Az adatbázis szerint a lány a szüleivel élt, egy Long Islandi kis házban. 
Kívülről szép volt a lakás. Carla csengetett, Juliettel pedig azon járt a fejünk, hogy egy ilyen környezetben élő lány, hogy juthat el addig, hogy meztelenül randalírozzanak.
- Jó reggelt miben segíthetek? – egy kb. negyvenes éveiben járó hölgy jelent meg az ajtóban, boldog volt, mosolygott.
- Asszonyom az NYPD-től jöttünk, egy bizonyos Melissa Havent keresünk. – mondta Juliett.
- Oh… - szomorúra változott az ábrázata. – Igen ő a kislányom. Tegnap jött haza, egy férfival lakott, de azt mondta, hogy összevesztek, és otthagyta.
- Értjük. Esetleg beszélhetnénk a lányával? – kérdezte Juliett.
- Most nincs itthon. Reggel elment, állítólag munkát akar keresni, tudják, nemrég békültünk ki. – lehajtotta a fejét.
- Nem tudja, hol lehet? Nagyon fontos lenne, hogy beszéljünk vele. – faggattam.
- Hát talán benéz, abba a kocsmába ahol a barátai vannak, de nem biztos. Mibe keveredett megint?
- Egy gyilkosság helyszínén egy hajszál DNS-éből rájöttünk, hogy ott volt. És lehet, hogy van egy gyereke. – nagyon féltünk az anya reakciójától.
- Magára hagyta a gyerekét? – meglepődött, mi meg azon, hogy tud róla.
- Nézze ez még nem biztos, ha előkerül a lánya, kérem, szóljon nekünk. Akkor bevisszük egy kihallgatásra, és meglátjuk, hogy mi lesz. – vigasztaltam.
- Rendben van. De mi lesz vele, ha a gyereket ott hagyta?
- Súlyos vádakkal fogják vádolni, de kérem, ne adja fel a reményt, még semmi nem biztos. – lebúcsúztunk, és a lányok a kocsmába mentek, én meg anyasági tesztet végezni a kislány, és a hajszál DNS-ből.
- Hello. Az NYPD-től vagyunk. Látta már ezt a lányt itt? – Juliett, egy képet mutatott fel Melissáról.
- Ismerem a lányt. Leoval jártak együtt, de mostanában nem láttam a lányt, de Leot sem. Talán Tom tud valamit mondani, ő itt volt éjszakás. Héé Tomy gyere csak ide. Láttad mostanában Melissát?
- Umm… azt hiszem tegnap járt itt, olyan nyolc-kilenc óra tájban. Azt mesélte, hogy összevesztek Leoval, és ott hagyott mindent. Az anyukájához indult. – a fejét vakarta a férfi.
- Nem látszott zaklatottnak? Vagy el tudnád mondani, hogy milyen volt a viselkedése? – kérdezte Carla.
- Izzadt, pedig nem is volt bent meleg. A keze remegett, és úgy kb. egy órát ült itt, elszívott két doboz cigit. Mintha üldözték volna, folyton az ablakot bámulta. Majd elment.
- Köszönjük szépen további jó munkát. – köszöntek el, és a kocsiba ültek.
- Mit gondolsz? Szerinted azért volt zaklatott, mert megölte a pasiját? Vagy, mert otthagyta a gyerekét? – találgatott a kocsiban Juliett.
- Nézd, nem tudom. Addig nem tudjuk meg a választ, amíg nem beszélünk Melissával. – mondta Carla, ahogy kihajtott az útra. Az utat végig fecsegték, megvolt közöttük a közös hang. Beszéltek Adamről, Eddieről, és minden másról is.
A központban először a kislányhoz mentem fel DNS mintáért. Éppen etetés volt, amikor beléptem.
- Bocsánat, de a kicsitől szükségem lenne egy kis DNS mintára. – mondtam az egyik ápolónak.
- Jó persze, átadom, megeteti? – kínálta a helyzetet. Nem hagytam ki. A karomba vettem a gyereket, és a cumisüvegből megitattam, nagyon aranyos volt. Már végeztünk az etetéssel amikor Ryan kopogott.
- Szia, bocs a zavarásért, de megvan Melissa. Egy járőr vette észre. Már úton van a kihallgatásra. Nagyon aranyosak vagytok együtt. – a kedvenc mosolyomat vette elő, olyan régen láttam már, hogy én is elmosolyodtam.
- Köszönjük. Hát nem édes? – mutattam Ryannek.
- De az. – mosolygott. Nyálmintát vettem a babától, majd visszaraktuk az ágyba és a laborba mentem, Ryan a kihallgatásra. A laborban gyorsan elvégeztem a vizsgálatot, és az eredménnyel azonnal a kihallgatóba mentem.
- Szóval Melissa, mi történt abban a lakásban? – faggatta Ryan, Juliett pedig egy széken ült.
- Milyen lakásban? Miről beszélnek? Otthon élek az édesanyámmal. – fölényes volt a beszéde.
- Nézze megölték a pasiját, és nyomós okunk van arra, hogy magát gyanúsítsuk, valamint, ha ez a vád nem lenne, elég ott van a kiskorú veszélyeztetése. A lányát otthagyta a házban egy 3 hetes babát egyedül, egy nagy lakásban…- kiabáltam vele. A lány hol a földet, hogy az asztalt bámulta.
- Megszólalnál? Mégis mit képzelsz magadról? Szülsz egy gyereket, és kész? – Juliettben is felment a pumpa.
- Beszélj!- Ryan is erélyesen szólt rá.
- Jól van, na, az Isten szerelmére…- felháborodott.
- Még neked áll feljebb? Hogy képzeled? – Juliett kiment.
- Tessék jobb a lelkiismereted? – vágtam a képébe.
- Beszélj! Miért hagytad egyedül a lányod, és miért ölted meg Leot? – Ryan járkálni kezdett.
- Álljon meg a menet. Én nem öltem meg Leot. Összekaptunk, és eljöttem onnan…
- A kislányod nélkül. – szemét voltam, de azt akartam, hogy legalább annyira szenvedjen, mint a lánya, majd ha felfogja ezt a helyzetet.
- Nem öltem meg Leot.
- Akkor ki ölhette meg? Nézd, a gyilkos fegyveren van DNS órák kérdése, és kiderül, hogy te voltál e vagy sem. – folytatta Ryan.
- Legutoljára egy Kole, nevű hapsi volt fent a lakásunkon. Azért is vesztem vele össze, mert ittak meg szívtak…- motyogta.
- Ki ez a Kole? – vérszemet kaptam.
- Nem tudom, de Leo törzshelyén tuti, hogy megtalálják.
- Írd le a címet. – Ryan egy papírtömböt dobott le elé, és egy tollat. Melissa szorgalmasan írni kezdett, majd teljes nyugalommal hátradőlt. Ryan megindult kifele, majd én is, de megállított.
- Visszakapom a lányomat? – kérdezte tőlem.
- Legalább neve van?
- Még nincs.
- Mondjon le róla. Nem vállalsz felelősséget a gyerekedért. Milyen anya vagy te? – bevágtam rá az ajtót, és a laborba mentem a DNS azonosítása miatt.
Ryan a többiekkel a megadott kocsmába ment ahol elfoghatták a Kolet.
- Hello. Egy Kole nevű srácot keresünk. – mondta Eddie, mellényben, úgy ahogy a többiek is mellényben voltak. A pultos pár másodpercig csak bámult rájuk, majd remegve a bal sarokban üldögélő bandára mutatott.
- Kole, te vagy az? – Carla egy kigyúrt, tetkós férfitól kérdezte.
- Neked az vagyok. – kacsintott rá.
- Kole, le van tartóztatva. Emberölés a vád. – Adam elővette a bilincset. ebben a pillanatban egy társa elővett egy fegyvert.
- Héé én óvatosan bánnék azzal. Azt akarod, hogy a vendégek megsérüljön? Ha annyira lövöldözni akarsz, akkor menjünk ki, de kint meg a kommandós csapat vár rátok, szóval a helyedben letenném azt a fegyvert, és hátra tenném a kezem. – nyugodtan magyarázta el neki Ryan, és megbilincselte őket.
- Mégis mivel vádolnak?
- Most mondta el a nyomozó, nem figyeltél. Megölted Leo Smosht. – ismételte meg Juliett. Kolet, csendesen kivezették, és ahogy Ryan ígérte, egy kommandó várt rá kint.
Amikor Ryanék behozták Kolet, már mentem is eléjük, mert a kezemben volt az eredmény. Eddie, és Carla mentek be kihallgatni. Mi kint vártuk őket.
- Megint maga van itt szöszi? – mosolygott.
- Leszállni a nyomozóról, mert rád húzok még vagy két évet. Tehát megölted Leot nem igaz?
- Most tagadjam? Tagadom, mert akkor több ideig látom majd a szépséget. Mondják nincs még vagy két ilyen kollegájuk? – Juliett lépett be.
- A gyilkos fegyveren talált DNS a te DNS-ed nincs mit tagadnod. – mutatta a dokumentumot.
- Na, erről beszélek én. – nevetett.
- Mi történt abban a pincében? – Eddie megpróbált higgadt maradni.
- Iratot akartam csináltatni, de az a mocsok nem előre kérte a pénzt? Hogy fizessek előre, amikor az iratokkal tudtam volna állást keresni.
- Begurultál és megölted, vagyis agyonütötted. – fejezte be Juliett, majd kijöttek a szobából.
- Vigyék el innen. – kérte Eddie az őröket. Bementek, majd a tükörhöz jöttek.
- Jól vagytok? – mosolygott Ryan a többiekre.
- Láttad ezt? Az a szemét a barátnőinket akarta lecsapni a kezünkről… hmmm hallatlan. – ő is mosolygott, akárcsak mindenki a szobában. Miután a többiek elmentek a kislányhoz mentem Ryannel. Aludt, amikor benyitottam a szobába.
- Gyere, kincsem odaviszünk a nagyinak. – felemeltem. A gyerek csendben nyöszörgött, nem sírt.
- Milyen aranyos. – Ryan megsimította az arcát. Csak mosolyogtam rajta. Levittük a nagymamájának.
- Hello. Ő itt az unokája, ő pedig itt a mami. – átadtam a gyereket.
- Köszönöm szépen. – sírt a nő. – Van már neve?
- Melissa szerint nincs. – Ryan a fejét rázta.
- Ki találta meg a gyermeket? – a szemét nem vette le a babáról.
- Ő volt az. – Ryan rám mutatott.
- Valójában…- meg akartam magyarázni, hogy Ryannel ketten találtuk meg, de a szavamba vágott.
- Hogy hívják magát?
- Driscroll. Dr. Angel Driscroll. – feleltem.
- Akkor őt is így fogják hívni. Angelnek.
- Köszönöm a megtiszteltetést. Még a gyermek védelmisek kimennek, és felmérik a terepet, de minden rendben lesz, vigyázzanak rá. – megfogtam Ang kezét.
- Meghalt a férjem, de mindent megteszek, hogy előteremtsek neki mindent. – magához ölelte és elmentek.
- Milyen gyenge lettél, amikor fent megsimogattad a babát. – mondtam Ryannek amikor később összefutottunk a konyhában. Mellény volt rajta. Elmosolyodott.
- Egy ilyen szigorú rendőrt, meg egy pici baba is megérint. Úgy ahogy a te sorsod is. – könnyes lett a szemem.
- Nem akarom azt, hogy sajnáljatok. Megvagyok, és még tartom magam.
- Persze, csak nem aludtál már vagy 72 órája normálisan.
- Úgy sem tudnék aludni. De most menj. – intettem neki és elment, én meg a kávéval visszamasíroztam az irodámba.
Kívülről szép volt a lakás. Carla csengetett, Juliettel pedig azon járt a fejünk, hogy egy ilyen környezetben élő lány, hogy juthat el addig, hogy meztelenül randalírozzanak.- Jó reggelt miben segíthetek? – egy kb. negyvenes éveiben járó hölgy jelent meg az ajtóban, boldog volt, mosolygott.
- Asszonyom az NYPD-től jöttünk, egy bizonyos Melissa Havent keresünk. – mondta Juliett.
- Oh… - szomorúra változott az ábrázata. – Igen ő a kislányom. Tegnap jött haza, egy férfival lakott, de azt mondta, hogy összevesztek, és otthagyta.
- Értjük. Esetleg beszélhetnénk a lányával? – kérdezte Juliett.
- Most nincs itthon. Reggel elment, állítólag munkát akar keresni, tudják, nemrég békültünk ki. – lehajtotta a fejét.
- Nem tudja, hol lehet? Nagyon fontos lenne, hogy beszéljünk vele. – faggattam.
- Hát talán benéz, abba a kocsmába ahol a barátai vannak, de nem biztos. Mibe keveredett megint?
- Egy gyilkosság helyszínén egy hajszál DNS-éből rájöttünk, hogy ott volt. És lehet, hogy van egy gyereke. – nagyon féltünk az anya reakciójától.
- Magára hagyta a gyerekét? – meglepődött, mi meg azon, hogy tud róla.
- Nézze ez még nem biztos, ha előkerül a lánya, kérem, szóljon nekünk. Akkor bevisszük egy kihallgatásra, és meglátjuk, hogy mi lesz. – vigasztaltam.
- Rendben van. De mi lesz vele, ha a gyereket ott hagyta?
- Súlyos vádakkal fogják vádolni, de kérem, ne adja fel a reményt, még semmi nem biztos. – lebúcsúztunk, és a lányok a kocsmába mentek, én meg anyasági tesztet végezni a kislány, és a hajszál DNS-ből.
- Hello. Az NYPD-től vagyunk. Látta már ezt a lányt itt? – Juliett, egy képet mutatott fel Melissáról.
- Ismerem a lányt. Leoval jártak együtt, de mostanában nem láttam a lányt, de Leot sem. Talán Tom tud valamit mondani, ő itt volt éjszakás. Héé Tomy gyere csak ide. Láttad mostanában Melissát?
- Umm… azt hiszem tegnap járt itt, olyan nyolc-kilenc óra tájban. Azt mesélte, hogy összevesztek Leoval, és ott hagyott mindent. Az anyukájához indult. – a fejét vakarta a férfi.
- Nem látszott zaklatottnak? Vagy el tudnád mondani, hogy milyen volt a viselkedése? – kérdezte Carla.
- Izzadt, pedig nem is volt bent meleg. A keze remegett, és úgy kb. egy órát ült itt, elszívott két doboz cigit. Mintha üldözték volna, folyton az ablakot bámulta. Majd elment.
- Köszönjük szépen további jó munkát. – köszöntek el, és a kocsiba ültek.
- Mit gondolsz? Szerinted azért volt zaklatott, mert megölte a pasiját? Vagy, mert otthagyta a gyerekét? – találgatott a kocsiban Juliett.
- Nézd, nem tudom. Addig nem tudjuk meg a választ, amíg nem beszélünk Melissával. – mondta Carla, ahogy kihajtott az útra. Az utat végig fecsegték, megvolt közöttük a közös hang. Beszéltek Adamről, Eddieről, és minden másról is.
A központban először a kislányhoz mentem fel DNS mintáért. Éppen etetés volt, amikor beléptem.
- Bocsánat, de a kicsitől szükségem lenne egy kis DNS mintára. – mondtam az egyik ápolónak.
- Jó persze, átadom, megeteti? – kínálta a helyzetet. Nem hagytam ki. A karomba vettem a gyereket, és a cumisüvegből megitattam, nagyon aranyos volt. Már végeztünk az etetéssel amikor Ryan kopogott.
- Szia, bocs a zavarásért, de megvan Melissa. Egy járőr vette észre. Már úton van a kihallgatásra. Nagyon aranyosak vagytok együtt. – a kedvenc mosolyomat vette elő, olyan régen láttam már, hogy én is elmosolyodtam.
- Köszönjük. Hát nem édes? – mutattam Ryannek.
- De az. – mosolygott. Nyálmintát vettem a babától, majd visszaraktuk az ágyba és a laborba mentem, Ryan a kihallgatásra. A laborban gyorsan elvégeztem a vizsgálatot, és az eredménnyel azonnal a kihallgatóba mentem.
- Szóval Melissa, mi történt abban a lakásban? – faggatta Ryan, Juliett pedig egy széken ült.
- Milyen lakásban? Miről beszélnek? Otthon élek az édesanyámmal. – fölényes volt a beszéde.
- Nézze megölték a pasiját, és nyomós okunk van arra, hogy magát gyanúsítsuk, valamint, ha ez a vád nem lenne, elég ott van a kiskorú veszélyeztetése. A lányát otthagyta a házban egy 3 hetes babát egyedül, egy nagy lakásban…- kiabáltam vele. A lány hol a földet, hogy az asztalt bámulta.
- Megszólalnál? Mégis mit képzelsz magadról? Szülsz egy gyereket, és kész? – Juliettben is felment a pumpa.
- Beszélj!- Ryan is erélyesen szólt rá.
- Jól van, na, az Isten szerelmére…- felháborodott.
- Még neked áll feljebb? Hogy képzeled? – Juliett kiment.
- Tessék jobb a lelkiismereted? – vágtam a képébe.
- Beszélj! Miért hagytad egyedül a lányod, és miért ölted meg Leot? – Ryan járkálni kezdett.
- Álljon meg a menet. Én nem öltem meg Leot. Összekaptunk, és eljöttem onnan…
- A kislányod nélkül. – szemét voltam, de azt akartam, hogy legalább annyira szenvedjen, mint a lánya, majd ha felfogja ezt a helyzetet.
- Nem öltem meg Leot.
- Akkor ki ölhette meg? Nézd, a gyilkos fegyveren van DNS órák kérdése, és kiderül, hogy te voltál e vagy sem. – folytatta Ryan.
- Legutoljára egy Kole, nevű hapsi volt fent a lakásunkon. Azért is vesztem vele össze, mert ittak meg szívtak…- motyogta.
- Ki ez a Kole? – vérszemet kaptam.
- Nem tudom, de Leo törzshelyén tuti, hogy megtalálják.
- Írd le a címet. – Ryan egy papírtömböt dobott le elé, és egy tollat. Melissa szorgalmasan írni kezdett, majd teljes nyugalommal hátradőlt. Ryan megindult kifele, majd én is, de megállított.
- Visszakapom a lányomat? – kérdezte tőlem.
- Legalább neve van?
- Még nincs.
- Mondjon le róla. Nem vállalsz felelősséget a gyerekedért. Milyen anya vagy te? – bevágtam rá az ajtót, és a laborba mentem a DNS azonosítása miatt.
Ryan a többiekkel a megadott kocsmába ment ahol elfoghatták a Kolet.
- Hello. Egy Kole nevű srácot keresünk. – mondta Eddie, mellényben, úgy ahogy a többiek is mellényben voltak. A pultos pár másodpercig csak bámult rájuk, majd remegve a bal sarokban üldögélő bandára mutatott.
- Kole, te vagy az? – Carla egy kigyúrt, tetkós férfitól kérdezte.
- Neked az vagyok. – kacsintott rá.
- Kole, le van tartóztatva. Emberölés a vád. – Adam elővette a bilincset. ebben a pillanatban egy társa elővett egy fegyvert.
- Héé én óvatosan bánnék azzal. Azt akarod, hogy a vendégek megsérüljön? Ha annyira lövöldözni akarsz, akkor menjünk ki, de kint meg a kommandós csapat vár rátok, szóval a helyedben letenném azt a fegyvert, és hátra tenném a kezem. – nyugodtan magyarázta el neki Ryan, és megbilincselte őket.
- Mégis mivel vádolnak?
- Most mondta el a nyomozó, nem figyeltél. Megölted Leo Smosht. – ismételte meg Juliett. Kolet, csendesen kivezették, és ahogy Ryan ígérte, egy kommandó várt rá kint.
Amikor Ryanék behozták Kolet, már mentem is eléjük, mert a kezemben volt az eredmény. Eddie, és Carla mentek be kihallgatni. Mi kint vártuk őket.
- Megint maga van itt szöszi? – mosolygott.
- Leszállni a nyomozóról, mert rád húzok még vagy két évet. Tehát megölted Leot nem igaz?
- Most tagadjam? Tagadom, mert akkor több ideig látom majd a szépséget. Mondják nincs még vagy két ilyen kollegájuk? – Juliett lépett be.
- A gyilkos fegyveren talált DNS a te DNS-ed nincs mit tagadnod. – mutatta a dokumentumot.
- Na, erről beszélek én. – nevetett.
- Mi történt abban a pincében? – Eddie megpróbált higgadt maradni.
- Iratot akartam csináltatni, de az a mocsok nem előre kérte a pénzt? Hogy fizessek előre, amikor az iratokkal tudtam volna állást keresni.
- Begurultál és megölted, vagyis agyonütötted. – fejezte be Juliett, majd kijöttek a szobából.
- Vigyék el innen. – kérte Eddie az őröket. Bementek, majd a tükörhöz jöttek.
- Jól vagytok? – mosolygott Ryan a többiekre.
- Láttad ezt? Az a szemét a barátnőinket akarta lecsapni a kezünkről… hmmm hallatlan. – ő is mosolygott, akárcsak mindenki a szobában. Miután a többiek elmentek a kislányhoz mentem Ryannel. Aludt, amikor benyitottam a szobába.
- Gyere, kincsem odaviszünk a nagyinak. – felemeltem. A gyerek csendben nyöszörgött, nem sírt.
- Milyen aranyos. – Ryan megsimította az arcát. Csak mosolyogtam rajta. Levittük a nagymamájának.
- Hello. Ő itt az unokája, ő pedig itt a mami. – átadtam a gyereket.
- Köszönöm szépen. – sírt a nő. – Van már neve?
- Melissa szerint nincs. – Ryan a fejét rázta.
- Ki találta meg a gyermeket? – a szemét nem vette le a babáról.
- Ő volt az. – Ryan rám mutatott.
- Valójában…- meg akartam magyarázni, hogy Ryannel ketten találtuk meg, de a szavamba vágott.
- Hogy hívják magát?
- Driscroll. Dr. Angel Driscroll. – feleltem.
- Akkor őt is így fogják hívni. Angelnek.
- Köszönöm a megtiszteltetést. Még a gyermek védelmisek kimennek, és felmérik a terepet, de minden rendben lesz, vigyázzanak rá. – megfogtam Ang kezét.- Meghalt a férjem, de mindent megteszek, hogy előteremtsek neki mindent. – magához ölelte és elmentek.
- Milyen gyenge lettél, amikor fent megsimogattad a babát. – mondtam Ryannek amikor később összefutottunk a konyhában. Mellény volt rajta. Elmosolyodott.
- Egy ilyen szigorú rendőrt, meg egy pici baba is megérint. Úgy ahogy a te sorsod is. – könnyes lett a szemem.
- Nem akarom azt, hogy sajnáljatok. Megvagyok, és még tartom magam.
- Persze, csak nem aludtál már vagy 72 órája normálisan.
- Úgy sem tudnék aludni. De most menj. – intettem neki és elment, én meg a kávéval visszamasíroztam az irodámba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése