-Jó napot Driscroll, és Flack nyomozó lenne pár kérdésünk a tegnap estével kapcsolatban. – mutattuk meg a jelvényünket a pultos srácnak. Fiatal kinézetű fiú volt, alig 24 éves.
- Tudjuk, de mi hoztunk magunkkal néhány képet is megnézné őket, hátha felismer valakit? – szépen néztem rá.
- Természetesen. – kijött a pultból, majd Ryan megmutatott neki vagy tíz képet. Két férfit felismert.
- Remek köszönjük, viszlát. – köszöntünk elfele menet.
- Ismered őket? – kérdeztem a kocsiba beszállva.
- Persze. Az egyiket most kérdeztem ki, hogy ismeri ezt a lányt, és ha most visszamegyünk, akkor szétverem. A másikat meg Call állította elő, velem párhuzamosan, ő tudni fogja, hogy hol van.
- Nick már itt van? Azt hittem, hogy átmenetileg volt itt, és Los Angelesben marad.
- Nem vagy ezzel egyedül, de visszajött. Majd én megnevelem. – mosolygott.
- Szia, szépségem. Hogy állsz? – lépett Eddie Carla mellé a laborban.
- Hellóka. Hát… megnéztem a lány táskáját. Belül semmi érdekeset nem találtam, viszont kint annál többet és jobbat is. Nézd meg te is. – Eddie jobban szemügyre vette a táskát.
- Ujjlenyomatok.
- Igen, és van találat is. Emilio Ferrah. – olvasott Carla.
- Ismerem a srácot, gyere velem. – megragadta Carla kezét és kisuhantak az ajtón, le a kocsikhoz.
- Emlékszel még arra, hogy mit mondtam neked, amikor legutoljára beszéltünk? – Ryannel azt a srácot hallgattuk ki akivel Ryan már egyszer elbeszélgetett.
- És? Akkor mi van, ha ismerem? – flegma volt.
- Talán az, hogy veled meg a haveroddal látták utoljára tanúk az áldozatot, így elsőszámú gyanúsítottá léptettek elő. – közöltem vele.
- Jól van. A csajt összeszedtük az utcán ismertük meg, és nagyon jó fej volt, a focihoz is értett. Jót buliztunk, de a meccs után ő jobbra mi meg a rendőrőrse jöttünk. Még életben volt, amikor elváltunk. Haza indult.
- Semmit nem tudtatok róla? – faggatta Ryan.
- Samnek hívták annyit tudunk. Nem mutatkozott be hivatalosan. Hányszor fognak még kihallgatni, mert akkor szólok az ügyvédemnek.
- Nyugodtan. – grimaszolt egyet Ryan, és ezután Nicket kerestük meg.
- Szia Angel, hogy vagy? – köszönt.
- Szia. Jól köszönöm. Mit mondott a srác, aki az áldozatunkkal volt együtt?
- Az utcán szedték fel, a meccs után haza indult, ők meg az őrsre, még életben volt, amikor elváltak.
- Ezek összebeszéltek? – csodálkozott Ryan. Mosolyogtam majd Ryan felé fordultam:
- Megnézem, mi van a felvételekkel, majd szólok, ha lesz valami. Sziasztok. – elköszöntem, és a video szobába indultam.
- Na, szia, hol tartasz. – kérdezte kis idő múlva Juliett.
- Hát most találtam meg az alibijét annak a két előállítottnak. – legörbült a szám. – Nézd meg. Este fél kilenc van, amikor megérkeznek. A meccs is ekkor kezdődött. Fél tizenkettőkor ért véget, a nő kijön fél tizenkettőkor, Ryanék tizenkettőkor szedik őket össze a bár előtt. A lány halálának ideje három, és kettő között van. Az előállítottak pedig az őrsön éjszakáztak. Neked van valami infód?
- Megpróbáltam leszűkíteni a kört az olyan boltokra ahol ilyen késeket lehet kapni, de az a baj, hogy semmire nem jutottam vele. Szóval a nullán vagyok. Most akarom majd megnézni az áldozat ruháját, hátha lesz majd valami, rajta ami a gyilkoshoz vezet. – reménykedve elment, én pedig az áldozat fejsebét néztem meg.
- Szia, Emilio, beszélnünk kéne. – Eddie lépett oda egy utcaviselt középkorú sráchoz, aki éppen bagózott.
- Ember mit akar, hogy kapjak egy harmadik szemet, vagy mi? Muszáj maguknak folyton erre járkálni.
- Nem érdekel a siránkozásod. – szólt rá Carla.
- Jaj de rossz kedve van ma valakinek. – mosolygott Emilio.
- Nem cseverészni jöttünk, és szállj le róla. Először is ismered ezt a lányt? - felmutatta neki a képet az áldozatról.
- Nem, kéne?
- Igen, ugyanis a táskáján megtaláltuk az ujjlenyomatodat, valamint a lányt megölték. – Carla még mindig nyugodt volt.
- Jól van, na. Láttam a lányt a bárban nem messze a helyszíntől…
- Hogy lehet valaki ekkora idióta? – hitetlenkedett Eddie.
- Ember engem ne sértegessen.
- Nem annak szánta, de attól te még az vagy. Azt mondtad, hogy a helyszíntől nem messze. Milyen helyszíntől, ugyanis mi nem mondtuk meg a helyszín pontos helyét. Elárultad magad, úgyhogy vagy itt, vagy az őrsön teszel vallomást. – világosította fel Carla.
- Jól van. Szóval a sikátor előtt láttam meg, kicsit be volt csípve, és szédikélt, amikor elkaptam, és a táskáját átnéztem. Kivettem a tárcáját, majd eljöttem onnét, és a sikátor előtt leült. Életben volt. de szerintem a világát nem tudta.
- Hol van a cucc, amit elvettél tőle? – Eddie kinyújtotta a kezét.
- Volt nála 20 dolcsi meg az iratok, a pénzt sajnos elköltöttem. De itt a hitelkártya, meg az egyéb kacatok. – adta a kézébe.
- Jól van, letartóztatlak, lopásért. Jogodban áll hallgatni, amit mondasz felhasználható ellened a bíróságon, jogodban áll ügyvédet fogadni, ha nincs, rá pénzed kapsz egyet az állam által, de nem szívesen… megértetted a jogaidat? – Eddie rátette a bilincset.
- Héé most mi van? Odaadtam mindent…
- Ezek szerint megértette. – vonta le a következtetést Carla, majd bevitték az őrsre.
- Hello mindenkinek. Van egy DNS-em és találat is van az adatbázisban. – jött be Adam a laborba, ahol éppen Carla, és Eddie újságolta el a történteket.
- Megosztod velünk is? – kíváncsiskodott Juliett, és szépen nézett Adamre.
- A neve Malcolm Lather. Ismerős? – Juliettre nézett.
- Igen. Malcolm volt a pultos is abban a bárban, ahol már jártunk kétszer is. – válaszolt.
- Pontosan. – helyeselt Adam.
- Van itt még néhány információ, tehát Malcolm haverunk régen pontosabban 18 éves koráig Malcolm Beckett volt, aztán átváltoztatta a nevét Latherre, és egy idősebb férfihoz költözött. – jelent meg Ryan egy aktával a kezében. 
- Miért? – tettem fel a kérdést.
- Mert állami gondozásból került Beckettékhez, amikor meghalt az anyja akkor elvették az apjától. Gondolom 18 évesen meg visszament. – magyarázott tovább.
- A ruháján tudjátok mit találtam? – tette fel a kérdést Juliett.
- Na, mit? – kérdeztem mosolyogva.
- Sót, és mogyoró származékot.
- A kocsmákban a sör mellé szoktak mogyorót adni. – mosolyogott Adam, mi pedig bólogattunk.
- És itt van az a tárgy, amivel fejbe vágták, vagyis egy felirat arról a tárgyról. – mutattam a számítógépen lévő képre.
- Lobby. – olvasta fel hangosan Eddie.
- Ez az a kocsma ahol már jártunk. Ezek szerint még egyszer vissza kell mennünk. – vonta le a következtetést Juliett, majd elindultunk.
- Állj! Te még nem jöhetsz, sajnálom, Angel. – Ryan tartott vissza.
- De miért? Már jól vagyok, Ryan ne tedd ezt velem.
- Figyelj, behozzuk, és majd kihallgatjuk, de ne gyere, mert még szoknod kell a helyzetet.
- Ugyan már, semmi bajom nincs. Tudok futni, és lőni is, ha kell. – hitetlenkedtem.
- Egyességet ajánlok. Még vársz egy hetet az éles akciókkal, aztán szabad vagy rendben van? Ez itt egy szokás. – kedvesen nézett rám, viszont az én nézésem olyan mérges volt amennyire csak lehetett.
- Nem tudsz mérges lenni, és még úgy sem tudsz nézni.
- Ne szívass mert orrba váglak, tűnj innen! – szóltam rá, és mutattam a kezemmel, hogy amilyen gyorsan tud, húzzon el előlem. Nagyon mérges, és dühös voltam rá ezért. Mi az, hogy nem engedi meg, hogy egy bevetésen részt vegyek. Utáltam ezért. Az irodámba mentem zsörtölődni, amikor John jött be.
- Szia. – köszönt, én pedig csak bólintottam. – Utálod ezt igaz?
- Hogy képzeli Ryan, hogy kihagy az akcióból, mert most jöttem vissza? Ez igazságtalanság. – dühöngtem. – Ne haragudj, sajnálom. – kértem tőle elnézést, mert valósággal rátámadtam.
- Ryannek igaza volt. Figyelj egy ilyen lövés után, ha ismét meghallod a durranást, vagy esetleg meglátod, a fegyvert akkor pánikba eshetsz, és megint megtörténhet az, ami nemrég volt. – magyarázta, és leült az egyik székre.
- De egyszer vissza kell térnem, előbb vagy utóbb, amúgy is a lőtéren is minden rendben volt.
- Hidd, el megvárod az egy hetet, aztán majd teljes mértékben visszajöhetsz. A lőtér az nem olyan mint az éles helyzet.
- Utálom a félig elvégzett dolgokat. Ha már egyszer visszajöttem, akkor a munkámat teljes mértékig el kell, hogy lássam.
- Nézd itt szinte minden ember így működik, de adj magadnak egy kis időt. – sóhajtottam.
- Nem bírok veled, és még Ryannel is meg kell küzdenem, valamint a gyilkossal. De azért rendes, tőled, hogy meglóbáltál vigasztalni. Mosolyogva megfordult és kiment.
- Hello, Malcolm, szeretnék még egyszer elbeszélgetni veled. - lépett elé Juliett. 
- Miért is? Mi történt? – nem értett semmit.
- Beszéljük meg ezt az őrszobán, ne csapj balhét. – válaszolt Adam. Malcolm futni akart, de Ryannel ütközött össze.
- Hé, azt mondta a nyomozó, hogy az őrszobán beszélgessünk. – vigyorgott, majd megbilincselte.
- Nocsak, ez a hamutálca véres, mi történt vele? –emelte a magasba Carla.
- Tehát még jobban ismerte Samet, mint mondta igazam van? – faggattam ki az őrszobán.
- Törzsvendég volt, amikor én voltam beosztásban akkor kiszolgáltam, és ennyi volt, mást nem csináltam.
- De, először fejbe vágtad, egy hamutálcával, aztán követted, és leszúrtad egy késsel.
Egy spanyol tőrrel, ha nem tévedek. – folytatta Ryan.
Egy spanyol tőrrel, ha nem tévedek. – folytatta Ryan.- Halljuk, miért tetted? Mit ártott neked? – leültem a székre vele szembe, és csendben vártuk, hogy megeredjen a nyelve.
- Angel! A munkahelyen megtaláltuk a tőrt, és a hamutálcán lévő vér az áldozaté. – jött be Eddie.
- Na, mi lesz? Mondod vagy mondjam? – Ryan leült az asztalra.
- Szerettem a nevelőszüleimet, de az a cafka… mindent tönkre tett. Amikor odakerültem már akkor is egy ribanc volt, és folyton eljárkált. Ebbe szinte belebolondultak a nevelőszüleim. 18 évesen lejöttem onnan, de attól még tartottam velük a kapcsolatot, és tudtam, hogy Sam kilépett a házból, és elhagyta őket, végük volt, kinyírta őket. Amikor megláttam ott a kocsmában azokkal a pasikkal, kihívtam, hogy beszéljek vele, legalább hívja fel a szüleit, tudassa, hogy él. De nem, ekkor vágtam fejbe idegből, mert rám sem bagózott, csak szívta a cigit. – lehajtotta a fejét.
- Utánamentél, hogy beszélj vele, és leszúrtad. Most meg te nyírtad ki a szüleit, elvetted a gyereküket. – néztem rá, majd kijöttünk.
- Utálom, ha valamit félig tudok megcsinálni. – kezdtem bele a mondókámba.
- Angel! Ezt az egy hetet még kibírod nem?
- Nem! Azért jöttem vissza, mert már jól vagyok, és amúgy sem volt semmi gubanc.
- De lehetett volna! Megértelek, de nem akarunk kockáztatni. Gyere, előbb rendbe aztán majd akciózhatsz jó sokat. – mosolygott.
- Ryan fizikailag jól vagyok, a lelki, dolgok azok meg már nem változnak, ami megtörtént nem tudom nem megtörténtté tenni, sajnálom.
- Sziasztok, megyünk, iszunk egyet, nem jöttök? – kérdezte Juliett, akit Adam karolt át a derekánál fogva.
- Sajnos sok a papírmunkám, nem érek rá, de majd bepótoljuk. – mondta Ryan.
- Nekem is van még némi elintézni valóm. – füllentettem, mert egyáltalán nem volt kedvem menni.
- Kár, pedig láthattátok volna, hogy Eddiet, lealázom biliárdban. – nevetett Carla. 
- Várd ki a végét édes. – kacsintott Eddie Carlara.
- Legközelebb megyek. – fogadkoztam, majd a lépcső felé vettem az irányt, Ryan a nyomozó iroda felé, a többiek meg a kijárat felé. Visszafordultam.
- Ryan, segítek! – mosolyogtam.
- Inkább pihenj!
- Fogd be, és mutasd a jegyzőkönyveket. – mérges pillantást vetettem rá. – Ha már nem engedtél akciózni.
- Jól van. – felemelte a kezét, és megadta magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése