26. Háború I./2.

A büfé első látásra megtetszett. Nem is tudtam a létezéséről, de most már úgy voltam vele, hogy többet kellene idejárni.

- Szia, ülj le. – mosolygott rám Joy, egy a büfé végében lévő asztalnál, és két kávé volt előtte.

- Hello. Na, mit tudtál meg? – érdeklődtem.

- Ang! Nem hiszem el, hogy neked még az ebédszünetedben is csak a munka jár a fejedben. – nevetett. – Hagyjuk most ezt! Majd elmondom, de most inkább rólad szeretnék megtudni néhány dolgot. Mesélj mi történt veled az egyetem óta? – kérdezte.

- Hát voltam egy kis ideig gyakorlaton, és ahogy abbahagytam, azonnal New Yorkba jöttem, ahogy azt szerettem volna. Tudod, hogy mindig is erre vágytam. – magyaráztam. – Azóta a helyszínelőknél dolgozok, és imádom. Nagyon jó itt a munkahely, és a csapat is jó végzi a munkát, a főnök is jó.

- Szóval jobb, mint Pennsylvaniában? – tett fel egy kérdést.

- Hát nem is tudom… a kettőt nem igazán lehet összehasonlítani, de sok dolog hiányzik onnan, például te, és David.

- Értem. Mi a helyzet a családdal?

- Joy! Kérlek! Szerinted, ha lenne családom, akkor, hajnali háromkor felkeltem volna a riasztásra? – vigyorogtam. – Nem nincs, és valahogy nem is vágyom rá… itt van nekem, családnak a központ.

- De Ryannel együtt vagytok nem? – Joy továbbra is kérdezett, de ettől a kérdéstől egy kicsit meglepődtem.

- Ezt miből gondolod? – húztam fel a szemöldököm.

- Abból, hogy láttam, amikor a kezébe adtál egy lakáskulcsot. Valószínűleg az éjszakát együtt töltöttétek, és Ryan hamarabb ment el, mint te, ezért nálad maradt a kulcs. - szépen levezette.

- Hát a páratlan logikáddal soha nem volt baj. – dicséretem. – Viszont most nem erről van szó. Az a helyzet. – mély lélegzetet vettem. – Kb. egy hónapja megerőszakoltak… - Joy majdnem kiköpte a kávéját. – Azt a bírót, aki az ügyet vezette letartóztatták, és így kiengedték az elítéltjeit, amíg újra nem vizsgálják az ügyet. Igazából nagyon is félek, mi lesz, ha ismét megtalál. Ryan felajánlotta, hogy lakjak nála, mint egy lakótárs, és így biztonságban vagyok valamilyen szinten. Meg amúgy is laktam már nála, amíg nem kapták el a pasit. Ezért ideadta a kulcsát, hogy másoljam le, és az eredetit meg odaadtam neki. – magyarázta meg. Az a fura érzés ismét rám tört pontosabban a gyomromra, és még a kávém sem tudtam meginni.

- Annyira sajnálom. – sajnálkozott.

- Ezt ne! Tudod, hogy nem szeretem, ha sajnálnak. Már kezdek helyrejönni, nem lesz semmi baj. – megszorította a kezem.

- Tudod, ha kell, akkor bármiben segítek neked.

- Tudom, és köszönöm. De veled mi a helyzet? Eddig csak én beszéltem, engem te jobban érdekelsz, mint saját magam. Hogy kerültél ide?

- Miután elkerültél Pennsylvania nagyon is megváltozott. Sokkal több lett a bűnözés… és azok, akik a te korosztályodba tartoznak, eléggé hát hogy is mondjam… elszaladt velük a ló. Meggyűlt velük a bajom, és addig üldöztem őket, hogy előléptettek, ennek meg csak az volt a hátulütője, hogy New Yorkban kell majd dolgozni. Rád gondoltam, és egyből jöttem. Már keresni akartalak, de a sors összehozott. – mosolygott. Folytatta:

- Hát… az életem itt szinte ugyanolyan, mint Pennsylvaniában. Üldözöm a drogosokat, és kész. Szeretem ezt csinálni, és mielőtt még megkérdeznéd, nincs pasim, mert aki az én kezem alatt van, utál a munka miatt, egy hétköznapi ember, meg, ha megtudja, hogy mi vagyok akkor annyi…

- Ne mondd ezt… szerintem igen is szép vagy, és kedves. csak a megfelelő emberek érdemlik ki a kedvességed.

- Hát, amit azt illeti, vagy egy srác… Brian, néha együtt dolgozunk, és már volt közöttünk egyéjszakás is, de csak ennyi.

- Akkor meg ne hagyd futni, menj utána, és legyél boldog.

- De én így az vagyok. – mosolygott és a közben csörgő telefonját vette fel. – Szia!... Igen, itt van velem… Jó megmondom neki… Redben azonnal megyünk. Hello!

- Na, ki az? – kíváncsiskodtam.

- Ryan volt az. Üzeni, hogy kapcsold be a telefonod, mert kitekeri a nyakad, ha megint a frászt hozod rá, és a központba kell mennünk. – árulta el. Elővettem a telefonom, és tényleg ki volt kapcsolva… nem is vettem észre… valószínűleg véletlenül nem zártam le a billentyűzetet, és benyomódott a zsebemben és kikapcsolt.

- Ennyit az egyórás szünetemről… ami csak egy fél órás… - jegyeztem, meg ahogy Ryan hívásait néztem át. Jó sokszor hívott, kb. hússzor.

Joy, és én külön kocsival mentünk, a központ főbejáratánál parkoltam le, és együtt mentünk be a nyomozóirodába.

- Angel mutatok neked valamit. Látod, ezt úgy hívják telefon… nézd, hívnak rajta azok a személyek, akiknek fontos vagy, és te felveszed, mi az úristenért nem vetted fel!? – Ryan letámadott rögtön a bejáratnál.

- Hó! – nyugi már itt vagyok élek és semmi bajom nincs. Joyjal voltunk, és semmi gond… - mosolyogtam, de Ryan arca még mindig dühöt árasztott.  Joy csak megrázta a fejét, majd Ryan felé fordult, hogy kezdje el a magyarázatát:

- Megtudtam, hogy az áldozatunk neve, Gabry Poran, a felügyelőtiszt szerint már számtalanszor járta meg a Sing singet, és mindig csak drogbirtoklásért kapták el, habár árulta is az anyagot.

- Nem tudod mit árult? – kérdezett közbe Joy.

- Nem… a felügyelőtiszt sem tudta, Mr. Harrold.

- Szép egy kis felügyelőtiszt…- jegyeztem meg az orrom alatt, de ahogy Ryan rám nézett jobbnak véltem, ha mára befogom a szám… nagyon mérges volt rám.

- Én viszont voltam a száznyolcas fiúknál. – kezdett bele Joy. Sanchez Wascoval ugyan nem tudtam beszélni, mert állítólag egy üzletben vett részt ő a főnök jobb keze, de a Wasco jobb keze ott volt, és némi nyaggatás után elárulta, hogy Poran tőlük kapott árut, és Cordobal részlegén terjesztette, ezért szerintük Cordobal ölette meg.

- Annak is sok esze van… öcsém… a száznyolcasok áruját teríti Cordobal területén… de egyébként akkor ő hova tartozott? – kérdezte Ryan.

- Pont ez az… - világított rá Joy. – Sehova… ő úgymond egy semleges gyerek volt az utcán. Cordobal területén dolgozott, és a száznyolcasoktól szerezte az anyagot.

- Akkor vagy Cordobalék ölték meg vagy a száznyolcasok közül valakit kértek meg. – vontam le a következtetésem. – Ha most megbocsájtotok, akkor megyek, és megnézem mi a helyzet a laborban.

Felmentem a lifttel, és csatlakoztam Eddeihez, és Carlához.

Eddie az áldozat mellett talált dobozban összegyűjtött drogot vizsgálta, míg Carla a cigarettacsikkből vett DNS mintát, és várt az analizálásra.

- Hogy állsz szépségem? – Eddie állt mellé.

- Hát a cigi csikkben volt egy DNS, és arra várok, hogy megjöjjön az eredmény, hogy kié, de a gép még szerencsétlenkedik egy sort. Aztán nézd meg ezt a lábnyomot.

- Ez az, amit én találtam ugye?

- Igen. Hát az már biztos, hogy férfi lábnyomot keresünk, és egy sportcipőt. Az elkövető végignézte volna, hogy hal meg az áldozat?

- Elképzelhető. De az ablak akkor már be volt törve. Még végig is hallgatta. Mekkora egy szemét. – dühöngött Carla.

- Nyugi már. – Eddie, megpuszilta a nyakát, mire Carla elmosolyodott, és a hangjelzést adó géphez ment. Az ajtóban Angel jelent meg:

- Sziasztok, van valami változás? – érdeklődtem.

- Szia. Még nincs meg a DNS eredmény, most készülök felfuttatni az adatbázisban, de ahogy elnézem, eltart egy ideig. A lábnyom sincs benne az adatbázisban. – megnéztem én is a lábnyomot. Férfi sportcipő.

- Mi a helyzet a droggal?

- Atyám… Angel itt minden van. – Eddie egy papírt fogott a kezében, és nagyra nyílt szemekkel folytatta: - Kérlek, van itt hasis, eki, meta, még marihuána is. Nagy üzletember volt a gyerek az már egyszer biztos.

- Joy szerint a száznyolcasoktól szedte az anyagot, és Cordobal területén árulta.

- Tehát vagy a száznyolcasok, vagy Cordobalék ölték meg. – mondta Carla.

- Valószínű. – helyeseltem. – Hol van az áldozatból kiszedett golyó? Megnézem a ballisztikán. – Carla a kezembe adta, és elmentem a ballisztikára.

A golyó egy 22-es kaliberű fegyverből való, így csináltam egy próbalövést majd a mikroszkóp alatt összehasonlítottam az eredetivel, és teljes egyezést mutatott. Visszamentem a laborba, hogy lefuttassam az adatbázisban, és amíg a gép keresett megkaptam a vérminta eredményét.

- Hogy állsz? – Ryan jött be a laborba Joyjal.

- Hello. Megnéztem a golyót, egy 22-es fegyverből lőtték ki, és most azt nézem, hogy benne van e az adatbázisban, valamint megkaptam a vérminta elemzését.

- Sziasztok, megvan a gyilkos fegyver. Ahogy azt Angellel gondoltátok megmérgezték, méghozzá, nemcsak droggal, hanem:

- Patkányméreggel. – vágtam Carla szavába.

- Pontosan, de honnan tudod?

- Vérminta. – lengettem meg a kezemben lévő papírt. – És te honnan tudod? – nevettem.

- Szóval édes Eddiem megnézte a drogokat egyenként, és a metába volt belekeverve ez a rágcsálóirtó.

- Akkor meta függő volt a gyerek csak, és így ölték meg, a metába belerakták neki a mérget, az pedig megtette a hatását, elzárta az oxigénszállítást, és megfulladt. - magyaráztam. Nálatok van valami? – fordultam Ryanhez.

- Beszéljünk Cordoballal… - ajánlotta fel Joy.

- Ügyvéd nélkül meg sem szólal. – vettette el az ötletet Ryan. – De mi lenne, ha megkeresnénk a száznyolcasok főnökét?

- Azt hiszem a 22-esünk a száznyolcasok főnökének a fegyvere. Legalábbis az adatbázis szerint David Dorfman a szerencsés. . – olvastam az adatokat.

- Ne sokat főzz hozzá, mert ha ők nyírták ki, akkor semmit nem fognak mondani. De próbálkozhatunk, úgy is van egy srác, aki tartozik nekem. Megyünk? – mosolygott, és legközelebb már a Ryan kocsijából láttam, hogy előttünk húz, mint a meszes.

- Ezt mindig is bírtam Joyban. Ezt nem lehet megállítani. – mosolyogtam rajta, de Ryan meg sem szólalt. –Egész hátra lévő életemben haragudni fogsz rám? Ryan véletlenül kikapcsolt a telefonom, és nem vettem észre! - Mély levegőt vett, majd így szólt:

- Aggódunk miattad, az a vadbarom, még mindig szabadon mászkál, és egy évbe is beletelhet, hogy elkapják, vagy akár elővegyék az ügyet. Nem haragszom rád, csak dühös vagyok és kész ennyi az egész. Amúgy is kénytelen vagyok hozzád szólni, mert a lakótársam vagy. – a kedvenc mosolyom használta megint.

- Hát ez nem volt meggyőző, most úgy fogalmaztál, hogy kényszerből beszélsz velem… - kötöttem bele.

- Ne kötekedj kölyök, mert pipa vagyok rád… a telefonod legyen mindig bekapcsolva! - szólított fel ismételten.

- Jó megígérem, hogy be lesz kapcsolva a telefonom. Szent a béke? – a kisujjam-nyújtottam felé, mire ő a saját kisujját beleakasztotta az enyémbe. Ekkor vettem észre, hogy Joy lelassított a kocsival, majd leparkolt, Ryan követte.

- Megbízható forrás? – kérdezte Joyt Ryan.

- Persze, hogy az csak egy kicsit meg kell dolgozni. – mosolygott majd az utca szélén álló alacsony termetű árushoz ment oda. – Szia Bocso.

- Miller hadnagy. Miben segíthetek, nézzék meg van egy csomó új árum… - a férfi a pulton lévő táskákra, valamint ajándékokra mutatott. – Maguknak 50%-lék kedvezményt adok. Nézzék meg a bőrtáskát is. – ajánlotta.

- Vajon mind legális? – gondolkodott Ryan.

- Inkább legális, és eredeti? – javítottam ki Ryant.

- Tudod nagyon jól, hogy nekem információ kell. – kezdte el Joy.

- Ugyan kedves hadnagy, én nem csináltam semmit. Nem tudok semmiről sem.

- Na, mibe fogadjunk, hogy azt tudod, ami nekünk kell. – szólt közbe Ryan. – Lefogadom, van nálad anyag… igaz? – amikor Ryan kimondta az anyag szót hirtelen megváltozott Bocso. Már nem volt olyan nyugodt, és a kezével a pult szegélyét piszkálta.

- Valami baj van? – kérdeztem tőle. Megrázta a fejét.

- Még azt sem tudod, mit akarok. Hol van a száznyolcasok bandája. – kérdezte Joy.

- Én beszélnék a helyedben, mert lefogadom, hogy van nálad anyag. Az New Yorkban illegális, és kb. 5 évet kapsz érte… a börtön pedig egy drogosnak nem a legmegfelelőbb hely. – tanácsoltam.

- Ajánlom madárka, hogy kezdj el csiripelni, mert ha nem kalitkába zárlak. – Ryan még mindig higgadt volt, Joy pedig ekkor előhúzott egy tasak heroint a pult alól.

- Beszélsz vagy oda a napi betevőd. – fenyegette meg.

- A fene vinné el! – rázta a fejét. – A 125. utcában van egy istenverte raktár, ha valami baj van, mindig meghúzódik ott. – válaszolt.

- Na, látod nincs ebben semmi nehézség! – mosolygott. Ledobta az asztalra a tasakot, majd elindultunk a kocsi felé. - Így kell ezt… Itt az 55-ös bűnmegelőzés a központnak! Kérek egy kommandós osztagot a 125. utcára, és egy vegyi osztagot! – szólt be az adóvevőn keresztül a központba.

- 55-ös bűnmegelőzés itt a központ vettük az adást, és az erősítés már indul is. – válaszolt a diszpécser.

- Itt Flack nyomozó, erősítést kérek a 125. utcán lévő raktárhoz! – Ryan is beszólt a központba.

- Itt a központ vettem megy az erősítés. – szólt vissza a diszpécser majd a kocsiba pattanva elindultunk a megadott helyre.

Mire már megérkeztünk a kommandós kocsi a helyén állva várta a parancsot valamint a vegyi osztag, és a járőrök is. Felvettük a mellényt, és Joy kezdett el beszélni.

- Harlem közepén vagyunk, és a száznyolcas banda főnökét készülünk lekapcsolni. Már nem egy gyilkosság szárad a kezén, de ezt most bebukta ugyanis erős gyanúnk van rá, hogy ő tette a reggeli Cordobal elfogásánál talált hullát a sírba. Készen álltok? - kérdezte. Mindenki bólogatott.

Hasonlóan a reggelihez, most is két kommandós betörte a raktár ajtaját, és amikor beléptem majdnem elájultam…