- Mit gondolsz? – kérdezte Carla a lánytól.
- Hát… lássuk csak! Vagy hatalmas nagy elmezavarral rendelkezik, vagy hazudik, és hülyének néz minket. – válaszolt.
- Szerintem a másik megoldás az esélyesebb. – helyeselt Ryan.
- Srácok gyertek velem, mutatni akarok valamit. – Angel lépett be az ajtón majd mindenkit a videó szobába terelt.
- Elmondanád, hogy miért megyünk most a videó szobába? – faggatózott Carla.
- El, de amúgy is meg fogjátok érteni. – titkolóztam, majd folytattam: - Szóval ellenőriztem az ujjlenyomatot, és tényleg az Alex ujjlenyomata van a késen.
- Akkor ő a tettes. – vágta rá Juliett.
- Nem egészen. – ellenkeztem. – Amikor vissza akartam menni hozzátok útban benéztem Adamhez, aki a virtuális helyszínt csinálta meg. Nos, nézzétek meg. – ahogy beérkeztünk Adam egyből lejátszotta a felvételt. A monitoron játék emberke mozgott az áldozat helyett, és úgy ahogy azt a bizonyíték is mutatta a bögréjébe teát öntött. Ahogy ezzel végzett kiöntötte véletlenül a teát, majd mérgében a hűtőhöz ment, és elővéve a whiskys üveget tele öntötte a bögrét, ami pont akkor repedt szét, és folyt ki belőle az alkohol, ahogy a számítógéphez ment, és belefolyt a monitorba.
A monitor ekkor szétrobbant, és egy szilánk a nő nyakába fúródott, majd kikapva onnan a földre zuhant. A telefont akarta elvenni az asztalról, de véletlenül az ott heverő késhez nyúlt és magába rántotta, ami pont a hasába szúródott, és így belehalt a sérülésébe.
- Az egész véletlenek sora. – vonta le a következtetését Eddie, és Adam is bólogatott.
- Akkor nem a mi negatív energiájú fiunk a gyilkos, hanem a sors. – mosolygott Carla Ryanre nézve, aki szintén mosolygott.
Az ügy megoldása után az irodámban írtam jelentéseket.
A nyomozóiroda bejárata előtt Juliett várta türelmetlenül Adamet, mert beszélnie kellett vele. Néhány perc várakozás után meg is jelent:
- Szia. Mi az a halaszthatatlan mondanivaló, ami még nem várhatott egy órát? – kíváncsiskodott a szórakozott állapotban lévő helyszínelő. Juliett mély levegőt vett, majd belekezdett:
- Szeretném, ha bemutathatnálak a családomnak. – nyögte ki nehezen.
- Uhh… - Adam meglepődött. – Ez nagyon kedves tőled. De biztos, hogy ezt akarod? – bizonytalan volt.
- Igen. Biztos vagyok benne. Veled akarom leélni az életem, és szeretném, ha megismernéd a hazámat, Franciaországot.
- Jártam már franciában. – nevetett Adam.
- Ne viccelődj már… Adam… Mi a válaszod?
- Lássuk csak… azt mondod, hogy menjünk el Európába… több napra, és akkor nem kell dolgozni… hmm… nem is olyan rossz ajánlat. Persze hogy veled megyek akár a világ végére is. – szorosan magához ölelte a lányt.
- Azt hittem, hogy nehezebb lesz. – jegyezte meg Juliett.
- Mert jó a meggyőző képességed. Este felmegyek hozzád. – búcsúzott el Juliettől, és nagyon sajnálta, hogy nem csókolhatta meg mindenki szeme láttára, mert abból hasznot húzna a belső ügyosztály… de mindkettőjük gondolatában az járt, hogy majd este bepótolják.
- Kész is van. Ha valami kell, akkor szólsz és visszamegyünk a lakásodba, habár ahogy elnézem, szükséged lenne egy nagyobb táskára. – jegyezte meg Ryan amikor megérkeztünk a lakására a cuccommal.
- Bocsi, de nem terveztem, hogy ennyit fogok költözni. – gúnyolódtam vele.
- Jól van akkor rendeltem pizzát, és van egy csomó filmem, mit szólsz?
- Azt, hogy nem vagyok éhes.
- Szó sem lehet róla… vegyél egy kondi bérletet, mert a jövőben többet fogsz enni, mint olvasni. – poénkodott.
- Fizeted a bérletet akkor oké, de amúgy rád is rád férne a kondi, majd reggelente jössz velem futni. – a hasát megütögettem, de tévedtem, mert nem kell neki kondi, elég izmos volt a hasa.
- Jó pakolj ki hamarosan itt a kaja.
- Hé, itt a lóvé. A kezébe nyomtam a pénzt.
- Szó sem lehet róla! – tiltakozott.
- Ha már eszek belőle akkor legalább a felét hadd fizessem. –ellenkeztem.
- Negyed rész, és kész, de megeszed a pizza felét!
- Veled nem lehet alkut kötni. – rázta a fejem. – Hmmm!!! – sóhajtottam.
- Valami baj van?
- Sokkal jobb lenne, ha nem ilyen helyzetben kéne itt lennem. – Ryan átölelt.
- Hidd el hamarosan jobb lesz minden.
- Remélem. – váratlanul csengettek. Ryan kiment a szobából, magamra maradva arra gondoltam, hogy Ryanhez egyre közelebb kerülök, és ez egy kicsit megijesztett. A pizza után valamilyen vígjátékot néztünk meg a címe azt hiszem Old dogs volt. Nem volt a legrosszabb film… Kb. hajnali kettőkor aludhattam el.
- Hát… lássuk csak! Vagy hatalmas nagy elmezavarral rendelkezik, vagy hazudik, és hülyének néz minket. – válaszolt.
- Szerintem a másik megoldás az esélyesebb. – helyeselt Ryan.
- Srácok gyertek velem, mutatni akarok valamit. – Angel lépett be az ajtón majd mindenkit a videó szobába terelt.
- Elmondanád, hogy miért megyünk most a videó szobába? – faggatózott Carla.
- El, de amúgy is meg fogjátok érteni. – titkolóztam, majd folytattam: - Szóval ellenőriztem az ujjlenyomatot, és tényleg az Alex ujjlenyomata van a késen.
- Akkor ő a tettes. – vágta rá Juliett.
- Nem egészen. – ellenkeztem. – Amikor vissza akartam menni hozzátok útban benéztem Adamhez, aki a virtuális helyszínt csinálta meg. Nos, nézzétek meg. – ahogy beérkeztünk Adam egyből lejátszotta a felvételt. A monitoron játék emberke mozgott az áldozat helyett, és úgy ahogy azt a bizonyíték is mutatta a bögréjébe teát öntött. Ahogy ezzel végzett kiöntötte véletlenül a teát, majd mérgében a hűtőhöz ment, és elővéve a whiskys üveget tele öntötte a bögrét, ami pont akkor repedt szét, és folyt ki belőle az alkohol, ahogy a számítógéphez ment, és belefolyt a monitorba.
A monitor ekkor szétrobbant, és egy szilánk a nő nyakába fúródott, majd kikapva onnan a földre zuhant. A telefont akarta elvenni az asztalról, de véletlenül az ott heverő késhez nyúlt és magába rántotta, ami pont a hasába szúródott, és így belehalt a sérülésébe.- Az egész véletlenek sora. – vonta le a következtetését Eddie, és Adam is bólogatott.
- Akkor nem a mi negatív energiájú fiunk a gyilkos, hanem a sors. – mosolygott Carla Ryanre nézve, aki szintén mosolygott.
Az ügy megoldása után az irodámban írtam jelentéseket.
A nyomozóiroda bejárata előtt Juliett várta türelmetlenül Adamet, mert beszélnie kellett vele. Néhány perc várakozás után meg is jelent:
- Szia. Mi az a halaszthatatlan mondanivaló, ami még nem várhatott egy órát? – kíváncsiskodott a szórakozott állapotban lévő helyszínelő. Juliett mély levegőt vett, majd belekezdett:
- Szeretném, ha bemutathatnálak a családomnak. – nyögte ki nehezen.
- Uhh… - Adam meglepődött. – Ez nagyon kedves tőled. De biztos, hogy ezt akarod? – bizonytalan volt.
- Igen. Biztos vagyok benne. Veled akarom leélni az életem, és szeretném, ha megismernéd a hazámat, Franciaországot.
- Jártam már franciában. – nevetett Adam.
- Ne viccelődj már… Adam… Mi a válaszod?
- Lássuk csak… azt mondod, hogy menjünk el Európába… több napra, és akkor nem kell dolgozni… hmm… nem is olyan rossz ajánlat. Persze hogy veled megyek akár a világ végére is. – szorosan magához ölelte a lányt.
- Azt hittem, hogy nehezebb lesz. – jegyezte meg Juliett.
- Mert jó a meggyőző képességed. Este felmegyek hozzád. – búcsúzott el Juliettől, és nagyon sajnálta, hogy nem csókolhatta meg mindenki szeme láttára, mert abból hasznot húzna a belső ügyosztály… de mindkettőjük gondolatában az járt, hogy majd este bepótolják.
- Kész is van. Ha valami kell, akkor szólsz és visszamegyünk a lakásodba, habár ahogy elnézem, szükséged lenne egy nagyobb táskára. – jegyezte meg Ryan amikor megérkeztünk a lakására a cuccommal.
- Bocsi, de nem terveztem, hogy ennyit fogok költözni. – gúnyolódtam vele.
- Jól van akkor rendeltem pizzát, és van egy csomó filmem, mit szólsz?
- Azt, hogy nem vagyok éhes.
- Szó sem lehet róla… vegyél egy kondi bérletet, mert a jövőben többet fogsz enni, mint olvasni. – poénkodott.
- Fizeted a bérletet akkor oké, de amúgy rád is rád férne a kondi, majd reggelente jössz velem futni. – a hasát megütögettem, de tévedtem, mert nem kell neki kondi, elég izmos volt a hasa.
- Jó pakolj ki hamarosan itt a kaja.
- Hé, itt a lóvé. A kezébe nyomtam a pénzt.
- Szó sem lehet róla! – tiltakozott.
- Ha már eszek belőle akkor legalább a felét hadd fizessem. –ellenkeztem.
- Negyed rész, és kész, de megeszed a pizza felét!
- Veled nem lehet alkut kötni. – rázta a fejem. – Hmmm!!! – sóhajtottam.
- Valami baj van?
- Sokkal jobb lenne, ha nem ilyen helyzetben kéne itt lennem. – Ryan átölelt.
- Hidd el hamarosan jobb lesz minden.
- Remélem. – váratlanul csengettek. Ryan kiment a szobából, magamra maradva arra gondoltam, hogy Ryanhez egyre közelebb kerülök, és ez egy kicsit megijesztett. A pizza után valamilyen vígjátékot néztünk meg a címe azt hiszem Old dogs volt. Nem volt a legrosszabb film… Kb. hajnali kettőkor aludhattam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése