- Találtál valami érdekes dolgot? – érdeklődött.
- Hát, ami azt illeti, nem egy érdekes dolgot találtam… menjünk át a társalgóba, és beszéljünk a többiekkel, ajánlottam fel a dolgot.
- Sziasztok, mi a helyzet? – kérdezte Juliett.
- Megvan először is a halál oka. Allergiás tünet.
- Elmagyarázod? – kérte Carla.
- Szóval egy aminosav származékot mutatott ki a toxi a vérében, ez az aminosav nem igazán hasznos, ha az ember hormonkészítményekkel tömi magát. A két vegyület összeveszett a vérében, és ez szívleállást okozott. – magyaráztam el a dolgot.
- Jó akkor már csak azt kell megtudni, hogy került ez az ő kezébe. – mondta Adam.
- Már megvan. – Eddie mutatott a mutatóujjával, közben egy papírt olvasott.
- Lányok nézzük meg a kenőcsöket, amiket behoztatok, szerintem ott lesz a bibi. Figyeljetek! Aminoerg oldatot használt, ami a sejtek regenerálódását segítik elő.
- Jó akkor ezt ki adta vajon neki? – kérdezősködött tovább Adam.
- Kérdezzük meg a legjobb barátját, azt az Antonyt. – ajánlottam fel. – Ő is a csapatban játszott nem? De előtte még szeretnék nektek mutatni valamit.
- Örömmel várjuk. – mosolygott rám Ryan.
- Olvasgattam a naplójából a lánynak. Nagyon sok érdekes dolog volt az életében. Például még az elején, amikor elkezdte vezetni a naplót akkor szerelmes volt egy bizonyos Bryanbe. De csak így beszél róla. Aztán persze bonyolódtak a helyzetek, kiderült, hogy Petra szerelmes Bryanbe aki persze látni sem akarta, és még baráti kapcsolatot sem akart vele. Na, ekkor jött az a bizonyos nem váltás. Itt részletesen leírja, hogy elege volt abból, hogy Bryan a többi rajongójához hasonlítja, és csak úgy fog tudni Bryan közelébe kerülni, ha ő is olyanná válik mint Bryan. Ezt az egészet egy embernek mondat el…
- Mary Annek. – vágott bele Carla.
- Pontosan. – helyeseltem.
- Hát talán ennyi a lényeg. Mivel jól játszott, és jól titkolta a kilétét Bryannel barátok lettek, sőt mi több van itt egy szép kifejezés is… a szerelmem a legjobb barátom lett. – idéztem.
- Nem tesz említést, arról, hogy mi más történt vele, az egyes napokban?- kérdezte Eddie.
- Nem. – ráztam a fejem. – Neki minden nap Bryanről szólt, minden egyes lépését leírta, már a megszállottja lett.
- Akkor beszéljünk ezzel a Bryan gyerekkel is. – ajánlkozott Ryan.
Ryannel elhagyva a társalgót a focipályára igyekeztünk. A többiek addig beszéltek Maryval:

- Nézd Mary, tudom, hogy nehéz most erről beszélned, de meg kell próbálnod segíteni nekünk, a barátnőd emléke miatt. – kezdte el Juliett.
- Rendben. – szipogott.
- Sikerült megtudnunk, hogy Petra halála egy allergiás reakció volt, mert a hormonkészítmények összevesztek az aminosavval, ami az izomlazítójában volt. Nincs ötleted, hogy ki adhatott neki ilyet? – kérdezte Adam.
- Petra, ha otthon voltunk teljesen megváltozott. Akkor lány volt, és Bryanről ábrándozott, az nem érdekelte, hogy aznap ő volt a csapat sztárja vagy ilyenek, neki az számított, hogy Bryan tisztelte, mert tehetséges volt. – sírt.
- Értem. Szóval ilyet nem említett neked?
- Sajnos nem. Annyira sajnálom azt, ami vele történt. Az a szemét kifordította magából. Próbálkozott nála, mint lány, de hát neki nem az olyan lányok jöttek be, így ő változtatott.
- Nem tűnt fel senkinek, hogy ha Peter ott volt, akkor Petra sehol? – kérdezte Adam.
- Petrának az adta meg a lökést az átalakuláshoz amikor Bryan úgymond… elküldte… megelégelte, hogy folyton ott van az edzéseken, a meccseken, és ugye mindenki szerette Petrát, de ő nem bírta. – zokogni kezdett. – Azt hitte, hogy sikerrel járt, az elkergetés.
- Rendben van. Köszönjük. – a két nyomozó kijött a kihallgatóból.
- Azért ez annyira szörnyű dolog nem gondoljátok? – Juliett, a többiek felé fordult.
- Dehogynem az… Én is voltam az iskola sztárja, akárcsak Eddie is, és mások is… de mi mégis vigyáztunk arra, hogy ne gázoljunk bele valakinek ennyire a lelkébe.
- Mondták már neked Adam, hogy egoista vagy? – kötött bele Juliett.
- Igen… azt hiszem többször is mondták… szerintem te voltál. – nevetett, és magához húzta, majd megölelte.
- Attól még barátkozhatott volna vele, én sem kergettem el minden srácot a környékemből. – értetlenkedett Carla.
- De most már kénytelen leszel. – Eddie szúrós pillantást vetett a távolba majd megcsókolta.

A sejtésem bevált a sportpályával kapcsolatban. Az edzés végére értünk oda, a lelátón ültek a csapattagok, és beszélgettek, közben a merészebb lányok vihorásztak, és flörtöltek a focisokkal.
- Hát ez szép lesz. – sóhajtottam, ahogy elindultunk Bryan fele.
- Nem muszáj odajönni velem.
- De odamegyek. Semmi baj. – mosolyogtam.
- Bryan Togo? Beszélni szeretnénk veled. – Bryan megvető pillantást vetett felénk, és beleszívott a cigarettájába. Szőke melírozott haja volt, amit kivasalt, és fülbevalót is hordott mindkét fülében. A haverjai meg összezsongtak.
- Mit akar tőlem a rendőrség? – továbbra is tette a nagyfiút.
- Azt lehet, hat szemközt kellene elmondanunk. – felelt Ryan.
- Hé, ember, ők a barátaim, mindent tudnak rólam.
- Valóban? – kérdeztem ingerültebben, és Ryanre néztem, aki alig észrevehetően bólintott és egyúttal engedélyt is adott arra, hogy elkezdjek prédikálni. – Azt hiszitek, hogy a nagy Bryan egy sztár? Mert csak jól focizik? Akkor hadd meséljek nektek valamit. Tudjátok ki az a Petra Carpi?
- Szépségem… az a rondaság a közelembe nem jöhet többet, teljesen bekattant… leállítottam.
- Aha… akkor azt is tudod, hogy ki az a Peter Carpi? Jól gondolom nemde?
- A jövő focistája volt, és egyben a legjobb haverom. Sajnálom, hogy meghalt.
- Véletlenül nem te adtál neki egy bizonyos oldatot a fájdalmakra? – szólt közbe Ryan.
- De adtam neki. Segít regenerálni a sérült sejteket. – magyarázta, mire Ryannel összenéztünk, és ismét bólintott.
- Akkor most velünk fogsz jönni, ugyanis letartóztatlak gyilkosság miatt.
- Mi a fene maga megőrült? Nem csináltam én azzal semmit.
- Nem, figyelj ide, mert most magyarázok neked! Peter valójában Petra volt. Hormontablettákat szedett, hogy férfivá váljon, és melletted maradjon örökké, mert nagyon szeretett téged. A hormon tabletta hatóanyaga összeveszett az aminosavat tartalmazó oldatoddal, és ez a halálát okozta.
- Nem lehet, hogy ő lány volt… - csodálkozott.
- Dehogynem lehet. Szörnyé változtattad azt a kislányt, és meg is ölted, erről csak te tehetsz. – elszállt az agyam.
- Jól van Angel, menj a kocsihoz, te meg állj fel, le vagy tartóztatva. – mély levegőt vettem, és engedelmeskedtem Ryannek.
Miután Ryan átadta a járőrnek Bryant, odajött hozzám.
- Ez mi volt? – ingerült volt.
- Ryan az a lány… e miatt a patkány miatt vált olyanná amilyen lett. Mert elbízta magát, mert egy egoista barom volt. A legkevesebb, hogy ezek után évekig tartó bűntudata legyen.
- Ennek nem ez áll a hátterében, és ezt te is nagyon jól tudod. Nincs semmi közöm hozzá, sőt ítélkezni sincs jogom feletted, és nem is fogok. De ne hozd ide a problémáidat, mert nem vezet jóhoz, hidd el nekem. Nem akarlak bántani, mert elsősorban nem csak társak vagyunk, hanem barátok. Szedd szét a két dolgot, mert meg fogsz így zavarodni.
- És ha nem megy? Akkor mit tegyek? Nem tudok egy ügynél sem arra gondolni, hogy ez is egy a sok közül, mindig keresem az indokokat, hogy miért? Hiába van, meg az indok nekem még sincs meg. Miért kellett ennek történnie? Ez a lány élhetett volna, és még 100 pasit is találhatott volna. De annak a szemét kis kölyöknek a nagyképűsége miatt tönkrement. – magyaráztam.
- Nézd idővel menni fog, de addig is nem beszélhetsz mindenkivel úgy, mint egy gyilkossal. Angel te kedves lány vagy. Mindenki szeret téged. Ne hagyd magad egy rosszkedvű megtört banyává változni. – átölelt.
- Persze… de ha nem megy?
- Menni fog, mert vannak barátaid, és melletted állnak. – válaszolt.
Nem értettem még mindig, hogy Ryan honnan jött rá arra, hogy Peter jutott erről az ügyről az eszembe, de nem lepődtem meg… gondoltam volt annyi esze, és kész…