- Most komolyan miért mindig ránk hárul ez a nehéz feladat? – Adam panaszkodott Eddienek az áldozat lakására lépcsőzve.
- Én inkább azt kérdezem, hogy miért nem iktatták törvénybe, hogy minden házban legyen lift?
- Kell a testedzés, és most te jössz. – felértek a harmadik emeletre, az áldozat lakása a hatodikon volt.
- Azért mert mi erős férfiak vagyunk, volna szíved ideküldeni Carláékat? – ismét megtettek egy emeletet.
- Nem, de mire vannak a járőrök?
- Ők nem kutathatnak bizonyíték után, most gondolj, bele mekkora bonyodalom lenne belőle, ha csak úgy csomagolás nélkül szállítanák be a dolgokat, és nekik megfelelő eszközük sincsen.
- Jól van nyertél, de akkor is. – háborgott tovább Adam. Időközben felértek a célemeletre, és azzal a kulccsal bementek, amit a portástól kértek el a lakáshoz.
- Ohhh… elnézést, rendőrség… - Eddie és Adam elé nagyon furcsa kép tárult. Egy néger férfi volt meztelen, és egy néger nő, „egymásba voltak gabalyodva”. A nő mit sem törődve a vendégekkel előttük elkezdett öltözködni.
- Adam, ha egy szót is szólsz erről Carlanak akkor beköplek Juliettnek.
- Jól van tesó megegyeztünk. – Eddie ökölbe szorította a kezét, és Adammel összeérintették, megpecsételve a némasági fogadalmat erről az elég érdekes helyzetről.
- Uraim valami baj van? – miután a férfi magára húzta az alsónadrágját Eddiék elé állt, és valóságos felháborodással faggatózott.
- Gondolom még nem hallottál a gyászos hírről, hogy Nodin meghalt. – mondta Adam.
- Igen? Meghalt Nodin? Te jó ég. – most már a nő is fel volt öltözve.
- Megkérdezhetem, hogy miért vagytok itt a lakásán? – kérdezett Eddie.
- Mert együtt lakunk, lakótársak vagyunk.
- Meg drog party haverok. Mikor járt itt utoljára?- Eddie az egyik asztalon lévő fehér porra mutatott.
- Hát azt hiszem, hogy a tegnap délután jött haza. Ember most le fog tartóztatni? – megdöbbent a férfi.
- Ha gyilkosságért nem is drog birtoklása miatt le bizony. – Adam már a bilincset készítette elő. – Magát is hölgyem.
- De én nem is fogyasztottam.
- Na, az majd a vizelet, és vérvizsgálat után szépen kiderül. Tegyék hátra a kezüket. – engedelmesen hátratették a kezüket, és bevitették őket az őrsre a kiérkező járőrökkel, a fiuk pedig, az áldozat lakását nézték át. Találtak többek között drogot, nagy címletekben lévő pénzösszeget. A bizonyítékok begyűjtése után a laborba indultak.
Megérkezve a börtönbe, átestünk a szokásos procedúrán, majd az elítélttel egy asztalhoz leültünk, és Joy neki is látott a beszélgetésnek.
- Nézd, azért vagyunk itt, mert megölték azt, aki feldobott, nem tudsz teljesen véletlenül erről valamit? – kérdezte Joy, higgadtan.
- Hát nem. De megköszönhetik neki.
- Hát akkor köszönje saját magának.
- Héé én sikkasztásért, és drogért ülök, ne tereljék rám a gyanút, meg amúgy is én itt vagyok már három hónapja. – folytatta.
- Maga is tagja egy bandának, így hát felmerült bennünk, hogy felkért valakit. – vetettem fel.
- Igen, simán meg tudtam volna tenni, de mégsem, mert szeretek én pontot tenni a dolgok végére. Ha nem hiszik el, akkor nézzék, meg hogy kik jártak be hozzám, és ellenőrizzenek le mindenkit. Akit csak akarnak. Nem én öltem meg azt a rohadékot. – Joyjal felálltunk, és kijöttünk.
- Megfogadom a tanácsát, és szépen utána nézek a dolgainak. Menj vissza a laborba hátha jutottunk valamire. – bólogattam, és a kocsihoz mentem.
A laborba érkezve Carlát találtam ott.
- Szia, de jó hogy jössz. Eddiék pont most hozták be a lakótársat, és a lakásán elég érdekes dolgokat találtak többek között nagy címletű pénzösszeget, valamint drogot.
- Én pedig megnéztem a nylon zacskót. – csatlakozott hozzánk Juliett. – Van rajta egy részleges ujjlenyomat, de el van mosódva, így használhatatlan, viszont van egy pici jó hírem is. A zacskó belsejében találtam ragasztó maradványokat.
- Tehát az emberkénknek nem volt más választása, mint egyszerű lepukkant drogossá váljon. – egyszerűsített Carla. –Az öngyújtón vagy egy kicsi DNS akkor kerülhetett rá amikor meggyújtották.
A profil viszont ismeretlen férfié. Egy elemző adta a kezembe az áldozat vérvizsgálatának eredményét.
- Ezt nem fogjátok elhinni. – nagyon meglepődtem azon, amit olvastam.
- Na, mi az? Mondd már! – faggatott Juliett.
- Nodin öngyújtógázt szívott be, túl sok mennyiséget… ez lett a halál oka.
- Szóval drogtúladagolásban halt meg. – bólintott Carla. – Én azt mondom, hogy kérdezzük ki a lakótársát.
- Rendben van, én meg felhívom Joyt. – mosolyogtam, majd a telefonomért nyúltam. A lányok kimentek a folyosóra, én pedig egyedül maradtam.
- Teszed el azt a telefont. – Ryan hangját azonnal felismertem, és megfordultam. Látszott rajta, hogy most kelt fel nem régen.
- Szia. Nem téged akartalak hívni, hanem Joyt.
- Szóval leváltottál Joyra? – nevetett.
- Látom már nem vagy álmos.
- Fogjuk rá… tudnék én aludni, de muszáj volt bejönnöm.
- Aha, értem. És mit csináltál otthon? – közben Joy számát kerestem ki.
- A másik barátnőmmel voltam. – elvigyorodott, és tudtam, hogy nem komolyan mondja, csak viccel.
- Aha… és megtudhatom ki? – megrázta a fejét, majd megsimogatta a fejem.
- Vigyázz magadra. – és elment mosolyogva. Én pedig felhívtam Joyt.
- Szia, itt Angel, a többiek behozták a lakótársát, most hallgatják ki, és a vérvizsgálatból kiderült, hogy öngyújtógázt fogyasztott nagy mennyiségben. Ez volt a halál tényleges oka.
- Hello. Rendben van, most végeztem a munkámmal. Semmi rendellenes dolgot nem láttam. Egy informátorral beszéltem, és ő elmondta, hogy az áldozatnak nézeteltérései voltak a banda fejével, Herceggel. Most oda megyek, és megkeresem, vegyelek fel a központnál?
- Aha, szívesen megyek veled. Itt várlak. Szia. – köszöntem, és a többiek után mentem a kihallgatóba.
- Sziasztok. – a lányok kint voltak a tükör előtt, csatlakoztam hozzájuk.
- Hello. – köszöntek, majd mindannyian a fiukra figyeltünk.
- Tehát mit hozol fel mentségül? Ugyanolyan drogot, sőt még öngyújtógázt is találtunk a véredben, mint a Nodinéban. – Eddie leült vele szemben.
- Jó oké, együtt szívtunk a sikátorban, de ezután én elmentem, mert ő még ragasztóval nyomta.
- És csak úgy otthagytad? – folytatta Adam.
- Ott, mert hívott a csajom. Maga mit választana?
- De legalább vetted volna el tőle a cuccost. Marha.
- Hol voltál, ma reggel 10- és 11 között. – tette fel a kérdést Eddie.
- A csajommal hancúroztam. Tudom maguknak ez nem szokásos, hogy reggel is csinálják, de nálunk az, szóval, ha nem hiszik, el kérdezzék meg tőle.
- Megfogjuk. – Adam felelt Eddie helyett. – Egy kérdés még: Honnan van az a sok pénz?
- Fizetést kaptam, és jobb szeretem, ha nem a kártyán van hanem kéznél.
- Hol van neked munkád? – csodálkoztak a fiúk.
- Itt is ott is. A pénzért megdolgozok keményen. –a fiúk kijöttek a teremből.
- Adam, megüthetem? – suttogta Eddie.
- Én is azt tenném, de nem.
- Mit tennél? – Juliett állt vele szemben.
- Ja, csak beverném a képét, de amúgy semmi egyebet. Mi a helyzet? Mit gondoltok?
- Alibije az van. Egy 10-sbe, hogy a pénz drogból van, de nem tudjuk rá bizonyítani. Meglátjuk, hogy mire fogunk jutni, Joyjal, mert szerinte a Herceggel, a banda főnökével volt összetűzése Nodinnak. – megcsörrent a telefonom. – Itt van Joy, majd jelentkezek. – mosolyogva kinyomtam a telefonom, és a főbejárathoz mentem. Joy a kocsijának támaszkodva állt, és Ryannel beszélgetett.
- Hello. Mi a téma? – bekapcsolódtam.
- Téged beszéltünk ki. – válaszolt Joy, mosolyogva.
- Ez megtisztelő. Neked nincs dolgod? – Ryan felé fordultam.
- De, van csak kávét jöttem venni. – a kezében nem volt kávé. Felemeltem a szemöldököm, majd megszólaltam:
- Na, húzz innen, mert nekünk dolgunk van. – kaptam egy puszit az arcomra, és elment. Mélyet sóhajtottam, majd Joyjal kocsiba ültünk.
- Megőrülsz érte. – állapította, meg amikor kihajtottunk a főútra.
- Nem is igaz, csak olyan aranyos, de nem is vett kávét.
- Elmondom, mert szeretlek, és szinte a lányomnak tekintelek.
- Hééé azért nem vagy olyan öreg.
- Tudod, hogy hogy értettem. Ryannek fontos vagy. Nem ezekkel a szavakkal mondta, de ahogy mondta leszűrtem. Megkért, hogy vigyázzak rád.
- Lelövöm. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valaki ennyire aggódjon miattam. Tudod. Megvagyok én magamnak. – lefordultunk egy mellékutcába.
- Mindenesetre fontos vagy neki. – állapította meg.
- Nekem is ő. De értsd, meg nagyon bizonytalan vagyok még… szerintem ő tudja.
- Persze, hogy tudja. – mosolygott.
- Amúgy hova megyünk? – nevettem el magam.
- A Herceghez. – bólogattam, mint aki többet tudott meg, de nem így volt.
- Veled, és Bryannal mi a helyzet? – Bryan és Joy már jártak, de most filmszakadás volt nálam.
- Semmi. Együtt vagyunk, de mégsem. Ez tudod olyan se veled, se nélküled. Neki is jó így, és nekem is. – vigyorgott rám, majd lefékezett. – Megérkeztünk. – kiszálltunk a kocsiból, és nagy nehezen felismertem, hogy ismét a Spanyol Harlemben vagyunk, valahol annak is a közepén. Két perc sem telt bele, két kigyúrt néger férfi körülbelül 20-25 évesek lehettek odajöttek a kocsihoz. Joy szóba állt velük.
- Herceghez jöttünk.
- Házon kívül van. – felelte a nagyobbik darab.
- Ne hazudj, ő soha nem megy a házától távolabb 2 méterre. Mondd meg neki, hogy Miller hadnagy keresi, beszélgetni, akar vele. – némán néztem az eseményeket. Aki Joyjal beszélt intett egy távolabb álló srácnak, ő viszont elég fiatalnak festett, és eltűnt egy romos épületben. Pár percig csendben vártunk, aztán ismét megjelent a fiatal küldönc, és fejbólogatással jelzett a nagydarabnak. A két férfi kinyitotta a kocsi ajtaját, majd a fegyverünket ki kellett tenni a kocsiba, és megmotoztak minket. Nagyon kellemetlen volt. Nem rettegtem, de rosszul voltam attól, hogy idegenek hozzámérnek. Joy rám nézett, és tudtam, hogy nincs baj. Bementünk a romos épületbe, egy folyosón keresztül aztán egy szobába nyitottak be a kísérőink. Előttünk egy barna íróasztal volt, az előtt pedig székek. Az íróasztal másik végén egy kigyúrt fekete srác ült fekete raszta hajjal.
- Le sem ülnek? Foglaljanak helyet hölgyek. Ki ez az újonc maga mellett Miller hadnagy.
- Nem újonc, de nem emiatt jöttem. Hallottam egy két pletykát. Megerősítés miatt jöttem. Megölték Nodin Natet. Tudsz erről valamit?
- Ugyan már nyomozó. Kérem, miért gyanúsít engem minden Spanyol Harlemben történt bűnténnyel? Ez már zaklatásnak minősül.
- Talán azért mert te vagy Spanyol Harlem Hercege, és minden a te irányításod alatt van. Csak ebből gondolom.
- Alibim van. – felemelte a kezét.
- Tudom, hogy az van. De van kb. 50 ember, aki akár egy apró kis rezzenésedre is képes ölni. Nodin sokkal jött neked nemde?
- Miller hadnagy. Az már nem az én dolgom. Ha valamelyik emberem megölt valakit hát egészségére. Én itt voltam egész nap.
- Honnan tudja, hogy ma halt meg?- kérdeztem.
- Látszik, hogy újonc vagy. A Herceghez fut be minden lényeges infó, ami itt történik.
- Engedjetek én tettem, el kell mondanom. – az a fiatal srác tört be a szobába, amelyik az imént volt a küldönc. Zaklatott volt, izzadt, és remegett mindene. Én öltem meg Nodin Natet.
- Te ki vagy?
- Te jó ég. Jakie. Ne mondd, hogy te ölted meg Nodint. Miért?
- Beköpött anyának. Feljött a lakásra, és kikotyogta, hogy itt vagyok a bandában, és drogozok. Muszáj volt kinyírni. Most miatta vagyok hajléktalan.
- Tegye a kezeit hátra. – Joy rátette a bilincset, és visszafordult Herceghez.
- Tudom, hogy téged véd, de jól jegyezd meg, hogy egyszer elkaplak, és akkor neked annyi lesz. Még azt is rád bizonyítom, amit gyerekkorodban tettél. – Joyjal bevittük Jakiet a központba ahol Joy felvette a vallomását, majd levitte a központi gyűjtőbe.
Amikor visszajött megkerestem, hogy beszéljek vele.
- Szia, hogy vagy? Mit gondolsz?
- Szia. Jól vagyok, de láttad azt a gyereket? Megegyezik, ugyan az öngyújtón talált DNS az övével, de alig volt több mint 18 és most börtönben kell ülnie, mert az a szemét rávette, hogy menjen oda. Nem tudom, hogy mit mondott neki, de egyszer megtudom, és rá fogom bizonyítani. Végeztél?
- Nem tudom. Ha Ryant meglátom, megyek haza, de ha nem akkor még maradok egy kicsit. Nincs sok dolgom. Te?
- Jelentést írok az ügyről és én is megyek haza.
- Joy, most telefonáltak a gyűjtőből. Jackie Lou öngyilkos lett. – egy járőr jött oda hozzánk.
- Remek. Megint megúszta az a szemét. – haragot, és dühöt láttam a szemében. Elindult, de utána szóltam.
- Joy! – megfordult. – Ígérd, meg hogy vigyázol magadra, és nem csinálsz semmi hülyeséget.
- Ha a jelentésírás annak számít… Nyugi ezt a csatát megnyerte, de a háborút nem. Szia. – elment. Ott álltam a folyosón, és néztem, ahogy bemegy a nyomozóirodára. Ryan a bejáratnál volt.
- Szia. Hogy vagy? – hirtelen elkapott valami, és szorosan átöleltem. – Héé mi baj? Összevesztetek?
- Dehogy is. Aggódom miatta.
- Jól van, figyelj végeztél?
- Hát, ha te is, akkor igen.
- Igen, csak még az öltözőmben van néhány cucc. Gyere, kiveszem, és hazamegyünk okés? Otthon pedig megbeszéljük a dolgokat. De szerintem ne féltsd. Tudja, mit csinál. - megfogta a kezem, és az öltöző után Ryan lakásán beszélgettünk késő estig.
- Én inkább azt kérdezem, hogy miért nem iktatták törvénybe, hogy minden házban legyen lift?
- Kell a testedzés, és most te jössz. – felértek a harmadik emeletre, az áldozat lakása a hatodikon volt.
- Azért mert mi erős férfiak vagyunk, volna szíved ideküldeni Carláékat? – ismét megtettek egy emeletet.
- Nem, de mire vannak a járőrök?
- Ők nem kutathatnak bizonyíték után, most gondolj, bele mekkora bonyodalom lenne belőle, ha csak úgy csomagolás nélkül szállítanák be a dolgokat, és nekik megfelelő eszközük sincsen.
- Jól van nyertél, de akkor is. – háborgott tovább Adam. Időközben felértek a célemeletre, és azzal a kulccsal bementek, amit a portástól kértek el a lakáshoz.
- Ohhh… elnézést, rendőrség… - Eddie és Adam elé nagyon furcsa kép tárult. Egy néger férfi volt meztelen, és egy néger nő, „egymásba voltak gabalyodva”. A nő mit sem törődve a vendégekkel előttük elkezdett öltözködni.
- Adam, ha egy szót is szólsz erről Carlanak akkor beköplek Juliettnek.
- Jól van tesó megegyeztünk. – Eddie ökölbe szorította a kezét, és Adammel összeérintették, megpecsételve a némasági fogadalmat erről az elég érdekes helyzetről.
- Uraim valami baj van? – miután a férfi magára húzta az alsónadrágját Eddiék elé állt, és valóságos felháborodással faggatózott.
- Gondolom még nem hallottál a gyászos hírről, hogy Nodin meghalt. – mondta Adam.
- Igen? Meghalt Nodin? Te jó ég. – most már a nő is fel volt öltözve.
- Megkérdezhetem, hogy miért vagytok itt a lakásán? – kérdezett Eddie.
- Mert együtt lakunk, lakótársak vagyunk.
- Meg drog party haverok. Mikor járt itt utoljára?- Eddie az egyik asztalon lévő fehér porra mutatott.
- Hát azt hiszem, hogy a tegnap délután jött haza. Ember most le fog tartóztatni? – megdöbbent a férfi.
- Ha gyilkosságért nem is drog birtoklása miatt le bizony. – Adam már a bilincset készítette elő. – Magát is hölgyem.
- De én nem is fogyasztottam.
- Na, az majd a vizelet, és vérvizsgálat után szépen kiderül. Tegyék hátra a kezüket. – engedelmesen hátratették a kezüket, és bevitették őket az őrsre a kiérkező járőrökkel, a fiuk pedig, az áldozat lakását nézték át. Találtak többek között drogot, nagy címletekben lévő pénzösszeget. A bizonyítékok begyűjtése után a laborba indultak.
Megérkezve a börtönbe, átestünk a szokásos procedúrán, majd az elítélttel egy asztalhoz leültünk, és Joy neki is látott a beszélgetésnek.
- Nézd, azért vagyunk itt, mert megölték azt, aki feldobott, nem tudsz teljesen véletlenül erről valamit? – kérdezte Joy, higgadtan.
- Hát nem. De megköszönhetik neki.
- Hát akkor köszönje saját magának.
- Héé én sikkasztásért, és drogért ülök, ne tereljék rám a gyanút, meg amúgy is én itt vagyok már három hónapja. – folytatta.
- Maga is tagja egy bandának, így hát felmerült bennünk, hogy felkért valakit. – vetettem fel.
- Igen, simán meg tudtam volna tenni, de mégsem, mert szeretek én pontot tenni a dolgok végére. Ha nem hiszik el, akkor nézzék, meg hogy kik jártak be hozzám, és ellenőrizzenek le mindenkit. Akit csak akarnak. Nem én öltem meg azt a rohadékot. – Joyjal felálltunk, és kijöttünk.
- Megfogadom a tanácsát, és szépen utána nézek a dolgainak. Menj vissza a laborba hátha jutottunk valamire. – bólogattam, és a kocsihoz mentem.
A laborba érkezve Carlát találtam ott.
- Szia, de jó hogy jössz. Eddiék pont most hozták be a lakótársat, és a lakásán elég érdekes dolgokat találtak többek között nagy címletű pénzösszeget, valamint drogot.
- Én pedig megnéztem a nylon zacskót. – csatlakozott hozzánk Juliett. – Van rajta egy részleges ujjlenyomat, de el van mosódva, így használhatatlan, viszont van egy pici jó hírem is. A zacskó belsejében találtam ragasztó maradványokat.
- Tehát az emberkénknek nem volt más választása, mint egyszerű lepukkant drogossá váljon. – egyszerűsített Carla. –Az öngyújtón vagy egy kicsi DNS akkor kerülhetett rá amikor meggyújtották.
A profil viszont ismeretlen férfié. Egy elemző adta a kezembe az áldozat vérvizsgálatának eredményét.- Ezt nem fogjátok elhinni. – nagyon meglepődtem azon, amit olvastam.
- Na, mi az? Mondd már! – faggatott Juliett.
- Nodin öngyújtógázt szívott be, túl sok mennyiséget… ez lett a halál oka.
- Szóval drogtúladagolásban halt meg. – bólintott Carla. – Én azt mondom, hogy kérdezzük ki a lakótársát.
- Rendben van, én meg felhívom Joyt. – mosolyogtam, majd a telefonomért nyúltam. A lányok kimentek a folyosóra, én pedig egyedül maradtam.
- Teszed el azt a telefont. – Ryan hangját azonnal felismertem, és megfordultam. Látszott rajta, hogy most kelt fel nem régen.
- Szia. Nem téged akartalak hívni, hanem Joyt.
- Szóval leváltottál Joyra? – nevetett.
- Látom már nem vagy álmos.
- Fogjuk rá… tudnék én aludni, de muszáj volt bejönnöm.
- Aha, értem. És mit csináltál otthon? – közben Joy számát kerestem ki.
- A másik barátnőmmel voltam. – elvigyorodott, és tudtam, hogy nem komolyan mondja, csak viccel.
- Aha… és megtudhatom ki? – megrázta a fejét, majd megsimogatta a fejem.
- Vigyázz magadra. – és elment mosolyogva. Én pedig felhívtam Joyt.
- Szia, itt Angel, a többiek behozták a lakótársát, most hallgatják ki, és a vérvizsgálatból kiderült, hogy öngyújtógázt fogyasztott nagy mennyiségben. Ez volt a halál tényleges oka.
- Hello. Rendben van, most végeztem a munkámmal. Semmi rendellenes dolgot nem láttam. Egy informátorral beszéltem, és ő elmondta, hogy az áldozatnak nézeteltérései voltak a banda fejével, Herceggel. Most oda megyek, és megkeresem, vegyelek fel a központnál?
- Aha, szívesen megyek veled. Itt várlak. Szia. – köszöntem, és a többiek után mentem a kihallgatóba.
- Sziasztok. – a lányok kint voltak a tükör előtt, csatlakoztam hozzájuk.
- Hello. – köszöntek, majd mindannyian a fiukra figyeltünk.
- Tehát mit hozol fel mentségül? Ugyanolyan drogot, sőt még öngyújtógázt is találtunk a véredben, mint a Nodinéban. – Eddie leült vele szemben.
- Jó oké, együtt szívtunk a sikátorban, de ezután én elmentem, mert ő még ragasztóval nyomta.
- És csak úgy otthagytad? – folytatta Adam.
- Ott, mert hívott a csajom. Maga mit választana?
- De legalább vetted volna el tőle a cuccost. Marha.
- Hol voltál, ma reggel 10- és 11 között. – tette fel a kérdést Eddie.
- A csajommal hancúroztam. Tudom maguknak ez nem szokásos, hogy reggel is csinálják, de nálunk az, szóval, ha nem hiszik, el kérdezzék meg tőle.
- Megfogjuk. – Adam felelt Eddie helyett. – Egy kérdés még: Honnan van az a sok pénz?
- Fizetést kaptam, és jobb szeretem, ha nem a kártyán van hanem kéznél.
- Hol van neked munkád? – csodálkoztak a fiúk.
- Itt is ott is. A pénzért megdolgozok keményen. –a fiúk kijöttek a teremből.
- Adam, megüthetem? – suttogta Eddie.
- Én is azt tenném, de nem.
- Mit tennél? – Juliett állt vele szemben.
- Ja, csak beverném a képét, de amúgy semmi egyebet. Mi a helyzet? Mit gondoltok?
- Alibije az van. Egy 10-sbe, hogy a pénz drogból van, de nem tudjuk rá bizonyítani. Meglátjuk, hogy mire fogunk jutni, Joyjal, mert szerinte a Herceggel, a banda főnökével volt összetűzése Nodinnak. – megcsörrent a telefonom. – Itt van Joy, majd jelentkezek. – mosolyogva kinyomtam a telefonom, és a főbejárathoz mentem. Joy a kocsijának támaszkodva állt, és Ryannel beszélgetett.
- Hello. Mi a téma? – bekapcsolódtam.
- Téged beszéltünk ki. – válaszolt Joy, mosolyogva.
- Ez megtisztelő. Neked nincs dolgod? – Ryan felé fordultam.
- De, van csak kávét jöttem venni. – a kezében nem volt kávé. Felemeltem a szemöldököm, majd megszólaltam:
- Na, húzz innen, mert nekünk dolgunk van. – kaptam egy puszit az arcomra, és elment. Mélyet sóhajtottam, majd Joyjal kocsiba ültünk.
- Megőrülsz érte. – állapította, meg amikor kihajtottunk a főútra.
- Nem is igaz, csak olyan aranyos, de nem is vett kávét.
- Elmondom, mert szeretlek, és szinte a lányomnak tekintelek.
- Hééé azért nem vagy olyan öreg.
- Tudod, hogy hogy értettem. Ryannek fontos vagy. Nem ezekkel a szavakkal mondta, de ahogy mondta leszűrtem. Megkért, hogy vigyázzak rád.
- Lelövöm. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valaki ennyire aggódjon miattam. Tudod. Megvagyok én magamnak. – lefordultunk egy mellékutcába.
- Mindenesetre fontos vagy neki. – állapította meg.
- Nekem is ő. De értsd, meg nagyon bizonytalan vagyok még… szerintem ő tudja.
- Persze, hogy tudja. – mosolygott.
- Amúgy hova megyünk? – nevettem el magam.
- A Herceghez. – bólogattam, mint aki többet tudott meg, de nem így volt.
- Veled, és Bryannal mi a helyzet? – Bryan és Joy már jártak, de most filmszakadás volt nálam.
- Semmi. Együtt vagyunk, de mégsem. Ez tudod olyan se veled, se nélküled. Neki is jó így, és nekem is. – vigyorgott rám, majd lefékezett. – Megérkeztünk. – kiszálltunk a kocsiból, és nagy nehezen felismertem, hogy ismét a Spanyol Harlemben vagyunk, valahol annak is a közepén. Két perc sem telt bele, két kigyúrt néger férfi körülbelül 20-25 évesek lehettek odajöttek a kocsihoz. Joy szóba állt velük.
- Herceghez jöttünk.
- Házon kívül van. – felelte a nagyobbik darab.
- Ne hazudj, ő soha nem megy a házától távolabb 2 méterre. Mondd meg neki, hogy Miller hadnagy keresi, beszélgetni, akar vele. – némán néztem az eseményeket. Aki Joyjal beszélt intett egy távolabb álló srácnak, ő viszont elég fiatalnak festett, és eltűnt egy romos épületben. Pár percig csendben vártunk, aztán ismét megjelent a fiatal küldönc, és fejbólogatással jelzett a nagydarabnak. A két férfi kinyitotta a kocsi ajtaját, majd a fegyverünket ki kellett tenni a kocsiba, és megmotoztak minket. Nagyon kellemetlen volt. Nem rettegtem, de rosszul voltam attól, hogy idegenek hozzámérnek. Joy rám nézett, és tudtam, hogy nincs baj. Bementünk a romos épületbe, egy folyosón keresztül aztán egy szobába nyitottak be a kísérőink. Előttünk egy barna íróasztal volt, az előtt pedig székek. Az íróasztal másik végén egy kigyúrt fekete srác ült fekete raszta hajjal.
- Le sem ülnek? Foglaljanak helyet hölgyek. Ki ez az újonc maga mellett Miller hadnagy.
- Nem újonc, de nem emiatt jöttem. Hallottam egy két pletykát. Megerősítés miatt jöttem. Megölték Nodin Natet. Tudsz erről valamit?
- Ugyan már nyomozó. Kérem, miért gyanúsít engem minden Spanyol Harlemben történt bűnténnyel? Ez már zaklatásnak minősül.
- Talán azért mert te vagy Spanyol Harlem Hercege, és minden a te irányításod alatt van. Csak ebből gondolom.
- Alibim van. – felemelte a kezét.
- Tudom, hogy az van. De van kb. 50 ember, aki akár egy apró kis rezzenésedre is képes ölni. Nodin sokkal jött neked nemde?
- Miller hadnagy. Az már nem az én dolgom. Ha valamelyik emberem megölt valakit hát egészségére. Én itt voltam egész nap.
- Honnan tudja, hogy ma halt meg?- kérdeztem.
- Látszik, hogy újonc vagy. A Herceghez fut be minden lényeges infó, ami itt történik.
- Engedjetek én tettem, el kell mondanom. – az a fiatal srác tört be a szobába, amelyik az imént volt a küldönc. Zaklatott volt, izzadt, és remegett mindene. Én öltem meg Nodin Natet.
- Te ki vagy?
- Te jó ég. Jakie. Ne mondd, hogy te ölted meg Nodint. Miért?
- Beköpött anyának. Feljött a lakásra, és kikotyogta, hogy itt vagyok a bandában, és drogozok. Muszáj volt kinyírni. Most miatta vagyok hajléktalan.
- Tegye a kezeit hátra. – Joy rátette a bilincset, és visszafordult Herceghez.
- Tudom, hogy téged véd, de jól jegyezd meg, hogy egyszer elkaplak, és akkor neked annyi lesz. Még azt is rád bizonyítom, amit gyerekkorodban tettél. – Joyjal bevittük Jakiet a központba ahol Joy felvette a vallomását, majd levitte a központi gyűjtőbe.
Amikor visszajött megkerestem, hogy beszéljek vele.
- Szia, hogy vagy? Mit gondolsz?
- Szia. Jól vagyok, de láttad azt a gyereket? Megegyezik, ugyan az öngyújtón talált DNS az övével, de alig volt több mint 18 és most börtönben kell ülnie, mert az a szemét rávette, hogy menjen oda. Nem tudom, hogy mit mondott neki, de egyszer megtudom, és rá fogom bizonyítani. Végeztél?
- Nem tudom. Ha Ryant meglátom, megyek haza, de ha nem akkor még maradok egy kicsit. Nincs sok dolgom. Te?
- Jelentést írok az ügyről és én is megyek haza.
- Joy, most telefonáltak a gyűjtőből. Jackie Lou öngyilkos lett. – egy járőr jött oda hozzánk.
- Remek. Megint megúszta az a szemét. – haragot, és dühöt láttam a szemében. Elindult, de utána szóltam.
- Joy! – megfordult. – Ígérd, meg hogy vigyázol magadra, és nem csinálsz semmi hülyeséget.
- Ha a jelentésírás annak számít… Nyugi ezt a csatát megnyerte, de a háborút nem. Szia. – elment. Ott álltam a folyosón, és néztem, ahogy bemegy a nyomozóirodára. Ryan a bejáratnál volt.
- Szia. Hogy vagy? – hirtelen elkapott valami, és szorosan átöleltem. – Héé mi baj? Összevesztetek?
- Dehogy is. Aggódom miatta.
- Jól van, figyelj végeztél?
- Hát, ha te is, akkor igen.
- Igen, csak még az öltözőmben van néhány cucc. Gyere, kiveszem, és hazamegyünk okés? Otthon pedig megbeszéljük a dolgokat. De szerintem ne féltsd. Tudja, mit csinál. - megfogta a kezem, és az öltöző után Ryan lakásán beszélgettünk késő estig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése