Ezúttal a helyszínen nem Angel jelent meg másodiknak, Ryan után, mint patológus, hanem Carla, és Juliett. Angel már a második napja volt kómában… Ryan, és a többiek rendszeresen meglátogatták, ahogy kitelt idejükből. A helyszín most a Times Sqare közepe volt.
- Na, Juliett még közönségünk is lesz. – mosolygott, Carla ahogy kiszálltak a kocsiból.
- Impeccable. – újingott Juliett, és a hüvelykujját felmutatva jelezte, hogy nagyon örül nekik. – Ahogy elnézem, már itt is vannak az újságírók is. – mutatta a sárga szalaggal körülvett hullától kb. két méterre sem álló hölgyikét mikrofonnal, és a társával, aki kamerázott.
- Meghal egy katona, és már az egész város lázba jön, bezzeg ha hajléktalan lenne. - gúnyolódott Carla, és a táskával a hullához közelebb mentek.
Körülnézett, majd megcsóválta a fejét, és Juliettre nézett, akinek egyből leesett mi a baj.
- Neked is ennyire hiányzik?
- Igen. Már hozzászoktam, hogy valaki elmondja, hogy miért halt meg és mikor.
- Az áldozat Alec Baldwin közlegény. – jelent meg a notesszal a kezében Ryan. – A halottkém bent vizsgálja majd meg, de azt mondta, hogy bármilyen nyomot látunk, rajta rögzítsük. – Ryan sem volt boldogabb.
- Srácok mindeknek hiányzik, de muszáj dolgoznunk. Hogy került ide a katonaság? – próbált lelket önteni a többiekbe Carla. Körülnézett a helyszínen, és különböző hangszerek sorakoztak, dobok, cintányérok, és minden, ami egy koncerthez kell.
- Szóval a katonaság megemlékezést tartott a 911 miatt, így koncerteztek a Times Sqaren. Azt mondja a karmester, hogy egyszer csak elfehéredett a közlegény, és összeesett. Leálltak és már nem tudták újraéleszteni. – magyarázott Ryan.
- A halál kb. négy órája állhatott be. Sérüléseket látok a kézfejen, van itt némi vér is a körmök alatt. – mondta Carla, majd mintát vett a vérből, és közelebbről lefényképezte az áldozat kezét.
- Ezen a dobon van egy fura folt. Na, lássuk…
- Juliett a dob oldalán lévő foltot lefotózta, majd lefújta luminollal, majd várt egy másodpercet. – Ez itt lám, lám vér. – mintát vett belőle.
- Kikérem az aktáját a közlegényünknek, és reménykedek, hogy ide is adják. – Ryan elhagyta a helyszínt.
Megérkeztek a hullaszállítók, majd két másik helyszínelő segített Carlaéknak felpakolni a hangszereket, és elszállították őket a laborba.
Ryan útban a kapitánysághoz tett egy kis kitérőt, meglátogatta Angelt, pontosabban Chaseval beszélt. Angelt a kórterem ablakán keresztül figyelték:
- Milyenek az eredményei?
- A CT felvételek és a neurológus szerint nincs semmi károsodás az agyban. Az értékei javulnak, és szerintem küzd azért, hogy visszajöjjön. Én mindenesetre bizakodok. A sebei is kezdenek gyógyulni. – válaszolt. Megszólalt Ryan telefonja:
- Igen… aha… jó azonnal megyek… persze meglesz… még nincs, de kikérem azt is útközben. – Chase csak kulcsszavakat hallott.
- Minden ok? – kérdezte, amikor letette a telefont Ryan.
- Ja persze. Minden felfordult nélküle… - rázta a fejét, majd elhagyta a kórházat, és egyenesen a patológiára ment. A boncolást egy most végzett lány végezte Amy Nelson. Fekete haja volt, és vaskosabb alakja volt, a szeme barna színt adott, és állítólag nagyon szeretett beszélni. Átmenetileg ő kapta Angel ügyeit.
- Szia. Ryan. – köszönt, ahogy csatlakozott hozzá Ryan. Látszólag a lány zavarban volt, és alig tudott megszólalni.
- Na, mi lesz? – Ryan felhúzta a szemöldökét.
- Ja, igen, a halott közlegény. Elhoztad a kórtörténetét? – Ryan némán a kezébe adta, majd arra várt, hogy Amy végre megszólaljon. – A halál oka anafilaxiás sokk, megfulladt. A sokkot rengeteg minden kiválthatta, étel-, gyógyszerallergia, vagy bármi, amire allergiás volt.
- Ezért kellett a kórtörténet. Van még valami? – Amy éppen a közlegény aktáját olvasta.
- Igen… azaz más infóm nincs, de szóval… - eléggé zavarban volt most már de Ryant nem nagyon foglalkoztatta. – talán a toxikológiai jelentés az elárulja majd, mert itt nincs semmi, amire allergiás lehet… persze az is megeshet, hogy előzőleg nem érintkezett ezzel az anyaggal és így azt sem tudták, hogy allergiás rá. Számos lehetőség akadhat még…- Ryan félbeszakította.
- Ennyi? Ne haragudj, de sok dolgom van.
- Ja, jó ok, nem nincs, de majd szólok. Ja de még valami. Dulakodásra utaló nyomokat találtam nála… de ezek még jóval a halála előtt történtek kb. egy két nappal ezelőtt.– lesütötte a fejét, és Ryan kiment.
A laborban Carla az áldozat körme alatt talált vért elemezte, Juliett a dobon talált vérmintával foglalatoskodott, Eddie az áldozat ruháját vizsgálta meg, Adam pedig a hangszereket nézte meg, a dobbal kezdett.
- Hogy álltok? – törte meg a csendet Carla.
- Semmi újjal nem tudok még szolgálni, viszont találtam az áldozatunk zsebében egy papírt, amit már megviseltek az évek… megvizsgálom, hátha vezet valamire. – válaszolt Eddie, és magára hagyta Juliettet, valamint Carlát.
- Na, és milyen volt a szerelmesek városában? – kezdett el faggatózni Carla.
- Nagyon jó volt. Anyáék befogadták Adamet első látásra, és ahogy elmondta Adam szerintem neki is tetszik a családom. Egyedül Angel miatt jöttünk haza… tudom azt mondtam neked, hogy még maradunk két vagy három napot, de amikor másnap felkeltem akkor nem tudtam arra gondolni, hogy jól érezzük magunkat, amikor a legjobb patológus kómában fekszik. – csóválta a fejét.
- Majd bepótoljátok, de ne tudja meg Angel, hogy miatta jöttetek haza, mert akkor tüzet fog okádani. – elmosolyodtak.
- Csak ébredjen fel… nem érdekel, hogy tüzet okád. – mosolygott, és közben betette a gépbe a vérmintát. – Ismeretlen donor. – mondta ki a gép válaszát.
- Remek. – Carla szava boldogságot tükrözött. – Nekem van egy találatom, egy bizonyos Don Colum őrnagyra. Az áldozat körme alatti vér. Hívom Ryant.
- Szia, Carla vagyok. Az áldozat körme alatt egy bizonyos Don Colum őrnagy vére volt. Rendben van. Hogy van? Köszi… jó, szia. – letette a telefont, majd a kolleganőjéhez fordult.
- Ryan behozza, és majd kihallgatjuk. Amúgy volt Angelnél, de nem ébredt még fel. – foglalta össze a telefonban hallottakat.
- Ma bemehetnénk hozzá, mit szólsz?- ajánlotta Juliett.
- Jó, rendben van, hogy végzel? – Carla szeme felcsillant.
- Hát, ha minden rendben megy, akkor hétkor végzek. Te?
- Én is. Akkor ezt megbeszéltük. – mosolyogtak össze.
Amikor Ryan megérkezett az őrnaggyal a kihallgatásra csipogott Carlának, aki azonnal csatlakozott hozzájuk.
- Mr. Colum, ismeri ezt a férfit a képen? – elé rakta az áldozat képét.
- Igen. Ő Alec Baldwin, régebben az én irányításom alatt szolgált, aztán átment a zenekarhoz. Nagyon tehetséges volt. De miért kellett bejönnöm?
- Nos, uram az a helyzet, hogy az áldozat körme alatt találtunk vért, ami a DNS vizsgálat szerint az övé. Mit szól ehhez?
- Mit szólnék? Fogalmam nincs, hogy került, oda… tudják, mit hívom az ügyvédem. - felháborodott.
- Remek. – nyögte ki Ryan, ahogy kiléptek a kihallgatóból.
- Még ügyvéd mellett is meglesz a bizonyíték. – biztatta Carla. Ryan rámosolyodott, majd elment a nyomozóirodára, Carla pedig a laborba vette az irányt.
- Szia, hogy állsz a papírral? – érdeklődött Eddeinél.
- Hát most egyelőre még szárad, aztán majd meglátjuk, hogy mi is akar lenni.
- Jól van akkor sok sikert.
- És ti, hogy álltok az őrnaggyal?
- Hát… ügyvédet kért. – Carla unott arcot vágott. – De attól még a bizonyíték az bizonyíték. – mosolygott, és egyedül hagyta Eddiet.
- Sziasztok. Amy te, hogy kerülsz ide? – meglepődötten ült le a székre.
- Hát az igazság az, hogy tájékoztatni jöttem. Igaz még nincs készen a toxi de az áldozat kezén észrevettem különös kiütéseket. Ezeket azért nem tudtam megmutatni Ryannek, mert amikor még ott járt nem jöttek ki. Vannak olyan anyagok, ha az allergiás találkozik vele, azok mellékhatásai, azaz a kiütések, azok csak pár órával a halál után jönnek elő. – magyarázta meg.
- És, csak ezért jöttél? – kérdezte Juliett.
- Hát ez csak egy megérzés, de már láttam ilyen kiütést, és csak egyetlen anyagnál fordult elő eddig, de nem biztos, szóval, ha tévedek, akkor azt nem bocsátanám meg, de azt sem ha nem mondanám el…
- Amy mit akarsz mondani? – vágta félbe Carla.
- Oh… igen elnézést, szerintem ez latexallergia. – bökte ki.
- Köszönjük… - mosolygott Carla, majd kiment Amy.
- Na, mi a helyzet hölgyeim? – Adam lépett be.
- Hát jelenleg várunk az ügyvédjére az őrnagynak, mert az ő vére volt a körme alatt Alecnek. – osztotta meg vele az infót Juliett, mosolyogva. – És Te?
- Hát a dob, azon kívül, hogy vért találtál rajta, még én találtam rajta egy ujjlenyomatot, de nincs benne az adatbázisban, viszont mást is találtam. A dob egy különleges dob, mert nem bőrből van a textil része, hanem több anyag is ötvözve van… ilyen például latex, gyengébb minőségű műanyagok. Eddievel elmegyünk a készítőhöz, mert volt egy monogram a dob belsejében. – válaszolt.
Szép munka, de azt hiszem, megvan a gyilkos fegyver. Az előbb itt járt Amy, és azt mondta, hogy igaz még nincs meg a toxi, de az áldozatnak nagy valószínűséggel latexallergiája volt. Juste, hogy elmentek a gyártóhoz. – veregette meg Juliett Adam hátát.
Miután Adam távozott csend lett úrrá a laborban. Carla egy a katona halálától független bizonyítékon dolgozott, Juliett pedig egy jelentést írt, amikor Carla csipogója szólalt meg.
- Megyek. Igen. – mondta, és lerakva a telefont, kiindult.
- Neked is, szia. – szúrta le Juliett.
- Jó bocsi, de itt van az őrnagy ügyvédje. Szia. – kirohant.
- Szóval őrnagy. Volt egy kérdésem. Hogy került a maga vére, az áldozatunk körme alá? – kérdezte Carla. A katona az ügyvédjéhez fordult, majd suttogtak. Carla megrázva fejét Ryan felé fordult, aki elmosolyodott rajta.
- Behúztam neki egyet, de nem én öltem meg. – a kezét a szívére tette.
- Miért? – kapott a szón Ryan.
- Mert egy idióta volt… nagyon jó katona lehetett volna belőle, tábornok, sőt magasabb beosztásba is kerülhetett volna, de nem ő zenész akart lenni, méghozzá ott is a dobos… pfff nem nézhettem végig hogy meg le a mélybe. Beszélni akartam vele, hogy meggyőzzem, erre felkaptuk a vizet, és verekedéssé fajult a dolog.
- És ezt miért csak ügyvéddel lehetett elmondani?
- Ha a katonaságból az egyik magasabb beosztású katona megüt, egy közlegényt, akkor annak komoly következményei is lehetnek, ha feljelentést tesz a sértett. Megpróbáltam tőle bocsánatot kérni, de szóba sem akart állni velem. – lehajtotta a fejét.
- Tudott arról, hogy Alec allergiás valamire? – folytatta Carla.
- Nem soha nem említette.
- Ne menjen távoli küldetésre, mert lehet, hogy még találkozni fogunk. – kérte Ryan, majd kimentek a kihallgatóból.
- Szerinted?
- Nem tudom. Figyelj, ha tudott volna az allergiájáról, akkor megérteném, de attól még egy dob összeszerelése sem piskóta… - érvelt Carla.
- Hát igazad van. Szóljatok, ha van valami.
- Na, Juliett még közönségünk is lesz. – mosolygott, Carla ahogy kiszálltak a kocsiból.
- Impeccable. – újingott Juliett, és a hüvelykujját felmutatva jelezte, hogy nagyon örül nekik. – Ahogy elnézem, már itt is vannak az újságírók is. – mutatta a sárga szalaggal körülvett hullától kb. két méterre sem álló hölgyikét mikrofonnal, és a társával, aki kamerázott.
- Meghal egy katona, és már az egész város lázba jön, bezzeg ha hajléktalan lenne. - gúnyolódott Carla, és a táskával a hullához közelebb mentek.
Körülnézett, majd megcsóválta a fejét, és Juliettre nézett, akinek egyből leesett mi a baj.- Neked is ennyire hiányzik?
- Igen. Már hozzászoktam, hogy valaki elmondja, hogy miért halt meg és mikor.
- Az áldozat Alec Baldwin közlegény. – jelent meg a notesszal a kezében Ryan. – A halottkém bent vizsgálja majd meg, de azt mondta, hogy bármilyen nyomot látunk, rajta rögzítsük. – Ryan sem volt boldogabb.
- Srácok mindeknek hiányzik, de muszáj dolgoznunk. Hogy került ide a katonaság? – próbált lelket önteni a többiekbe Carla. Körülnézett a helyszínen, és különböző hangszerek sorakoztak, dobok, cintányérok, és minden, ami egy koncerthez kell.
- Szóval a katonaság megemlékezést tartott a 911 miatt, így koncerteztek a Times Sqaren. Azt mondja a karmester, hogy egyszer csak elfehéredett a közlegény, és összeesett. Leálltak és már nem tudták újraéleszteni. – magyarázott Ryan.
- A halál kb. négy órája állhatott be. Sérüléseket látok a kézfejen, van itt némi vér is a körmök alatt. – mondta Carla, majd mintát vett a vérből, és közelebbről lefényképezte az áldozat kezét.
- Ezen a dobon van egy fura folt. Na, lássuk…
- Juliett a dob oldalán lévő foltot lefotózta, majd lefújta luminollal, majd várt egy másodpercet. – Ez itt lám, lám vér. – mintát vett belőle. - Kikérem az aktáját a közlegényünknek, és reménykedek, hogy ide is adják. – Ryan elhagyta a helyszínt.
Megérkeztek a hullaszállítók, majd két másik helyszínelő segített Carlaéknak felpakolni a hangszereket, és elszállították őket a laborba.
Ryan útban a kapitánysághoz tett egy kis kitérőt, meglátogatta Angelt, pontosabban Chaseval beszélt. Angelt a kórterem ablakán keresztül figyelték:
- Milyenek az eredményei?
- A CT felvételek és a neurológus szerint nincs semmi károsodás az agyban. Az értékei javulnak, és szerintem küzd azért, hogy visszajöjjön. Én mindenesetre bizakodok. A sebei is kezdenek gyógyulni. – válaszolt. Megszólalt Ryan telefonja:
- Igen… aha… jó azonnal megyek… persze meglesz… még nincs, de kikérem azt is útközben. – Chase csak kulcsszavakat hallott.
- Minden ok? – kérdezte, amikor letette a telefont Ryan.
- Ja persze. Minden felfordult nélküle… - rázta a fejét, majd elhagyta a kórházat, és egyenesen a patológiára ment. A boncolást egy most végzett lány végezte Amy Nelson. Fekete haja volt, és vaskosabb alakja volt, a szeme barna színt adott, és állítólag nagyon szeretett beszélni. Átmenetileg ő kapta Angel ügyeit.
- Szia. Ryan. – köszönt, ahogy csatlakozott hozzá Ryan. Látszólag a lány zavarban volt, és alig tudott megszólalni.
- Na, mi lesz? – Ryan felhúzta a szemöldökét.
- Ja, igen, a halott közlegény. Elhoztad a kórtörténetét? – Ryan némán a kezébe adta, majd arra várt, hogy Amy végre megszólaljon. – A halál oka anafilaxiás sokk, megfulladt. A sokkot rengeteg minden kiválthatta, étel-, gyógyszerallergia, vagy bármi, amire allergiás volt.
- Ezért kellett a kórtörténet. Van még valami? – Amy éppen a közlegény aktáját olvasta.
- Igen… azaz más infóm nincs, de szóval… - eléggé zavarban volt most már de Ryant nem nagyon foglalkoztatta. – talán a toxikológiai jelentés az elárulja majd, mert itt nincs semmi, amire allergiás lehet… persze az is megeshet, hogy előzőleg nem érintkezett ezzel az anyaggal és így azt sem tudták, hogy allergiás rá. Számos lehetőség akadhat még…- Ryan félbeszakította.
- Ennyi? Ne haragudj, de sok dolgom van.
- Ja, jó ok, nem nincs, de majd szólok. Ja de még valami. Dulakodásra utaló nyomokat találtam nála… de ezek még jóval a halála előtt történtek kb. egy két nappal ezelőtt.– lesütötte a fejét, és Ryan kiment.
A laborban Carla az áldozat körme alatt talált vért elemezte, Juliett a dobon talált vérmintával foglalatoskodott, Eddie az áldozat ruháját vizsgálta meg, Adam pedig a hangszereket nézte meg, a dobbal kezdett.
- Hogy álltok? – törte meg a csendet Carla.
- Semmi újjal nem tudok még szolgálni, viszont találtam az áldozatunk zsebében egy papírt, amit már megviseltek az évek… megvizsgálom, hátha vezet valamire. – válaszolt Eddie, és magára hagyta Juliettet, valamint Carlát.
- Na, és milyen volt a szerelmesek városában? – kezdett el faggatózni Carla.
- Nagyon jó volt. Anyáék befogadták Adamet első látásra, és ahogy elmondta Adam szerintem neki is tetszik a családom. Egyedül Angel miatt jöttünk haza… tudom azt mondtam neked, hogy még maradunk két vagy három napot, de amikor másnap felkeltem akkor nem tudtam arra gondolni, hogy jól érezzük magunkat, amikor a legjobb patológus kómában fekszik. – csóválta a fejét.
- Majd bepótoljátok, de ne tudja meg Angel, hogy miatta jöttetek haza, mert akkor tüzet fog okádani. – elmosolyodtak.
- Csak ébredjen fel… nem érdekel, hogy tüzet okád. – mosolygott, és közben betette a gépbe a vérmintát. – Ismeretlen donor. – mondta ki a gép válaszát.
- Remek. – Carla szava boldogságot tükrözött. – Nekem van egy találatom, egy bizonyos Don Colum őrnagyra. Az áldozat körme alatti vér. Hívom Ryant.
- Szia, Carla vagyok. Az áldozat körme alatt egy bizonyos Don Colum őrnagy vére volt. Rendben van. Hogy van? Köszi… jó, szia. – letette a telefont, majd a kolleganőjéhez fordult.
- Ryan behozza, és majd kihallgatjuk. Amúgy volt Angelnél, de nem ébredt még fel. – foglalta össze a telefonban hallottakat.
- Ma bemehetnénk hozzá, mit szólsz?- ajánlotta Juliett.
- Jó, rendben van, hogy végzel? – Carla szeme felcsillant.
- Hát, ha minden rendben megy, akkor hétkor végzek. Te?
- Én is. Akkor ezt megbeszéltük. – mosolyogtak össze.
Amikor Ryan megérkezett az őrnaggyal a kihallgatásra csipogott Carlának, aki azonnal csatlakozott hozzájuk.
- Mr. Colum, ismeri ezt a férfit a képen? – elé rakta az áldozat képét.
- Igen. Ő Alec Baldwin, régebben az én irányításom alatt szolgált, aztán átment a zenekarhoz. Nagyon tehetséges volt. De miért kellett bejönnöm?
- Nos, uram az a helyzet, hogy az áldozat körme alatt találtunk vért, ami a DNS vizsgálat szerint az övé. Mit szól ehhez?
- Mit szólnék? Fogalmam nincs, hogy került, oda… tudják, mit hívom az ügyvédem. - felháborodott.
- Remek. – nyögte ki Ryan, ahogy kiléptek a kihallgatóból.
- Még ügyvéd mellett is meglesz a bizonyíték. – biztatta Carla. Ryan rámosolyodott, majd elment a nyomozóirodára, Carla pedig a laborba vette az irányt.
- Szia, hogy állsz a papírral? – érdeklődött Eddeinél.
- Hát most egyelőre még szárad, aztán majd meglátjuk, hogy mi is akar lenni.
- Jól van akkor sok sikert.
- És ti, hogy álltok az őrnaggyal?
- Hát… ügyvédet kért. – Carla unott arcot vágott. – De attól még a bizonyíték az bizonyíték. – mosolygott, és egyedül hagyta Eddiet.
- Sziasztok. Amy te, hogy kerülsz ide? – meglepődötten ült le a székre.
- Hát az igazság az, hogy tájékoztatni jöttem. Igaz még nincs készen a toxi de az áldozat kezén észrevettem különös kiütéseket. Ezeket azért nem tudtam megmutatni Ryannek, mert amikor még ott járt nem jöttek ki. Vannak olyan anyagok, ha az allergiás találkozik vele, azok mellékhatásai, azaz a kiütések, azok csak pár órával a halál után jönnek elő. – magyarázta meg.
- És, csak ezért jöttél? – kérdezte Juliett.
- Hát ez csak egy megérzés, de már láttam ilyen kiütést, és csak egyetlen anyagnál fordult elő eddig, de nem biztos, szóval, ha tévedek, akkor azt nem bocsátanám meg, de azt sem ha nem mondanám el…
- Amy mit akarsz mondani? – vágta félbe Carla.
- Oh… igen elnézést, szerintem ez latexallergia. – bökte ki.
- Köszönjük… - mosolygott Carla, majd kiment Amy.
- Na, mi a helyzet hölgyeim? – Adam lépett be.
- Hát jelenleg várunk az ügyvédjére az őrnagynak, mert az ő vére volt a körme alatt Alecnek. – osztotta meg vele az infót Juliett, mosolyogva. – És Te?
- Hát a dob, azon kívül, hogy vért találtál rajta, még én találtam rajta egy ujjlenyomatot, de nincs benne az adatbázisban, viszont mást is találtam. A dob egy különleges dob, mert nem bőrből van a textil része, hanem több anyag is ötvözve van… ilyen például latex, gyengébb minőségű műanyagok. Eddievel elmegyünk a készítőhöz, mert volt egy monogram a dob belsejében. – válaszolt.
Szép munka, de azt hiszem, megvan a gyilkos fegyver. Az előbb itt járt Amy, és azt mondta, hogy igaz még nincs meg a toxi, de az áldozatnak nagy valószínűséggel latexallergiája volt. Juste, hogy elmentek a gyártóhoz. – veregette meg Juliett Adam hátát.
Miután Adam távozott csend lett úrrá a laborban. Carla egy a katona halálától független bizonyítékon dolgozott, Juliett pedig egy jelentést írt, amikor Carla csipogója szólalt meg.
- Megyek. Igen. – mondta, és lerakva a telefont, kiindult.
- Neked is, szia. – szúrta le Juliett.
- Jó bocsi, de itt van az őrnagy ügyvédje. Szia. – kirohant.
- Szóval őrnagy. Volt egy kérdésem. Hogy került a maga vére, az áldozatunk körme alá? – kérdezte Carla. A katona az ügyvédjéhez fordult, majd suttogtak. Carla megrázva fejét Ryan felé fordult, aki elmosolyodott rajta.
- Behúztam neki egyet, de nem én öltem meg. – a kezét a szívére tette.
- Miért? – kapott a szón Ryan.
- Mert egy idióta volt… nagyon jó katona lehetett volna belőle, tábornok, sőt magasabb beosztásba is kerülhetett volna, de nem ő zenész akart lenni, méghozzá ott is a dobos… pfff nem nézhettem végig hogy meg le a mélybe. Beszélni akartam vele, hogy meggyőzzem, erre felkaptuk a vizet, és verekedéssé fajult a dolog.
- És ezt miért csak ügyvéddel lehetett elmondani?
- Ha a katonaságból az egyik magasabb beosztású katona megüt, egy közlegényt, akkor annak komoly következményei is lehetnek, ha feljelentést tesz a sértett. Megpróbáltam tőle bocsánatot kérni, de szóba sem akart állni velem. – lehajtotta a fejét.
- Tudott arról, hogy Alec allergiás valamire? – folytatta Carla.
- Nem soha nem említette.
- Ne menjen távoli küldetésre, mert lehet, hogy még találkozni fogunk. – kérte Ryan, majd kimentek a kihallgatóból.
- Szerinted?
- Nem tudom. Figyelj, ha tudott volna az allergiájáról, akkor megérteném, de attól még egy dob összeszerelése sem piskóta… - érvelt Carla.
- Hát igazad van. Szóljatok, ha van valami.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése