszokott látvány várt. Ryan szemben ült Henrivel, aki éppen egy kávét ivott, de nem nagy sikerrel, mert leitta magát, és össze vissza magyarázott. Ryan a telefonjával játszott, és éppen egy őrmesternek mondott valamit.
-Hello
-Hölgyem maga nagyon csinos nem randizna velem?-megszólított a férfi, mosolyogva ráztam meg a fejem és Ryanre néztem:
-Henri tudja, hogy meghalt az öccse?
-Igen az én drága kis öcsém.-elkezdett sírni. Csendben hallgattam a párbeszédüket.
-És ezért játszott most is igaz?
-Jobban telik így az idő.
-Akkor azt mondja meg miért játszott az öccse nevén?
-Mert nem tudom, hagyjanak, szeretnék gyászolni.
-Ez szánalom, amit maga tesz és önpusztítás. Nézze meg mit tettek Erickel.-az orra elé tettem a képeket és vártam a reakciójára.
-Jaj, szegény öcsikém annyira sajnálom. Olyan jó gyerek volt, és miattam halt meg.
-Ezen késő bánkódnia szóval miért tette?-Ryan kezdett ideges lenni és ekkor jöttem rá arra a tulajdonságára, hogy utálja az önsajnálatot.
-Mert nem akartam, hogy enegm bántsanak. De nem tudom ki tette ezt vele.
-Gondolom az, akinek tartozott, kiderítette a címét, és megölte.
-Hát akkor bizony sok lehet a gyanúsított.
-Mit szólna, ha adna egy listát, és megkönnyítené a dolgát.-vetette fel Ryan gúnnyal.
A férfi elkezdett írni egy papírra, én kijöttem a szobából és a tükörhöz mentem, mert kopogást hallottam. Eddie volt az.
-Szia utánnanéztünk a süteményszállítónak. Nem volt otthon, de a lakásán egy címet találtam. Nincs kedved velem jönni?
-Dehogynem csak szólok Ryannek.-a hátam mögé mutattam, és Eddie pedig nevetett. Megfordultam és akkor vettem észre, hogy Ryan ott állt mögöttem.
-Nekem akartál mondani valamit?-ő is rámvillantottas rámvillantotta a kedvenc mosolyomat. Olyan helyes volt, hogy legszivesebben átöleltem volna.
-Igen, de már tudod, ugyhogy szia.-most már én is csatlakoztam hozzájuk, nevettem saját magamon.
-Vigyázz rá.-a mutató újjával Eddire mutatott.
-Nem vagyok dedós.-kicsit rosszul esett.
-Csak vicceltünk.- rámkacsintott, és leléptünk Eddievel. Az út hosszú volt, most kivételesen nem a piros lámpák és a dugó miatt, hanem azért, mert kint volt a külvársoban az a bizonyos cím amit Eddie és Carla találtak. Kiérkezve csak egy régi házat láttunk tele faágakkal meg szeméttel az udvaron.
A kocsiból szálltunk ki, amikor egy lövést kapott a kocsi, majdnem eltalálta Eddiet.
-A fenébe, mi volt ez?-mindketten előkaptuk a fegyverünket, és a kocsi ajtaját használtunk fedezéknek.
-Hallottad, hogy honnan jött?-suttogta Eddie
-Nem, de ezek szerint számított ránk.
-Szólj be erősítésért légyszives.
-Itt CSI: 45-ös erősítést kérünk Queens 147. utca. Ránklőttek.
-Értettem azonnal megy az erősítés.-válaszolt vissza a diszpécser és még egy lövést kapott az Eddie kocsija.
-A fenébe a kocsimnak annyi lesz. Kész vagy? Bemegyünk.
-Oké. Gyerünk-beleegyeztem, és megindultunk a fák takarásában a bejárat felé.
-Háromra berugom az ajtót.-még mindig suttogva beszélgettünk. Eddie számolt majd berugta az ajtót és bement, utána én fedeztem.
-Rendőrség kezeket fel.-a házban szurok szagát éreztem, és egy asztal volt a nappali közepén egy pakli kártyával, a sarokban egy 2literes üveg állt metanol elnevezéssel. Innen szerezte a gyilkos fegyvert Ellen.
-Tűnés innen.-kiáltotta egy mély rekedtes hang, de még mindig nem tudtam beazonosítani honnan jött.
-Nagy hibát követ el Ellen, már így is a rovásán van egy gyilkosság. Ha most előjön feltartott kézzel, akkor nem írom bele a jelentésbe a hivatalos személy elleni erőszakot, viszont ha folytatja a hülyeségét, akkor ebből még nagyobb baj lesz.-Eddie próbált a lelkére beszélni. Közben a lakásban óvatosan közlekedtünk és kerestük a férfit. Észrevettem egy szobát, aminek az ajtaja félig nyitva volt, az ajtó két oldalára álltunk és látszott, Ellen lába, valamint a fegyver a kezében, de az arcát már nem láttam.
-Átverték igaz? Nagyon megalázó dolog lehetett, hogy a saját portáján csapják be.-megszólaltam, hátha rám jobban hallgat.
-El tudja képzelni milyen érzés volt, amikor rájöttem a dologra? Sokkal rosszabbat érdemelne, mint azt hiszi.
-De már meghalt, és magának lakolnia kell érte. Jöjjön onnan ki.-szólt közbe Eddie.
-Nem soha.-mégegyet lőtt.
-Ne rontson a helyzetén. Én megértem mit érez, de nem ez a dolgok megoldása.-közben kint megérkeztek a kommandósok.
-Mi folyik kint? Mégtöbb zsaru?-a hangján mostmár hallatszott, hogy megrémült.
-Most elmondom mi fog történni magával, ha nem jön ki onnan. Bejön a kommandó nagyobb fegyverekkel, és ha maga legalább még egyszer elsüti a pisztolyát meg fogják lőni. Hallgasson rám, és tegye le a fegyvert.-ezt szántam utoló beszédemnek, mert már bejöttek a házba.
Eddie hírtelen megmozdult, és mutatta, hogy kijön. A fegyveremet az egyik kezembe tartottam, és intettem a kommandó vezetőjének, hogy nehogy támadjanak.
-Ez az megvan.-ahogy kiért az ajtón Eddie megragata a kezét, és megbilincselte.
-Tisztában van a jogaival?-kérdezte.
-Igen.
-Nem bántam meg. Megérdemelte.
-De nem Henrit ölte meg, hanem az ikertestvérét.- muszály volt elmondanom neki.
-Mi nem ez lehetetlen. Hazudik nem nem nem.....-kiáltotta, ahogy az egyik kollega kivezette.
-Hé jól vagytok?-a következő pillanatban Ryan lépett be az ajtón, utána Carla mindkettőjük arcán látszott az ijedtség, de amikor megláttak azért enyhült az arcuk ábrázata.
-Jól nyugi.-egyszerre válaszoltunk Eddievel.
-Itt játszottak, és Henri átverte Ellent. Ellen süteményeket szállított ki abba a szállodába ahol Eric lakott, valószínüleg meglátta és ekkor vitte fel neki a halálos ételt.-magyaráztam meg a dolgokat.
-Szurokkal dolgozott kint a tárolóban van egy hatalmas nagy edényben. Ez és a kártya volt a szimbólum. Egyébként a kollégák bescannelték az ujjlenyomatát és egyezik a kártyán lévővel. Lezárhatjuk az ügyet. Jó munkát csináltatok.-dicsért meg John. Meghajtottam a fejem, és kiindultam a kocsihoz.
-Biztos, hogy jól vagy?-Ryan utánam jött.
-Persze ne aggódj miattam, minden rendben van.
-Beviszlek a központba, gyere.
-Nem tiltakozhatok ugye?
-Nem nem.-ingatta a fejét.
-Jó akkor igen.-vigyorogtam.
-Amikor meghallottam a riasztást a frász jött rám. Megijedtem.-panaszkodott Carla Eddinek, ahogy kifele jöttek.
-Héé miért féltesz te engem. Tudod, milyen vagyok nem?
-De nálad szívósabb férfit a föld nem hordott a hátán, és ezt nyugodtan veheted bóknak.
-Hát annak is veszem.-kuncogott Eddie.
-Amiért ilyen öntelt vagy nyugodtan meghívhatsz vacsizni. Mit szólsz?
-Remek ötlet.-Eddie örült a lehetőségnek, mert nagyon tetszett neki Carla.
Reggeli közben elolvastam az e-mailjeim. Sok volt köztük a reklám, de azért volt egy, amit megnéztem, ez nem mástól jött, mint a testvéremtől Valentie-től. Egy évvel pontosabban tizenhat és fél hónappal volt fiatalabb nálam, de sokkal magasabb és nagyobb darab volt, mint én, gyakran a bátyámnak nézték. Pennsylvániában csak Valensnek hívtuk, mert ezt jobban szerette. Anya kis kedvence volt világ életében, mindig mindent ő kapott és az ő meggyőzései is hatásosabbak voltak mit a sajátomé. Nem zavart annyira ez az egész dolog, ha nem esett róla szó csak a család belső köreiben, mert fel sem fogtam, de amikor anya már társaságban szavalta, hogy milyen okos a kisfia már nagyon is zavart. Bekaptam egy kanál müzlit és olvasni kezdtem a levelet:
Hello!
Először is köszönöm a segítségedet, nem is én voltam a hibás, mert nem figyelt oda a haverom, aki vezetett és én csak a kocsiban ültem.
Anya is köszöni és üzeni, hogy ha akarsz mindent meg tudsz te oldani. Képzeld el anya, ha vége lesz az elkövetkezendő 3 hónapnak vesz nekem egy kocsit és nem az ő Suzukijával kell majd járnom, hanem a magam kis Subarujával. Ja és már nekem is van egy saját munka helyem, közel a házhoz ahol egykor te is laktál. Nem tudom miért kellett elmenned, de mindegy is, mert most megyek, találkozom Isabellel a barátnőmmel.
Szia Valens
Egy kicsit zokon vettem, hogy ez az anya véleménye a dologról, de nem volt sokáig időm agyalni rajta mert indulni kellett a műszakom ugyanis hamarosan kezdődik. Egy fekete fehér csíkos tunikát, egy barna nadrágot, és egy sport cipőt vettem fel.
Egy magas férfi szállt ki az autójából a a West Boradwayen lévő egyik puccos szálloda előtt. Fekete haját a szél mohón fújta, de nem látszott rajta, hogy zavarta volna. Inkább jobban feszegette az a dolog, hogy nem ment oda hozzá senki, hogy elvegye a kocsi kulcsot, ő pedig mehessen a dolgára. Miután nem jött ki egy árva lélek sem gondolta bemegy és megkérdezi, hogy New York egyik legjobb szállodájánál miért nincs londíner, hogy kiszolgálja. Már éppen megindult, amikor a bejárati ajtón egy férfi esett ki a járdára egyenesen a lába elé. Öltönyben volt, és nyakkendőt viselt, de az arca nagyon zavart, és ijedt volt. Meglepődve, de riadtan nézte, hogy a férfi levegőért kapkod, és valamit mond. Közelebb hajolt hozzá, majd csendben hallgatta a haldokló utolsó szavait:
-Segítség, hívja a rendőrséget megmérgeztek.-könyörgött suttogva, majd lecsukta a szemét.
-Na, már csak ez hiányzott.-jegyezte meg a férfi flegmán, majd előkapta vadonatúj mobilját és hívta a 911-et.
-Igen itt a 911 segély hívó, miben segíthetek?-kérdezte egy női hang a telefon túloldaláról.
-Egy gyilkosságot szeretnék bejelenteni.
-Értem és hol történt?
-A West Broadway SoHo Grand Hotel szállodája előtt.
-Azonnal küldöm a kollégákat, kérem, ne nyúljon az áldozathoz, és másnak se engedje meg, valamint ne menjen el a helyszínről.-kérte kedvesen a diszpécser.
-Remek már csak ez hiányzott.-morogta bele a telefonba és lecsapta.
Csak az iroda ajtaján kellett betenni a lábam és egyből megszólalt a csipogóm. Kifordultam az szobából és a liftben néztem meg a címet: West Boradway Soho Grand Hotel. Ez volt New York egyik legjobb öt csillagos szállodája. Igaz csak olvastam róla és kész vagyon volt ott eltölteni egy éjszakát is. Az út nagyon könnyű volt, mert ha riasztást kapok, akkor be kell kapcsolni a szirénát, hát én így tettem, ennek hatására minden vezető elengedett, és a pirosnál sem kellett megállni.
A helyszínen már ott volt Ryan ezüst kocsija, mellette pedig egy fekete BMW olyan, mint az enyém. Az utcán a sárga szalag már körbe kerítette a holtteset, mögötte bámészkodó szemek leselkedtek, a belső oldalán pedig John gyűjtötte a bizonyítékokat, Ryan pedig a szemtanúk vallomását vette fel.
Amikor észrevett egyből otthagyta a tanút és hozzám sietett, én pedig mosollyal köszöntöttem:
-Hello az áldozat Erick Lutes, Luther Worner találta meg, vagyis esett a lába elé, ahogy ő fogalmazott.
-A Time Worner cég tulajdonosa?-ez volt világ legnagyobb szórakoztatóipari-, és médiakonglomerátuma New York-i központtal. Ránéztem a férfira, nagyon idegesnek tűnt, és éppen egy tiszttel szólalkozott össze, mert már elege volt a várakozásból.
Ryan bólogatott, közben meglátszott rajta, hogy őt is idegesíti a férfi viselkedése.
-Menj, csak fejezd be a kihallgatást, mert még a végén két áldozatunk lesz.-vigyorogtam rá, mire morogva megindult.
Átbújtam a szalag alatt, és John köszöntött:
-Hello, megnéznéd az áldozatot?-nézett rám kérően.
-Szia, milyen volt a las vegasi utad?-érdeklődtem, ahogy ránéztem a testre, és vizsgálni kezdtem.
-Hát milyen Las Vegas? A szerencse városa csak annak, nem akit elkapnak gyilkosság vádjával.-válaszolt, majd ő is a tetemet vizslatta. Ezzel arra utalt, hogy azért volt Vegasban, mert egy nyomozásban segített az ottani helyszínelőknek, és sikeresen elkapták az elkövetőt.
-A halál okát így elsőre nem tudom megmondani, nem látok rajta sérüléseket. Nem mondta a halál pontos idejét a szemtanú?-mutattam Ryanékhez.
-De pontosan fél tíz után öt perccel.
-Vigyék be a hulla szállítók a holttestet, és majd bent kiderítem.-intettem a két kigyúrt férfinak, és azonnal odajöttek feltették a hordágyra majd elmentek vele.
-A szemtanúnk annyit mondott, hogy éppen be akart menni a szállodába, amikor Ericfoglalkozott vele.-számolt be Ryan.
-Akkor bent kezdjük a kutatást?-fordultam Johnhoz. Bólintott, és mid a hárman elindultunk a szálloda felé.
-Ang használd ki a helyzetet, mert nem hiszem, hogy még egyszer betesszük ide a lábunkat.-súgta a fülembe poénosan Ryan.
-Na, ez biztos.-somolyogtam.
A szálloda belül hatalmas volt. A falakon képek lógtak a Central Parkról, a Brooklyn hídról, és New York nevezetes építményeiről, köztük a Szabádság szoborról, és az Empire State Buildingről. A recepciónál egy középkorú nő állt, egyenruhában, és egy kuncsafttal fecsegett. A lépcsőn, és a lifteknél egy egy hordár állt, várva az újabb borravaló lehetőségét. A bejárattól egyenesen jobbra fordultunk az egyik ajtóra ez volt írva: Ebédlő
Az ajtón belépve csodálatos látvány tárult elém: Egy nagyon hosszú asztal volt megrakva mindenféle ételekkel, a legdrágábbtól a legegyszerűbbig minden előfordult. Az asztal két oldalán kisebb asztalok voltak megterítve, egy váza virággal a közepén. Egy hiányzott a teremből, az emberek. Mivel mérgezést mondott az áldozat ki kellett üríteni a szobát, így csak mi hárman voltunk ott.
-Valaki éhes?-Ryan szólalt meg először. Én még mindig némán bámultam és ámultam, John pedig ugyanezt csinálta, mint én csak valami máson törte a fejét:
-Én nem ennék ebből, mert lehet, hogy itt van a gyilkos fegyver.-rázta a fejét
-Jól van ez igaz.-helyeselt Ryan.
-Akkor most minden kaját külön be kell vizsgáltatni?-sápítoztam riadtan.
-Sajnos igen.-John bólintott, nekem csak annyi volt erre a reakcióm, hogy felhúztam egy kesztyűt és megindultam a fényképezővel.
-Ha most megbocsátotok nekem sürgős dolgom van.-lelépett Ryan. John és én is nevettünk, mert ügyesen kihúzta magát a munka alól.
Másfél órán keresztül pakoltuk az ételeket, és címkéztük fel. Volt közöttük sajt torta a legdrágább sajtból, szarvas gombás fogások, és olyan ételek, amelyeknek még a nevét sem tudtam. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, de hasonló helyzetben volt John is.
Az italokkal már kevesebb problémám volt, mert többek között borok voltak, amiken volt címke is.
A boncterembe érkezve már láttam, hogy az Eric teste elő van készítve, így gyorsan nekiláttam mielőtt még Ryan arra jönne be, hogy nem csináltam semmit.
A boncolásra John és Ryan érkezett, ami egy kicsit meglepett, mert Johnt nem sűrűn látni a patológián. Felvettek egy-egy kesztyűt és közelebb jöttek hozzám, és az áldozathoz, akit akkor takartam le.
-Na, mondj nekünk valami jó hírt.-szólalt meg Ryan.
-A halál oka mérgezés. Méghozzá deliri.....-mondtam, de látván Ryan arcát megsajnáltam, és hétköznapi nyelven folytattam:
-Alkohol mérgezés, metil alkohol. Olyan látszatra, mint az etil alkohol, de mérgező. Sokan összekeverik az alkohollal, ezért is a sok halálos eset.
-Jó, de hogy került egy öt csillagos szállodába metil alkohol?-furcsállta John.
-Azt még nem sikerült kiderítenem. A gyomor tartalma sem valami kecsegtető, evett valami csokis túrós süteményt, és ivott rengeteg bort emellett martinit, meg pezsgőt.
-A szállodában egy fogadás volt, ezért volt megterítve az asztal.-magyarázott Ryan.
-Megröntgeneztem, el volt törve az 5. és a 6. bordája, valamint, számos előző sérülése is volt. Felhívtam az egyik ismerősömet, aki készséggel segít nekünk és ideadja majd Eric orvosi leleteit. Ja és volt az ajkain valami anyag is. Felküldtem Carlanak, a ruháival együtt.-ezzel befejezettnek tartottam a kis beszámolómat.
-Utána nézek az áldozatnak, hátha volt valami olyan ügye, amivel bajba keveredett...-kiment Ryan.
-Te pedig menj, a laborba segíts a többieknek, mert Juliett elutazott Franciaországba Adam pedig szabadnapos. Így hát szüksége van rád Carlanak és Eddienek.-bólintottam és a laborba indultam.
Már a lépcsőfordulónál álltam, amikor hallottam, hogy nagyon jó kedve van Carlanak, és Eddienek, mert hangosan nevettek.
-Zavarok?-ahogy beléptem mindketten elhallgattak. Pár másodperc múlva megint nevetve szólalt meg Carla:
-Segítenél?
-Persze ezért jöttem John küldött fel, mit kell tennem?
-Először is nézd meg az ajkán talált anyagot, aztán meg majd meglátjuk.-válaszolt készségesen Eddie. Nekiláttam hát a munkának: Elővettem egy kémcsövet, amibe öntöttem egy kis folyadékot, majd belettem a centrifugába, és vártam. Váratlanul megcsörrent a telefonom, gyorsan kiszaladtam a folyósóra, és felvettem:
-Igen tessék itt Dr. Angel Driscroll
-Szia Angel Chase vagyok. Van némi hírem az elhunyt áldozatról Eric Lutesről.- Dr. Robert Chase volt az egyik munkatársam, amikor a Pennsylvániában dolgoztam gyakorlaton, és ő is idejött New Yorkba, mint minden vidéki.
-Ohh ez remek hír nagyon köszönöm. Munkában vagy?
-Igen itt leszek még este is.
-Nézd, most még van egy kis elintéznivalóm, de még a nap folyamán bemegyek érte rendben?
-Persze persze.
-Chase nagyon szépen köszönöm.-leraktam a telefont, és visszamentem a laborba, közben a centrifuga is végzett. Éppen a papírt nyomtatta ki a gép. Izgatottan kikaptam, és keresni kezdtem azt a kifejezést, hogy összetevők, amit meg is találtam: tengeri alga, és moszat. Felhúzott szemöldökkel olvastam át még egyszer és ekkor vettem észre a felhasználást: haleledel.
-Nem akarod megosztani velünk is?- kérdezősködött Eddie és Carla is tágra nyílt szemmel nézett rám.
-Ja de ez haleledel.-ők is olyan csodálkozó képet vágtak akárcsak én.
-Most megyek, mert lehet, van valami hír az áldozatról.-kimentem és a többiek némán bámultak utánam. A nyomozó iroda ajtajánál Ryan állított meg.
-Van némi infóm az áldozatról.
-Igen ez remek akkor gyere velem, mert nekem is van, infóm most megyek a belső informátoromhoz.-Ryan mosolyra derül arca számomra azt jelentette, hogy
velem fog tartani.
-Elárulod hova is megyünk, mert én vezetek, ha akarod addig, amíg el nem fogy az út, de érted ahhoz benzin is kéne.- jegyezte meg gúnnyal.
-Menjünk a New York City Health and Hospitals Corporation-ba. Van, ott egy régi jó barátom tudod, akit mondtam, a boncoláson.
-Igen igen.
-A részleteket majd megtudod.-titkolóztam - Na és te mit akartál?
-Kiderítettem, hogy Eric egy szerencsejátékos volt, és sok mindenkinek tartozott. Éppen egy ilyen emberkéhez indultam.-felelt.
A laborba John lépett be, Carla pedig ijedten fordult meg.
-Szia, bocsi, ha ilyen rémisztő vagyok.
-Nem dehogy is csak jó téged újra itt látni.
-Köszönöm. Na és mi a helyzet a bizonyítékkal?
-Angel most ment el, mert talált valamit az áldozatról. Azt hiszem Ryan is vele van. Én pedig az ételeket és italokat vizsgálom. Egyelőre semmi eredmény.
-Jó csak dolgozzatok tovább és értesítsetek a fejleményekről.-elment John magára hagyva Carlát.
A kórházba beérkezve elfogott egy déjá vu érzés. Visszagondoltam arra az időszakra, amikor még kórházban dolgoztam, a fehér falak, fehér, kék, zöld, néhol rózsaszín színű ruhákban rohangáló orvosok és ápolók. Chase a pihenőben várt ránk. Ryan szemében nagy kíváncsiságot láttam, de azért egy kicsit húztam az időt a bemutatással:
-Hello Chase.-átöleltem, mert már régen nem láttam csak beszéltünk telefonon, és most jó volt viszont látni. -Ő itt Ryan Flack nyomozó, a társam. Ryan ő itt Dr. Robert Chase, munkatársak voltunk Pennsylvániában a kórházban.-a két srác kezet fogott majd Chase vette át a szót:
-Végeztem egy kis kutatást Eric után. Lehet meg fogtok lepődni, de Eric tiszta, mint a hó. De van egy ikertestvére Henri Lutes akivel tényleg hasonlítanak. Számos balhéban vett már részt, egy kollegám az orvosa, és azt mondta, hogy nagyon jó viszonyban vannak, de Henri szerencsejátékos, ezért sok köztük a nézeteltérés.-csodálkozva hallgattuk mindketten.
-Állj én felhívtam a céget ahol Eric dolgozott, és azt mondták, hogy ő a szerencsejátékos.-nem értette Ryan a dolot akárcsak én.
-Ez azért van, mert Henri Eric nevében szerencsejátékozott. Az orvosának mindent elmondd, de mivel ez orvosi titoktartás lenne, nem szeretném, ha ez kiderülne, hogy innen tudjátok.- mondta jelentőségteljesen, és rám nézett. Ezzel arra utalt legalábbis szerintem, hogy mivel orvos vagyok nekem jobban meg kell értenem.
-Persze semmi nem fog kiderülni, ne aggódj.-bizonygatta Ryan. Chase bólintott, és ránk villantotta a fogsorát.
-KÉK RIADÓ.-szólalt meg egy nővér az egyik teremből.
-Most mennem kell, majd még beszélünk.-felkapott egy pár kesztyűt és bement a kórterembe, ahol gondolom egy beteg haldoklott. Még egy utolsó pillantást vetett kettőnkre, és kiabált egy nővérnek, hogy hozza a tappancsokat.
-Na, jó és most hova?-kérdeztem Ryant, amikor a bejáratnál voltunk útban a kocsi felé.
-Utána nézek, mit szólsz?-vetette fel. Mosolyogva mozgattam a fejem fel és le, amit Ryan igennek vett.
Carla a központban a haleledellel foglalkozott, amikor elkérte a szállodának azt a listáját, amiből kiderülhet az eredmény hosszas munka, és egy bögre kávé után megtalálta, hogy van egy akváriuma a szállodának, és azt is ki eteti a halakat. -Eddie jössz velem?-nézett rá kérően
-Igen, de hova is?-nem nagyon volt képben, mert éppen egy másik nyomozást is vezetett.
-Tudom, honnan van a halkaja, és beszélni kéne a takarítóval.
-Ja, hát persze.-mosolygott, és elindultak a szállodába. Az utat hamar megtették, mert Eddie egy kicsit agresszív vezető, amire tett egy megjegyzést is Carla amikor kiszálltak a kocsiból, amit Eddie csak egy fintorral viszonzott:
-Ugye tudod, hogy veszélyes vagy a saját és mások környezetére is, ha vezetsz?
-De Carla lehet, egy gyilkos fut el tőlünk.
-Jaja.
-Hello maga a takarító, aki a halakért felel?-Eddie meglátott egy férfit, aki seprűvel a kezében mászkált, barna, már-már félig kihullott haja volt, és a ruhája is foszladozott, ebből godolták, hogy régen itt dolgozhat.
-Igen én vagyok.- megtörölte a jobb kezét és kezet akart fogni Eddievel de ő ügyesen kicselezte a dolgot.
-Akkor elmondaná, hogy hogy került Eric Lutes ajkára a halelemózsia?-Carla vette át a beszédet.
-Nem tudom, valószínüleg ott volt a raktárnál.
-Ja és belekóstolt a halak betevőjébe igaz? Na, idefigyeljen, maga egy nagyon jó hírű szállodában dolgozik, ha most bevisszük kihallgatni, akkor az, lesz a legkevesebb, hogy egy jelentés készül magáról ergó priusza lesz, és ez nem tesz jót a többéves munkaviszonyának.-magyarázta el a helyzetet Eddie
-Jó rendben van. Amikor megláttam nagyon részeg volt, és össze vissza beszélt. Megpróbáltam felállítani, és elvinni a gyengélkedőre, ezért adtam neki egy kis vizet, hátha jobban lesz leitta magát és akkor töröltem le az ajkát előtte meg a halakat etettem meg, és valószínű, hogy így került rá.
-És amikor felállította, akkor vágta ki az utcára, mert nem a gyengélkedőn volt, hanem az utcán esett össze.
-Ahogy felállítottam, megrémült, és kirohant. De nem bántottam hidjék el.-kérlelte Carláékat.
-Jó akkor, ha még valami eszébe jutna, akkor kérem, szóljon, mert ha rájövök, hogy titkolózik akkor annyi az állásának.-ádadta Eddie a névjegyét.
-Te hiszel neki?-kérdeze Eddie a kocsi felé menet.
-Igen nézd nem volt valami jó állapotban sem az öltözéke, sem a külseje, ebből gondolom, nem valami sikeresen keres. Miért játszana a megélhetésével?-Carla jól gondolkozott
-Jó igazad van, de miért nem szólt valakinek? Nem lehet hős azzal, hogy elvisz a gyengélkedőre egy részeget.
-Hát még mi sem vagyunk azok. Kérem a kocsikulcsot.-tartotta a kezét Carla
-De miért?
-Mert én vezetek.-Eddie megadta magát, és visszafele, már Carla űlt a kormánynál.
-Kérdezhetek?-kíváncsiságot éreztem Ryan hangjában ezért bólintottam. Várt néhány másodpercet, majd kicsit féléneken megszólalat:
-Te és Chase együtt jártatok?-nagyon meglepett Ryan kérdése, hírtelen nem is tudtam mit is mondhatnék.
-Nem, de ezt honnan veszed? Nem volt barátom mióta...-itt elhallgattam.
-Ne haragudj, hogy letámadlak, csak úgy nézett rád, szóval érted.-gondolom ez az egész dolog zavarba hozta, de nem nagyon hittem el, hogy azért kérdezi, amit mondott.
-Miután elhagytam a rendőrséget velük dolgoztam egy teamban, és akkor ismertem meg, de nem jártunk, csak olyan jó barátok vagyunk.
-Értem, de amit az előbb mondtál, azt nem akarod elmondani?-továbbra is kivácsi volt, de erre még nem voltam kész.
-Ha el tudom mondani, akkor te, leszel, az első megígérem.
-Bocsánat, nem akartam, hogy rosszul érezd magad, de rám számíthatsz.-mosolygott. Én is visszamosolyogtam rá, és a kocsiból kiszálltam, mert időközben megérkeztünk a központba.
-Ang, utánnanézek ennek az Eric tesója gyereknek, és ha lesz, valami majd szólok.-szólt Ryan amikor a liftnél álltam, ő pedig a nyomozóiroda ajtajánál állt.
-OK.-vigyorogtam, és felmentem a laborba.
-Sziasztok, mire jutottatok, amíg távol voltam?-kérdeztem Carlát, és Eddiet.
-Hát a halak kosztjával nem arattunk sikert, mert csak a takarító akart segíteni az áldozatnak.-felelt Eddie egy kicsit szomorkásan, de méreg is volt benne.
-Az ételekkel kapcsolatban van egy jó hírem, megvan a gyilkos lötyi.-Carla egy papírt tartott a kezében, és vártunk, hogy megossza velünk is.
-Van itt némi édesítőszer, csokoládé, túró, étkezési zselé, liszt, és ami a legjobban nem illik a képbe, az a metil alkohol.
-A metanolt, ha beleöntöd, valamibe az jól oldódik, észre sem veszi az illető, hogy mit eszik, vagy éppen iszik.-tettem hozzá.
-Már csak azt kell kideríteni, hogy miben volt benne volt, hogy került oda, mi volt az indíték, és ki a gyilkos.-Eddie a kezén számolt.
-Azt hiszem, az első kérdésre megvan a válasz. Azokat az ételeket is bekértük, amiket az áldozat a szobájába kért, a metanol ezen a listán volt. Ez egy sütemény, amit egy cég szállít a szállodába, és ott is készítik.
-Én is tudok egy választ a harmadik kérdésedre.-fordultam Eddiehez.
-Ryannel beszéltünk egy jó barátommal és ő mondta, el hogy Ericnek van egy ikertestvére, aki szerencsejátékos, de gyakran Eric nevén játszik, így gondolom volt néhány tartozása Henri tesónak, és mivel ikrek könnyen összekeverhette őket, a gyilkos.-magyaráztam. A többiek is helyeseltek, és tovább folytatták a munkát. Én pedig az áldozat ruháját vizsgáltam. A zsebében találtam kártyát, ász volt rajta. Leporoztam és volt rajta egy újjlenyomat, de sajnos nem volt benne az adatbázisban.
-Megvan a szállító cég neve, és ami a legjobb, hogy ezt a fajta süteményt tegnap csak egy ember szállította, és dolgozott velük. Angel velem tartasz?-boldog volt Carla, hogy végre történik valami jó is.
-Hát persze.
-De miért nem én megyek veled?-Eddie nagyon csalódott volt, de amikor belépett Ryan már nem tűnt annak inkább szórakozottnak:
-Mert velem jössz.-Ryan egy aktával állt meg az ajtóban, és leakasztotta Eddie kabátját, odadobta neki.
-Hova mentek?-érdeklődtem, közben Carla és én is a köpenyt váltottunk le kabátra.
-Eric tesójának megvan a címe. Elbeszélgetünk vele.-felelt.
-Sok sikert, sziasztok.-köszöntünk egyszerre Carlával és a süteménygyártó cég címére mentünk. Egy hatalmas nagy cégtábla fogadott minket Édes Álom sütemények felirattal. Bementünk és egyből megérintette az orrom a süti szaga. Alapból nem vagyok valami édesszájú, de ettől a szagtól csak jobban utálni kezdtem az édességet.
-Hello, a főnököt keressük.-felmutattuk a jelvényünket, és vártunk a kötényes nő vontatott válaszára:
-Bent van az irodában.-flegma volt, és látszott az ábrázatán, hogy gyűlöli a rendőröket. A főnök irodája bűzlött a cigi szagától, sárgák voltak a falak, és lehetett látni a füstöt szabad szemmel is. Azon járt a fejem, hogy hogy lehet egy ilyen férfinak sütőüzeme, amikor ilyen körülmények között él.
-Tegnap szállítottak a West Broodwayen lévő szállodába?-kezdte Carla.
-Igen, miért?
-A maguk süteménye által halt meg egy férfi, nem kaptak panaszos visszajelzéseket a vásárlóitól?
-Nem nagyon népszerű az Édes Álom sütemény New Yorkban.
-Tegnap ki szállított a szállodába?-váltottam témát, mert nagyon idegesített, hogy ilyen öntelt, és egoista.
-Ellen Davis. De ma nem jött be dolgozni.
-Elkérhetnénk a címét, vagy valami elérhetőségét?
-Tessék.-a férfi a bagóval a szájában elénk tolt, egy aktát, amire az volt írva, hogy Ellen Davis. Meglepődtem, hogy nyílvántartásba veszi a dolgozóit. Carlával visszaindultunk a központba, ahol tovább folytattam a ruha vizsgálatát, és Carla Davisnek nézett utánna.
Az Eric ingén találtam egy hatalmas nagy foltot. Valami fekete anyag volt, és amikor kielemeztem meglepődtem az eredményen. Egyből Johnhoz indultam:
-Szia, John lenne hozzád egy kérdésem, ha nem zavarok. Az áldozat ruháját néztem, éppen amikor ezt találtam rajta.
-Szurok.
-De mégis hogy?-értetlenkedtem
-Hát talán csalt a játékban az áldozat, és ez volt a büntetése, gondolj arra, amikor a vadnyugaton milyen módszerrel büntették, meg a csalókat.
-Persze! De ez olyan, na, mindegy, és most mi legyen? Nem nagyon megy ennek az ügynek a megoldása John. Legalábbis nekem olyan homályos.-panaszoltam.
-Ne add, fel áss mélyebbre és meglesz a gyilkos.
-Köszi-búcsúztam. Visszaindultam a laborba, de Ryan hívott, hogy menjek le az egyes kihallgatóba, mert ott van az Eric testvére, aki mellesleg állat részeg. Ezért be kellett hozni kihallgatásra, mert ellenszegült. Ezektől az infóktól nem nagyon voltam boldog. Már Pennsylániában is hallgattunk ki részeg férfiakat, sőt nőket is és egyáltalán nem voltam elragadtatva.
Belépve a kis szobába a megszokott látvány várt. Ryan szemben ült Henrivel, aki éppen egy kávét ivott, de nem nagy sikerrel, mert leitta magát, és össze vissza magyarázott. Ryan a telefonjával játszott, és éppen egy őrmesternek mondott valamit.
-Hello
-Hölgyem maga nagyon csinos nem randizna velem?-megszólított a férfi, mosolyogva ráztam meg a fejem és Ryanre néztem:
-Henri tudja, hogy meghalt az öccse?
-Igen az én drága kis öcsém.-elkezdett sírni. Csendben hallgattam a párbeszédüket.
-És ezért játszott most is igaz?
-Jobban telik így az idő.
-Akkor azt mondja meg miért játszott az öccse nevén?
-Mert nem tudom, hagyjanak, szeretnék gyászolni.
-Ez szánalom, amit maga tesz és önpusztítás. Nézze meg mit tettek Erickel.-az orra elé tettem a képeket és vártam a reakciójára.
-Jaj, szegény öcsikém annyira sajnálom. Olyan jó gyerek volt, és miattam halt meg.
-Ezen késő bánkódnia szóval miért tette?-Ryan kezdett ideges lenni és ekkor jöttem rá arra a tulajdonságára, hogy utálja az önsajnálatot.
-Mert nem akartam, hogy enegm bántsanak. De nem tudom ki tette ezt vele.
-Gondolom az, akinek tartozott, kiderítette a címét, és megölte.
-Hát akkor bizony sok lehet a gyanúsított.
-Mit szólna, ha adna egy listát, és megkönnyítené a dolgát.-vetette fel Ryan gúnnyal.
A férfi elkezdett írni egy papírra, én kijöttem a szobából és a tükörhöz mentem, mert kopogást hallottam. Eddie volt az.
-Szia utánnanéztünk a süteményszállítónak. Nem volt otthon, de a lakásán egy címet találtam. Nincs kedved velem jönni?
-Dehogynem csak szólok Ryannek.-a hátam mögé mutattam, és Eddie pedig nevetett. Megfordultam és akkor vettem észre, hogy Ryan ott állt mögöttem.
-Nekem akartál mondani valamit?-ő is rámvillantottas rámvillantotta a kedvenc mosolyomat. Olyan helyes volt, hogy legszivesebben átöleltem volna.
-Igen, de már tudod, ugyhogy szia.-most már én is csatlakoztam hozzájuk, nevettem saját magamon.
-Vigyázz rá.-a mutató újjával Eddire mutatott.
-Nem vagyok dedós.-kicsit rosszul esett.
-Csak vicceltünk.- rámkacsintott, és leléptünk Eddievel. Az út hosszú volt, most kivételesen nem a piros lámpák és a dugó miatt, hanem azért, mert kint volt a külvársoban az a bizonyos cím amit Eddie és Carla találtak. Kiérkezve csak egy régi házat láttunk tele faágakkal meg szeméttel az udvaron.
A kocsiból szálltunk ki, amikor egy lövést kapott a kocsi, majdnem eltalálta Eddiet.
-A fenébe, mi volt ez?-mindketten előkaptuk a fegyverünket, és a kocsi ajtaját használtunk fedezéknek.
-Hallottad, hogy honnan jött?-suttogta Eddie
-Nem, de ezek szerint számított ránk.
-Szólj be erősítésért légyszives.
-Itt CSI: 45-ös erősítést kérünk Queens 147. utca. Ránklőttek.
-Értettem azonnal megy az erősítés.-válaszolt vissza a diszpécser és még egy lövést kapott az Eddie kocsija.
-A fenébe a kocsimnak annyi lesz. Kész vagy? Bemegyünk.
-Oké. Gyerünk-beleegyeztem, és megindultunk a fák takarásában a bejárat felé.
-Háromra berugom az ajtót.-még mindig suttogva beszélgettünk. Eddie számolt majd berugta az ajtót és bement, utána én fedeztem.
-Rendőrség kezeket fel.-a házban szurok szagát éreztem, és egy asztal volt a nappali közepén egy pakli kártyával, a sarokban egy 2literes üveg állt metanol elnevezéssel. Innen szerezte a gyilkos fegyvert Ellen.
-Tűnés innen.-kiáltotta egy mély rekedtes hang, de még mindig nem tudtam beazonosítani honnan jött.
-Nagy hibát követ el Ellen, már így is a rovásán van egy gyilkosság. Ha most előjön feltartott kézzel, akkor nem írom bele a jelentésbe a hivatalos személy elleni erőszakot, viszont ha folytatja a hülyeségét, akkor ebből még nagyobb baj lesz.-Eddie próbált a lelkére beszélni. Közben a lakásban óvatosan közlekedtünk és kerestük a férfit. Észrevettem egy szobát, aminek az ajtaja félig nyitva volt, az ajtó két oldalára álltunk és látszott, Ellen lába, valamint a fegyver a kezében, de az arcát már nem láttam.
-Átverték igaz? Nagyon megalázó dolog lehetett, hogy a saját portáján csapják be.-megszólaltam, hátha rám jobban hallgat.
-El tudja képzelni milyen érzés volt, amikor rájöttem a dologra? Sokkal rosszabbat érdemelne, mint azt hiszi.
-De már meghalt, és magának lakolnia kell érte. Jöjjön onnan ki.-szólt közbe Eddie.
-Nem soha.-mégegyet lőtt.
-Ne rontson a helyzetén. Én megértem mit érez, de nem ez a dolgok megoldása.-közben kint megérkeztek a kommandósok.
-Mi folyik kint? Mégtöbb zsaru?-a hangján mostmár hallatszott, hogy megrémült.
-Most elmondom mi fog történni magával, ha nem jön ki onnan. Bejön a kommandó nagyobb fegyverekkel, és ha maga legalább még egyszer elsüti a pisztolyát meg fogják lőni. Hallgasson rám, és tegye le a fegyvert.-ezt szántam utoló beszédemnek, mert már bejöttek a házba.
Eddie hírtelen megmozdult, és mutatta, hogy kijön. A fegyveremet az egyik kezembe tartottam, és intettem a kommandó vezetőjének, hogy nehogy támadjanak.
-Ez az megvan.-ahogy kiért az ajtón Eddie megragata a kezét, és megbilincselte.
-Tisztában van a jogaival?-kérdezte.
-Igen.
-Nem bántam meg. Megérdemelte.
-De nem Henrit ölte meg, hanem az ikertestvérét.- muszály volt elmondanom neki.
-Mi nem ez lehetetlen. Hazudik nem nem nem.....-kiáltotta, ahogy az egyik kollega kivezette.
-Hé jól vagytok?-a következő pillanatban Ryan lépett be az ajtón, utána Carla mindkettőjük arcán látszott az ijedtség, de amikor megláttak azért enyhült az arcuk ábrázata.
-Jól nyugi.-egyszerre válaszoltunk Eddievel.
-Itt játszottak, és Henri átverte Ellent. Ellen süteményeket szállított ki abba a szállodába ahol Eric lakott, valószínüleg meglátta és ekkor vitte fel neki a halálos ételt.-magyaráztam meg a dolgokat.
-Szurokkal dolgozott kint a tárolóban van egy hatalmas nagy edényben. Ez és a kártya volt a szimbólum. Egyébként a kollégák bescannelték az ujjlenyomatát és egyezik a kártyán lévővel. Lezárhatjuk az ügyet. Jó munkát csináltatok.-dicsért meg John. Meghajtottam a fejem, és kiindultam a kocsihoz.
-Biztos, hogy jól vagy?-Ryan utánam jött.
-Persze ne aggódj miattam, minden rendben van.
-Beviszlek a központba, gyere.
-Nem tiltakozhatok ugye?
-Nem nem.-ingatta a fejét.
-Jó akkor igen.-vigyorogtam.
-Amikor meghallottam a riasztást a frász jött rám. Megijedtem.-panaszkodott Carla Eddinek, ahogy kifele jöttek.
-Héé miért féltesz te engem. Tudod, milyen vagyok nem?
-De nálad szívósabb férfit a föld nem hordott a hátán, és ezt nyugodtan veheted bóknak.
-Hát annak is veszem.-kuncogott Eddie.
-Amiért ilyen öntelt vagy nyugodtan meghívhatsz vacsizni. Mit szólsz?
-Remek ötlet.-Eddie örült a lehetőségnek, mert nagyon tetszett neki Carla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése