27. Háború II./2.

Ez Angel kocsija. Mit csinált ez? – kérdezte Joy, amikor kiszálltak a kocsiból.

- Hallottátok? Mi volt ez? Gyerünk befele. – Ryan kiáltott, amikor meghallotta a lövéseket. Berohantak a lakásba a kommandós egységgel együtt, Ryan be az ajtót, majd a földön találták Angelt, valamint Osbornt.

- Te jó ég! Joy hívd a mentőket, Angelt eltalálta két golyó a mellény alatt… nagyon vérzik. – Joy azonnal tárcsázott, és hívta a mentőket, akik meg is érkeztek nem sokkal a hívás után, kb. 5 perc alatt. Ryan addig Angel sebein tartotta a kezét, hogy csillapítsa a vérzést, de ömlött belőle a vér. Angel arca sápadt volt, és a pulzusa is alig volt tapintható. Ahogy beléptek a mentősök Ryan átadta a helyet és Joyjal együtt reménykedtek, hogy nem lesz semmi baj. Az egyik mentős azonnal levette róla a mellényt, és kötést tett a sebre a másik pedig infúziót kötött be. Amikor hordágyon kivitték a lakásból Ryan Johnt hívta.

- John. Angelt meglőtte… most viszik a kórházba, nagyon rosszul van. – mondta. – Jó igen… szia.

- Ma mit mondott? – kérdezte Joy, kocsiba szállás előtt.

- Jönnek a kórházba. Menjünk mi is. – tanácsolta majd a kocsiba ülve, a mentő után hajtottak.

A mentőből értesítették a sürgősségi osztályt, és Angelt azonnal a műtőbe tolták.

Amikor Joy, és Ryan megérkeztek már ott volt John, és Carláék.

- Mi van vele? – faggatózott Joy.

- Még nem tudjuk. Bevitték a műtőbe, Chase mondta, hogy majd tájékoztatnak, de a mentőben egyszer megállt a szíve, és rengeteg vért vesztett.

- A rohadt éltbe. – dühöngött Joy. – Vele kellett volna mennünk.

- Mi történt? – kérdezte Eddie, Carlát tartva, mert látszólag nagyon megviselte.

- Gondolom Angel korábban ért oda, mint mi bement, és meglőtte az a rohadék, de nem hagyta magát a kislány, mert lelőtte. - magyarázott Ryan, és leült egy székre.

- Nem tehetünk mást csak várunk. – Joy leült Ryan mellé, és mindenki elhallgatott.

- Eddie, felhívom Juliettéket. – mondta Carla.

- Rendben van, veled megyek.

- Ne… majd magam… jól vagyok semmi bajom. – megpuszilta Eddie a homlokát és már tárcsázott is.

- Juliett, ne haragudj, ha zavarlak, de történt egy kis baj. – könnyes lett a szeme.

- Szia. Nem zavarsz, de mi a baj? – ijedt lett a hangja.

- Angelt meglőtték, és nagyon rosszul van. – a mondat végén elcsuklott a hangja.

- Te jó ég… azonnal repülőre száll…- kezdte el a mondatot, de nem hagyta Carla, hogy befejezze.

- Nem az a célom, hogy megzavarjam a vakációt. Nézd, semmit nem tehetünk. Angel az orvosok keze között van, csak bizakodhatunk. Maradjatok ott, és mindenről tájékoztatlak. – magyarázta.

- Amúgy is hamarosan indulunk. Még két- három napig lennénk itt. De azonnal szóljatok, ha van, valami bármi rendben van!? – kérte a lány.

- Természetesen, szia. – Carla letette a telefont, és visszament a többiekhez, mindenkinek vitt kávét.

- Beszéltem Juliettékkel, és tájékoztatni kell majd őket, amúgy meg hoztam kávét. – adta át.

- Srácok jobb, ha hazamentek. Már semmit nem tehetünk. Aludjatok, és akármi van, hívunk titeket.

- Nem én nem megyek sehova. – tiltakozott Carla, majd ásított.

- Gyere, tényleg nem tehetünk semmit. Hazaviszlek. – Eddie ellent nem mondást tűrően karon fogta, és elvitte haza.

- Eddie, maradj, itt kérlek. – kérte a háza előtt.

- Héé ne sírj, erős lány túléli, de itt maradok. – megölelte a lányt, és becsukta maga mögött az ajtót.

- Mi a baj Juliett? – Adam észrevette, hogy valami nincs rendben a lánnyal.

- Meglőtték Angelt, és nagyon rosszul van. – sírta a lány.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj, erős… - megölelte, majd lefektette aludni.

Kb. már 5 órája ült a váróban Joy, Ryan, és John, amikor Chase jött ki a műtőből. A fején még ott volt a zöld kendő, a felsője véres volt, valamint a cipője is. Az arcáról nem sok jót olvasott le az ember.

- Mi van vele? – Ryan azonnal faggatni kezdte, Joy, és John pedig nagyra nyitott szemekkel várták a választ.

- Nos…- mély lélegzetet vett az orvos, majd belekezdett: - Azt ugye tudjátok, hogy a mentőben egyszer újra kellett éleszteni. – bólintottak. – A műtőben még kétszer. Nagyon nehezen akart visszajönni, de most már stabil állapotban van. Egy golyó súrolta a medencecsontját, ez okozta a kisebbik bajt. A másik viszont valamiért felfele ment, és roncsolta a jobb tüdejének az alsó felét, valamint vér ment a tüdejébe, ezért most gép lélegezteti, de megvan mindkét tüdeje. Rengeteg vért vesztett, és beverhette az esésnél a fejét, ami agyrázkódást idézett elő nála, kb. első, vagy másod fokút, ez csak részleges emlékezetkihagyást jelent, de kómában van. Nem tudom mikor fog felébredni. Most az intenzíven van, átöltözöm, és ha akarjátok, egyesével beviszlek titeket. A ruháit meg majd elküldöm. Szóljunk a családjának? – tanácstalan volt.

- Ne… addig ne… - tanácsolta John.

- Ő is ezt akarná. – helyeselt Ryan.

- Köszönjük. – nyögte ki Joy.

- Azt hiszem, én most bemegyek és előkészítem a belsősöknek a terepet. – közölte John. Joyék bólintottak.

Miután visszajött Chase immáron kék ruhában, először Joyt vitte be. Angel szájában lélegeztető cső volt, a mellkasára EKG tappancsok voltak rakta, amik egy monitorra közvetítették a szívverését, a jobb kezében egy infúziós tű volt ragasztva. A mutatóujjára egy fehér csipesz volt helyezve, ami a pulzust mérte.

- Ang. Fel kell kelned. Nem hagyhatod magára a labort, most már semmi baj nem lesz. csak ébredj fel! – súgta a fülébe. Még pár másodpercig figyelte, ahogy alszik, majd Chasehoz fordult.

- Őszintén szerinted felébred? – kérdezte.

- Voltak már ilyen eseteim, és mindig felébredtek. Angel esetében viszont bizonytalan vagyok. Már háromszor majdnem elvesztettük. Joy, őszintén nem tudom. Az eredményei a helyzethez képest jók, lehetnének jobbak is, de ezek még a határeseten vannak. - válaszolt. Miután kijött Joy, Ryan következett. Amikor belépett a terembe, az arca valósággal egyenlő lett a fal fehér rideg színével. Közelebb ment Angelhez, megfogta a jobb kezét.

- Kislány… eddig nagyon jól csináltad, ne add fel, ne a cél előtt. Rendbe kell jönnöd! – suttogott. Már hajnalodott, amikor kinézett az ablakon.

- Chase mennyi esélye van? – enyhén elmosolyodott Chase majd folytatta:

- Joy is ezt kérdezte. Amint mondtam, az a három újraélesztés azt mutatta, hogy nagyon el akart menni, de más betegek felépültek, és felkeltek. Őszintén megmondom, neked is, Ryan nem tudom. Huszonnégy órás megfigyelés alatt tartjuk, még ma jön egy neurológus és megnézi a CT felvételt, a károsodásról, és a szövődményekről, csak ekkor tudok pontos infót adni.

- Nem hagyta magát. Ő is rálőtt, de annak a szemétnek egy nagyobb kaliberű fegyvere volt.

- Megmenekült?

- Nem, Ang megölte. – válaszolt. Pár percig még nézte a lányt, ahogy alszik a gépek, és a csövek között, majd kiment, és reménykedtek…