Amilyen hirtelen jött a rossz idő szerencsére olyan gyorsan el is ment, habár az éjszaka még volt egy kis mennydörgés, és nem igazán tudtam aludni tőle. Reggel korábban is keltem a megszokottnál és a jó időre való tekintettel lementem a környékre kocogni. Egy fekete bemelegítő nadrágot, egy fekete atlétát, és egy fekete bemelegítő felsőt vettem fel egy fehér sportcipővel.
A zsebembe tettem az MP3 lejátszómat, a biztonság kedvéért, és az életben maradásárét, a telefonomat is és a csipogómat is magammal vittem, valamint a pénztárcámat, hátha Ryan megint engem akar hívni, majd útnak indultam.
Nem volt hiba felvenni a bemelegítőt, mert reggel fél hatkor eléggé hűvös volt, habár a nap már kezdett feljönni. Kb. egy és fél órát futhattam a lakásom környékén, amikor irányt változtattam, és elhatároztam, hogy a központba megyek, úgy is van ott váltócuccom, és le is tudok ott zuhanyozni. Mintha a második otthonom lett volna az a hely. Fél nyolckor értem be, és a műszakomig volt még egy fél óra. Ezt kihasználva rendbe szedtem magam. Egy farmert, egy rózsaszínű pólót, egy fekete magas sarkút vettem fel.
- Na, igen, és megvertelek. – hallottam Carla nevetését.
- Sziasztok. – köszöntem, majd elraktam a szekrénybe az MP3 lejátszót, és a bemelegítő cuccom.
- Hát te, mit keresel itt ilyen korán? – meglepődött Eddie.
- Éppenséggel ezt én is kérdezhetném, mit kerestek itt ilyen korán? – mosolyogtam, és közben bezártam a szekrényemet.
- Nem tudtam aludni Eddie horkolásától, ő meg az én fészkelődésemtől, ezért közös megállapodás alapján ide jöttünk. – megpuszilta Eddie arcát.
- Te jössz. –mutatott rám Eddie.
- Ja, igen… szóval, nem tudtam aludni, és a testedzés mellett döntöttem. – válaszoltam, majd a csipogómra néztem. – Most meg a munka mellett, sziasztok. – köszöntem kifele menet. A csipogóm szerint a helyszín a Paramount Hotel előtt volt, a 46. utcában.
Ryant már a kocsiból kiszúrtam. Leparkoltam, majd a csomagtartóból kivettem a felszerelést, és megindultam felé.
- Jó reggelt. Hogy értél ide ilyen hamar? Azt hittem, hogy készenlétes vagy. – csodálkozott, közben közelebb mentünk az áldozathoz.
- Igen, de nem tudtam aludni, így korábban beértem. – válaszoltam, majd más témára eveztem. – Mit tudunk eddig?
A helyszínen két holttestet láttam, egyet egy autó mögött, a másikat pedig az autó mellett. A kocsi nem volt összetörve, és másik autó sem állt, ott így addig amíg Ryan válaszára vártam az autóbalesetet gyorsan kizártam.
- Hajnali négy környékén a hotel lakói két durranásra lettek figyelmesek. Mint az a későbbiekben kiderült ezek lövések voltak, aztán ez a két szerencsétlen meghalt. – foglalta össze az előzményeket, majd folytatta: - A kocsi hátuljánál lévő áldozat Tim Dixon, a kocsi mellett fekvő pedig, Steven Gosett, őt a mentősök próbálták megmenteni, de már késő volt.
- Nem tudod miért állt meg az autó? – kérdeztem. Megrázta a fejét, én közben Timből vettem ki a májfokolót. – Timnél a halál hajnali három, és négy között állt be. – Egy lövés a fejbe, kivégzésszerűnek látszik. Nem látok védekezésre utaló nyomokat, ismerte a gyilkost, és valamiért kiszállt az autóból. Idegen keréknyomokat sem látok. – magyaráztam, ahogy Stevenhez mentem, és nála is a májfokolóval kezdtem. – Steven egy órával tovább bírta. A halál kb. négy, és öt között állhatott be. Kivették a kocsiból igaz?
- Igen. De amúgy szerintem ő csak rossz helyen volt rossz időben. Hátul ült a járőrök szerint.
- Ezek szerint van egy anyósülésre való személy, vagy egy vezető. – szögeztem le. - Felnyissuk a csomagtartót?- kínáltam, de tudtam, hogy belemegy.
- Ang… azt hiszem megtaláltuk az indítékot. A kocsi csomagtartójában egy nagyobb zacskó fehér por díszelgett.
Gyorsan végeztem egy kábítószer tesztet, majd Ryan felé fordultam:
- Ez amfetamin. – mutattam.
- Remek.
- Ryan most megyek a boncolásra, de ha meglesz az amfetamin pontos összetétele, akkor szólhatok esetleg Joynak hogy tud e valamit.
- Jó ötlet, bent találkozunk. – intett.
- Sziasztok. – Carla, és Juliett jött velem szembe. Visszaköszöntek, majd a kocsival a központba hajtottam.
A helyszínen maradt Carla, és Juliett nekiláttak a bizonyítékgyűjtésnek. Carla az autó első részét vizsgálta, míg Juliett a csomagtartót.
- És, hogy vagyok?- kérdezte Carla.
- Hogy, hogy vagyunk?- értetlenkedett Juliett.
- Hát, te és Adam, szóval érted.
- Mi ez Carla? Mit tudsz, amit én nem tudok? – gyanút fogott.
- Ja, semmi, csak érdeklődöm. – mosolygott, és egy szép újlenyomatot levett a kormányról.
- Ja, értem akkor rendben van. Amúgy jól vagyunk. – felelt a kérdésre. – És ti?
- Mi is. – válaszolt kurtán.
- Úgy látom, hogy a hátsó ablakot átütötte a golyó, és így került a második áldozatba, Stevenbe a golyó. Csak egy valamit nem értek. Van két hulla, és két golyó is. De miért nincs több golyó? – kérdezett Juliett.
- Jó kérdés. Talán profinak gondolta magát, és spórolt a golyókkal. – találgatott Carla.
- 45-ösnek nézem a hüvelyt. Ryan kié a kocsi? – szólt oda Juliett.
- Még nem tudtam kideríteni, de rajta vagyok. – válaszolt, és a kocsijába szállva elindult.
- Bevitetem a kocsit, aztán körülnézünk, hátha van itt valami, ami segíthet majd nekünk. – Carla elővette a rádiót, majd egy diszpécserrel beszélt. Amikor véget ért a beszéd elindultak további nyomok után.
A boncolás most annyiból volt nehezebb, hogy két áldozat volt, így meg is kértem Amyt, hogy segítsen. Nekem jutott Tim, Amy pedig Stevent vizsgálta meg. Timnél érdekes dolgokat találtam, amikor végeztem felhívtam Joyt.
- Szia, Angel vagyok zavarlak? - köszöntem.
- Hello, nem dehogy is, valami baj van?
- Ja, nem, csak ma reggel volt egy helyszínem, és amfetamint találtunk a kocsi csomagtartójában. Arra gondoltam, hogy ha meglesz a kémiai elemzése az anyagnak, akkor segítenél?
- Persze. Hívj fel, ha van valami eredmény, és akkor majd megbeszéljük a részleteket. De most mennem kell, ne haragudj, majd hívj, szia. – búcsúzott.
- Rendben van, szia, és köszönöm. – ahogy letettem a telefont Ryan futott be a terembe.
- Hello. Beszéltem Joyjal benne van a buliban. – mosolyogtam, majd folytattam. – Az áldozatunk vénásan fogyasztott kábítószert, nézd meg a kezén a sérüléseket. – mutattam. – A körme alatt valamilyen fehér anyagot találtam, lehet drog, vagy valami más is. - felemeltem a petricsészét.
– A halálát ez a szerintem 45-ös fegyverből kilőtt golyó okozta, pontosan a halántékon keresztül. Timet ezennel kivégeztem. Steven Amyre maradt. – a fejemmel abba az irányba intettem, ahol a lány állt.
- Ez 45-ös. – adott igazat Ryan.
- Amy, mit tudsz nekünk mondani? – kérdezte Ryan.
- Oh, sziasztok. – Ryan láttán zavarba jött, ahogy felemelte a fejét. Egy ideig még habozott, majd nagy nehezen nekikezdett. – Steven abba halt bele, hogy a golyó hátulról megsértette az egyik verőerét, és mire már a mentők kiérkeztek túl sok vért veszített. Más információval sajnos nem tudok szolgálni. A toxikológiára várok, akkor tudom, meg hogy fogyasztott e drogot, vagy valamit, mert a kezén nincsenek sérülések. – lesütötte a szemét.
- Rendben van, majd értesíts. – kértem meg, majd Ryannel a kijárat felé indultunk. - Tetszel neki. – vigyorogtam.
- Nem lehetne ezt a témát átugrani.
- Miért, Amy rendes lány. – ellenkeztem.
- Igen az, de nem nekem. Amúgy megvan a kocsi tulajdonosa, nem fogod elhinni, hogy kié. Jefferson Harrold.
- Ugye ez most csak egy vicc? – vártam arra, hogy bólogasson, de helyette megrázta a fejét. – Remek, már csak egy polgármester jelölt hiányzott. – örvendeztem.
- Ha a sajtó keresne…
- Nem tudok semmit. – mondtam helyette. Bólintott, és elment. Én a laborba mentem az amfetamint elemezni. Betettem a gépbe egy kémcsövet, és amíg vártam, az áldozat körme alatti anyagot próbáltam meg elemezni.
- Szia, mi a helyzet? – lépett be Eddie.
- Szia, elemzem az amfetamint, és az áldozat körme alatti anyagot… de eddig semmi eredmény. Te mit csinálsz? – kérdeztem.
- A golyót próbálom elemezni, de még nincsen eredményem. A lányok?
- Nem láttam még őket, lehet, a helyszínről jönnek be, vagy a garázsban vannak. - válaszoltam, és ahhoz a géphez léptem, amiben az amfetamin volt. Észre sem vettem, hogy Eddie kiment, csak akkor amikor Carla állt mellettem.
- Mit olvasol? – érdeklődött.
- Ez itt az amfetamin elemzése, pontosabban ez az amfetamin nitrogénen metilezett változata.
- Vagyis metamfetamin. – fordított le.
- Felhívom Joyt. Ti hogy álltok?- kérdetem, közben a telefonomat vettem elő.
- Behoztam néhány ujjlenyomatot, ezeket a kormányon találtuk, Juliett a garázsban szétszedi a kocsit. – felelt. Bólintottam, és kimentem a laborból.
- Szia, itt Angel. Megvan az elemzés ez nem más, mint metamfetamin. Nagyon sok metásod van?- sejtettem, hogy a metamfetamint használók nagyon sokan lehetnek.
- Hello. Nem olyan biztos, figyelj, azt meg tudod mondani, hogy melyik környéken történt a gyilkosság?
- Igen, a Paramount Hotel előtt volt a 46. utcában.
- Jól, van, adj nekem két órát, és meglátom, hogy mivel szolgálok. Szia.
- Köszönöm, és szia. – letettem, majd a laborba visszamentem. Időközben Adam is odakerült.
- Nem fogjátok elhinni, de Steven a mi Jeff barátunknak a kampányfőnöke volt. Timről semmit nem tudok. – kaptam el az utolsó szavakat.
- Jelentették az eltűnését?- kérdezte Carla.
- Igen, Ryan már elment kikérdezni, mert a kocsi is Jeffé volt.
- Akkor sem értem. Egy kampányfőnök mi a fenét keres egy drogossal együtt egy kocsiban? – értetlenkedtem.
- Rossz helyen volt rossz időben? – vetette fel Carla.
- Lehetséges, de akkor is Timről lerítt, hogy ő drogozik, de ha az nem is, akkor annyi biztos, hogy nem egy jófiú fajta gyerek. – a többiek bólogattak.
- Tessék a Tim körme alatt talált anyag plakátragasztó. – olvastam.
- Meglenne a kapcsolat? Mi van akkor, hogy ha Tim csak a plakátokat ragasztgatta, amikor megismerte Stevent, aki be akart szállni a jó kis üzletbe? – találgatott Adam.
- Gars!!- rontott be Juliett. – Megvan a gyilkos fegyver. Nem értem, hogy miért került az anyósülés alá, de itt van. - a kezében egy zacskóba csomagolt 45-ös fegyvert tartott.
- Mert Timet akarta bemártani. A kormányon talált ujjlenyomat nincs benne az adatbázisban, és nem egyezik sem a Tim, sem a Steven ujjlenyomatával, és a mentősöktől tudjuk, hogy Stevent a hátsó ülésről vették ki. – Carla elvette Juliettől a fegyvert, és beporozta.
- Ezen meg nincs ujjlenyomat… szép. Megyek, elviszem Eddienek. – Carla kiment a laborból.
- Srácok megyek, megnézem, hogy Ryan visszaért e már Jefftől. – a nyomozóiroda felé vettem az irányt. Amikor kiszálltam a liftből, az elém táruló látvány miatt, úgy éreztem magam, mintha hidegvízzel leöntöttek volna. Amy éppen egy újságíróval beszélgetett. Azonnal odaléptem mellé, és félrehívtam.
- Amy te mit csinálsz itt ezzel a pasival?
- Ja, ő az egyik barátom, érdeklődött, hogy Jeff Harrold a reggeli gyilkosság gyanúsítottja.
- Remek…- körbeforgattam a szemem. – Mit mondtál neki?
- Semmit, mert éppen most jöttél ide. – válaszolt. Most nem volt olyan feszült, és ideges, mint amikor Ryan a közelében van.
- Hál’ Istennek. Figyelj nem szabad semmit sem mondani a sajtónak megértetted? Az hiányzik még, hogy alaptalanul megvádolják Mr. Harroldot, és rajtunk csattanjon az ostor. Mond azt, hogy…
- Mit kell mondani? – Ryan jelent meg Amy háta mögött.
- Oh, Ryan, szia. – Amy ismételten zavarba jött.
- Azt, hogy nem tud semmit Jefferson Harroldról. – ismételten megforgattam a szemem.
- Jájj, de csúnyán néztél most. – szólta közbe. Megráztam a fejem, majd Amy elment.
- Mi volt Jeffnél? – érdeklődtem, közben a homlokomat fogtam meg.
- Elmondta, hogy az a kocsi, amit megtaláltunk, olyan kocsi volt, amit a kampányfőnök, és a fontosabb alkalmazottak szoktak használni. Nem ismerte Timet, a plakátragasztásokat Steven intézte, ő vett fel ehhez embereket. A gyilkosság idején, kerti partin volt a családjával, ezt tanúsítják a gyerkőcök. Nektek van valami híretek?
- Hát, a kormányon talált ujjlenyomatok ismeretlenek, Juliett pedig megtalálta a gyilkos fegyvert az anyósülésen.
- És tudjuk, hogy ki ült az anyósülésen?
- Nem találtam még rá bizonyítékot, de szerintem Juliett visszament a kocsihoz.
- Joy nem hívott még?
- Nem sajnos… de 2 óra múlva hívom fel, de nem sok esélyt látok arra nézve, hogy lesz gyanúsított, mert a meta az nagyon népszerű. – bizonytalanodtam el.
- Ne fesd a falra az ördögöt, én is megyek, és körbekérdezek, hogy nem hallottak el valamit. – bement a nyomozóirodába, én pedig az irodámba mentem. Viszont amit már ott láttam, megijesztett, és most az egyszer bátortalanul nyitottam be a szobába, ahol John, és a patológia vezetője Sam ültek…
A zsebembe tettem az MP3 lejátszómat, a biztonság kedvéért, és az életben maradásárét, a telefonomat is és a csipogómat is magammal vittem, valamint a pénztárcámat, hátha Ryan megint engem akar hívni, majd útnak indultam. Nem volt hiba felvenni a bemelegítőt, mert reggel fél hatkor eléggé hűvös volt, habár a nap már kezdett feljönni. Kb. egy és fél órát futhattam a lakásom környékén, amikor irányt változtattam, és elhatároztam, hogy a központba megyek, úgy is van ott váltócuccom, és le is tudok ott zuhanyozni. Mintha a második otthonom lett volna az a hely. Fél nyolckor értem be, és a műszakomig volt még egy fél óra. Ezt kihasználva rendbe szedtem magam. Egy farmert, egy rózsaszínű pólót, egy fekete magas sarkút vettem fel.- Na, igen, és megvertelek. – hallottam Carla nevetését.
- Sziasztok. – köszöntem, majd elraktam a szekrénybe az MP3 lejátszót, és a bemelegítő cuccom.
- Hát te, mit keresel itt ilyen korán? – meglepődött Eddie.
- Éppenséggel ezt én is kérdezhetném, mit kerestek itt ilyen korán? – mosolyogtam, és közben bezártam a szekrényemet.
- Nem tudtam aludni Eddie horkolásától, ő meg az én fészkelődésemtől, ezért közös megállapodás alapján ide jöttünk. – megpuszilta Eddie arcát.
- Te jössz. –mutatott rám Eddie.
- Ja, igen… szóval, nem tudtam aludni, és a testedzés mellett döntöttem. – válaszoltam, majd a csipogómra néztem. – Most meg a munka mellett, sziasztok. – köszöntem kifele menet. A csipogóm szerint a helyszín a Paramount Hotel előtt volt, a 46. utcában.
Ryant már a kocsiból kiszúrtam. Leparkoltam, majd a csomagtartóból kivettem a felszerelést, és megindultam felé.
- Jó reggelt. Hogy értél ide ilyen hamar? Azt hittem, hogy készenlétes vagy. – csodálkozott, közben közelebb mentünk az áldozathoz.
- Igen, de nem tudtam aludni, így korábban beértem. – válaszoltam, majd más témára eveztem. – Mit tudunk eddig?
A helyszínen két holttestet láttam, egyet egy autó mögött, a másikat pedig az autó mellett. A kocsi nem volt összetörve, és másik autó sem állt, ott így addig amíg Ryan válaszára vártam az autóbalesetet gyorsan kizártam.
- Hajnali négy környékén a hotel lakói két durranásra lettek figyelmesek. Mint az a későbbiekben kiderült ezek lövések voltak, aztán ez a két szerencsétlen meghalt. – foglalta össze az előzményeket, majd folytatta: - A kocsi hátuljánál lévő áldozat Tim Dixon, a kocsi mellett fekvő pedig, Steven Gosett, őt a mentősök próbálták megmenteni, de már késő volt.
- Nem tudod miért állt meg az autó? – kérdeztem. Megrázta a fejét, én közben Timből vettem ki a májfokolót. – Timnél a halál hajnali három, és négy között állt be. – Egy lövés a fejbe, kivégzésszerűnek látszik. Nem látok védekezésre utaló nyomokat, ismerte a gyilkost, és valamiért kiszállt az autóból. Idegen keréknyomokat sem látok. – magyaráztam, ahogy Stevenhez mentem, és nála is a májfokolóval kezdtem. – Steven egy órával tovább bírta. A halál kb. négy, és öt között állhatott be. Kivették a kocsiból igaz?
- Igen. De amúgy szerintem ő csak rossz helyen volt rossz időben. Hátul ült a járőrök szerint.
- Ezek szerint van egy anyósülésre való személy, vagy egy vezető. – szögeztem le. - Felnyissuk a csomagtartót?- kínáltam, de tudtam, hogy belemegy.
- Ang… azt hiszem megtaláltuk az indítékot. A kocsi csomagtartójában egy nagyobb zacskó fehér por díszelgett.
Gyorsan végeztem egy kábítószer tesztet, majd Ryan felé fordultam:- Ez amfetamin. – mutattam.
- Remek.
- Ryan most megyek a boncolásra, de ha meglesz az amfetamin pontos összetétele, akkor szólhatok esetleg Joynak hogy tud e valamit.
- Jó ötlet, bent találkozunk. – intett.
- Sziasztok. – Carla, és Juliett jött velem szembe. Visszaköszöntek, majd a kocsival a központba hajtottam.
A helyszínen maradt Carla, és Juliett nekiláttak a bizonyítékgyűjtésnek. Carla az autó első részét vizsgálta, míg Juliett a csomagtartót.
- És, hogy vagyok?- kérdezte Carla.
- Hogy, hogy vagyunk?- értetlenkedett Juliett.
- Hát, te és Adam, szóval érted.
- Mi ez Carla? Mit tudsz, amit én nem tudok? – gyanút fogott.
- Ja, semmi, csak érdeklődöm. – mosolygott, és egy szép újlenyomatot levett a kormányról.
- Ja, értem akkor rendben van. Amúgy jól vagyunk. – felelt a kérdésre. – És ti?
- Mi is. – válaszolt kurtán.
- Úgy látom, hogy a hátsó ablakot átütötte a golyó, és így került a második áldozatba, Stevenbe a golyó. Csak egy valamit nem értek. Van két hulla, és két golyó is. De miért nincs több golyó? – kérdezett Juliett.
- Jó kérdés. Talán profinak gondolta magát, és spórolt a golyókkal. – találgatott Carla.
- 45-ösnek nézem a hüvelyt. Ryan kié a kocsi? – szólt oda Juliett.
- Még nem tudtam kideríteni, de rajta vagyok. – válaszolt, és a kocsijába szállva elindult.
- Bevitetem a kocsit, aztán körülnézünk, hátha van itt valami, ami segíthet majd nekünk. – Carla elővette a rádiót, majd egy diszpécserrel beszélt. Amikor véget ért a beszéd elindultak további nyomok után.
A boncolás most annyiból volt nehezebb, hogy két áldozat volt, így meg is kértem Amyt, hogy segítsen. Nekem jutott Tim, Amy pedig Stevent vizsgálta meg. Timnél érdekes dolgokat találtam, amikor végeztem felhívtam Joyt.
- Szia, Angel vagyok zavarlak? - köszöntem.
- Hello, nem dehogy is, valami baj van?
- Ja, nem, csak ma reggel volt egy helyszínem, és amfetamint találtunk a kocsi csomagtartójában. Arra gondoltam, hogy ha meglesz a kémiai elemzése az anyagnak, akkor segítenél?
- Persze. Hívj fel, ha van valami eredmény, és akkor majd megbeszéljük a részleteket. De most mennem kell, ne haragudj, majd hívj, szia. – búcsúzott.
- Rendben van, szia, és köszönöm. – ahogy letettem a telefont Ryan futott be a terembe.
- Hello. Beszéltem Joyjal benne van a buliban. – mosolyogtam, majd folytattam. – Az áldozatunk vénásan fogyasztott kábítószert, nézd meg a kezén a sérüléseket. – mutattam. – A körme alatt valamilyen fehér anyagot találtam, lehet drog, vagy valami más is. - felemeltem a petricsészét.
– A halálát ez a szerintem 45-ös fegyverből kilőtt golyó okozta, pontosan a halántékon keresztül. Timet ezennel kivégeztem. Steven Amyre maradt. – a fejemmel abba az irányba intettem, ahol a lány állt.- Ez 45-ös. – adott igazat Ryan.
- Amy, mit tudsz nekünk mondani? – kérdezte Ryan.
- Oh, sziasztok. – Ryan láttán zavarba jött, ahogy felemelte a fejét. Egy ideig még habozott, majd nagy nehezen nekikezdett. – Steven abba halt bele, hogy a golyó hátulról megsértette az egyik verőerét, és mire már a mentők kiérkeztek túl sok vért veszített. Más információval sajnos nem tudok szolgálni. A toxikológiára várok, akkor tudom, meg hogy fogyasztott e drogot, vagy valamit, mert a kezén nincsenek sérülések. – lesütötte a szemét.
- Rendben van, majd értesíts. – kértem meg, majd Ryannel a kijárat felé indultunk. - Tetszel neki. – vigyorogtam.
- Nem lehetne ezt a témát átugrani.
- Miért, Amy rendes lány. – ellenkeztem.
- Igen az, de nem nekem. Amúgy megvan a kocsi tulajdonosa, nem fogod elhinni, hogy kié. Jefferson Harrold.
- Ugye ez most csak egy vicc? – vártam arra, hogy bólogasson, de helyette megrázta a fejét. – Remek, már csak egy polgármester jelölt hiányzott. – örvendeztem.
- Ha a sajtó keresne…
- Nem tudok semmit. – mondtam helyette. Bólintott, és elment. Én a laborba mentem az amfetamint elemezni. Betettem a gépbe egy kémcsövet, és amíg vártam, az áldozat körme alatti anyagot próbáltam meg elemezni.
- Szia, mi a helyzet? – lépett be Eddie.
- Szia, elemzem az amfetamint, és az áldozat körme alatti anyagot… de eddig semmi eredmény. Te mit csinálsz? – kérdeztem.
- A golyót próbálom elemezni, de még nincsen eredményem. A lányok?
- Nem láttam még őket, lehet, a helyszínről jönnek be, vagy a garázsban vannak. - válaszoltam, és ahhoz a géphez léptem, amiben az amfetamin volt. Észre sem vettem, hogy Eddie kiment, csak akkor amikor Carla állt mellettem.
- Mit olvasol? – érdeklődött.
- Ez itt az amfetamin elemzése, pontosabban ez az amfetamin nitrogénen metilezett változata.
- Vagyis metamfetamin. – fordított le.
- Felhívom Joyt. Ti hogy álltok?- kérdetem, közben a telefonomat vettem elő.
- Behoztam néhány ujjlenyomatot, ezeket a kormányon találtuk, Juliett a garázsban szétszedi a kocsit. – felelt. Bólintottam, és kimentem a laborból.
- Szia, itt Angel. Megvan az elemzés ez nem más, mint metamfetamin. Nagyon sok metásod van?- sejtettem, hogy a metamfetamint használók nagyon sokan lehetnek.
- Hello. Nem olyan biztos, figyelj, azt meg tudod mondani, hogy melyik környéken történt a gyilkosság?
- Igen, a Paramount Hotel előtt volt a 46. utcában.
- Jól, van, adj nekem két órát, és meglátom, hogy mivel szolgálok. Szia.
- Köszönöm, és szia. – letettem, majd a laborba visszamentem. Időközben Adam is odakerült.
- Nem fogjátok elhinni, de Steven a mi Jeff barátunknak a kampányfőnöke volt. Timről semmit nem tudok. – kaptam el az utolsó szavakat.
- Jelentették az eltűnését?- kérdezte Carla.
- Igen, Ryan már elment kikérdezni, mert a kocsi is Jeffé volt.
- Akkor sem értem. Egy kampányfőnök mi a fenét keres egy drogossal együtt egy kocsiban? – értetlenkedtem.
- Rossz helyen volt rossz időben? – vetette fel Carla.
- Lehetséges, de akkor is Timről lerítt, hogy ő drogozik, de ha az nem is, akkor annyi biztos, hogy nem egy jófiú fajta gyerek. – a többiek bólogattak.
- Tessék a Tim körme alatt talált anyag plakátragasztó. – olvastam.
- Meglenne a kapcsolat? Mi van akkor, hogy ha Tim csak a plakátokat ragasztgatta, amikor megismerte Stevent, aki be akart szállni a jó kis üzletbe? – találgatott Adam.
- Gars!!- rontott be Juliett. – Megvan a gyilkos fegyver. Nem értem, hogy miért került az anyósülés alá, de itt van. - a kezében egy zacskóba csomagolt 45-ös fegyvert tartott.
- Mert Timet akarta bemártani. A kormányon talált ujjlenyomat nincs benne az adatbázisban, és nem egyezik sem a Tim, sem a Steven ujjlenyomatával, és a mentősöktől tudjuk, hogy Stevent a hátsó ülésről vették ki. – Carla elvette Juliettől a fegyvert, és beporozta.
- Ezen meg nincs ujjlenyomat… szép. Megyek, elviszem Eddienek. – Carla kiment a laborból.
- Srácok megyek, megnézem, hogy Ryan visszaért e már Jefftől. – a nyomozóiroda felé vettem az irányt. Amikor kiszálltam a liftből, az elém táruló látvány miatt, úgy éreztem magam, mintha hidegvízzel leöntöttek volna. Amy éppen egy újságíróval beszélgetett. Azonnal odaléptem mellé, és félrehívtam.
- Amy te mit csinálsz itt ezzel a pasival?
- Ja, ő az egyik barátom, érdeklődött, hogy Jeff Harrold a reggeli gyilkosság gyanúsítottja.
- Remek…- körbeforgattam a szemem. – Mit mondtál neki?
- Semmit, mert éppen most jöttél ide. – válaszolt. Most nem volt olyan feszült, és ideges, mint amikor Ryan a közelében van.
- Hál’ Istennek. Figyelj nem szabad semmit sem mondani a sajtónak megértetted? Az hiányzik még, hogy alaptalanul megvádolják Mr. Harroldot, és rajtunk csattanjon az ostor. Mond azt, hogy…
- Mit kell mondani? – Ryan jelent meg Amy háta mögött.
- Oh, Ryan, szia. – Amy ismételten zavarba jött.
- Azt, hogy nem tud semmit Jefferson Harroldról. – ismételten megforgattam a szemem.
- Jájj, de csúnyán néztél most. – szólta közbe. Megráztam a fejem, majd Amy elment.
- Mi volt Jeffnél? – érdeklődtem, közben a homlokomat fogtam meg.
- Elmondta, hogy az a kocsi, amit megtaláltunk, olyan kocsi volt, amit a kampányfőnök, és a fontosabb alkalmazottak szoktak használni. Nem ismerte Timet, a plakátragasztásokat Steven intézte, ő vett fel ehhez embereket. A gyilkosság idején, kerti partin volt a családjával, ezt tanúsítják a gyerkőcök. Nektek van valami híretek?
- Hát, a kormányon talált ujjlenyomatok ismeretlenek, Juliett pedig megtalálta a gyilkos fegyvert az anyósülésen.
- És tudjuk, hogy ki ült az anyósülésen?
- Nem találtam még rá bizonyítékot, de szerintem Juliett visszament a kocsihoz.
- Joy nem hívott még?
- Nem sajnos… de 2 óra múlva hívom fel, de nem sok esélyt látok arra nézve, hogy lesz gyanúsított, mert a meta az nagyon népszerű. – bizonytalanodtam el.
- Ne fesd a falra az ördögöt, én is megyek, és körbekérdezek, hogy nem hallottak el valamit. – bement a nyomozóirodába, én pedig az irodámba mentem. Viszont amit már ott láttam, megijesztett, és most az egyszer bátortalanul nyitottam be a szobába, ahol John, és a patológia vezetője Sam ültek…
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése