A tegnapi nap annyira kifárasztott, hogy elaludtam, ruhástól együtt. Így amikor másnap reggel felkeltem jóformán azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Nagy nehezen magamhoz térve felkerestem a fürdőszobát, és rendbe szedtem magam. Egy fekete farmert, egy fehér felsőt, és egy fekete cipőt vettem fel. 
Már a kocsiban ültem, amikor megkaptam a csipogóra az üzenetet. Bronxba kellett mennem. A helyszínre érkezve hatalmas dugó állt abban az utcában, ahol a ház volt. Bekapcsoltam a szirénát, és megelőztem a nagy autó tömeget. Az emberek szitkozódtak, és dudáltak. Az utca végén, egy járőr állt a kocsija mellett, és ő mutatta az irányt a kocsiknak. Leparkoltam, majd köszöntem a járőrnek:
- Jó reggelt. Látom, nem nagyon örülnek nekem. – jegyeztem, meg, ahogy kiszedtem a csomagtartóból a felszerelésem.
- Azt sem tudják, hogy miről van szó. – válaszolt a járőr.
- Sajnos nem. De azért van némi reményem, hogy egyszer megértik. – mosolyogni próbáltam.
- Mit is tudnak, meg és kik? – Ryan jelent meg mögöttem.
- Ja, csak arról beszéltünk, hogy mérgelődnek itt a sofőrök, és közben azt sem tudják, hogy miről van szó. - tájékoztattam, majd a házhoz mentünk. – Mit tudunk? – váltottam témát.
- Szóval a szomszédok egyszer csak egy hatalmas csattanásra keltek fel úgy hajnali hat, fél hét környékén. Amikor kijöttek az utcára csak azt vették észre, hogy a szemben lévő házba egy furgon ment bele.
Szerencsére a tulajdonos nincs itthon, és még nem sikerült kideríteni, hogy hol is van, de már dolgozom rajta.
- De akkor én miért vagyok itt? Hullát nem említettél. – értetlenkedtem.
- Gyere velem. – bementünk a házba, és ott a furgon elejéhez kerültünk, majd kinyitotta az ajtaját. Egy kb. 75-80 körüli öreg hölgy ült a volánnál. Ami a legmeglepőbb volt számomra és szerintem mások számára is, hogy nem a balesetbe hallt bele, hanem már halott volt, ugyanis egy sörétes puskával okozott seb volt a mellkasán.
- Mi akar ez lenni? – kérdeztem a kiérkező Eddiet, mintha neki tudnia kéne, amikor még csak most érkezett.
- Fogalmam nincs. – rázta a fejét.
- Jaj. Bocsánat. Azt hittem Ryan itt van, de ezek szerint eltűnt. A halál okát szerintem te is látod. Kezdesz a kocsival?
- Igen. Átnézem, addig bent boncolhatsz. De Ryan hol van?
- Itt vagyok. Tanúkat hallgattam ki. Szóval mit tudtatok meg eddig? – a jegyzetfüzetét tette el.
- A halál okát mondtam el eddig Eddienek. Mást nem. Eddie átnézi a kocsit addig én meg boncolok. – nagy nehezen, de mosolyogtam.
- Te megtudtál valamit? – fordult Eddie Ryanhez.
- Annyit hogy a kocsi egy bizonyos Hetty Rodrigezé. De ő nem az áldozat, mert él és virul. Most hozatom be a srácokkal kihallgatásra.
- Megyek fiuk jó munkát. – beültem a kocsimba és a központ felé vettem az irányt.
Amíg Eddie a helyszínt vizsgálta át, Adam segítségével, Angel a boncteremben foglalkozott a hullával, majd annak azonosításával.
- Azért érdekel, hogy ki lőhet le egy nagymama korú hölgyet. – jegyezte meg Adam, amikor az újlenyomatokat vette le a kormányról.
- Egyáltalán hogy került ilyen társaságba? – bővítette ki a kérdést Eddie mosolyogva. – Ryan nem jelentkezett még a kocsival kapcsolatban?
- Azt tudja, hogy kié, de még nem sikerült előkeríteni a tulajt. De csak van tulajdonosa. Amúgy szerintem a lakással nem állt kapcsolatban az áldozat. És ezt nézd meg. – Eddie Adam mellé ment és egy kicsit elcsodálkozott, amikor ránézett a téglára, ami a gázon volt. – El akarták tüntetni a bizonyítékot, és a hullát. – folytatta Eddie.
- Mi folyik itt? – egy férfi szállt ki a kocsijából, nagyon ideges volt.
- Uram maga kicsoda? – kérdezte Eddie.
- Itt lakom, mégis mi történt a házammal? – hitetlenkedett.
- Nézze az autó belerohant a házába, ezért most bűnügyi helyszín.
- De nekem be kell, mennem a lakásba ott van mindenem. – értetlenkedett.
- Értse meg uram. Nem mehet be a házba, mert bűnügyi helyszín. – szólt rá erélyesebben Adam, de a férfi mintha meg nem hallotta volna elindult a házba.
- Vegye le rólam a kezét. – kiáltott Adamre, mert megfogta a karját.
- Kezeket fel. – Eddie ráfogta a fegyvert. Megállt a férfi, és felemelte a kezét.
- Kérem, vigye be az urat. – miután megbilincselte Adam odavezette egy járőrnek, aki azonnal elindult a kihallgatásra.
- Szerinted mit akart annyira kihozni a házból? – néztek vissza a házra.
- Nézzük meg. – mondta Adam, majd ő a garázsban Eddie pedig a hálóban nézett szét.
- Megvan, gyere ide. – szólt a telefonon keresztül Adam egy félórányi keresgélés után.
- Na, ez szép. – felemelte a két zsák marihuánát és mosolygott.
- Menjük és beszélgessünk el vele. – ajánlotta Eddie, aminek Adam nem állt ellen.
- A helyszínnel végezve beszállíttatták a kocsit a laborba, és ők is visszamenetek.
A boncolás szokatlanul gyorsan ment és még bizonyítékokat is találtam.
- Szia. Mi a helyzet? – lépett be a nagy ajtó mögül Carla mosolyogva.
- Hello. Hát kivettem a golyót a hölgyből, ahogy jósoltam ez a sörétes fegyver volt. Nem találtam a seb körül égésnyomot, szóval nem közelről lőtték le, hanem körülbelül 5m-ről. A körme alatt találtam egy furcsa anyagot, és a keze sárga volt. Abból is vettem mintát. Lefuttattam az újlenyomatát, és nem fogod elhinni, de van egyezés. A hölgy Barbara Mori. Két évvel ezelőtt jött New Yorkba Mexikóból. Azóta sorozatban akar bankot rabolni, és egyszer sikerült is neki, elkapták, de a bírónak megesett rajta a szíve, és felfüggesztettet kapott. Ezután eltűnt a rendőrség szeme elől.
- Mindmáig. – somolygott Carla.
- Hát igen valahogy úgy. Mást nem találtam. – befejeztem a mondókám. Carla felment a megérkező bizonyítékokhoz, én meg Ryant kerestem a kocsi miatt. Lementem ugyan a nyomozóirodára, de nem volt a helyén, így fogtam magam, és a lifttel Carla után mentem.
- Sziasztok. Mit sikerült kideríteni? – érdeklődtem.
- Hát a hölgyemény eléggé meglepett, de még sehol sem tartunk. – jegyezte meg Juliett.
- Akkor mit fogsz szólni az én sztorimhoz? – lépett be Adam egy ölnyi aktával a kezében.
- Kíváncsivá tettél. – mosolygott rá Juliett.
- Szóval. Eddievel éppen a helyszínt néztük át, amikor a ház tulaja megjelent, és csapott egy kis balhét, ezért be kellett hozni. Eddievel volt egy tippünk, hogy azért volt olyan ideges, mert nagy valószínűséggel rejteget valamit. Na, ez be is jött. Találtunk nála két zsák marihuánát. Aztán most utána néztem ennek a férfinek, a neve Tod Fennel, és ha hiszitek, ha nem börtönben ült a mi Barbaránkkal. – tájékoztatott minket Adam.
- Oh. Ez meglepett. – csúszott ki Juliett száján.
- Akkor ezek szerint ők társak voltak. – szögezte le Carla.
- Valahogy úgy, de még kihallgatjuk Todot, és utána meglátjuk, hogy mit fog mondani. Csak nem tudom, hogy hol van Ryan. Előkerítem. – kiment.
A lányok a laborban dolgoztak a bizonyítékokon, amíg Adam a nyomozó irodán kereste fel Ryant.
- Na, végre megvagy. Merre jártál? – érdeklődött.
- Össze vissza. De mi a helyzet az üggyel?
- Fogtunk egy férfit, aki a lakásban lakik és mellé két szép zsák marihuánával. Most akarjuk kihallgatni csak már te hiányoztál.
- Akkor meg mire várunk? – mosolygott Ryan, és az ötös kihallgatóba indultak, ahol már Eddie Toddal társalgott.
- Tod, maga mit tud a hölgyről? – elétette Barbara képét.
- Semmit nem is ismerem. Mert, kéne? – értetlenkedett.
- Hát, ami azt illeti igen, mivelhogy együtt ültek a Sing singben. Még így sem rémlik? – kérdezte Adam.
- Semmi közöm nincs hozzá, értsék már meg. Nekem kellene kérdezni, hogy hogyan került oda az a nő a furgonnal, és mégis miből fogom én kifizetni majd a költségeket. Igen voltam börtönben, de nem ismerem azt a nőt.
- De ismeri. – csapott az asztalra dühében Ryan. – Ha most nem mondja el, hogy honnan ismeri, és mi kettőjük között a kapcsolat, akkor mi fogunk rájönni, és higgye, el többel fogja bekötni!
- Kérem az ügyvédem. – csak ennyit nyögött a férfi.
- Azt mindjárt gondoltam. – gúnyos pillantást vetett Eddie Todra, majd mindannyian kimentek.
- Angel hol van? – Ryan dühös volt még mindig.
- Mögötted. Valami baj van? Mire jutottál?
- Még semmi eredményem nincs, de gondoltam neked van, ezért is vagyok itt. – magyaráztam.
- Remek, hogy mindenki mindent tőlem vár el. – elment. Megijedtem. Ryant még soha nem láttam ilyennek.
- Mi történt odabent? – érdeklődtem a többiektől.
- Tod haverunk mindent tagad. – közölte Eddie.
- Most ott tartunk, hogy ügyvédet kért, ezért is jöttünk ki, mert mindent tagad.
- Értem. Most megyek, megnézem Ryant, hol van, utána meg a laborba megyek. Sziasztok. – Nem kellet sokáig keresni Ryant. Megtaláltam a központ bejárata előtt, éppen telefonált. Távol álltam meg tőle, majd amikor letette a telefont, közelebb mentem hozzá, és leültem mellé a lépcsőre.
- Szerinted mennyi idő lenne átsétálni Brazíliába?
- Angel, ez most, hogy jön ide? – mosolygott.
- Azt mondják, hogy a sétálás nyugtatja az embert. Mi a baj Ryan?
- Tele van a hócipőm az összes nőből.
- Köszönjük. – még nem értettem a dolgot, de sejtettem.
- Ne haragudj, de akkor sem értelek meg titeket, soha nem foglak.
- Mi meg a férfiakat, és éppen ezért van egymásra szükségünk. – átöleltem a vállát.
- Ne haragudj, ha megbántottalak. – válaszképpen megráztam a fejem, majd visszamentem a laborba.
- Na, sikerült már valamit megtudni az anyagról? – léptem Juliett mellé.
- Igen, képzeld el ez egy virágpor. Méghozzá liliom.
- Tehát akkor a halála előtt virág volt a kezében? Ezzel nem jutottunk előbbre sajnos. – csóváltam a fejem.
- Ne hamarkodd el az ítéletet. Ez egy különleges liliom, New Yorkban, csak egy kertben fordul elő. A Bronxi állatkertben és azon belül is a növényházban.
- Szóval akkor ott volt a halála előtt.
- Igen így van. De ebből jön a második bizonyítékom. Szóval ugye volt a hölgy körme alatt is valamilyen anyag, amit a gyilkosról szedett le, mert ez nem bőrszövet. Persze az is van benne, de mellette van még madárürülék is. Mindezt összevetve szerintem a tettes az állatkertben dolgozik.
- Nagyon szép volt Juliett. – dicsértem meg majd elmentem, a garázsba, hogy megnézzem, mi van a furgonnal.
- Sziasztok, mi a helyzet? – kérdeztem Eddiet, és Carlát.
- Hello. Találtunk újlenyomatot, és a téglát meg most akartam felküldeni, hogy nézzétek meg. – adta a kezembe Carla.
- Majd megnézem, és az újlenyomatokat is. Juliett szerint a tettes az állatkertben járt, vagy dolgozik.
- Elképzelhető, mert az egyik ülés alatt egy madártollat találtunk, szerintem ez egy pávatoll. – mutatta Carla.
- Szerintem is. - csatlakozott gyorsan Eddie is. Miután begyűjtöttem a többiektől a bizonyítékokat, felmentem a laborba elemezni őket. Később Adam keresett fel.
- Hello. Na, mit találtál?
- Hello. Nézd meg. Ez egy pávatoll. – mutattam.
- Aha, ez tényleg az, és most? – felhívtam a Bronxi állatkert igazgatóját, és kikértem, azoknak az embereknek a névsorát, akik a madarakkal foglalkoznak.
- Szóval már csak be kell hívni őket, ujjlenyomatvételre ugye?
- Igen. – helyeseltem.
- Mit szólnál ma esete te meg én? És még valami más? – kérdezte Eddie Carlát, amikor a garázsból mentek fel a laborba.
- Hát… legyen. – mosolygott Carla majd még mielőtt felértek a lifttel gyorsan megpuszilta Eddie arcát.
- Sziasztok, ti mit csináltok? – viccelődött Juliett amikor meglátta őket.
- Ebből már nem mászunk ki igaz? – folytatta a humort Eddie.
- Hát nem. – nevetve csatlakoztak Angel ékhez.
- De jó kedvetek van. – Adam magához ölelte Julietett, és megpuszilta a homlokát.
- Mert te itt vagy. – terelte gyorsan a témát Juliett.
- Mit tudunk eddig? – érdeklődött Julietett elengedve.
- Szóval szerintünk a gyilkos az a Bronxi állatkertben dolgozik. És most behívtuk azokat, akik a madarakkal dolgoznak. – tájékoztatta Juliett.
- Azt hittem van valami újabb is. – csodálkozott Adam.
- Ezt még visszakapod. – mérges pillantást vetett Juliett majd elfordult tőle.
- Srácok azt hiszem, hogy van egy DNS mintánk is. – Carla fordult felénk.
- Közzéteszed? – kérdezte még mindig morcosan Juliett.
- A téglán volt. Angel megnézed, hogy kié? – átadta nekem a kémcsőben lévő bizonyítékot, majd elmentek.
Nem sokkal az után, hogy Angel felhívta az állatkertet, és behívta azokat, akik a madarakkal foglalkoznak, már kezdtek is szállingózni az emberkék. A portás a hármas kihallgatóba irányította őket, ahol Juliett, és Adam várták őket, újlenyomat, és DNS mintavételre. Két roham között így szólt Adam Julietthez:
- Ugye, most nem vagyunk haragban? – bátortalan volt.
- Majd ha teszel érte valami, akkor nem leszünk abban. – szórakozott volt a hangja.
- És ha felmennék este? Egy… valamivel? – találgatott.
- Adam, kérlek, jönnek. – Juliett mosolygott, majd a következő állatkerti gondozót vizsgálták meg. Miután végeztek, felvitték az összes mintát a laborba, és Angelre, és Carlára maradt az összehasonlítás.
- Carla kezd elegem lenni ebből az egészből. – panaszkodtam már vagy a 20. sikertelen próbálkozásra.
- Ne keseredj el ilyen hamar, mert én is itt vagyok, és nekem egyezésem van.
- Mázlista. – csúfoltam.
- A kedves elkövetőnk Tony Alberts. És mit látnak szemeim… ő már ült egyszer rablás miatt.
- Mit hozott nektek a jó öreg Ryan bácsi… - szakított félbe minket.
- Na, mit? – belekötöttem.
- Indítékot. – folytatta. – Szóval kiderítettem, hogy a mi marihuánás barátunk, nemcsak rablás miatt ült, hanem embert is ölt, méghozzá azt, aki Tonyval együtt volt egy cellában, a neve Mike Nilson. Tehát megölték Miket, és Tony azt feltételezte, hogy Tod volt a tettes, ezért ő megölte a társát, Barbarát.
- Szépen összeállt. Srácok nekem most van egy kis programom, nem baj, ha lelépek, és ti hallgatjátok ki? – kérőn nézett ránk.
- Dehogy is menj csak nyugodtan. –mosolyogtam. Carláék elmentek, Ryan pedig durcásan nézett rám.
- Most mi a baj? – kérdeztem, belépve a kihallgatóba.
- Nekünk marad a munka rossz oldala, ők meg szórakoznak.
- Ryan, majd megbeszéljük. Üdvözlöm, köreinkben Mr. Alberts. – leültem.
- Miért vagyok itt? A társaim elmehettek, de nekem itt kellett maradnom.
- Felismeri ezt itt? – mutattam neki a pávatollat.
- Igen. Ez egy pávatoll, de mit akar ez jelenteni?
- Nézze, maga ismerte Barbara Morit. És ne mondja, hogy nem, mert ma este programom van, szóval nem akarom itt húzni az időt.
- Tony. A maga társát Miket megölték ugye? – kérdeztem.
- Meg sajnos. Nagyon megrázott a halála.
- Ezért gondolta, hogy bosszút fog állni Todon, és megöli az ő társát, Barbarát. Így volt nemde? – Ryan rátapintott a lényegre.
- Mike olyan volt nekem, mint a fiam. Erre megölte az a rohadt Tod.
- Miből gondolja, hogy ő tette? – belekötöttem.
- Mert az egész börtön tudta.
- Sajnálom. De Mike baleset következtében halt meg. – közölte vele Ryan.
- Sajnálom. – mondtam, és magára hagytuk.
Miután végeztem a papírmunkákkal elindultam Ryanhez, mert meg akartam tudni, hogy jobban van e már.
- Sziasztok. Hát ti hova siettek?- Juliettet Adam karolta át, és nagyon siettek valahova.
- Ki kell engesztelni Juliettet. – mosolygott Adam.
- Ryant nem láttátok?- érdeklődtem, mert a nyomozóirodában nem láttam.
- Elment azt mondta, hogy mennek inni egyet a haverjaival. – mondta Adam és már el is mentek, mosolyogva, egymásba kapaszkodva.
Aggasztott, hogy Ryan így eltűnt, és nem tudtam, hogy hol van, ezért bemértem a telefonját. Nem volt tisztességes, de éreztem, hogy valami nincs rendben. A telefonja Brooklynban volt, egy bárban, azonnal odamentem. Nem kellett sokáig keresnem. Ott ült a pultnál, rajta volt a jelvénye és a fegyvere is nála volt. Megijedtem, és nem tudtam mit tegyek, de megoldottam.
- Szia.
- Te mit keresel itt? – nem örült nekem.
- Kérek két adag feketekávét. – mondtam a pultosnak.
- Te nem is szereted a feketekávét.
- Ryan légy szíves add ide a fegyvered, és jelvényedet. –átadta, majd folytattam: - Nem én fogom meginni, hanem te, és utána hazaviszlek. És nincs apelláta. – a kávét nagyon, lassan de megitta. Majd hazavittem. A lakásánál kiszálltam a kocsiból, és felmentem vele. A fegyvert, és a jelvényt ráraktam a kávézóasztalra, majd így szóltam:
- Ryan vigyázz magadra, kérlek.
- Nem lesz semmi baj. – nem volt józan állapotban, de részeg sem volt.
- Rendben van. Akkor holnap találkozunk. Most menj és aludd ki magad. Szia. – eljöttem a lakásáról, majd hazamentem. Nem tudtam, hogy miért csinálta ezt Ryan de reméltem, hogy jobban van.
Már a kocsiban ültem, amikor megkaptam a csipogóra az üzenetet. Bronxba kellett mennem. A helyszínre érkezve hatalmas dugó állt abban az utcában, ahol a ház volt. Bekapcsoltam a szirénát, és megelőztem a nagy autó tömeget. Az emberek szitkozódtak, és dudáltak. Az utca végén, egy járőr állt a kocsija mellett, és ő mutatta az irányt a kocsiknak. Leparkoltam, majd köszöntem a járőrnek:- Jó reggelt. Látom, nem nagyon örülnek nekem. – jegyeztem, meg, ahogy kiszedtem a csomagtartóból a felszerelésem.
- Azt sem tudják, hogy miről van szó. – válaszolt a járőr.
- Sajnos nem. De azért van némi reményem, hogy egyszer megértik. – mosolyogni próbáltam.
- Mit is tudnak, meg és kik? – Ryan jelent meg mögöttem.
- Ja, csak arról beszéltünk, hogy mérgelődnek itt a sofőrök, és közben azt sem tudják, hogy miről van szó. - tájékoztattam, majd a házhoz mentünk. – Mit tudunk? – váltottam témát.
- Szóval a szomszédok egyszer csak egy hatalmas csattanásra keltek fel úgy hajnali hat, fél hét környékén. Amikor kijöttek az utcára csak azt vették észre, hogy a szemben lévő házba egy furgon ment bele.
Szerencsére a tulajdonos nincs itthon, és még nem sikerült kideríteni, hogy hol is van, de már dolgozom rajta.- De akkor én miért vagyok itt? Hullát nem említettél. – értetlenkedtem.
- Gyere velem. – bementünk a házba, és ott a furgon elejéhez kerültünk, majd kinyitotta az ajtaját. Egy kb. 75-80 körüli öreg hölgy ült a volánnál. Ami a legmeglepőbb volt számomra és szerintem mások számára is, hogy nem a balesetbe hallt bele, hanem már halott volt, ugyanis egy sörétes puskával okozott seb volt a mellkasán.
- Mi akar ez lenni? – kérdeztem a kiérkező Eddiet, mintha neki tudnia kéne, amikor még csak most érkezett.
- Fogalmam nincs. – rázta a fejét.
- Jaj. Bocsánat. Azt hittem Ryan itt van, de ezek szerint eltűnt. A halál okát szerintem te is látod. Kezdesz a kocsival?
- Igen. Átnézem, addig bent boncolhatsz. De Ryan hol van?
- Itt vagyok. Tanúkat hallgattam ki. Szóval mit tudtatok meg eddig? – a jegyzetfüzetét tette el.
- A halál okát mondtam el eddig Eddienek. Mást nem. Eddie átnézi a kocsit addig én meg boncolok. – nagy nehezen, de mosolyogtam.
- Te megtudtál valamit? – fordult Eddie Ryanhez.
- Annyit hogy a kocsi egy bizonyos Hetty Rodrigezé. De ő nem az áldozat, mert él és virul. Most hozatom be a srácokkal kihallgatásra.
- Megyek fiuk jó munkát. – beültem a kocsimba és a központ felé vettem az irányt.
Amíg Eddie a helyszínt vizsgálta át, Adam segítségével, Angel a boncteremben foglalkozott a hullával, majd annak azonosításával.
- Azért érdekel, hogy ki lőhet le egy nagymama korú hölgyet. – jegyezte meg Adam, amikor az újlenyomatokat vette le a kormányról.
- Egyáltalán hogy került ilyen társaságba? – bővítette ki a kérdést Eddie mosolyogva. – Ryan nem jelentkezett még a kocsival kapcsolatban?
- Azt tudja, hogy kié, de még nem sikerült előkeríteni a tulajt. De csak van tulajdonosa. Amúgy szerintem a lakással nem állt kapcsolatban az áldozat. És ezt nézd meg. – Eddie Adam mellé ment és egy kicsit elcsodálkozott, amikor ránézett a téglára, ami a gázon volt. – El akarták tüntetni a bizonyítékot, és a hullát. – folytatta Eddie.
- Mi folyik itt? – egy férfi szállt ki a kocsijából, nagyon ideges volt.
- Uram maga kicsoda? – kérdezte Eddie.
- Itt lakom, mégis mi történt a házammal? – hitetlenkedett.
- Nézze az autó belerohant a házába, ezért most bűnügyi helyszín.
- De nekem be kell, mennem a lakásba ott van mindenem. – értetlenkedett.
- Értse meg uram. Nem mehet be a házba, mert bűnügyi helyszín. – szólt rá erélyesebben Adam, de a férfi mintha meg nem hallotta volna elindult a házba.
- Vegye le rólam a kezét. – kiáltott Adamre, mert megfogta a karját.
- Kezeket fel. – Eddie ráfogta a fegyvert. Megállt a férfi, és felemelte a kezét.
- Kérem, vigye be az urat. – miután megbilincselte Adam odavezette egy járőrnek, aki azonnal elindult a kihallgatásra.
- Szerinted mit akart annyira kihozni a házból? – néztek vissza a házra.
- Nézzük meg. – mondta Adam, majd ő a garázsban Eddie pedig a hálóban nézett szét.
- Megvan, gyere ide. – szólt a telefonon keresztül Adam egy félórányi keresgélés után.
- Na, ez szép. – felemelte a két zsák marihuánát és mosolygott.
- Menjük és beszélgessünk el vele. – ajánlotta Eddie, aminek Adam nem állt ellen.
- A helyszínnel végezve beszállíttatták a kocsit a laborba, és ők is visszamenetek.
A boncolás szokatlanul gyorsan ment és még bizonyítékokat is találtam.
- Szia. Mi a helyzet? – lépett be a nagy ajtó mögül Carla mosolyogva.
- Hello. Hát kivettem a golyót a hölgyből, ahogy jósoltam ez a sörétes fegyver volt. Nem találtam a seb körül égésnyomot, szóval nem közelről lőtték le, hanem körülbelül 5m-ről. A körme alatt találtam egy furcsa anyagot, és a keze sárga volt. Abból is vettem mintát. Lefuttattam az újlenyomatát, és nem fogod elhinni, de van egyezés. A hölgy Barbara Mori. Két évvel ezelőtt jött New Yorkba Mexikóból. Azóta sorozatban akar bankot rabolni, és egyszer sikerült is neki, elkapták, de a bírónak megesett rajta a szíve, és felfüggesztettet kapott. Ezután eltűnt a rendőrség szeme elől.
- Mindmáig. – somolygott Carla.
- Hát igen valahogy úgy. Mást nem találtam. – befejeztem a mondókám. Carla felment a megérkező bizonyítékokhoz, én meg Ryant kerestem a kocsi miatt. Lementem ugyan a nyomozóirodára, de nem volt a helyén, így fogtam magam, és a lifttel Carla után mentem.
- Sziasztok. Mit sikerült kideríteni? – érdeklődtem.
- Hát a hölgyemény eléggé meglepett, de még sehol sem tartunk. – jegyezte meg Juliett.
- Akkor mit fogsz szólni az én sztorimhoz? – lépett be Adam egy ölnyi aktával a kezében.
- Kíváncsivá tettél. – mosolygott rá Juliett.
- Szóval. Eddievel éppen a helyszínt néztük át, amikor a ház tulaja megjelent, és csapott egy kis balhét, ezért be kellett hozni. Eddievel volt egy tippünk, hogy azért volt olyan ideges, mert nagy valószínűséggel rejteget valamit. Na, ez be is jött. Találtunk nála két zsák marihuánát. Aztán most utána néztem ennek a férfinek, a neve Tod Fennel, és ha hiszitek, ha nem börtönben ült a mi Barbaránkkal. – tájékoztatott minket Adam.
- Oh. Ez meglepett. – csúszott ki Juliett száján.
- Akkor ezek szerint ők társak voltak. – szögezte le Carla.
- Valahogy úgy, de még kihallgatjuk Todot, és utána meglátjuk, hogy mit fog mondani. Csak nem tudom, hogy hol van Ryan. Előkerítem. – kiment.
A lányok a laborban dolgoztak a bizonyítékokon, amíg Adam a nyomozó irodán kereste fel Ryant.
- Na, végre megvagy. Merre jártál? – érdeklődött.
- Össze vissza. De mi a helyzet az üggyel?
- Fogtunk egy férfit, aki a lakásban lakik és mellé két szép zsák marihuánával. Most akarjuk kihallgatni csak már te hiányoztál.
- Akkor meg mire várunk? – mosolygott Ryan, és az ötös kihallgatóba indultak, ahol már Eddie Toddal társalgott.
- Tod, maga mit tud a hölgyről? – elétette Barbara képét.
- Semmit nem is ismerem. Mert, kéne? – értetlenkedett.
- Hát, ami azt illeti igen, mivelhogy együtt ültek a Sing singben. Még így sem rémlik? – kérdezte Adam.
- Semmi közöm nincs hozzá, értsék már meg. Nekem kellene kérdezni, hogy hogyan került oda az a nő a furgonnal, és mégis miből fogom én kifizetni majd a költségeket. Igen voltam börtönben, de nem ismerem azt a nőt.
- De ismeri. – csapott az asztalra dühében Ryan. – Ha most nem mondja el, hogy honnan ismeri, és mi kettőjük között a kapcsolat, akkor mi fogunk rájönni, és higgye, el többel fogja bekötni!
- Kérem az ügyvédem. – csak ennyit nyögött a férfi.
- Azt mindjárt gondoltam. – gúnyos pillantást vetett Eddie Todra, majd mindannyian kimentek.
- Angel hol van? – Ryan dühös volt még mindig.
- Mögötted. Valami baj van? Mire jutottál?
- Még semmi eredményem nincs, de gondoltam neked van, ezért is vagyok itt. – magyaráztam.
- Remek, hogy mindenki mindent tőlem vár el. – elment. Megijedtem. Ryant még soha nem láttam ilyennek.
- Mi történt odabent? – érdeklődtem a többiektől.
- Tod haverunk mindent tagad. – közölte Eddie.
- Most ott tartunk, hogy ügyvédet kért, ezért is jöttünk ki, mert mindent tagad.
- Értem. Most megyek, megnézem Ryant, hol van, utána meg a laborba megyek. Sziasztok. – Nem kellet sokáig keresni Ryant. Megtaláltam a központ bejárata előtt, éppen telefonált. Távol álltam meg tőle, majd amikor letette a telefont, közelebb mentem hozzá, és leültem mellé a lépcsőre.
- Szerinted mennyi idő lenne átsétálni Brazíliába?
- Angel, ez most, hogy jön ide? – mosolygott.
- Azt mondják, hogy a sétálás nyugtatja az embert. Mi a baj Ryan?
- Tele van a hócipőm az összes nőből.
- Köszönjük. – még nem értettem a dolgot, de sejtettem.
- Ne haragudj, de akkor sem értelek meg titeket, soha nem foglak.
- Mi meg a férfiakat, és éppen ezért van egymásra szükségünk. – átöleltem a vállát.
- Ne haragudj, ha megbántottalak. – válaszképpen megráztam a fejem, majd visszamentem a laborba.
- Na, sikerült már valamit megtudni az anyagról? – léptem Juliett mellé.
- Igen, képzeld el ez egy virágpor. Méghozzá liliom.
- Tehát akkor a halála előtt virág volt a kezében? Ezzel nem jutottunk előbbre sajnos. – csóváltam a fejem.
- Ne hamarkodd el az ítéletet. Ez egy különleges liliom, New Yorkban, csak egy kertben fordul elő. A Bronxi állatkertben és azon belül is a növényházban.
- Szóval akkor ott volt a halála előtt.
- Igen így van. De ebből jön a második bizonyítékom. Szóval ugye volt a hölgy körme alatt is valamilyen anyag, amit a gyilkosról szedett le, mert ez nem bőrszövet. Persze az is van benne, de mellette van még madárürülék is. Mindezt összevetve szerintem a tettes az állatkertben dolgozik.
- Nagyon szép volt Juliett. – dicsértem meg majd elmentem, a garázsba, hogy megnézzem, mi van a furgonnal.
- Sziasztok, mi a helyzet? – kérdeztem Eddiet, és Carlát.
- Hello. Találtunk újlenyomatot, és a téglát meg most akartam felküldeni, hogy nézzétek meg. – adta a kezembe Carla.
- Majd megnézem, és az újlenyomatokat is. Juliett szerint a tettes az állatkertben járt, vagy dolgozik.
- Elképzelhető, mert az egyik ülés alatt egy madártollat találtunk, szerintem ez egy pávatoll. – mutatta Carla.
- Szerintem is. - csatlakozott gyorsan Eddie is. Miután begyűjtöttem a többiektől a bizonyítékokat, felmentem a laborba elemezni őket. Később Adam keresett fel.
- Hello. Na, mit találtál?
- Hello. Nézd meg. Ez egy pávatoll. – mutattam.
- Aha, ez tényleg az, és most? – felhívtam a Bronxi állatkert igazgatóját, és kikértem, azoknak az embereknek a névsorát, akik a madarakkal foglalkoznak.
- Szóval már csak be kell hívni őket, ujjlenyomatvételre ugye?
- Igen. – helyeseltem.
- Mit szólnál ma esete te meg én? És még valami más? – kérdezte Eddie Carlát, amikor a garázsból mentek fel a laborba.
- Hát… legyen. – mosolygott Carla majd még mielőtt felértek a lifttel gyorsan megpuszilta Eddie arcát.
- Sziasztok, ti mit csináltok? – viccelődött Juliett amikor meglátta őket.
- Ebből már nem mászunk ki igaz? – folytatta a humort Eddie.
- Hát nem. – nevetve csatlakoztak Angel ékhez.
- De jó kedvetek van. – Adam magához ölelte Julietett, és megpuszilta a homlokát.
- Mert te itt vagy. – terelte gyorsan a témát Juliett.
- Mit tudunk eddig? – érdeklődött Julietett elengedve.
- Szóval szerintünk a gyilkos az a Bronxi állatkertben dolgozik. És most behívtuk azokat, akik a madarakkal dolgoznak. – tájékoztatta Juliett.
- Azt hittem van valami újabb is. – csodálkozott Adam.
- Ezt még visszakapod. – mérges pillantást vetett Juliett majd elfordult tőle.
- Srácok azt hiszem, hogy van egy DNS mintánk is. – Carla fordult felénk.
- Közzéteszed? – kérdezte még mindig morcosan Juliett.
- A téglán volt. Angel megnézed, hogy kié? – átadta nekem a kémcsőben lévő bizonyítékot, majd elmentek.
Nem sokkal az után, hogy Angel felhívta az állatkertet, és behívta azokat, akik a madarakkal foglalkoznak, már kezdtek is szállingózni az emberkék. A portás a hármas kihallgatóba irányította őket, ahol Juliett, és Adam várták őket, újlenyomat, és DNS mintavételre. Két roham között így szólt Adam Julietthez:
- Ugye, most nem vagyunk haragban? – bátortalan volt.
- Majd ha teszel érte valami, akkor nem leszünk abban. – szórakozott volt a hangja.
- És ha felmennék este? Egy… valamivel? – találgatott.
- Adam, kérlek, jönnek. – Juliett mosolygott, majd a következő állatkerti gondozót vizsgálták meg. Miután végeztek, felvitték az összes mintát a laborba, és Angelre, és Carlára maradt az összehasonlítás.
- Carla kezd elegem lenni ebből az egészből. – panaszkodtam már vagy a 20. sikertelen próbálkozásra.
- Ne keseredj el ilyen hamar, mert én is itt vagyok, és nekem egyezésem van.
- Mázlista. – csúfoltam.
- A kedves elkövetőnk Tony Alberts. És mit látnak szemeim… ő már ült egyszer rablás miatt.
- Mit hozott nektek a jó öreg Ryan bácsi… - szakított félbe minket.
- Na, mit? – belekötöttem.
- Indítékot. – folytatta. – Szóval kiderítettem, hogy a mi marihuánás barátunk, nemcsak rablás miatt ült, hanem embert is ölt, méghozzá azt, aki Tonyval együtt volt egy cellában, a neve Mike Nilson. Tehát megölték Miket, és Tony azt feltételezte, hogy Tod volt a tettes, ezért ő megölte a társát, Barbarát.
- Szépen összeállt. Srácok nekem most van egy kis programom, nem baj, ha lelépek, és ti hallgatjátok ki? – kérőn nézett ránk.
- Dehogy is menj csak nyugodtan. –mosolyogtam. Carláék elmentek, Ryan pedig durcásan nézett rám.
- Most mi a baj? – kérdeztem, belépve a kihallgatóba.
- Nekünk marad a munka rossz oldala, ők meg szórakoznak.
- Ryan, majd megbeszéljük. Üdvözlöm, köreinkben Mr. Alberts. – leültem.
- Miért vagyok itt? A társaim elmehettek, de nekem itt kellett maradnom.
- Felismeri ezt itt? – mutattam neki a pávatollat.
- Igen. Ez egy pávatoll, de mit akar ez jelenteni?
- Nézze, maga ismerte Barbara Morit. És ne mondja, hogy nem, mert ma este programom van, szóval nem akarom itt húzni az időt.
- Tony. A maga társát Miket megölték ugye? – kérdeztem.
- Meg sajnos. Nagyon megrázott a halála.
- Ezért gondolta, hogy bosszút fog állni Todon, és megöli az ő társát, Barbarát. Így volt nemde? – Ryan rátapintott a lényegre.
- Mike olyan volt nekem, mint a fiam. Erre megölte az a rohadt Tod.
- Miből gondolja, hogy ő tette? – belekötöttem.
- Mert az egész börtön tudta.
- Sajnálom. De Mike baleset következtében halt meg. – közölte vele Ryan.
- Sajnálom. – mondtam, és magára hagytuk.
Miután végeztem a papírmunkákkal elindultam Ryanhez, mert meg akartam tudni, hogy jobban van e már.
- Sziasztok. Hát ti hova siettek?- Juliettet Adam karolta át, és nagyon siettek valahova.
- Ki kell engesztelni Juliettet. – mosolygott Adam.
- Ryant nem láttátok?- érdeklődtem, mert a nyomozóirodában nem láttam.
- Elment azt mondta, hogy mennek inni egyet a haverjaival. – mondta Adam és már el is mentek, mosolyogva, egymásba kapaszkodva.
Aggasztott, hogy Ryan így eltűnt, és nem tudtam, hogy hol van, ezért bemértem a telefonját. Nem volt tisztességes, de éreztem, hogy valami nincs rendben. A telefonja Brooklynban volt, egy bárban, azonnal odamentem. Nem kellett sokáig keresnem. Ott ült a pultnál, rajta volt a jelvénye és a fegyvere is nála volt. Megijedtem, és nem tudtam mit tegyek, de megoldottam.
- Szia.
- Te mit keresel itt? – nem örült nekem.
- Kérek két adag feketekávét. – mondtam a pultosnak.
- Te nem is szereted a feketekávét.
- Ryan légy szíves add ide a fegyvered, és jelvényedet. –átadta, majd folytattam: - Nem én fogom meginni, hanem te, és utána hazaviszlek. És nincs apelláta. – a kávét nagyon, lassan de megitta. Majd hazavittem. A lakásánál kiszálltam a kocsiból, és felmentem vele. A fegyvert, és a jelvényt ráraktam a kávézóasztalra, majd így szóltam:
- Ryan vigyázz magadra, kérlek.
- Nem lesz semmi baj. – nem volt józan állapotban, de részeg sem volt.
- Rendben van. Akkor holnap találkozunk. Most menj és aludd ki magad. Szia. – eljöttem a lakásáról, majd hazamentem. Nem tudtam, hogy miért csinálta ezt Ryan de reméltem, hogy jobban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése