Féltem… az oldalamon fájdalmat éreztem, és sírtam. A következő pillanatban erős kezeket éreztem a testemen, és nem tudtam ellene védekezni, mert képtelen voltam megmozdítani a kezem. Valami nem engedte… Tompán hallottam egy hangot, de nem értettem a mondatot… A sötétség magával ragadott…
Az őrsön az esti műszak már a közepén járhatott. Ez a nap viszonylag csendben zajlott, komolyabb bevetések, és rajtaütések nélkül. Ryan már unatkozott is kellőképpen, pedig ez nem jellemző rá. Szerencsére volt néhány jelentés, amit meg kellett írni a letartóztatáshoz, de utána már nem maradt semmi dolga. A gondolataiba merülve eszébe jutott az az este amit Angel ünneplésével töltöttek, mosolygott, és Angelt hívta, mert nem volt bent, pedig ezen a héten mindketten éjszakások voltak. A telefon hosszú másodpercekig csörgött, de nem vette fel senki. Aggódva nyomta ki a telefont, és újból tárcsázott, hátha félrenyomta a számot. A telefonba ezúttal beleszóltak, de nem Angel hanem a telefonközpont.
- A hívott szám nem elérhető, kérjük hívását ismételje meg később. - Ryan most már nagyon ideges volt. A csapat többi tagja otthon volt, jobb híján kocsiba szállt, és elindult Angel lakására.
Az utat könnyen vette, mert éjfélkor nem sok kocsi jár az utakon. Amikor a házhoz érkezett egyenesen a portára ment, a portás nem tartózkodott a helyén, ezért a negyedik emeletre sietett a nyolcas ajtóhoz.
- Angel, Ryan vagyok, itthon vagy? - kopogtatott. Nem jött válasz. Az ajtó nem volt kulcsra zárva, és elővéve a fegyverét bement. Csend uralkodott a házban, ezért rosszat sejtett. A konyha üresen állt, dulakodás nyomait látta. Beljebb lépve megtalálta Angelt a hálószobában az ágyon betakarva, eszméletlenül, a teste verejtékben ázott.
- Angel, nézz rám… - odarohant az eszméletlen lányhoz, és gyengéden ébresztgetni kezdte, eredménytelenül. A mentőket hívta.
- Itt Flack nyomozó beszél, kérek egy mentőt azonnal a Water street 23. 4. emelet 8. a - ba. Siessenek. - a hangja ideges volt, és közben le nem vette a szemét Angelről.
- Nem lesz semmi baj, nemsokára itt a mentő. - biztatta magát, és Angelt is. Kitakarva látta meg, hogy egy pólót viselt, és a combja belső oldala tele volt sérülésekkel, ezen kívül, Angel arca is véres volt.
Fáztam… a szokásos fájdalmat éreztem, de most meg tudtam mozdulni. Ryan arca rajzolódott ki a sokaságból, megfogta a kezem. Valaki megszúrta a kezem, szétment az egyik véna a kezemben - szakmai ártalom. Erőt vettem magamon, és beszélni próbáltam, első nekifutásra nem ment, mert nagyon fájt a torkom, és fáztam is. Másodjára már megszólaltam, de most is kapart a torkom, és a könnyeim is égették az arcom.
- Ryan… anyának ne szóljatok, senkinek se. - suttogtam. Ryan megértette, és bársonyos hangja miatt megint csak sírás jött rám.
- Ne félj nem lesz semmi baj, már biztonságban vagy. - remegtem, és a sötétség ismét elterített.
- Ryan mi történt? Angel? - John szállt ki a kocsijából, és a szirénázó mentő után tekintett.
- Nem tudom, de nagyon rosszat sejtek. Tele van sérülésekkel, és hol magához tér, hol elájul.
- Istenem, szegény lány. - gondolkodott el John. - Na, jó. A többiek hamarosan idejönnek, mert beszéltem velük, darabokra szedjük Angel lakását, és kiderítjük mi történt vele. Menj be a kórházba, beszélj az orvossal, és kérd ki a vizsgálatokat, amiket ilyenkor szokás, és ha tudsz, beszélj Angellel. - magyarázott John.
- Jó megyek azonnal. - Ryan úgy is tett. Beszállt a kocsijába, és szirénázva, padlógázzal a kórházba hajtott. John a kiérkező járőrökkel beszélt.
- Hallgassatok ki mindenkit az épületben, és a szemben lévő bolt tulajdonosát is. Minden egyes szavukat rögzítsétek, és a jelentésekkel mozogjatok. Megtámadtak egy rendőrt, és a társai vagyunk, el kell kapnunk azt a szemetet. - amikor befejezte a beszédét, az Angel lakására ment.
Először a konyhába ment. Ekkor jelent meg mögötte Adam, Juliett, Carla, és Eddie.
- Mit tettek vele? - értetlenkedett Carla, és Juliettel együtt elsápadtak.
- Még mi sem tudjuk, de rosszat az biztos, Ryan arcából ítélve, nincs jól a kislány, ezért kérlek titeket, hogy szedjétek darabokra a házat.
- Rendben főnök. Kezdek a hálóban. - jelentkezett Adam, és Eddie és mellé állt, semmiért nem hagyták volna, hogy a két lány végezze el a piszkos munkát.
- Akkor a tietek a konyha. Én pedig beszélek néhány szomszéddal. - mutatott John a két lányra.
Szó nélkül kezdtek el dolgozni a lányok. Juliett az előszobában kezdte az ajtóval, hogy van e rajta erőszakos behatolásra utaló nyom. Látható nyom nem volt, viszont ahogy leporozta, szép ujjlenyomatok rajzolódtak ki.
Carla a konyhában sörös üvegeket talált az asztalon, amik jó DNS állománynak tűntek, ami jó jel volt a tettes kézre kerítéséhez.
A fiuk a szobában rosszabbul jártak. Nekik jutott az ágynemű leszedése, ami véres volt, az ágy fejfáján gyengén kivehető karmolás nyomokat találtak, és mintát vettek belőle Adam megtalálta Angel mobilját az ágy alatt összetörve , habár tudták, hogy mi történt, senki nem merte kimondani azt a szót.
- Hogy álltok? - Eddie ment ki Juliettékhez.
- Nem sok minden van itt. Az ajtón nem látszik sérülés csak ujjlenyomatok vannak nem értem, hogy juthatott be. Bocsánat. - kért elnézést Juliett, és kirohant.
- Hé, mi a baj? - Carla utána akart menni, de Eddie megfogta a kezét.
- Majd Adam utána megy. - félrehúzta a száját. Carla vette a lapot, és a munkával foglalkozott. - Jól vagy?
- Persze jól vagyok, gyere a laborba. - mosolygott.
- Hé Juliett, jól vagy? - kérdezte Adam.
- Nem igazán. Szegény Angel. Olyan boldog volt, most meg ez…- szomorkodott, és ha Adam nem öleli át, akkor el is sírta volna magát.
- Megtaláljuk, nézz rám!...- a két kezébe vette Juliett arcát. - Megtaláljuk. - szorosan átölelte, majd mindketten a laborba mentek.
Ryan amikor a kórházba beékezett, a nővérpult helyett Chasét kereste.
- Chase? Angel hogy van? - mindkettejük arca csalódottságot, és ijedtséget ábrázolt. Chase elindult Angel kórterméhez, megálltak az üveg ablak előtt, és beszélni kezdett.
- Egyikőnk sem akarja kimondani, de mint az orvosa muszáj, vagyok megtenni. Ryan… - mély sóhajt vett. - Angelt megerőszakolták. - hosszú csend után folytatta. Ryan az üvegen keresztül Angelt figyelte, holt sápadt volt, a kezében infúziós tű volt, és csendben aludt.
- Van egy kisebb agyrázkódása, és tüdőgyulladást is kapott, de ezeket már kezeljük, szóval rendbe fog jönni. Vannak még apróbb sérülései, zúzódásai is, de ezek nem nagy bajok, a körme alatt fanyomok voltak ezek az ágyból származhattak, azt karmolta. Ami engem a legjobban aggaszt az másfajta dolog. - elhallgatott. Ryan félve nézett rá. - Angel lelki egészsége nem hagy békét. Nagyon magába tud zuhanni, és ha nem segítünk neki, akkor elveszítjük. Nem tudom, mire emlékszik, és hogy mennyit tud a dologról, de ha nem emlékszik az a jobbik eset, ha emlékszik…- megrázta a fejét.
- Pszichológust gondolom, látni sem akar. - jegyezte meg Ryan. Chase bólogatott.
- Belül nagyon gyenge egyén. Amikor meghalt az édesapja, nagyon kész volt. Nem láttad soha sírni, vagy csak nagyon ritkán. De annál többet dolgozott, nem evett nem ivott, alig beszélt valakivel. Csendben volt, csak melózott, volt, amikor haza se ment, éjszakákat vállalt magára. Teljesen elhagyta magát. Változást egyedül New York hozott számára. - magyarázta el.
- Vigyázni fogunk rá, megígérem, senki nem fogja elhagyni.
- Tudom, és hiszek neked, a lakására ne engedjétek vissza, semmi féle képen sem. Rendszeresen kontrollra fogom előírni, és remélem sikerül majd vele elhitetnem, hogy az egészségi állapota felől végzem a vizsgálatokat. - befejezte.
- Mindent megteszünk, hogy rendbe jöjjön. - továbbra is Angelt figyelte, ébredezni kezdett. - Bemehetek? - félénken kérdezte.
- Le van szedálva, kapott egy kis nyugtatót, nehogy kárt tegyen magában, lehet, hogy lassan fog válaszolni. - tájékoztatta, majd beléptek a szobába.
A szemem előtt fehér fal jelent meg, ha oldalra fordítottam, akkor műszerek sokasága tárult elém. Előre nézve láttam, hogy kinyílt az ajtó, elsőnek Ryan, majd Chase arcát ismertem fel.
A karomban lévő infúziós tűt éreztem, mert nagyon fájt, valamint a torkom is kapart, fáztam, de izzadt a tenyerem, az arcomon égető érzést tapasztaltam. A hajam vizes volt. Meg akartam szólalni, de amikor mély levegőt vettem, egy hang sem jött ki a számon. Könnyezni kezdtem. Második nekifutásra már jobban ment a dolog.
- Chase, vettetek mintát? Terhes vagyok? - a hangom rekedtes volt, és csak halkan beszéltem, tisztán emlékeztem arra, hogy mi történt velem, és csak a következményekre gondoltam.
- Ne beszélj annyit, most pihenned kell. - csillapított Ryan, de nem is foglalkoztam vele, Chasera néztem, aki gondterhelt arcot mutatott, ettől megijedtem, és már sírtam.
- Elvégeztük a terhességi tesztet, nem vagy az. - sok mindenen ez sem változtatott, de azért nyugodtabb lettem olyan téren, hogy nem kell felvállalnom egy ember életét, akit még nem is akartam.
- Elkaptam valami betegséget? - faggatóztam remegve. A választól féltem.
- Minden egyes tesztet elvégeztünk, és amikre rövid időn belül megvan az eredmény, azok mind negatívak. De az olyanokra, mint például az ADIS kapod a gyógyszereket, és várunk a vizsgálatra.
- Mennyi nyugtatót kaptam? - suttogtam, a szemem az le akart csukódni innen vettem a következő kérdésem.
- Amióta behoztak, kaptál egy közepes adagot. De még fogsz kapni. - Chase kedves arcot vágott, de szerintem idegesítette, hogy kikérdezem, ezért abba hagytam. Csak most jöttem rá, hogy a hangom nem olyan, mint amilyen általában, orrhangon beszéltem, megfázhattam. A hideg megint végig haladt a testemen.
- Elnézést most mennem kell. - Chase csipogója rázott fel. De nem néztem se rá, se Ryanre, mert szégyenérzetem volt.
- Elvitte a jelvényem, és a fegyverem is. - böktem ki.
- Elfogjuk, és sittre vágjuk. Viszont most pihenned kell, mert tüdőgyulladásod van. Később visszajövök, mert tudod mi a rendi ilyenkor. - lágy hangon beszélt velem, lehajtott fejjel, de nem néztem a szemébe.
- Nem lehetne most túlesni rajta? - így vagy úgy de egyszer el kell mondanom valakinek, hogy mi történt, és nekem az előbb választási lehetőség mindig jobban tetszett.
- Ha akarod, akkor szólok valakinek, nem muszáj velem beszélned, ha akarod, szólok a laborból valamelyik lánynak, vagy egy orvosnak…- segítőkész volt.
- Ne fáradj, egyszer neked is meg kell tudnod.
- Jó akkor kezd el, és ha azt akarod, hogy álljunk meg, szólj, nem muszáj most azonnal vallomást tenned. Remélem, azt tudod, mi ilyenkor a protokoll, ha te vagy az áldozat. - kinyitotta a füzetét.
- Igen nem vehetek részt a nyomozásban. - egyetértettem. - Hmm… - mély sóhajt vettem és elkezdtem. - Tegnap, amikor véget ért a műszakom nem mentem haza pihenni, mert sok munkám volt, ezért csak hazaszaladtam, hogy átöltözzek, és lezuhanyozzak, aztán vissza a munkába. A kocsim elromlott, így gyalogos utat választottam, nem lakom messze a központtól. - Ryan közbekérdezett. -
- Ez mikor történt?
- Délutános voltam, hatkor végeztem, és olyan hét környékén indultam el, már sötét volt. Az úton észrevettem, hogy valaki követ, ezért gyorsítottam a lépéseimen. Ahogy hazaértem már nem láttam, azt gondoltam, hogy beképzelem magamnak, és felmentem a lakásra. Már a lakáskulccsal kinyitottam az ajtót, és ekkor valaki meglökött hátulról, és beestem. - sírni kezdtem néha elakadtak a szavaim. Ryan nagyon türelmes volt hozzám.
- Lefogta a kezem, nem tudtam megmozdulni. Teljes erejével rám vetette magát, és a fegyverem, meg a jelvényem elvette. Aztán az ágyhoz vitt, ha kiabálni akartam megütött. - zokogtam és teljesen kimerültem.
- Jól van, most már nem kell félni, nem fog bántani. - vígasztalt, de nem lett jobb a helyzetem.
- Igazából nem attól féltem, hogy mi lesz, ha megöl, hanem ha életben maradok. Hogy éljek így tovább, fogadok, hogy az egész labor tud rólam, és mindenki sajnál… Cserben hagyott a testem. Ezek után senki szemébe nem merek belenézni, mert mindenki szánalommal néz rám.
- Nem nem ez így nem igaz. Senki nem fog megvetni, mindenki melletted áll. - megfogta a kezem.
- Nem tudom, mi tegyek Ryan. - zokogtam tovább. Kínomban legszívesebben széttörtem volna egy poharat, de csak a lábamat mozgattam.
- Megoldódik, majd hidd el. Nem lesz semmi baj. Próbálj meg pihenni, és később visszajövök rendben?
- Maradj itt, amíg el nem alszom, kérlek. - a könnyeim között néztem rá, de nem volt jó cselekedet. Ahogy jósoltam ő is sajnálattal nézett rám.
- Csak akkor, ha kérek egy nyugtatót, és beveszed. - alkudozott. Nem volt más választásom, bólintottam a fejemmel, kiment. Pár perccel később visszajött, bevettem a bogyót, és behunytam a szemem. Azonnal elaludtam.
Amíg Ryan a kórházban volt a laborban megfeszített munkát végeztek a többiek. Juliett azt akarta megfejteni, hogy kié az ujjlenyomat. Bescannelte, és várt kíváncsian reménykedve, de amikor a számítógép azt írta ki, hogy törölt adatlap újra elindította a keresést. Másodjára is ugyanez volt az eredmény, kétségbeesettségében Johnhoz indult.
- John van rám pár perced? - kopogtatott szendén, az ajtón.
- Persze gyere csak be. Van valami híred Angel ügyével kapcsolatban?
- Hát, ami azt illeti hírem az van, de nem hiszem, hogy örülni fogsz neki. Az ajtón találtam egy ujjlenyomatot, de amikor lefuttattam, azt hozta ki a keresés, hogy az adatlapot törölték.
- Megismételted a keresést?
- Kétszer.
- Akkor egy olyan az elkövető, akinek van bejárása az ilyen adatokhoz, vagy külső személy törte fel az adatbázist. Szólj Adamnek, hogy minden munkáját adja át valakinek, és üljön rá a gépre.
- Megyek.
- Srácok, nem hiszitek el mi történt velem. - Carla állta el Juliett útját, és ijedt volt az arca.
- A DNS adatlapját törölték? - találgatott Juliett.
- Honnan tudtad? - lepődött meg.
- Az ujjlenyomattal is így jártam. - félrehúzta a száját.
- Ahogy mondtam vegyétek át Adam munkáját, és álljon rá. - utasította őket John. A lányok nagy sebbel, lobbal megérkeztek Adamhez, aki éppen a telefont vizsgálta.
- Adam add át a bizonyítékot, és keresd meg hogy töröltek le egy adatot, az adatbázisról! - Juliett mosolygott rá, Carla a kezéből kivette a készüléket.
- Lassabban hölgyek egy szót sem értek.
- Az ujjlenyomat és a DNS nincs benne az adatbázisban, mert kitörölték az adatlapot. - magyarázta Carla.
- Jó azonnal megyek. - levette a kesztyűjét, és kiment.
Eddie az ágyneműt vizslatta, vérmintát vett, és lefutatta az adatbázisban. Angel vére volt. Nem sokkal jutott előbbre a karmolás mintáival, sem mert az is Angel DNS- ét tartalmazta.
A lányok a telefont szétszerelték, amikor Ryan szállt ki a liftből. Visszatették a zacskóba és Ryanhez rohantak.
- Ryan, hogy van? - egyszerre szólaltak meg. Ryan pedig a hírtelen támadástól megijedt.
- Kapott nyugtatót, most alszik, folyamatosan nyugtatózzák, mert, ahogy felkel sírni kezd. - felelt lehajtott fejjel.
- C'est horrible. - bukott ki Juliettból.
- Szegény lány. - osztotta a véleményét Carla is.
- Nektek van valami jó híretek? - érdeklődött.
- Nem semmi jó. Az ujjlenyomat, és a DNS nincs benne az adatbázisban, mert törölték az adatokat, Adam már rajta van az ügyön.
- John itt van? Egyébként itt vannak Angel ruhái. - nyújtotta át a zacskót.
- Az irodájában van, köszi. - elvette Carla, és visszamentek a laborba.
- Szia, főnök, mi a helyzet? - lépett be Ryan.
- Semmi jó. Beszéltél Juliettékkel?
-Igen, és átadtam nekik Angel ruháit. Beszéltem az orvosával, fizikailag, csak tüdőgyulladása van, meg pár sérülése, de lelkileg… - attól tartok egy roncs lesz belőle. Nem attól félt, hogy megölik, hanem, hogy mi lesz azután, ha visszajön, sajnálni fogják. - elkeseredett volt Ryan is.
- Segíteni fogunk neki. - biztatta saját magát John.
- A szemtanúk?
- Semmi. A házmester elmondása szerint amikor Angel belépett a főbejáraton, nem volt vele senki. Átvette a leveleit, felment a lakására, aztán a portás otthagyta a pultot, mert hívta a természet. Már csak rád emlékszik. A ház lakóitól sem leszünk okosabbak, azon az emeleten ahol Angel lakik nem volt otthon, csak egy hallássérült nő, meg a szemben lévő házban egy fiatal lány, úgy Angellel egyidős lehet. Nem mondott sok infót, csak néha sikoltást hallott, de nem gondolt rossz dologra.
- És mégis nem tűnt fel neki, hogy Angel csendes szomszéd, most meg sikoltoznak? - háborgott.
- Nem.
- Remek. A többi lakó?
- Semmi.
- Megnéztétek Angel telefonját?
- Úgy tudom, a lányok dolgoznak rajta. De mért kérdezed?
- Ang a múltkor említette, hogy hívogatja valaki, ismeretlen számról. Eleinte nem szólt bele, de egyszer beleszólt, hogy felismersz. Aztán az első ügyénél, amikor jött kifele a liftből hullasápadt volt, szerintem azért is a tettes a felelős. Nem mondta el, de valami azt súgja, hogy az volt, aki hívta.
- Miért nem tudok erről?
- Mert naiv, és nem akart maga körül nagy felhajtást, mindig azt mondta, lehet téves. Fel sem tűnt neki.
- Jól van, most egyelőre nem tehetünk semmit, mert eddig eredménytelen a nyomozás. Menj vissza Angelhez, és beszélj vele, kire gondol ki a tettes, felismerné e vagy valami?
- Benyugtatózták, mert ha felkel, egyből sírni kezd. Várok egy kicsit.
- Rendben. - Ryan kiment John pedig a papírmunkát folytatta.
- Szia, Adam, hogy állunk? - lépett be Eddie a laborba. Adam levette a kesztyűt, és az interaktív táblához ment.
- Sikerült megtudnom, hogy mikor törölték ki az adatokat, Angel ideérkezése után. Azt hogy mi volt előtte még nem derítettem, ki de van egy program, aminek segítségével visszaállíthatom a dolgokat eredeti helyükre. Várnom kell még a kiszolgálásra.
- És ti hogy álltok?
- Sehogy. Az ágyneműn talált vér, és a karmolások, mind Angeltől származnak.
- Hello. Sikerült leszűkítenem a kört a DNS mintából. Egy huszonöt, harminc évkörüli férfivel van dolgunk. - viharzott be Carla.
- Tehát szex után, vagy szex előtt ivott az a rohadék. - dühöngött Eddie, és ekkor lépett be Ryan is.
- Hello. - köszönt. - Van valami? Mi van a szexszel?
- Csak annyi, hogy huszonöt, harminc év körül járhat a tettes. És hogy ivott szex előtt vagy szex után, a szemét. - ismételte kedvesét Carla. Ryan ideges volt.
- Maradok, segítek neked addig, keressetek nyomot. - szerelmes pillantást vetett Carlára Eddie, majd Ryan kiment Carla társaságában.
- Mi van a ruhákkal? - szólalt meg.
- Gyere, kérdezzük meg Juliettet. - benyitott a szobába.
- Hogy állsz?
- Ezt nézzétek. Ez a póló egy férfi póló, pontosabban az O’Neil kollekció egyik darabja.
Nemrégen jöttek divatba ezek a pólók. Biztos, hogy nem Angelé, hacsak nincs barátja, amit tudok. A kört még nem tudtam szűkíteni, mert New Yorkban rengeteg az ilyen márkabolt.
- Valóban nincs barátja. - helyeselt Ryan.
- De azért van egy icipici jó hírem is. Ezen a pólón rajta van a sorszám. Ha esetleg hitelkártyás tranzakció volt, akkor megtudhatjuk ki vette. Csak ebből jön a rossz hír is. Sok időbe telhet, mert mire mindegyik boltot átvizslatunk, a pólóért már lehet hűlt nyoma lesz a tettesnek.
- Ne mondd ezt. Megtaláljuk. Figyeljetek csak! Angel említette, hogy a kocsija szervizben van, ezért kellett gyalog mennie. Nem lehet, hogy a tettes csinált valamit a kocsival? - elmélkedett.
- De igen ez meglehet. Hozasd be a kocsit, és ha még nem nyúltak hozzá, akkor valószínűleg, lesz valami nyomunk.
- Megyek. - Ryan kiviharzott a szobából, intett Johnnak, hogy tartson vele, aki felkapta a kabátját, és együtt beszálltak a liftbe. Az autószerviz Manhattanben volt.
- Hello, NYPD. A héten behoztak ide egy BMW x3 fehér telepjárót. Megnézték már a kocsit? - kezdte John.
- Milyen néven van a jármű? - a szerelő megtörölte a kezét a derekán lévő kendőben, és a számítógéphez sattyogott a nyomozók kíséretében.
- Dr. Angel Driscroll.
- Aha, itt lesz. Tegnap előtt hozta be, még nem jutott rá ember. - olvasta fel.
- Jó akkor majd mi megvizsgáljuk a kocsit. - mutatta Ryan a parancsot. Pár órán belül megérkeztek a szállítók. Ryan várta őket, mert Johnt, egy helyszínre hívták ki. Amikor végeztek a kocsi felpakolásával, Ryan úgy gondolta, hogy megnézi Angelt, milyen állapotban van.
- Szia Chase. Angel? - érdeklődött.
- Nem régen kelt fel. Sír, és nem beszél senkivel. Nem tudom mi lesz így vele. Nem eszik, nem iszik. Olyan mintha a lelkét kitépték volna, és csak a teste maradt itt.
- Nagyon nehezen viseli. Beszélhetek vele?
- Persze. Kérdezett is, hogy hol vagy.
Némán bámultam ki a fejemből. Egy idegen első nézésre, azt hitte volna, hogy most nagyon gondolkodom valamin, pedig nem így volt. Az agyam teljesen üres volt, semmin nem járt a fejem. Lehet a nyugtató miatt, vagy a helyzet miatt.
- Hello. Zavarlak? - Ryan hangja megijesztett. Megugrottam az ágyban. - Ne haragudj nem akartalak megijeszteni. - kért lenézést, és leült a mellettem lévő székre. Megráztam a fejem.
- Van valami?
- Tudod, hogy nem mászhatsz bele az ügybe. - intett. - Eddig vannak bizonyítékok, de semmi konkrét. Most a kocsid vizsgálják a többiek.
- Remek. Szóval előre kitervelte. És a jelvényem?
- Sajnos még nem találtuk meg. Körözést adok ki ellene, és reménykedünk.
- Azért a kis vacak jelvényért küzdöttem egész életemben, és most meg elvették tőlem.
- Megtaláljuk, ne aggódj, de azt hallottam, hogy nem pihensz eleget.
- Ryan kérlek. Bennem volt egy rakat nyugtató, kialudtam magam egy egész életre. Nem akarok aludni.
- Pedig, ha gyorsan vissza akarsz jönni, akkor ki, kell pihenned magad.
- Jó, de akkor is Chase mit mondott, mikor enged el?
- Meglátjuk, ha lemegy a lázad, és eszel, valamit akkor már az éjszakát nem itt töltöd. - lépett be.
- Nem vagyok éhes.
- De ennek nem lesz jó vége. Legalább igyál valamit. - alkudozott Ryan.
- Jó kérek egy narancslevet? Jó lesz? - gúnyolódtam velük. Kisebb gondom is nagyobb volt, mint hogy igyak, vagy egyek.
- Hozok. - Chase kiment, és Ryan beszélt tovább.
- Tudom, hogy nem ez a megfelelő alkalom, de szeretnék kérdezni tőled valamit, vagyis kérni.
- Mi az?
- Szóval, a lakásodra nem engedhetünk vissza, és szerintem nincs hova menned, valamint a tettes is szabad lábon van.
- Elleszek valahogy.
- Azt szeretném, ha hozzám jönnél, egy időre.
- Nem Ryan azt nem lehet. Ne haragudj, de nem. Nem fogok közétek állni. - Ryan barátnőjére Dewonra gondoltam.
- Miatta már nem kell aggódnod. Már nem vagyunk együtt.
- Sajnálom.
- Közös döntés volt.
- De akkor sem ezt nem. Neked és nekem is megvan a saját életünk, nem akarok tolakodni.
- Angel, van két szobám. Egyáltalán nem zavarnál, sőt még társaságom is lenne. Kérlek.
- Ohh Ryan. Mi a fene folyik velem? - rám tört a sírás.
- Hé, nyugodj meg. - átölelt. - Akkor?
- De csak, ha tényleg nem zavarok, csak és kizárólag akkor, és nehogy hazudj, mert ha megtudom…- a szavamba vágott.
- Hazudtam én valaha? - ártatlan képet vágott, de nem tudtam rajta nevetni. Csak megráztam a fejem.
- Köszönöm szépen. - elfogadtam, mert tényleg nem volt hova mennem.
- Oké, most megyek, körbekérdezek, te addig aludj, és majd jövök érted. - kifele indult.
- Ryan, kérlek, szólj valamelyik lánynak, hogy jöjjön be hozzám.
- Jó rendben van. - kiment, és az álom újra a hatalmába kerített.
Ryan kórházi látogatása után a nyomozóirodába sietett, hogy elintézze a papírokat, Angel jelvényének körözése ügyében. Amikor végzett a laborba ment.
- Szia Juliett nem láttad? - kérdezte Carlát.
- De igen szerintem a kocsit vizsgálja, mert?
- Angel szeretné, ha valaki bemenne hozzá, közületek. Mivel te segítesz Eddienek, rá gondoltam.
- Jó rendben van, szerintem lent van még a műhelyben.
- Köszönöm. Sikerült valamit kiderítenetek? - váltott témát, mert belépett Eddie.
- A hívás egy kártyás mobilról érkezett. Manhattan környékéről. Még szűkítjük a kört.
- Hajrá. - biztatta őket. - És az adatbázis?
- Már megérkezett a program, de egy ideig eltart. - válaszolt Adam.
- Sziasztok. - Ryan csalódottan, de elindult a műhelybe.
- Hello Ryan, hallottam Angelről, hogy van? - szóba elegyedett vele a liftben Met.
- Rosszul van. - csendben felelt.
- Szörnyű, ami vele történt. Van, már valami fogalmatok arról ki lehet a tettes?
- Nem még nincs. - fejezte be, mert megérkeztek a műhelybe.
- Hát akkor, szia.
- Szia.
- Juliett. Mi a helyzet?
- Érdekes nyomokat találtam a kocsiban. Figyelj. Az akkumulátorból kiöntötték a kénsavat.
- Tehát ezért nem indult el.
- Pontosan, és most jön a java. A gyújtógyertyák is lejártak voltak. Szerintem az elkövető csinálta, mert amióta itt van Angel nem ment annyit ez a kocsi, hogy így szétmenjen.
- Valószínűleg. De figyelj. Szeretnék kérni valamit. Angel megkért, hogy szóljak neked vagy Carlanak, hogy menjetek be hozzá. Nem tudom, mi akar, de azért rád gondoltam, mert Carla a telefonnal dolgozik. Légy szíves.
- Jó rendben ezt befejezem és megyek. - nézett a kocsira meglepődötten. Valószínűleg az járt a fejében minek kell Angelnek valamelyik lány.
John az irodájában Angel ügyeit nézte át, hátha megemlít valamit a jelentésekben, hogy megfenyegették, és ez indítékot szolgálna a tettes tettére. Nem járt sikerrel. Még egy szó sem volt, benne, hogy bántalmazásra mutasson. A laborba indult.
- Sziasztok. Van valami jó hír?
- Sajnos nincs John. - felelt Carla a többiek nevében is.
- Ne adjátok fel. Megtaláljuk. Éjszakára ne maradjatok bent. Aludjátok ki magatokat, és holnap újult erővel nézhettek szembe az üggyel. Az órájára tekintett. Fél hatot mutatott.
- De főnök. - ellenkezett Adam.
- Nincs semmi de. fenyítette meg, és meg sem várta Adam válaszát kiment.
Kinyitottam a szemem… Juliett állt előttem, sírva fakadtam.
- Szia, hogy érzed magad? - olyan kedves volt a hangja, hogy nem tudtam neki azt mondani, hogy rosszul. Csak megráztam a fejem.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Szeretnék kérni tőled valamit.
- Persze tessék, mi lenne az?
- Ryannél fogok lakni, amíg nem találok lakást. Arra kérnélek, hogy menj fel a lakásomra, és hozz el néhány dolgot, amikre szükségem lesz. A laptopomat, is kérlek, ha nem foglaltátok le.
- Jó rendben van. - meglepődött volt az arca.
- Előre is köszönöm. Mikor engednek ki?
- Chase szerint, ha ma este a viziten nem lesz valami gond, akkor kienged. Ja és ha megiszom azt a narancslevet. - a mellettem lévő asztalra mutattam, egy fél literes doboz volt, majdnem tele.
- Mikor is lesz a vizit?
- Úgy hét körül. Addigra visszaérsz? Nincs még ruhám sem bent.
- Igen, de úgy látom, hogy nem nagyon fogy az a narancslé.
- Tudom, majd kitalálok valamit.
- Idd meg, szépen. - kiöntött egy pohárkával, fel akartam ülni, de hatalmas fájdalom nyilallt az oldalamba, valószínüleg a bordám zúzódott meg. Nem akartam, hogy észrevegye, de észrevette.
- Nem mehetsz így ki innen.
- Ne szólj, neki kérlek. Nem tudok itt feküdni. Ígérem, hogy jó leszek, és Ryannél majd vigyázok magamra. Csak elenyésző fájdalmaim vannak. Ne aggódj.
- Jó, de ellenőrzés alatt tartalak majd.
- Megegyeztünk.
- Akkor most megyek, hamarosan jövök.
- Szia.
Juliett távozása után nem telt bele sok idő jött Chase vizitre. Nagy nehezen magamba gyűrtem addigra a narancslevet, és szerencsére mindent rendben talált nálam. Már csak Juliettet és Ryant vártam.
- Megjöttem. - Juliett nyitott be, az utazótáskámmal, amit teljesen megpakolt.
- Köszönöm szépen Juliett. - könnyes lett a szemem.
- Ugyan nincs mit. Gyere, elkísérlek átöltözni. - felültem az ágyon, de amikor fel akartam állni megimbolyogtam, és majdnem elestem.
- Biztos, hogy jól vagy? Angel, ha történik veled valami…- szidalmazott.
- Ennél rosszabb már nem lehet. - sikerült felállnom, és az öltözőbe mentem. A táskából előkotortam egy fehér pólót, és egy fekete farmert.
A pólóra rávettem a fekete bőrdzsekimet, és belenéztem a tükörbe.
A látványon megint csak sírtam. Az arcom jobb oldalán volt egy nagy zúzódás, amit ha megérintettem fájt is rendesen. A homlokomon egy seb feküdt, rajta egy ragtapasszal.
Ahogy végignéztem magamon, egy szánalmas lényt láttam. Kimentem. Időközben megérkezett Ryan is. Mosolygott rám.
- Hello mehetünk?
- Igen. Már Chase aláírta a papírokat. - válaszoltam, kedvetlenül.
- Gyere ide. - Juliett szorosan átölelt, és megint kitört rajtam a sírás. - Semmi baj. - vigasztalt.
- Köszönöm. - nyögtem, és kibújtam az ölelésből. Ryan felvette a táskát, és a kijárthoz mentünk. Chase még ott elkapott.
- Gyere ide. - ő is átölelt. Neki is köszönetet mondtam majd a Ryan kocsijához mentünk. Az út nagyon csendben telt, amikor kiértünk a főútra, Ryan szólalt meg.
- Mit akarsz vacsorázni? Van egy bolt a sarkon, megállok és veszek valamit.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes. Elég volt meginni a narancslevet.
- Akkor veszek narancslevet, és magamnak valami kaját. - nem is ellenkeztem. Tudtam, hogy úgy sem hagyná rám. Gyorsan bevásárolt, és folytattuk az utat, ami továbbra is csendesen folytatódott.
- Tessék ez itt a lakásom. - nyitott be Ryan. Egyenesen a konyha tárult elém. Sokkal nagyobb háza volt, mint nekem. A konyhában volt egy pult mögötte a főzőhelyiség, különféle konyhai felszerelésekkel együtt. A pult mellet asztal volt, levelekkel együtt. Ryan szobájából nyílt az erkély akárcsak nálam. A szoba fala fehér, az ágynemű fekete szürke mintákkal díszelgett. Az ággyal szemben a plazma Tv állt, videó, és DVD lejátszóval. A szoba bal oldalán, egy asztalon a laptop hevert, iratokkal körülrakva. Mellette a fürdőszoba, ahol fiús dolgok voltak. Bekísért a szobámba. Vörös fal és kék ágynemű fogadott, képekkel a falon.
- Nem a legjobb szoba, mert ezt nem használom.
- Tökéletes, és köszönöm Ryan.
- Ugyan legyintett. Most magadra hagylak, ha valami baj van, itt leszek. - kiment, én pedig kipakoltam. Átöltöztem, lefeküdtem az ágyra a laptoppal az ölemben. Nem tudtam mit csinálni, betakaróztam, kínzó érzés mart a mellkasomba, oly annyira, hogy ha a zokogásom nem fojtom, a párnába az egész ház meghallja. Ryan időnként benézett rám, úgy tettem, mint ha aludtam volna, pedig nem… sokáig voltam fent, és csak sírtam.
Carla megkérte Eddiet, hogy ma had aludjon nála, mert rosszul érezte magát.
- Hé, gyere ide. - húzta magához a fiú.
- Annyira sajnálom szegénykét. Hogy tehettek vele ilyet? Senkinek nem ártott egy rossz szót nem szólt, és ezt teszik vele. Hogy fog így tovább élni? - Carlából kibukott a sírás.
- Sírd ki magad. - szorította erősebben magához.
- Szeretlek. - és megcsókolta. Egy kicsi csókból szeretkezés lett a végkifejlet, aminek köszönhetően, mindketten jobban voltak amennyire lehetett…
Az őrsön az esti műszak már a közepén járhatott. Ez a nap viszonylag csendben zajlott, komolyabb bevetések, és rajtaütések nélkül. Ryan már unatkozott is kellőképpen, pedig ez nem jellemző rá. Szerencsére volt néhány jelentés, amit meg kellett írni a letartóztatáshoz, de utána már nem maradt semmi dolga. A gondolataiba merülve eszébe jutott az az este amit Angel ünneplésével töltöttek, mosolygott, és Angelt hívta, mert nem volt bent, pedig ezen a héten mindketten éjszakások voltak. A telefon hosszú másodpercekig csörgött, de nem vette fel senki. Aggódva nyomta ki a telefont, és újból tárcsázott, hátha félrenyomta a számot. A telefonba ezúttal beleszóltak, de nem Angel hanem a telefonközpont.
- A hívott szám nem elérhető, kérjük hívását ismételje meg később. - Ryan most már nagyon ideges volt. A csapat többi tagja otthon volt, jobb híján kocsiba szállt, és elindult Angel lakására.
Az utat könnyen vette, mert éjfélkor nem sok kocsi jár az utakon. Amikor a házhoz érkezett egyenesen a portára ment, a portás nem tartózkodott a helyén, ezért a negyedik emeletre sietett a nyolcas ajtóhoz.
- Angel, Ryan vagyok, itthon vagy? - kopogtatott. Nem jött válasz. Az ajtó nem volt kulcsra zárva, és elővéve a fegyverét bement. Csend uralkodott a házban, ezért rosszat sejtett. A konyha üresen állt, dulakodás nyomait látta. Beljebb lépve megtalálta Angelt a hálószobában az ágyon betakarva, eszméletlenül, a teste verejtékben ázott.
- Angel, nézz rám… - odarohant az eszméletlen lányhoz, és gyengéden ébresztgetni kezdte, eredménytelenül. A mentőket hívta.
- Itt Flack nyomozó beszél, kérek egy mentőt azonnal a Water street 23. 4. emelet 8. a - ba. Siessenek. - a hangja ideges volt, és közben le nem vette a szemét Angelről.
- Nem lesz semmi baj, nemsokára itt a mentő. - biztatta magát, és Angelt is. Kitakarva látta meg, hogy egy pólót viselt, és a combja belső oldala tele volt sérülésekkel, ezen kívül, Angel arca is véres volt.
Fáztam… a szokásos fájdalmat éreztem, de most meg tudtam mozdulni. Ryan arca rajzolódott ki a sokaságból, megfogta a kezem. Valaki megszúrta a kezem, szétment az egyik véna a kezemben - szakmai ártalom. Erőt vettem magamon, és beszélni próbáltam, első nekifutásra nem ment, mert nagyon fájt a torkom, és fáztam is. Másodjára már megszólaltam, de most is kapart a torkom, és a könnyeim is égették az arcom.
- Ryan… anyának ne szóljatok, senkinek se. - suttogtam. Ryan megértette, és bársonyos hangja miatt megint csak sírás jött rám.
- Ne félj nem lesz semmi baj, már biztonságban vagy. - remegtem, és a sötétség ismét elterített.
- Ryan mi történt? Angel? - John szállt ki a kocsijából, és a szirénázó mentő után tekintett.
- Nem tudom, de nagyon rosszat sejtek. Tele van sérülésekkel, és hol magához tér, hol elájul.
- Istenem, szegény lány. - gondolkodott el John. - Na, jó. A többiek hamarosan idejönnek, mert beszéltem velük, darabokra szedjük Angel lakását, és kiderítjük mi történt vele. Menj be a kórházba, beszélj az orvossal, és kérd ki a vizsgálatokat, amiket ilyenkor szokás, és ha tudsz, beszélj Angellel. - magyarázott John.
- Jó megyek azonnal. - Ryan úgy is tett. Beszállt a kocsijába, és szirénázva, padlógázzal a kórházba hajtott. John a kiérkező járőrökkel beszélt.
- Hallgassatok ki mindenkit az épületben, és a szemben lévő bolt tulajdonosát is. Minden egyes szavukat rögzítsétek, és a jelentésekkel mozogjatok. Megtámadtak egy rendőrt, és a társai vagyunk, el kell kapnunk azt a szemetet. - amikor befejezte a beszédét, az Angel lakására ment.
Először a konyhába ment. Ekkor jelent meg mögötte Adam, Juliett, Carla, és Eddie.
- Mit tettek vele? - értetlenkedett Carla, és Juliettel együtt elsápadtak.
- Még mi sem tudjuk, de rosszat az biztos, Ryan arcából ítélve, nincs jól a kislány, ezért kérlek titeket, hogy szedjétek darabokra a házat.
- Rendben főnök. Kezdek a hálóban. - jelentkezett Adam, és Eddie és mellé állt, semmiért nem hagyták volna, hogy a két lány végezze el a piszkos munkát.
- Akkor a tietek a konyha. Én pedig beszélek néhány szomszéddal. - mutatott John a két lányra.
Szó nélkül kezdtek el dolgozni a lányok. Juliett az előszobában kezdte az ajtóval, hogy van e rajta erőszakos behatolásra utaló nyom. Látható nyom nem volt, viszont ahogy leporozta, szép ujjlenyomatok rajzolódtak ki.
Carla a konyhában sörös üvegeket talált az asztalon, amik jó DNS állománynak tűntek, ami jó jel volt a tettes kézre kerítéséhez.
A fiuk a szobában rosszabbul jártak. Nekik jutott az ágynemű leszedése, ami véres volt, az ágy fejfáján gyengén kivehető karmolás nyomokat találtak, és mintát vettek belőle Adam megtalálta Angel mobilját az ágy alatt összetörve , habár tudták, hogy mi történt, senki nem merte kimondani azt a szót.
- Hogy álltok? - Eddie ment ki Juliettékhez.
- Nem sok minden van itt. Az ajtón nem látszik sérülés csak ujjlenyomatok vannak nem értem, hogy juthatott be. Bocsánat. - kért elnézést Juliett, és kirohant.
- Hé, mi a baj? - Carla utána akart menni, de Eddie megfogta a kezét.
- Majd Adam utána megy. - félrehúzta a száját. Carla vette a lapot, és a munkával foglalkozott. - Jól vagy?
- Persze jól vagyok, gyere a laborba. - mosolygott.
- Hé Juliett, jól vagy? - kérdezte Adam.
- Nem igazán. Szegény Angel. Olyan boldog volt, most meg ez…- szomorkodott, és ha Adam nem öleli át, akkor el is sírta volna magát.
- Megtaláljuk, nézz rám!...- a két kezébe vette Juliett arcát. - Megtaláljuk. - szorosan átölelte, majd mindketten a laborba mentek.
Ryan amikor a kórházba beékezett, a nővérpult helyett Chasét kereste.
- Chase? Angel hogy van? - mindkettejük arca csalódottságot, és ijedtséget ábrázolt. Chase elindult Angel kórterméhez, megálltak az üveg ablak előtt, és beszélni kezdett.
- Egyikőnk sem akarja kimondani, de mint az orvosa muszáj, vagyok megtenni. Ryan… - mély sóhajt vett. - Angelt megerőszakolták. - hosszú csend után folytatta. Ryan az üvegen keresztül Angelt figyelte, holt sápadt volt, a kezében infúziós tű volt, és csendben aludt.
- Van egy kisebb agyrázkódása, és tüdőgyulladást is kapott, de ezeket már kezeljük, szóval rendbe fog jönni. Vannak még apróbb sérülései, zúzódásai is, de ezek nem nagy bajok, a körme alatt fanyomok voltak ezek az ágyból származhattak, azt karmolta. Ami engem a legjobban aggaszt az másfajta dolog. - elhallgatott. Ryan félve nézett rá. - Angel lelki egészsége nem hagy békét. Nagyon magába tud zuhanni, és ha nem segítünk neki, akkor elveszítjük. Nem tudom, mire emlékszik, és hogy mennyit tud a dologról, de ha nem emlékszik az a jobbik eset, ha emlékszik…- megrázta a fejét.
- Pszichológust gondolom, látni sem akar. - jegyezte meg Ryan. Chase bólogatott.
- Belül nagyon gyenge egyén. Amikor meghalt az édesapja, nagyon kész volt. Nem láttad soha sírni, vagy csak nagyon ritkán. De annál többet dolgozott, nem evett nem ivott, alig beszélt valakivel. Csendben volt, csak melózott, volt, amikor haza se ment, éjszakákat vállalt magára. Teljesen elhagyta magát. Változást egyedül New York hozott számára. - magyarázta el.
- Vigyázni fogunk rá, megígérem, senki nem fogja elhagyni.
- Tudom, és hiszek neked, a lakására ne engedjétek vissza, semmi féle képen sem. Rendszeresen kontrollra fogom előírni, és remélem sikerül majd vele elhitetnem, hogy az egészségi állapota felől végzem a vizsgálatokat. - befejezte.
- Mindent megteszünk, hogy rendbe jöjjön. - továbbra is Angelt figyelte, ébredezni kezdett. - Bemehetek? - félénken kérdezte.
- Le van szedálva, kapott egy kis nyugtatót, nehogy kárt tegyen magában, lehet, hogy lassan fog válaszolni. - tájékoztatta, majd beléptek a szobába.
A szemem előtt fehér fal jelent meg, ha oldalra fordítottam, akkor műszerek sokasága tárult elém. Előre nézve láttam, hogy kinyílt az ajtó, elsőnek Ryan, majd Chase arcát ismertem fel.
A karomban lévő infúziós tűt éreztem, mert nagyon fájt, valamint a torkom is kapart, fáztam, de izzadt a tenyerem, az arcomon égető érzést tapasztaltam. A hajam vizes volt. Meg akartam szólalni, de amikor mély levegőt vettem, egy hang sem jött ki a számon. Könnyezni kezdtem. Második nekifutásra már jobban ment a dolog.
- Chase, vettetek mintát? Terhes vagyok? - a hangom rekedtes volt, és csak halkan beszéltem, tisztán emlékeztem arra, hogy mi történt velem, és csak a következményekre gondoltam.
- Ne beszélj annyit, most pihenned kell. - csillapított Ryan, de nem is foglalkoztam vele, Chasera néztem, aki gondterhelt arcot mutatott, ettől megijedtem, és már sírtam.
- Elvégeztük a terhességi tesztet, nem vagy az. - sok mindenen ez sem változtatott, de azért nyugodtabb lettem olyan téren, hogy nem kell felvállalnom egy ember életét, akit még nem is akartam.
- Elkaptam valami betegséget? - faggatóztam remegve. A választól féltem.
- Minden egyes tesztet elvégeztünk, és amikre rövid időn belül megvan az eredmény, azok mind negatívak. De az olyanokra, mint például az ADIS kapod a gyógyszereket, és várunk a vizsgálatra.
- Mennyi nyugtatót kaptam? - suttogtam, a szemem az le akart csukódni innen vettem a következő kérdésem.
- Amióta behoztak, kaptál egy közepes adagot. De még fogsz kapni. - Chase kedves arcot vágott, de szerintem idegesítette, hogy kikérdezem, ezért abba hagytam. Csak most jöttem rá, hogy a hangom nem olyan, mint amilyen általában, orrhangon beszéltem, megfázhattam. A hideg megint végig haladt a testemen.
- Elnézést most mennem kell. - Chase csipogója rázott fel. De nem néztem se rá, se Ryanre, mert szégyenérzetem volt.
- Elvitte a jelvényem, és a fegyverem is. - böktem ki.
- Elfogjuk, és sittre vágjuk. Viszont most pihenned kell, mert tüdőgyulladásod van. Később visszajövök, mert tudod mi a rendi ilyenkor. - lágy hangon beszélt velem, lehajtott fejjel, de nem néztem a szemébe.
- Nem lehetne most túlesni rajta? - így vagy úgy de egyszer el kell mondanom valakinek, hogy mi történt, és nekem az előbb választási lehetőség mindig jobban tetszett.
- Ha akarod, akkor szólok valakinek, nem muszáj velem beszélned, ha akarod, szólok a laborból valamelyik lánynak, vagy egy orvosnak…- segítőkész volt.
- Ne fáradj, egyszer neked is meg kell tudnod.
- Jó akkor kezd el, és ha azt akarod, hogy álljunk meg, szólj, nem muszáj most azonnal vallomást tenned. Remélem, azt tudod, mi ilyenkor a protokoll, ha te vagy az áldozat. - kinyitotta a füzetét.
- Igen nem vehetek részt a nyomozásban. - egyetértettem. - Hmm… - mély sóhajt vettem és elkezdtem. - Tegnap, amikor véget ért a műszakom nem mentem haza pihenni, mert sok munkám volt, ezért csak hazaszaladtam, hogy átöltözzek, és lezuhanyozzak, aztán vissza a munkába. A kocsim elromlott, így gyalogos utat választottam, nem lakom messze a központtól. - Ryan közbekérdezett. -
- Ez mikor történt?
- Délutános voltam, hatkor végeztem, és olyan hét környékén indultam el, már sötét volt. Az úton észrevettem, hogy valaki követ, ezért gyorsítottam a lépéseimen. Ahogy hazaértem már nem láttam, azt gondoltam, hogy beképzelem magamnak, és felmentem a lakásra. Már a lakáskulccsal kinyitottam az ajtót, és ekkor valaki meglökött hátulról, és beestem. - sírni kezdtem néha elakadtak a szavaim. Ryan nagyon türelmes volt hozzám.
- Lefogta a kezem, nem tudtam megmozdulni. Teljes erejével rám vetette magát, és a fegyverem, meg a jelvényem elvette. Aztán az ágyhoz vitt, ha kiabálni akartam megütött. - zokogtam és teljesen kimerültem.
- Jól van, most már nem kell félni, nem fog bántani. - vígasztalt, de nem lett jobb a helyzetem.
- Igazából nem attól féltem, hogy mi lesz, ha megöl, hanem ha életben maradok. Hogy éljek így tovább, fogadok, hogy az egész labor tud rólam, és mindenki sajnál… Cserben hagyott a testem. Ezek után senki szemébe nem merek belenézni, mert mindenki szánalommal néz rám.
- Nem nem ez így nem igaz. Senki nem fog megvetni, mindenki melletted áll. - megfogta a kezem.
- Nem tudom, mi tegyek Ryan. - zokogtam tovább. Kínomban legszívesebben széttörtem volna egy poharat, de csak a lábamat mozgattam.
- Megoldódik, majd hidd el. Nem lesz semmi baj. Próbálj meg pihenni, és később visszajövök rendben?
- Maradj itt, amíg el nem alszom, kérlek. - a könnyeim között néztem rá, de nem volt jó cselekedet. Ahogy jósoltam ő is sajnálattal nézett rám.
- Csak akkor, ha kérek egy nyugtatót, és beveszed. - alkudozott. Nem volt más választásom, bólintottam a fejemmel, kiment. Pár perccel később visszajött, bevettem a bogyót, és behunytam a szemem. Azonnal elaludtam.
Amíg Ryan a kórházban volt a laborban megfeszített munkát végeztek a többiek. Juliett azt akarta megfejteni, hogy kié az ujjlenyomat. Bescannelte, és várt kíváncsian reménykedve, de amikor a számítógép azt írta ki, hogy törölt adatlap újra elindította a keresést. Másodjára is ugyanez volt az eredmény, kétségbeesettségében Johnhoz indult.
- John van rám pár perced? - kopogtatott szendén, az ajtón.
- Persze gyere csak be. Van valami híred Angel ügyével kapcsolatban?
- Hát, ami azt illeti hírem az van, de nem hiszem, hogy örülni fogsz neki. Az ajtón találtam egy ujjlenyomatot, de amikor lefuttattam, azt hozta ki a keresés, hogy az adatlapot törölték.
- Megismételted a keresést?
- Kétszer.
- Akkor egy olyan az elkövető, akinek van bejárása az ilyen adatokhoz, vagy külső személy törte fel az adatbázist. Szólj Adamnek, hogy minden munkáját adja át valakinek, és üljön rá a gépre.
- Megyek.
- Srácok, nem hiszitek el mi történt velem. - Carla állta el Juliett útját, és ijedt volt az arca.
- A DNS adatlapját törölték? - találgatott Juliett.
- Honnan tudtad? - lepődött meg.
- Az ujjlenyomattal is így jártam. - félrehúzta a száját.
- Ahogy mondtam vegyétek át Adam munkáját, és álljon rá. - utasította őket John. A lányok nagy sebbel, lobbal megérkeztek Adamhez, aki éppen a telefont vizsgálta.
- Adam add át a bizonyítékot, és keresd meg hogy töröltek le egy adatot, az adatbázisról! - Juliett mosolygott rá, Carla a kezéből kivette a készüléket.
- Lassabban hölgyek egy szót sem értek.
- Az ujjlenyomat és a DNS nincs benne az adatbázisban, mert kitörölték az adatlapot. - magyarázta Carla.
- Jó azonnal megyek. - levette a kesztyűjét, és kiment.
Eddie az ágyneműt vizslatta, vérmintát vett, és lefutatta az adatbázisban. Angel vére volt. Nem sokkal jutott előbbre a karmolás mintáival, sem mert az is Angel DNS- ét tartalmazta.
A lányok a telefont szétszerelték, amikor Ryan szállt ki a liftből. Visszatették a zacskóba és Ryanhez rohantak.
- Ryan, hogy van? - egyszerre szólaltak meg. Ryan pedig a hírtelen támadástól megijedt.
- Kapott nyugtatót, most alszik, folyamatosan nyugtatózzák, mert, ahogy felkel sírni kezd. - felelt lehajtott fejjel.
- C'est horrible. - bukott ki Juliettból.
- Szegény lány. - osztotta a véleményét Carla is.
- Nektek van valami jó híretek? - érdeklődött.
- Nem semmi jó. Az ujjlenyomat, és a DNS nincs benne az adatbázisban, mert törölték az adatokat, Adam már rajta van az ügyön.
- John itt van? Egyébként itt vannak Angel ruhái. - nyújtotta át a zacskót.
- Az irodájában van, köszi. - elvette Carla, és visszamentek a laborba.
- Szia, főnök, mi a helyzet? - lépett be Ryan.
- Semmi jó. Beszéltél Juliettékkel?
-Igen, és átadtam nekik Angel ruháit. Beszéltem az orvosával, fizikailag, csak tüdőgyulladása van, meg pár sérülése, de lelkileg… - attól tartok egy roncs lesz belőle. Nem attól félt, hogy megölik, hanem, hogy mi lesz azután, ha visszajön, sajnálni fogják. - elkeseredett volt Ryan is.
- Segíteni fogunk neki. - biztatta saját magát John.
- A szemtanúk?
- Semmi. A házmester elmondása szerint amikor Angel belépett a főbejáraton, nem volt vele senki. Átvette a leveleit, felment a lakására, aztán a portás otthagyta a pultot, mert hívta a természet. Már csak rád emlékszik. A ház lakóitól sem leszünk okosabbak, azon az emeleten ahol Angel lakik nem volt otthon, csak egy hallássérült nő, meg a szemben lévő házban egy fiatal lány, úgy Angellel egyidős lehet. Nem mondott sok infót, csak néha sikoltást hallott, de nem gondolt rossz dologra.
- És mégis nem tűnt fel neki, hogy Angel csendes szomszéd, most meg sikoltoznak? - háborgott.
- Nem.
- Remek. A többi lakó?
- Semmi.
- Megnéztétek Angel telefonját?
- Úgy tudom, a lányok dolgoznak rajta. De mért kérdezed?
- Ang a múltkor említette, hogy hívogatja valaki, ismeretlen számról. Eleinte nem szólt bele, de egyszer beleszólt, hogy felismersz. Aztán az első ügyénél, amikor jött kifele a liftből hullasápadt volt, szerintem azért is a tettes a felelős. Nem mondta el, de valami azt súgja, hogy az volt, aki hívta.
- Miért nem tudok erről?
- Mert naiv, és nem akart maga körül nagy felhajtást, mindig azt mondta, lehet téves. Fel sem tűnt neki.
- Jól van, most egyelőre nem tehetünk semmit, mert eddig eredménytelen a nyomozás. Menj vissza Angelhez, és beszélj vele, kire gondol ki a tettes, felismerné e vagy valami?
- Benyugtatózták, mert ha felkel, egyből sírni kezd. Várok egy kicsit.
- Rendben. - Ryan kiment John pedig a papírmunkát folytatta.
- Szia, Adam, hogy állunk? - lépett be Eddie a laborba. Adam levette a kesztyűt, és az interaktív táblához ment.
- Sikerült megtudnom, hogy mikor törölték ki az adatokat, Angel ideérkezése után. Azt hogy mi volt előtte még nem derítettem, ki de van egy program, aminek segítségével visszaállíthatom a dolgokat eredeti helyükre. Várnom kell még a kiszolgálásra.
- És ti hogy álltok?
- Sehogy. Az ágyneműn talált vér, és a karmolások, mind Angeltől származnak.
- Hello. Sikerült leszűkítenem a kört a DNS mintából. Egy huszonöt, harminc évkörüli férfivel van dolgunk. - viharzott be Carla.
- Tehát szex után, vagy szex előtt ivott az a rohadék. - dühöngött Eddie, és ekkor lépett be Ryan is.
- Hello. - köszönt. - Van valami? Mi van a szexszel?
- Csak annyi, hogy huszonöt, harminc év körül járhat a tettes. És hogy ivott szex előtt vagy szex után, a szemét. - ismételte kedvesét Carla. Ryan ideges volt.
- Maradok, segítek neked addig, keressetek nyomot. - szerelmes pillantást vetett Carlára Eddie, majd Ryan kiment Carla társaságában.
- Mi van a ruhákkal? - szólalt meg.
- Gyere, kérdezzük meg Juliettet. - benyitott a szobába.
- Hogy állsz?
- Ezt nézzétek. Ez a póló egy férfi póló, pontosabban az O’Neil kollekció egyik darabja.
Nemrégen jöttek divatba ezek a pólók. Biztos, hogy nem Angelé, hacsak nincs barátja, amit tudok. A kört még nem tudtam szűkíteni, mert New Yorkban rengeteg az ilyen márkabolt. - Valóban nincs barátja. - helyeselt Ryan.
- De azért van egy icipici jó hírem is. Ezen a pólón rajta van a sorszám. Ha esetleg hitelkártyás tranzakció volt, akkor megtudhatjuk ki vette. Csak ebből jön a rossz hír is. Sok időbe telhet, mert mire mindegyik boltot átvizslatunk, a pólóért már lehet hűlt nyoma lesz a tettesnek.
- Ne mondd ezt. Megtaláljuk. Figyeljetek csak! Angel említette, hogy a kocsija szervizben van, ezért kellett gyalog mennie. Nem lehet, hogy a tettes csinált valamit a kocsival? - elmélkedett.
- De igen ez meglehet. Hozasd be a kocsit, és ha még nem nyúltak hozzá, akkor valószínűleg, lesz valami nyomunk.
- Megyek. - Ryan kiviharzott a szobából, intett Johnnak, hogy tartson vele, aki felkapta a kabátját, és együtt beszálltak a liftbe. Az autószerviz Manhattanben volt.
- Hello, NYPD. A héten behoztak ide egy BMW x3 fehér telepjárót. Megnézték már a kocsit? - kezdte John.
- Milyen néven van a jármű? - a szerelő megtörölte a kezét a derekán lévő kendőben, és a számítógéphez sattyogott a nyomozók kíséretében.
- Dr. Angel Driscroll.
- Aha, itt lesz. Tegnap előtt hozta be, még nem jutott rá ember. - olvasta fel.
- Jó akkor majd mi megvizsgáljuk a kocsit. - mutatta Ryan a parancsot. Pár órán belül megérkeztek a szállítók. Ryan várta őket, mert Johnt, egy helyszínre hívták ki. Amikor végeztek a kocsi felpakolásával, Ryan úgy gondolta, hogy megnézi Angelt, milyen állapotban van.
- Szia Chase. Angel? - érdeklődött.
- Nem régen kelt fel. Sír, és nem beszél senkivel. Nem tudom mi lesz így vele. Nem eszik, nem iszik. Olyan mintha a lelkét kitépték volna, és csak a teste maradt itt.
- Nagyon nehezen viseli. Beszélhetek vele?
- Persze. Kérdezett is, hogy hol vagy.
Némán bámultam ki a fejemből. Egy idegen első nézésre, azt hitte volna, hogy most nagyon gondolkodom valamin, pedig nem így volt. Az agyam teljesen üres volt, semmin nem járt a fejem. Lehet a nyugtató miatt, vagy a helyzet miatt.
- Hello. Zavarlak? - Ryan hangja megijesztett. Megugrottam az ágyban. - Ne haragudj nem akartalak megijeszteni. - kért lenézést, és leült a mellettem lévő székre. Megráztam a fejem.
- Van valami?
- Tudod, hogy nem mászhatsz bele az ügybe. - intett. - Eddig vannak bizonyítékok, de semmi konkrét. Most a kocsid vizsgálják a többiek.
- Remek. Szóval előre kitervelte. És a jelvényem?
- Sajnos még nem találtuk meg. Körözést adok ki ellene, és reménykedünk.
- Azért a kis vacak jelvényért küzdöttem egész életemben, és most meg elvették tőlem.
- Megtaláljuk, ne aggódj, de azt hallottam, hogy nem pihensz eleget.
- Ryan kérlek. Bennem volt egy rakat nyugtató, kialudtam magam egy egész életre. Nem akarok aludni.
- Pedig, ha gyorsan vissza akarsz jönni, akkor ki, kell pihenned magad.
- Jó, de akkor is Chase mit mondott, mikor enged el?
- Meglátjuk, ha lemegy a lázad, és eszel, valamit akkor már az éjszakát nem itt töltöd. - lépett be.
- Nem vagyok éhes.
- De ennek nem lesz jó vége. Legalább igyál valamit. - alkudozott Ryan.
- Jó kérek egy narancslevet? Jó lesz? - gúnyolódtam velük. Kisebb gondom is nagyobb volt, mint hogy igyak, vagy egyek.
- Hozok. - Chase kiment, és Ryan beszélt tovább.
- Tudom, hogy nem ez a megfelelő alkalom, de szeretnék kérdezni tőled valamit, vagyis kérni.
- Mi az?
- Szóval, a lakásodra nem engedhetünk vissza, és szerintem nincs hova menned, valamint a tettes is szabad lábon van.
- Elleszek valahogy.
- Azt szeretném, ha hozzám jönnél, egy időre.
- Nem Ryan azt nem lehet. Ne haragudj, de nem. Nem fogok közétek állni. - Ryan barátnőjére Dewonra gondoltam.
- Miatta már nem kell aggódnod. Már nem vagyunk együtt.
- Sajnálom.
- Közös döntés volt.
- De akkor sem ezt nem. Neked és nekem is megvan a saját életünk, nem akarok tolakodni.
- Angel, van két szobám. Egyáltalán nem zavarnál, sőt még társaságom is lenne. Kérlek.
- Ohh Ryan. Mi a fene folyik velem? - rám tört a sírás.
- Hé, nyugodj meg. - átölelt. - Akkor?
- De csak, ha tényleg nem zavarok, csak és kizárólag akkor, és nehogy hazudj, mert ha megtudom…- a szavamba vágott.
- Hazudtam én valaha? - ártatlan képet vágott, de nem tudtam rajta nevetni. Csak megráztam a fejem.
- Köszönöm szépen. - elfogadtam, mert tényleg nem volt hova mennem.
- Oké, most megyek, körbekérdezek, te addig aludj, és majd jövök érted. - kifele indult.
- Ryan, kérlek, szólj valamelyik lánynak, hogy jöjjön be hozzám.
- Jó rendben van. - kiment, és az álom újra a hatalmába kerített.
Ryan kórházi látogatása után a nyomozóirodába sietett, hogy elintézze a papírokat, Angel jelvényének körözése ügyében. Amikor végzett a laborba ment.
- Szia Juliett nem láttad? - kérdezte Carlát.
- De igen szerintem a kocsit vizsgálja, mert?
- Angel szeretné, ha valaki bemenne hozzá, közületek. Mivel te segítesz Eddienek, rá gondoltam.
- Jó rendben van, szerintem lent van még a műhelyben.
- Köszönöm. Sikerült valamit kiderítenetek? - váltott témát, mert belépett Eddie.
- A hívás egy kártyás mobilról érkezett. Manhattan környékéről. Még szűkítjük a kört.
- Hajrá. - biztatta őket. - És az adatbázis?
- Már megérkezett a program, de egy ideig eltart. - válaszolt Adam.
- Sziasztok. - Ryan csalódottan, de elindult a műhelybe.
- Hello Ryan, hallottam Angelről, hogy van? - szóba elegyedett vele a liftben Met.
- Rosszul van. - csendben felelt.
- Szörnyű, ami vele történt. Van, már valami fogalmatok arról ki lehet a tettes?
- Nem még nincs. - fejezte be, mert megérkeztek a műhelybe.
- Hát akkor, szia.
- Szia.
- Juliett. Mi a helyzet?
- Érdekes nyomokat találtam a kocsiban. Figyelj. Az akkumulátorból kiöntötték a kénsavat.
- Tehát ezért nem indult el.
- Pontosan, és most jön a java. A gyújtógyertyák is lejártak voltak. Szerintem az elkövető csinálta, mert amióta itt van Angel nem ment annyit ez a kocsi, hogy így szétmenjen.
- Valószínűleg. De figyelj. Szeretnék kérni valamit. Angel megkért, hogy szóljak neked vagy Carlanak, hogy menjetek be hozzá. Nem tudom, mi akar, de azért rád gondoltam, mert Carla a telefonnal dolgozik. Légy szíves.
- Jó rendben ezt befejezem és megyek. - nézett a kocsira meglepődötten. Valószínűleg az járt a fejében minek kell Angelnek valamelyik lány.
John az irodájában Angel ügyeit nézte át, hátha megemlít valamit a jelentésekben, hogy megfenyegették, és ez indítékot szolgálna a tettes tettére. Nem járt sikerrel. Még egy szó sem volt, benne, hogy bántalmazásra mutasson. A laborba indult.
- Sziasztok. Van valami jó hír?
- Sajnos nincs John. - felelt Carla a többiek nevében is.
- Ne adjátok fel. Megtaláljuk. Éjszakára ne maradjatok bent. Aludjátok ki magatokat, és holnap újult erővel nézhettek szembe az üggyel. Az órájára tekintett. Fél hatot mutatott.
- De főnök. - ellenkezett Adam.
- Nincs semmi de. fenyítette meg, és meg sem várta Adam válaszát kiment.
Kinyitottam a szemem… Juliett állt előttem, sírva fakadtam.
- Szia, hogy érzed magad? - olyan kedves volt a hangja, hogy nem tudtam neki azt mondani, hogy rosszul. Csak megráztam a fejem.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Szeretnék kérni tőled valamit.
- Persze tessék, mi lenne az?
- Ryannél fogok lakni, amíg nem találok lakást. Arra kérnélek, hogy menj fel a lakásomra, és hozz el néhány dolgot, amikre szükségem lesz. A laptopomat, is kérlek, ha nem foglaltátok le.
- Jó rendben van. - meglepődött volt az arca.
- Előre is köszönöm. Mikor engednek ki?
- Chase szerint, ha ma este a viziten nem lesz valami gond, akkor kienged. Ja és ha megiszom azt a narancslevet. - a mellettem lévő asztalra mutattam, egy fél literes doboz volt, majdnem tele.
- Mikor is lesz a vizit?
- Úgy hét körül. Addigra visszaérsz? Nincs még ruhám sem bent.
- Igen, de úgy látom, hogy nem nagyon fogy az a narancslé.
- Tudom, majd kitalálok valamit.
- Idd meg, szépen. - kiöntött egy pohárkával, fel akartam ülni, de hatalmas fájdalom nyilallt az oldalamba, valószínüleg a bordám zúzódott meg. Nem akartam, hogy észrevegye, de észrevette.
- Nem mehetsz így ki innen.
- Ne szólj, neki kérlek. Nem tudok itt feküdni. Ígérem, hogy jó leszek, és Ryannél majd vigyázok magamra. Csak elenyésző fájdalmaim vannak. Ne aggódj.
- Jó, de ellenőrzés alatt tartalak majd.
- Megegyeztünk.
- Akkor most megyek, hamarosan jövök.
- Szia.
Juliett távozása után nem telt bele sok idő jött Chase vizitre. Nagy nehezen magamba gyűrtem addigra a narancslevet, és szerencsére mindent rendben talált nálam. Már csak Juliettet és Ryant vártam.
- Megjöttem. - Juliett nyitott be, az utazótáskámmal, amit teljesen megpakolt.
- Köszönöm szépen Juliett. - könnyes lett a szemem.
- Ugyan nincs mit. Gyere, elkísérlek átöltözni. - felültem az ágyon, de amikor fel akartam állni megimbolyogtam, és majdnem elestem.
- Biztos, hogy jól vagy? Angel, ha történik veled valami…- szidalmazott.
- Ennél rosszabb már nem lehet. - sikerült felállnom, és az öltözőbe mentem. A táskából előkotortam egy fehér pólót, és egy fekete farmert.
A pólóra rávettem a fekete bőrdzsekimet, és belenéztem a tükörbe.A látványon megint csak sírtam. Az arcom jobb oldalán volt egy nagy zúzódás, amit ha megérintettem fájt is rendesen. A homlokomon egy seb feküdt, rajta egy ragtapasszal.
Ahogy végignéztem magamon, egy szánalmas lényt láttam. Kimentem. Időközben megérkezett Ryan is. Mosolygott rám.- Hello mehetünk?
- Igen. Már Chase aláírta a papírokat. - válaszoltam, kedvetlenül.
- Gyere ide. - Juliett szorosan átölelt, és megint kitört rajtam a sírás. - Semmi baj. - vigasztalt.
- Köszönöm. - nyögtem, és kibújtam az ölelésből. Ryan felvette a táskát, és a kijárthoz mentünk. Chase még ott elkapott.
- Gyere ide. - ő is átölelt. Neki is köszönetet mondtam majd a Ryan kocsijához mentünk. Az út nagyon csendben telt, amikor kiértünk a főútra, Ryan szólalt meg.
- Mit akarsz vacsorázni? Van egy bolt a sarkon, megállok és veszek valamit.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes. Elég volt meginni a narancslevet.
- Akkor veszek narancslevet, és magamnak valami kaját. - nem is ellenkeztem. Tudtam, hogy úgy sem hagyná rám. Gyorsan bevásárolt, és folytattuk az utat, ami továbbra is csendesen folytatódott.
- Tessék ez itt a lakásom. - nyitott be Ryan. Egyenesen a konyha tárult elém. Sokkal nagyobb háza volt, mint nekem. A konyhában volt egy pult mögötte a főzőhelyiség, különféle konyhai felszerelésekkel együtt. A pult mellet asztal volt, levelekkel együtt. Ryan szobájából nyílt az erkély akárcsak nálam. A szoba fala fehér, az ágynemű fekete szürke mintákkal díszelgett. Az ággyal szemben a plazma Tv állt, videó, és DVD lejátszóval. A szoba bal oldalán, egy asztalon a laptop hevert, iratokkal körülrakva. Mellette a fürdőszoba, ahol fiús dolgok voltak. Bekísért a szobámba. Vörös fal és kék ágynemű fogadott, képekkel a falon.
- Nem a legjobb szoba, mert ezt nem használom.
- Tökéletes, és köszönöm Ryan.
- Ugyan legyintett. Most magadra hagylak, ha valami baj van, itt leszek. - kiment, én pedig kipakoltam. Átöltöztem, lefeküdtem az ágyra a laptoppal az ölemben. Nem tudtam mit csinálni, betakaróztam, kínzó érzés mart a mellkasomba, oly annyira, hogy ha a zokogásom nem fojtom, a párnába az egész ház meghallja. Ryan időnként benézett rám, úgy tettem, mint ha aludtam volna, pedig nem… sokáig voltam fent, és csak sírtam.
Carla megkérte Eddiet, hogy ma had aludjon nála, mert rosszul érezte magát.
- Hé, gyere ide. - húzta magához a fiú.
- Annyira sajnálom szegénykét. Hogy tehettek vele ilyet? Senkinek nem ártott egy rossz szót nem szólt, és ezt teszik vele. Hogy fog így tovább élni? - Carlából kibukott a sírás.
- Sírd ki magad. - szorította erősebben magához.
- Szeretlek. - és megcsókolta. Egy kicsi csókból szeretkezés lett a végkifejlet, aminek köszönhetően, mindketten jobban voltak amennyire lehetett…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése