23. Mexikó II.

Reggel, amikor kinyitottam a szemem, egyből beugrott, hogy hol is vagyok, és mit keresek itt. Viszont Ryant nem láttam az ágyán, de John, az aludt, ruhában, és nem volt betakarva. Amikor még javában bóbiskoltam, meghallottam, hogy a bejárati ajtó becsukódik, és Ryan megjelent az ajtóban.

- Jó reggelt.  Hoztam neked sajtkrémes rudat, meg csináltam kávét. Gyere ki, reggelizni. – bezárta az ajtót, aztán nagy nehezen összekaptam magam, és a fürdőben rendbe szedtem magam.

Amikor kimentem a konyhába, Ryan már az asztalnál ült, és egy papírt olvasott.

- Szia. Tessék, jó étvágyat. – adat a kezembe a tányért, és a bögre kávét. Leültem vele szembe, és enni kezdtem.

- Mióta vagy fent?

- Nem régen keltem, amikor John hazajött. Ő kidőlt, én meg amúgy sem tudtam aludni, így kerestem egy pékséget, lejártam a fél lában. – morcos képet vágott.

- Bocsi. – mosolyogtam.

- Nem te vagy a hibás. Egyébként, ezt még hajnalban küldte el Carla, és sikerült kinyomtatni. – átadta a papírt.

- Szóval a kötélen volt két DNS is. Az egyik az áldozaté, a másik, megegyezik a cigarettacsikken talált DNS-sel.

- Igen. Amúgy finom a kávé? – kérdezte, amikor beleittam.

- Nagyon. Nem tudom, de nagyon jól csinálod. – dicsértem meg. – Egyébként, John meddig fog aludni?

- Ki tudja, de nekünk most el kell menni ahhoz a Saldivalhoz. Nyolckor találkozunk Martinezzel.

- Én is megyek Ryan. – jelent meg az ajtóban John.

- Jó reggelt főnök. Rendben van. – Ryan megijedt John válaszától, de inkább csak leült, és elolvasta a papírt.

Reggeli után már utaztunk is Columbiába. Az út kb. egy óra volt, és amikor kiszálltunk a kocsiból Martinez már el is tűnt, Johnnal együtt, a portással beszélni és mi meg elindultunk a vállalat főbejáratához.

- Jó napot a tulajjal szeretnénk beszélgetni. – Ryan felmutatta a jelvény, és habár a titkárnő arcáról az jött le, hogy azt sem tudja, mi az, de azért megszólalt:

- A főnökúr ma nem jött be dolgozni. Szerintem azért, mert tegnap késő estig dolgoztak Donnya Hildával, az legújabb kollekción.

- Maga ismeri Donnya Hildát? – meglepődtem. – Meddig voltak itt bent tegnap? – tettem fel a kérdést.

- Don Saldival hazaküldött olyan nyolc óra körül, de akkor még bent volt a nő.

- Mikor ér vissza a főnöke? – kérdezte Ryan.

- Nem tudom.

- Beengedne minket az irodájába?

- Azt nem lehet, értsék, meg nem szereti, ha idegenek mászkálnak a szobájában.

- Szerintem örülne, annak, hogy mi csak tisztázni akarjuk. De ha bajt akar csinálni, és nagydobra akarja verni akkor, szólhatok egy bírónak az pedig ad egy házkutatási parancsot. – a titkárnő a száját húzgálva felállt a székről, és kinyitotta az ajtót, majd elment.

- Szerintem ez a gyilkos fegyver. – Ryan egy szobrot tartott a kezében, amíg én a szobával, és annak kinézetével voltam elfoglalva. Tágas, és világos volt, az én kis szobámhoz képest New Yorkban.

- Megnézzük. – elővettem a táskámból a luminolt, és befújtam vele a tárgyat, aztán egy pálcával mintát vettem belőle. Nem kellett sokat várni, a pálca azonnal rózsaszínre változott. – attól tartok, hogy ez a Saldival nagy bajban van. Ryan ez vér. – Attól tartok, ez az elsődleges tetthely. A cipők is itt vannak. – felemeltem egy pár női lábbelit.

- Ezt bevisszük a laborba, és a titkárnőtől pedig elkérjük a címét. – mondta, és kinyitotta előttem az ajtót.

- Hölgyem szükségünk lenne a főnöke címére. – kérte Ryan. A hölgy egy ideig habozott, majd leírta a címet.

- Köszönjük. – kimentünk a kocsihoz ahol a többiek már vártak.

- Mire jutottatok? – érdeklődött Ryan. Én ráültem a kocsi orrára, Ryan meg mellettem állt meg. John kezdett magyarázni:

- Beszéltünk a portással, aki elárulta, hogy nyolc óra környékén elküldte cigarettát venni, majd amikor visszatért a cigivel, már elment a főnök is kocsival. – a telefonom megcsörrent.

- Tessék Dr. Driscroll.

- Szia, én vagyok Eddie. Az éjszakai műszakban Adammel megfejtettük, hogy amit átküldtek tőletek az áldozat körme alatt grafit, valamint radírmaradék.

- Értem, a ruhákat, még nem vizsgálták meg itt? – érdeklődtem.

- Nem, még nem kaptunk semmit, de ahogy lesz, ráállunk. További jó munkát, sziasztok.

- Hello. - köszöntem el.

- Na, ki volt az? – Ryan faggatózott, de Martinez telefonja csörgött, így ő elment.

- Eddie, volt, és a nő körme alatt talált anyag nem más, mint grafit, és radírmaradék.

- Persze, a rajzok, Donnya Hilda rajzolta őket. – Ryan szólalt fel.

- Valószínű. – osztottam meg a véleményét.

- Nyomozók, megtalálták, az áldozat fiát, Byron Sanchez. Behozzuk kihallgatásra, ki tart velem? – jött vissza Martinez.

- Ryan, menjetek el együtt Saldival lakására, mi meg addig beszélünk a fiával. Hívjatok, ha van valami. – intett John, hogy indulhatnak.

- Na, akkor mi meg menjünk a lakásra, de a megérzésem azt súgja, hogy nem lesz otthon.

- Csak pozitívan Ryan. – nevettem.

Az utat szinte átunatkoztam. A kis utcába befordulva több volt a prosti, mint New Yorkban egy átlagos Pénteki napon. A vállalat elnökének elég nagy háza volt, kívülről, bele sem mertem gondolni, hogy mekkora lehet bentről.

- Jó napot asszonyom, a rendőrségtől vagyunk. A férjét keressük, Antonio Saldivalt. – mondta Ryan amikor kinyitotta az ajtót egy szőke hajú, alacsony középkorú nő.

- Fogalmam nincs, hogy hol van. Egész éjjel nem jött haza, de ha megtalálják, akkor biztos, hogy egy ribanccal volt a múlt éjjel.

- Volt már rá példa? – kötöttem bele.

- Még nem tudtam bebizonyítani, de nekem nem tud hazudni.

- Elárulná a férje kocsijának a rendszámát, és az évjáratát? – kérdezte Ryan.

- Persze. Renault megane, 93-as évjáratú, LDN-34AE a rendszáma. – darálta el a nő a szavakat. Ryan gyorsan jegyzetelt, majd hozzátette: - Ha hazaérkezne a férje kérem, mondja meg neki, hogy keressen fel minket, itt hagyom a névjegyem, mert van néhány dolog amit tisztázni szeretnénk vele.

- Természetesen. – és bevágta az ajtót.

- Angel… soha ne engedd, meg hogy megnősüljek. – kért meg Ryan a kocsinál.

- Tessék? Megijedtél? Nem minden feleség ilyen. Meg amúgy is Ryan ez Columbia. - vigyorogtam.

- Akkor se. – beült az autóba, és a rendőrőrs felé vettük az irányt, Byron kihallgatása miatt.

- Na, mi volt a kihallgatáson? – kérdeztük Johnt, és Martinezt.

- Először is azonosította az áldozatot, aztán elmondta, hogy eleinte New Yorkban éltek, de ideköltöztek. Ezért is hívta azt a segélyvonalat. Ezután megmutattuk neki a rajzokat, amiket a helyszínen találtunk. Byron elárulta, hogy az édesanyja fehér nemüket tervezett, de nem voltak sikeresek a rajzai, de a Saldival cégnél varrónői állást kapott. Nemrég a lánya hazajött, és kapott egy ajándékot, amivel Donnya Hilda elrohant, és ekkor látta utoljára Byron.  Később utána járt a dolgoknak, és fehérneműt kapott ajándékba. – magyarázta el John. – Ti mire jutottatok?

- Martinez kiadna egy körözést erre a járműre? – Ryan megmutatta a felírt adatokat, amikkel Martinez el is tűnt, én pedig elmeséltem Johnnak a Saldival feleségével történteteket.

A Ryannel talált bizonyítékokat ugyan megvizsgálta a mexikói labor, de késő estére értek át az adatok New Yorkba.

- Nem kéne már aludni? – kérdezte Ryan a szálláson. – Két óra van. Holnap megfejtük. – belenyomott az ágyba, és betakart.

- John hol van? – érdeklődtem.

- Ne terelj.

- De egyébként itt vagyok. – John a fürdőszobából jött elő.

- Akkor most már mindenki aludjon. – szólított fel Ryan. Lehunytam a szemem, de nem tudtam aludni, mert valami motoszkált a fejemben. Hirtelen eszembe jutott valami, amikor már kopsötét volt a szobában.

- Megvan srácok. – felültem az ágyon, és felkapcsoltam a lámpám.

- Mi az Angel? – Ryan nem nagyon örült annak, hogy szinte megőrültem, de John, csak figyelt.

- Akkor oszd meg. – kért Ryan.

- Ryan, mit tudunk Saldival számláiról? – elkerülhetetlen volt, hogy kikeljen az ágyból, és a laptophoz menjen.

- Néhány napja hatalmas összeget kapott a lányvállalatának az igazgatójától.

- Hát, persze. A tervek. Gondolom, hogy Saldival adós volt, és amikor rájött, hogy Hilda tehetséges azt hazudta neki, hogy nem valóak semmire a tervei, és azt javasolta neki, hogy tervezgssen tovább, és idővel majd kialakul.  Saldival ezeket a terveket aljas módon felhasználta. Rájött Hilda, mert megkapta a lányától ajándékba azt a fehér neműt, amelyet saját maga tervezett, és ezt számon kérte a főnökén. Saldival tudta, hogy ha ezt megtudja az elnök, akkor visszakéri az összes pénzt, amit adott neki, sőt még ki is rúghatja. Eltüntette a képből Hildát, de bebiztosította magát a tervekkel egy jó időre. - magyaráztam el az elméletem.

- Ez eddig logikusan hangzik, de miért hagyta ott a helyszínen a terveket? – kötött bele Ryan.

- Megijedt. – válaszolta John. – Berezelt, és otthagyott csapot, papot, hogy mentse a bőrét. – egészítette ki.

- Hát erre szépen rájöttél. – hirtelen megcsörrent a telefon.

- Tessék Ryan beszél. – Ryan hallgatott, majd bólogatott, és utána elköszönt.

- Adam volt az a New York-i laborból. A cipőn, rajta van Hilda DNS-e, és a szobron is az ő vére van.

- Már csak Saldivalt kell megtalálni. – panaszkodtam.

- Hát az remélhetőleg nem hajnali háromkor lesz. Most már tényleg aludj.

- A cipőt meg véletlenül hagyta ott, mert gondolom kapkodott. – magyaráztam még mindig.

- Angel annyira lázba jöttél, hogy megijesztesz. Gyere, szépen feküdj le, és aludj el. Holnap reggel felgöngyölítjük az ügyet. – Ryan kimászott az ágyából, és óvatosan lenyomott, majd betakart.

- Köszönöm. – csak ennyit tudtam kinyögni, mert kijött rajtam a fáradtság.

Másnap, amikor kinyitottam a szemem világos volt, és egyedül voltam a szobában, de halk hangokat hallottam a konyhából. Felvettem az NYPD-s pulcsimat, és kimentem.

- Jó reggelt. Hogy vagytok? – nem voltam kifejezetten abban a kipihent állapotban, de jól voltam. Johnt ekkor vettem észre, hogy telefonál.

- Jól, de neked szükséged lenne még alvásra nem? – válaszolt Ryan.

- Nem, nincs semmire sem, köszönöm Ryan. – ittam bele a kávéba.

- Oké, értettem, főnökasszony. – Ryan tisztelgett, majd ő is ivott a kávéjából.

- Srácok van egy jó hírem. – fordult hozzánk, John, amikor letette a telefont.

- Megvan Saldival ugye? Mond, azt kérlek. – könyörögtem.

- Tegnap este egy járőr vette észre, amikor is gyanúsan mászkált, valamint úgy ideges volt. Megállította a rendőr, és marihuánás cigi volt nála, ez itt is tilos, így bevitték, szóval kihallgathatjuk.

- Remek, akkor menjünk is. – lelkesedtem tovább, majd felálltam, és bementem átöltözni, utána pedig a rendőrségre siettünk. Saldival már várt minket a kihallgatóban, így azonnal be is mentünk.

- Antonio Saldival. Ismeri ön Hilda Sanchezt? – kérdeztem azonnal, ahogy beléptem.

- Jó napot magának is nyomozónő. Igen ismerem, nekem dolgozott, de mi történt vele? – csodálkozott.

- Hát mi is ezt szeretnénk megtudni magától. – mutatott rá a lényegre John.

- Micsoda? Miért pont tőlem? – értetlenkedett.

- Jó, hát, ha nem mondja maga, akkor majd mi elmondjuk. – Ryan karba tett kézzel leült a székre.

- Donya Hilda nagyon tehetségesen rajzolt, de úgy volt vele, hogy miért fusson be magán keresztül a nagyvilágba. Így hazudott neki, hogy nem megy majd semmire sem a rajzokkal. – kezdte el Ryan.

- De amikor Donya Hilda rájött arra, hogy a rajzai mégis befutottak, számon kérte magán, és valószínűleg megfenyegette azzal, hogy szól a maga főnökének. – folytattam.

- Mire maga bepánikolt leütötte, és elvitte a nyaralójukba. Amikor magához tért kényszerítette arra, hogy rajzoljon minél több rajzot. Amikor már elégnek gondolta, hogy bebiztosítsa magát a nyugdíjas évekre, ismét leütötte, csak erősebben, és bele is halt. A cigarettán ott van a DNS-e nincs mit tagadni. – fejezte John. Váratlanul kopogtattak, és kimentem.

- Nyomozónő. a New York-i laborból hívtak, hogy a Saldival kocsijában talált vér Donya Hilda vére. – tájékoztatott Martinez.

- Rendben köszönöm szépen. – visszamentem a kihallgatóba.

- Nincs tovább Antonio.

- Mit tudott volna kezdeni azzal a rengeteg pénzzel, olyan szegény volt. – válaszolt. – Én meg karriert csináltam magamnak.

- De most annyi a karrierjének. – mondta Ryan, és elvezette.

A fiukkal még megírtuk a szükséges jelentéseket, és olyan öt körül ismét a helikopteren voltunk útban New Yorkba. Visszaérkezve hulla fáradtan indultam a kocsimhoz a parkolóba.

- Jó éjszakát, holnap találkozunk. – köszönt el Ryan.

- Neked is, és holnap találkozunk. – válaszoltam és elhajtottam.