- Eddie jössz velem? – Carla kacsintott szerelmére.
- Édesem veled mindenhova. – mosolygott, majd a liftbe mentek.
- Tulajdonképpen, hova is megyünk? Mármint nem mintha nem lenne mindegy, de érted? – kérdezősködött a kocsiban.
- Beszéltem a légitársasággal, az Air Franceval. Megengedték, hogy átnézzük a repcsit, szóval, most repülőzünk. – magyarázott. Eddie elmosolyodott.
Amikor megérkeztek a Kennedy repülőtérre egy alacsony kis öltönyös férfi várta őket.
- Jó napot, maguk ugye a CSI-tól jöttek? – a kérdésre Eddie megnézte a jelvényét, hogy látszik e jól, majd kérdő tekintettel nézett végig a kis mitugrászon.
- Igen. Kérem, odavezetne minket a repülőhöz? – Carla egy kissé hivatalos volt. Az emberke elindult, és utána Carla, majd leghátul Eddie ment, mindkettőjük kezében ott volt a táska, ami a helyszínelés sikerét segíti majd.
- Köszönjük, most már elmehet. – Eddie tessékelte ki.
- Ha bármiben a segítségükre lehetek....
- Tudjuk, szólunk. – kezdett Carla agyára menni.
- Eddie, muszáj neked mindenkire féltékenynek lenned? – faggatózott.
- Én nem vagyok az. Ha láttad volna, hogy hogy nézett, akkor biztos, hogy megértenéd. – válaszolt, majd nekiláttak a munkának.
- Jó én kezdem az áldozat helyén. – Carla kapott az alkalmon, nem akart a legjobb helyre kerülni.
- Akkor tehát nekem marad a piszkos munka. – Eddie kinyújtotta a nyelvét, és a WC felé vette az irányt.
A központban Adam és Juliett sürögtek forogtak. Egyszer kétszer egymásra pillantottak, de egyikük, sem mert megszólalni.
-Il faut bavardons - Juliett szólalt meg.
- És miről is? – Adam is nagyon jól tudta, de nem merte rávágni.
- Te is tudod. Nézd, ami akkor éjjel történt, egy meggondolatlan dogog volt. Adam... Még mindig nem tudom, hogy mi van kettőnkkel.
- Vagy hármónkkal. Julie. Szeretlek, és ezt már nem egyszer elmagyaráztam. De ha neked Mike kell, aki most sincs a városban...
- Mert egy fontos felkérést kapott...
- Nem az a lényeg. Alig vagy vele... csak azért teszed, mert még benned van az, hogy együtt voltatok, és szeretted, de valld be, nézz a szemembe és úgy mondd nekem, hogy nem szeretsz. – megfogta a kezét.
- Ne ezt ne kérd tőlem. Nem tudom ezt mondani. Oh Zut!– Julietten a határozatlanság látszott meg. – Adj néhány hetet. Ha hazajön, Mike beszélni fogok vele. Megígérem, hogy választ adok a kérdésedre, de időt kérek. – könnyes lett a szeme.
- Jó, mert szeretlek. – Adam a dolgára ment, ahogy Juliett is végezte a saját dolgát.
A labora indultam, amikor a kocsiból kiszálltam.
- Ha lesz valami szólok. – intett Ryan, amikor a liftben voltam, bólintottam, és elindult a lift.
- Mi a helyzet srácok? – léptem be.
- Hát egy csomó pénzt találtam az áldozat zsebében, valamint Carla, és Eddie elmentek a repcsit átnézni, és Juliett is talált valamit az áldozat cipőjén.
- Ja igen ez föld és emellett, még egy kis melasz. – olvasta fel a papírról.
- A melasz az a cukorgyártás során marad fent, és állati takarmánynak használják. – mondtam.
- Igen, de nem igazán értem, még hogy hogy is került, ez egy francais üzemből, a mi New York-i áldozatunk cipőjére. – szép francia kiejtéssel mondta ki szeretett országát Juliett.
- Azért lehet, mert mivel összeköttető volt a két országgal, ezért lehet, hogy elment valamelyik gyárba, körülnézni.- jött a lehetőség Adamtől.
- Van ujjlenyomat a pénzkötegen.
Ami mellesleg 10000 $- mutatta Adam, majd csendben futtatni kezdte a nyomot, az adatbázisban.
- Megnézem a nadrág gombján az ujjlenyomatot. – elővettem a Carla által kezelt bizonyítékot, majd én is belemerültem a dolgomba. Juliett elment a videokonferencia beszélgetésre.
- Mit találtál? – Carla ment Eddie után a mosdóba, amikor az áldozat helyén végzett a nyomok rögzítésével.
- Hát inkább mutatom, mint mondom. – egy használt gumióvszert mutatott fel.
- Fújj, szegénykém. – sajnálkozott. – Tehát akkor Donlad jól elvolt egy nővel, majd meghalt. Azon gondolkodom, hogy mégis hogy eshetett ki a gépből. Mert az addig oké, hogy kis gépen az ember nem veszi észre, jó de egy ekkora utasszállítón, még az ajtó sem nyilik ki.
- Nem az az ajtó nem ahol az utasok felszállnak, de mi van a rakodótér ajtajával. – Carlára mosolygott, és elindultak a rakodótérbe.
- Tényleg neked van valami nyomod? – folytatta Eddie.
- Találtam földet, és ahogy elnézem, ez hasonlít is arra amit Juliett szedett le Donald cipőjéről.
- Na, jó itt vagyuk. Porozd be a vezérlőegységet, akkor talán lesz egy ujjnyomunk. – kérte meg, majd a gép leghátsó részébe ment. Carla sikeresen talált egy ujjnyomot, amit levett.
- Na, mire jutottál?
- Nézd meg. Itt cipőnyomok vannak. Nagy erő kellett ahhoz, hogy kidobják az áldozatot, és a tettes ne essen ki.
- Arra gondolsz, hogy többen voltak?
- Legalább ketten. – mosolygott. Miután mind a ketten végeztek a gép átkutatásával a központba indultak, ahol Julietthez mentek a hangszobába.
- Merci. Ensuite, je informerai vous! – köszönt franciául, majd Eddiékhez fordult.
- Megosztod velünk?- kérdezte Carla.
- Pardon. – kuncogott, majd megint angolul beszélt. – Tehát Mr. Geleger készségesen elmondta nekünk, hogy amikor Donald utoljára járt ott, termékmintákat vitt New Yorkból, Párizsba. Kb. 2 napot töltött ott, majd ismét visszajött. Azt sajnos nem tudta megmondani, hogy mit csinált akkor, amikor nem volt a cégnél. – tájékoztatta őket.
- Én talán tudom. – Ryan viharzott be. – Gyertek a laborba. – hívta őket, mert tudta, hogy ott vannak a többiek is.
Megfeszített munkánkat Ryanék érkezése zavarta meg.
- Szóval lekövettem Donald hitelkártyáját, és sikeresen megtudtam, hogy a halála előtt két nappal tényleg Párizsba ment, de ezután még aznap visszajött. – mondta a kezében lévő irat alapján.
- De hát az lehetetlen, hiszen, a francia főnöke szerint kb. két napot töltött ott. – ellenkezett Juliett.
- Ezt a gépben talált nyomok is alátámasztják. Sőt még azt is, hogy szexelt a gépen. – Eddie közben megvizsgálta a gumióvszert. – Hüvelyváladékot találtam rajta, és van egy DNS profilunk is. – Carla bólogatott, sőt még meg is toldotta Eddie beszédjét. – A gép rakodóterében olyan nyomokat találtunk, amik azt mutatják, hogy ott dobták ki.
- Jó akkor, már csak azt kell megtudnunk, hogy hogy mondhatott ellent a francia cég elnöke, a bizonyítékoknak.- Ryan leült.
- Talán nem is mondott ellent. Megjárta Párizst kétszer is. Első visszautjakor szexelt egyet, majd amikor megint Párizsba ment megölték, hiszen nem tudjuk, hogy hol esett ki, Párizsba vagy Párizsból jövet. – mondtam.
- Megvan a gazdája a gombon, talált ujjnyomnak, és a hüvelyváladéknak is. – Adam szólalt meg. – Donna Caren, stewardes.
- Rajta volt a gépen, sőt a tegnap Párizsba induló gépen is ő utazott. – Ryan az utaslistát vizslatta, amin a stewardesek is rajta voltak. – Behozatom Donnát. – elment.
- Oké, és mi van a pénzzel? Az hogy került az áldozathoz? – Juliett elfoglalta Ryan helyét.
- Még fut az adatbázsiban a keresés. – válaszolt Eddie.
- Nézzük majd át a New York-i cég számláját, mert szerintem lefizették. – gondoltam.
- Bekérem. – Adam elment.
- Jó akkor már csak azt kell megtudnunk, hogy kié lehet a rakodófedélzet vezérlőjén talált ujjnyom. – mondta Carla.
- És hogy került melasz a cipőjére. – tettem hozzá.
Kis idő elteltével Ryan csipogott, mert megérkezett Donna a kihallgatásra. Carla a melasznak nézett utána.
- Helló. – lendületesen bementem és leültem a székre szembe a nővel. –Ismeri ezt a férfit? – eléraktam Donald képét.
- Nem. – rázta a fejét, majd eltolta a képet.
- És ezt itt? – Ryan az óvszerről készített képet pakolta következőleg a nő elé.
- Fujj basszus maga megőrült? Perverz disznó, hogy van képe ilyet tenni? – fel volt háborodva.
- Tudja, hölgyem az az érdekessége ennek a szemétnek, hogy az egyik oldalán az áldozat DNS-e a másik oldalán a maga DNS-e található meg. Ebből az következik, mivel Donald meghalt, arról repülőről hajították ki amin maga is dolgozik, és együtt voltak van okunk feltételezni, hogy maga tette még valakinek a segítségével. – miután vázoltam a nő helyzetét teljesen máshogy nézett és viselkedett is. Megeredt a nyelve.
- Én nem öltem meg senkit sem. Igen együtt voltam azzal a férfival Donaldal, vagy kivel, de csak egy menet volt és semmi. Higyjék el amikor abbahagytuk élt és virult. – gúnyosan válaszolt.
- Mikor voltak együtt? – kérdezte Ryan.
- A mai korai járaton Franciaorszába ment.
- Leszállt a gépről? – folytatta Ryan.
- Nem figyeltem. Az már nem az én gondom, hogy ki száll le és ki nem.
- Remek. – mondtam fejcsóválva és kijöttem a szobából, Ryan társaságában.
- Mit gondolsz?
- Hát nem tudom. Igazából még az indok nincs meg, tehát még azt meg kell találnunk.
- Na, jó akkor addig azt tudjuk, hogy ez a Donald kb. 2 nap alatt kétszer is megjárta Párizst és New Yorkot. Azzal is képben vagyunk, hogy két napja Párizsba csak beugrott, majd visszajött, de rögtön ment is vissza, ekkor történt a szex, majd a kidobás. – összegzett Ryan.
- És van még két olyan bizonyíték, amit nem tudunk hova rakni. Gondolok itt az ujjlenyomatra, és a pénzre, meg a melasz is ott van. Carla már nézi, hogy hogy is került oda a melasz. De a pénzt az nem nagyon értem, mert számlán kapta a fizetést nem? Szóval még szóba sem jöhet, hogy a fizetését kapta meg.
- Igen számlára kapta a fizetést, de azért utána nézek. – helyeselt Ryan, és elment.
Szia. – Carla jött velem szemben a folyosón. – Utánanéztem a melasznak, és már azt ugye tudjuk, hogy a cukorgyártás alapanyaga, ezen a szálon haladtam tovább, mivel egy
- cukorgyárat is vezet a cég. Na, most amikor ez a melasz keletkezik, akkor elszállítja a cég egy rakodóhelyre, és történetesen még a címét is tudom. Van kedved velem tartani? – mosolygott.
- Persze. – kocsiba ültünk és Bronxba kocsikáztunk.
- És hogy vagy mostanában? – Carla vezetés közben is sokat fecsegett.
- Jól vagyok, köszönöm, és te, meg Eddie? – viszonoztam a jóindulatát.
- Jól megvagyunk, sőt, nagyon is. Ha valamelyikünk szabadnapos, akkor Biztos, egy nap 100-szor felhív.
- De csak félt, és szeret nem?
- De igen. – helyeselt, közben leparkolta a kocsit. Az idő nagyon jó volt, sütött a nap, lágy szellő mellett.
Carlával a biztonsági őrön keresztül sikeresen bejutottunk. Azt a helyet kerestük meg ahol a melaszt tárolták.
- Nézd meg szerintem ez az a hely. – Carla egy hatalmas tárolóedényre mutatott, és furcsa szaga is volt. Körülnéztünk a tárgy körül, hátha találunk valami olyan nyomot, ami segít a gyilkos kézre kerítésében.
- Carla ez itt vér. – az edény mögött pár vércseppet vettem észre, majd mintát vettem belőle.
- Szerinted van valami köze a mi gyilkosságunkhoz? – gondolkozott a kocsiban Carla.
- Hát nem vagyok benne biztos, de azért egy próbát megér. – bizakodtam. A laborban sajnos nem jártam sikerrel, mert nem volt az adatbázisban a DNS minta így elakadtam.
- Mi a helyzet? – Juliett lépett mellém.
- Hát azon kívül, hogy sehogy sem haladunk ezzel az üggyel semmi.
- Te jutottál valamire? – kérdeztem. – Juliett figyelsz? – nagyon elbambult valamin.
- Ja, igen....- mélyet sóhajtott.
- Mi a baj? – faggattam, és leültem egy székre.
- Ajj akkora idióta vagyok. Együtt voltam Adammel, és most még Mikekal is együtt vagyok. Vagyis megcsaltam, de Adamet is akarom, vagy áhh már én sem tudom, mit akarok.
- Juliett, egyrészt nem ismerem Mikeot, de téged már nagyjából ismerlek, és szükséged van azok után a boldogságra, amit Mike tett veled, és ha te ezt Adamnél találod meg akkor... viszont ha arra van szükséged, amit Mike csinál, hát akkor azt válaszd, de az én egyéni véleményem az amire persze nem kell hallgatnod, hogy Adam. Mike, ha többet törődne veled, akkor... – igazából még én se nagyon tudtam mit mondjak.
- Nekem nagyon is számít mások véleménye. És köszönöm a tanácsadást, csak attól félek, hogy Adamnek, már az agyára megyek.
- Ne ezt ne hidd... szeret téged, mi látjuk , hogy mi van köztetek a levegőben. – mosolyt csaltam az arcomra, majd elmentem, és magára hagytam Juliettet a gondolataival együtt.
- Hova hova kisasszony? – Ryan vette fel velem a sebességem.
- Nem tudom, igazából, eredménytelen lett a DNS minta. – ráztam a fejem, majd ahogy megláttam az irodámat bementem, habár céltalanul.
- Na, jó akkor talán nekem van egy kis hírem. Szóval megnéztem a számláját Donaldnak, minden rendben van vele, de a cég számlájával már nincs rendben olyan sok minden. Először is van rengeteg adósság, és ezen kívül hiányzik 10000$ aminek csak úgy lába kelt.
- Pont ennyi volt az áldozat zsebében is. Szerinted az igazgató adta oda a pénzt?
- Valószínünek tartom.
- De miért? Megzsarolta?
- Il verse. – Juliett jött be. – Egy internetes oldalon van egy blog, amit az áldozat vezet, és ott részletesen leír mindent, hogy az igazgató sikkaszt, és elmondja a francia vezetőnek. – Adam is csatlakozott hozzánk.
- Történtetesen rajta is van az igazgató neve a francia repülőgép utaslistáján. – nézte meg a lapot.
- Akkor megyek és letartóztatom. – Ryan kiviharzott, és az irodám is kiürült.
- Adam ráérsz egy kicsit?- Juliett félénken, de már tiszta fejjel ment oda.
- Tessék? Neked mindig. – mosolygott.
- Gondolkodtam, és felhívtam Mikeot. Elmondtam neki, hogy egy órája van összeszedni az össze cuccát a lakásomból, és elhúzni onnan, mert ma esete nem leszek otthon, persze, ha csak ez neke....- nem tudta befejezni a mondatot, mert Adam megcsókolta.
- Mert ma nem fogsz otthon aludni. – mondta a csók után mosolytól viruló arccal.
Ryan behozta az igazgatót, ujjlenyomatot, és DNS mintát vettem tőle, majd elmentem ellenőrizni a bizonyítékokat. Ryan ez idő közben beszélgetett vele:
- Mr. Mont. Miért ment Párizsba?
- Üzleti ügy miatt. – jött az egyszerű válasz, a férfi az ügyvédjére nézett minden egyes szó kimondása után.
- Akkor azt elmondaná nekem, hogy miér sikkasztott a cég pénzéből?
- Ez aljas rágalom, én nem csináltam semmit sem. Valamelyik idióta dolgozó elkezdett pletykálni, és most már komoly problémák vannak belőle.
- Maga meg elintézte a maga módján, igaz? Azt, aki a pletykát terjeszti, ami mellesleg igaz, megölte, kidobta egy repülőből.
- Hogy én? Honnan szedi ezt?
- Egy szót sem mondjon tovább. – figyelmeztette az ügyvéd.
Ahogy megkaptam az eredményeket azonnal a kihallgatásra mentem.
- Uram maga tette igaz? Nézze meg a kimutatásokat, a könyvelők munkája mind azt mutatják, hogy maga rengeteg pénzt sikkasztott a cégtől. – magyarázott Ryan.
- Valamint az ujjlenyomata, és a DNS-e is egyezik, amit a melaszlerakó helyen találtunk. Mesélje el, hogy hogy történt. – mondtam.
- Ne mondjon semmit sem. – kiabált az ügyvéd.
- Jó akkor majd mi elmondjuk. Donald tudomására jutott a sikkasztás, és el akart menni Párizsba, hogy elmondja az igazat a főnöknek. De maga ezt megtudta. – kezdtem, majd Ryan vette át a szót.
- Találkozót szervezett a lerakóban, hogy lefizethesse, és ezt Donald felháborítónak tarotta, ezért valószínüleg megütötte magát. Hiszen ott a vérnyom, és a DNS. Amikor rájött arra, hogy nincs más megoldás, mint az, hogy személyesen elmondja, hogy mi a helyzet a francia vezetőnek, gépre ült, de ekkor vette észre, a gépen ülő Donaldot. Kapott az alkalmon, és valakinek a segítségével kidobta a gépből, és szörnyet halt.
- Már csak az a kérdés ki volt a segéd? – faggattam.
- Én azt hiszem, tudom. – Ryan emelte fel a fejét az utaslistából, majd az ügyvédre nézett.
- Nincs ellenük bizonyíték, én csak a gépen utaztam. – védte magát.
- Téved. Ha jól látom az a cipőjén melasz. A géprakodó terében is volt melasznyom. Maga is ott volt. Nincs tovább itt a vége. – mondtam, majd Ryannel együtt kijöttünk, és a járőrökre hagytuk őket.
- Te? Juliett meg Adam megint? – kérdezte Ryan, mert kézen fogva mentek ki a központból.
- Azt hiszem, igen. – mosolyogtam. – Majd még beszélünk, szia. –intettem neki, és folytattam a következő ügyemmel.
- Édesem veled mindenhova. – mosolygott, majd a liftbe mentek.
- Tulajdonképpen, hova is megyünk? Mármint nem mintha nem lenne mindegy, de érted? – kérdezősködött a kocsiban.
- Beszéltem a légitársasággal, az Air Franceval. Megengedték, hogy átnézzük a repcsit, szóval, most repülőzünk. – magyarázott. Eddie elmosolyodott.
Amikor megérkeztek a Kennedy repülőtérre egy alacsony kis öltönyös férfi várta őket.
- Jó napot, maguk ugye a CSI-tól jöttek? – a kérdésre Eddie megnézte a jelvényét, hogy látszik e jól, majd kérdő tekintettel nézett végig a kis mitugrászon.
- Igen. Kérem, odavezetne minket a repülőhöz? – Carla egy kissé hivatalos volt. Az emberke elindult, és utána Carla, majd leghátul Eddie ment, mindkettőjük kezében ott volt a táska, ami a helyszínelés sikerét segíti majd.
- Köszönjük, most már elmehet. – Eddie tessékelte ki.
- Ha bármiben a segítségükre lehetek....
- Tudjuk, szólunk. – kezdett Carla agyára menni.
- Eddie, muszáj neked mindenkire féltékenynek lenned? – faggatózott.
- Én nem vagyok az. Ha láttad volna, hogy hogy nézett, akkor biztos, hogy megértenéd. – válaszolt, majd nekiláttak a munkának.
- Jó én kezdem az áldozat helyén. – Carla kapott az alkalmon, nem akart a legjobb helyre kerülni.
- Akkor tehát nekem marad a piszkos munka. – Eddie kinyújtotta a nyelvét, és a WC felé vette az irányt.
A központban Adam és Juliett sürögtek forogtak. Egyszer kétszer egymásra pillantottak, de egyikük, sem mert megszólalni.
-Il faut bavardons - Juliett szólalt meg.
- És miről is? – Adam is nagyon jól tudta, de nem merte rávágni.
- Te is tudod. Nézd, ami akkor éjjel történt, egy meggondolatlan dogog volt. Adam... Még mindig nem tudom, hogy mi van kettőnkkel.
- Vagy hármónkkal. Julie. Szeretlek, és ezt már nem egyszer elmagyaráztam. De ha neked Mike kell, aki most sincs a városban...
- Mert egy fontos felkérést kapott...
- Nem az a lényeg. Alig vagy vele... csak azért teszed, mert még benned van az, hogy együtt voltatok, és szeretted, de valld be, nézz a szemembe és úgy mondd nekem, hogy nem szeretsz. – megfogta a kezét.
- Ne ezt ne kérd tőlem. Nem tudom ezt mondani. Oh Zut!– Julietten a határozatlanság látszott meg. – Adj néhány hetet. Ha hazajön, Mike beszélni fogok vele. Megígérem, hogy választ adok a kérdésedre, de időt kérek. – könnyes lett a szeme.
- Jó, mert szeretlek. – Adam a dolgára ment, ahogy Juliett is végezte a saját dolgát.
A labora indultam, amikor a kocsiból kiszálltam.
- Ha lesz valami szólok. – intett Ryan, amikor a liftben voltam, bólintottam, és elindult a lift.
- Mi a helyzet srácok? – léptem be.
- Hát egy csomó pénzt találtam az áldozat zsebében, valamint Carla, és Eddie elmentek a repcsit átnézni, és Juliett is talált valamit az áldozat cipőjén.
- Ja igen ez föld és emellett, még egy kis melasz. – olvasta fel a papírról.
- A melasz az a cukorgyártás során marad fent, és állati takarmánynak használják. – mondtam.
- Igen, de nem igazán értem, még hogy hogy is került, ez egy francais üzemből, a mi New York-i áldozatunk cipőjére. – szép francia kiejtéssel mondta ki szeretett országát Juliett.
- Azért lehet, mert mivel összeköttető volt a két országgal, ezért lehet, hogy elment valamelyik gyárba, körülnézni.- jött a lehetőség Adamtől.
- Van ujjlenyomat a pénzkötegen.
Ami mellesleg 10000 $- mutatta Adam, majd csendben futtatni kezdte a nyomot, az adatbázisban.- Megnézem a nadrág gombján az ujjlenyomatot. – elővettem a Carla által kezelt bizonyítékot, majd én is belemerültem a dolgomba. Juliett elment a videokonferencia beszélgetésre.
- Mit találtál? – Carla ment Eddie után a mosdóba, amikor az áldozat helyén végzett a nyomok rögzítésével. - Hát inkább mutatom, mint mondom. – egy használt gumióvszert mutatott fel.
- Fújj, szegénykém. – sajnálkozott. – Tehát akkor Donlad jól elvolt egy nővel, majd meghalt. Azon gondolkodom, hogy mégis hogy eshetett ki a gépből. Mert az addig oké, hogy kis gépen az ember nem veszi észre, jó de egy ekkora utasszállítón, még az ajtó sem nyilik ki.
- Nem az az ajtó nem ahol az utasok felszállnak, de mi van a rakodótér ajtajával. – Carlára mosolygott, és elindultak a rakodótérbe.
- Tényleg neked van valami nyomod? – folytatta Eddie.
- Találtam földet, és ahogy elnézem, ez hasonlít is arra amit Juliett szedett le Donald cipőjéről.
- Na, jó itt vagyuk. Porozd be a vezérlőegységet, akkor talán lesz egy ujjnyomunk. – kérte meg, majd a gép leghátsó részébe ment. Carla sikeresen talált egy ujjnyomot, amit levett.
- Na, mire jutottál?
- Nézd meg. Itt cipőnyomok vannak. Nagy erő kellett ahhoz, hogy kidobják az áldozatot, és a tettes ne essen ki.
- Arra gondolsz, hogy többen voltak?
- Legalább ketten. – mosolygott. Miután mind a ketten végeztek a gép átkutatásával a központba indultak, ahol Julietthez mentek a hangszobába.
- Merci. Ensuite, je informerai vous! – köszönt franciául, majd Eddiékhez fordult.
- Megosztod velünk?- kérdezte Carla.
- Pardon. – kuncogott, majd megint angolul beszélt. – Tehát Mr. Geleger készségesen elmondta nekünk, hogy amikor Donald utoljára járt ott, termékmintákat vitt New Yorkból, Párizsba. Kb. 2 napot töltött ott, majd ismét visszajött. Azt sajnos nem tudta megmondani, hogy mit csinált akkor, amikor nem volt a cégnél. – tájékoztatta őket.
- Én talán tudom. – Ryan viharzott be. – Gyertek a laborba. – hívta őket, mert tudta, hogy ott vannak a többiek is.
Megfeszített munkánkat Ryanék érkezése zavarta meg.
- Szóval lekövettem Donald hitelkártyáját, és sikeresen megtudtam, hogy a halála előtt két nappal tényleg Párizsba ment, de ezután még aznap visszajött. – mondta a kezében lévő irat alapján.
- De hát az lehetetlen, hiszen, a francia főnöke szerint kb. két napot töltött ott. – ellenkezett Juliett.
- Ezt a gépben talált nyomok is alátámasztják. Sőt még azt is, hogy szexelt a gépen. – Eddie közben megvizsgálta a gumióvszert. – Hüvelyváladékot találtam rajta, és van egy DNS profilunk is. – Carla bólogatott, sőt még meg is toldotta Eddie beszédjét. – A gép rakodóterében olyan nyomokat találtunk, amik azt mutatják, hogy ott dobták ki.
- Jó akkor, már csak azt kell megtudnunk, hogy hogy mondhatott ellent a francia cég elnöke, a bizonyítékoknak.- Ryan leült.
- Talán nem is mondott ellent. Megjárta Párizst kétszer is. Első visszautjakor szexelt egyet, majd amikor megint Párizsba ment megölték, hiszen nem tudjuk, hogy hol esett ki, Párizsba vagy Párizsból jövet. – mondtam.
- Megvan a gazdája a gombon, talált ujjnyomnak, és a hüvelyváladéknak is. – Adam szólalt meg. – Donna Caren, stewardes.
- Rajta volt a gépen, sőt a tegnap Párizsba induló gépen is ő utazott. – Ryan az utaslistát vizslatta, amin a stewardesek is rajta voltak. – Behozatom Donnát. – elment.
- Oké, és mi van a pénzzel? Az hogy került az áldozathoz? – Juliett elfoglalta Ryan helyét.
- Még fut az adatbázsiban a keresés. – válaszolt Eddie.
- Nézzük majd át a New York-i cég számláját, mert szerintem lefizették. – gondoltam.
- Bekérem. – Adam elment.
- Jó akkor már csak azt kell megtudnunk, hogy kié lehet a rakodófedélzet vezérlőjén talált ujjnyom. – mondta Carla.
- És hogy került melasz a cipőjére. – tettem hozzá.
Kis idő elteltével Ryan csipogott, mert megérkezett Donna a kihallgatásra. Carla a melasznak nézett utána.
- Helló. – lendületesen bementem és leültem a székre szembe a nővel. –Ismeri ezt a férfit? – eléraktam Donald képét.
- Nem. – rázta a fejét, majd eltolta a képet.
- És ezt itt? – Ryan az óvszerről készített képet pakolta következőleg a nő elé.
- Fujj basszus maga megőrült? Perverz disznó, hogy van képe ilyet tenni? – fel volt háborodva.
- Tudja, hölgyem az az érdekessége ennek a szemétnek, hogy az egyik oldalán az áldozat DNS-e a másik oldalán a maga DNS-e található meg. Ebből az következik, mivel Donald meghalt, arról repülőről hajították ki amin maga is dolgozik, és együtt voltak van okunk feltételezni, hogy maga tette még valakinek a segítségével. – miután vázoltam a nő helyzetét teljesen máshogy nézett és viselkedett is. Megeredt a nyelve.
- Én nem öltem meg senkit sem. Igen együtt voltam azzal a férfival Donaldal, vagy kivel, de csak egy menet volt és semmi. Higyjék el amikor abbahagytuk élt és virult. – gúnyosan válaszolt.
- Mikor voltak együtt? – kérdezte Ryan.
- A mai korai járaton Franciaorszába ment.
- Leszállt a gépről? – folytatta Ryan.
- Nem figyeltem. Az már nem az én gondom, hogy ki száll le és ki nem.
- Remek. – mondtam fejcsóválva és kijöttem a szobából, Ryan társaságában.
- Mit gondolsz?
- Hát nem tudom. Igazából még az indok nincs meg, tehát még azt meg kell találnunk.
- Na, jó akkor addig azt tudjuk, hogy ez a Donald kb. 2 nap alatt kétszer is megjárta Párizst és New Yorkot. Azzal is képben vagyunk, hogy két napja Párizsba csak beugrott, majd visszajött, de rögtön ment is vissza, ekkor történt a szex, majd a kidobás. – összegzett Ryan.
- És van még két olyan bizonyíték, amit nem tudunk hova rakni. Gondolok itt az ujjlenyomatra, és a pénzre, meg a melasz is ott van. Carla már nézi, hogy hogy is került oda a melasz. De a pénzt az nem nagyon értem, mert számlán kapta a fizetést nem? Szóval még szóba sem jöhet, hogy a fizetését kapta meg.
- Igen számlára kapta a fizetést, de azért utána nézek. – helyeselt Ryan, és elment.
Szia. – Carla jött velem szemben a folyosón. – Utánanéztem a melasznak, és már azt ugye tudjuk, hogy a cukorgyártás alapanyaga, ezen a szálon haladtam tovább, mivel egy
- cukorgyárat is vezet a cég. Na, most amikor ez a melasz keletkezik, akkor elszállítja a cég egy rakodóhelyre, és történetesen még a címét is tudom. Van kedved velem tartani? – mosolygott.
- Persze. – kocsiba ültünk és Bronxba kocsikáztunk.
- És hogy vagy mostanában? – Carla vezetés közben is sokat fecsegett.
- Jól vagyok, köszönöm, és te, meg Eddie? – viszonoztam a jóindulatát.
- Jól megvagyunk, sőt, nagyon is. Ha valamelyikünk szabadnapos, akkor Biztos, egy nap 100-szor felhív.
- De csak félt, és szeret nem?
- De igen. – helyeselt, közben leparkolta a kocsit. Az idő nagyon jó volt, sütött a nap, lágy szellő mellett.
Carlával a biztonsági őrön keresztül sikeresen bejutottunk. Azt a helyet kerestük meg ahol a melaszt tárolták.
- Nézd meg szerintem ez az a hely. – Carla egy hatalmas tárolóedényre mutatott, és furcsa szaga is volt. Körülnéztünk a tárgy körül, hátha találunk valami olyan nyomot, ami segít a gyilkos kézre kerítésében.
- Carla ez itt vér. – az edény mögött pár vércseppet vettem észre, majd mintát vettem belőle.
- Szerinted van valami köze a mi gyilkosságunkhoz? – gondolkozott a kocsiban Carla.
- Hát nem vagyok benne biztos, de azért egy próbát megér. – bizakodtam. A laborban sajnos nem jártam sikerrel, mert nem volt az adatbázisban a DNS minta így elakadtam.
- Mi a helyzet? – Juliett lépett mellém.
- Hát azon kívül, hogy sehogy sem haladunk ezzel az üggyel semmi.
- Te jutottál valamire? – kérdeztem. – Juliett figyelsz? – nagyon elbambult valamin.
- Ja, igen....- mélyet sóhajtott.
- Mi a baj? – faggattam, és leültem egy székre.
- Ajj akkora idióta vagyok. Együtt voltam Adammel, és most még Mikekal is együtt vagyok. Vagyis megcsaltam, de Adamet is akarom, vagy áhh már én sem tudom, mit akarok.
- Juliett, egyrészt nem ismerem Mikeot, de téged már nagyjából ismerlek, és szükséged van azok után a boldogságra, amit Mike tett veled, és ha te ezt Adamnél találod meg akkor... viszont ha arra van szükséged, amit Mike csinál, hát akkor azt válaszd, de az én egyéni véleményem az amire persze nem kell hallgatnod, hogy Adam. Mike, ha többet törődne veled, akkor... – igazából még én se nagyon tudtam mit mondjak.
- Nekem nagyon is számít mások véleménye. És köszönöm a tanácsadást, csak attól félek, hogy Adamnek, már az agyára megyek.
- Ne ezt ne hidd... szeret téged, mi látjuk , hogy mi van köztetek a levegőben. – mosolyt csaltam az arcomra, majd elmentem, és magára hagytam Juliettet a gondolataival együtt.
- Hova hova kisasszony? – Ryan vette fel velem a sebességem.
- Nem tudom, igazából, eredménytelen lett a DNS minta. – ráztam a fejem, majd ahogy megláttam az irodámat bementem, habár céltalanul.
- Na, jó akkor talán nekem van egy kis hírem. Szóval megnéztem a számláját Donaldnak, minden rendben van vele, de a cég számlájával már nincs rendben olyan sok minden. Először is van rengeteg adósság, és ezen kívül hiányzik 10000$ aminek csak úgy lába kelt.
- Pont ennyi volt az áldozat zsebében is. Szerinted az igazgató adta oda a pénzt?
- Valószínünek tartom.
- De miért? Megzsarolta?
- Il verse. – Juliett jött be. – Egy internetes oldalon van egy blog, amit az áldozat vezet, és ott részletesen leír mindent, hogy az igazgató sikkaszt, és elmondja a francia vezetőnek. – Adam is csatlakozott hozzánk.
- Történtetesen rajta is van az igazgató neve a francia repülőgép utaslistáján. – nézte meg a lapot.
- Akkor megyek és letartóztatom. – Ryan kiviharzott, és az irodám is kiürült.
- Adam ráérsz egy kicsit?- Juliett félénken, de már tiszta fejjel ment oda.
- Tessék? Neked mindig. – mosolygott.
- Gondolkodtam, és felhívtam Mikeot. Elmondtam neki, hogy egy órája van összeszedni az össze cuccát a lakásomból, és elhúzni onnan, mert ma esete nem leszek otthon, persze, ha csak ez neke....- nem tudta befejezni a mondatot, mert Adam megcsókolta.
- Mert ma nem fogsz otthon aludni. – mondta a csók után mosolytól viruló arccal.
Ryan behozta az igazgatót, ujjlenyomatot, és DNS mintát vettem tőle, majd elmentem ellenőrizni a bizonyítékokat. Ryan ez idő közben beszélgetett vele:
- Mr. Mont. Miért ment Párizsba?
- Üzleti ügy miatt. – jött az egyszerű válasz, a férfi az ügyvédjére nézett minden egyes szó kimondása után.
- Akkor azt elmondaná nekem, hogy miér sikkasztott a cég pénzéből?
- Ez aljas rágalom, én nem csináltam semmit sem. Valamelyik idióta dolgozó elkezdett pletykálni, és most már komoly problémák vannak belőle.
- Maga meg elintézte a maga módján, igaz? Azt, aki a pletykát terjeszti, ami mellesleg igaz, megölte, kidobta egy repülőből.
- Hogy én? Honnan szedi ezt?
- Egy szót sem mondjon tovább. – figyelmeztette az ügyvéd.
Ahogy megkaptam az eredményeket azonnal a kihallgatásra mentem.
- Uram maga tette igaz? Nézze meg a kimutatásokat, a könyvelők munkája mind azt mutatják, hogy maga rengeteg pénzt sikkasztott a cégtől. – magyarázott Ryan.
- Valamint az ujjlenyomata, és a DNS-e is egyezik, amit a melaszlerakó helyen találtunk. Mesélje el, hogy hogy történt. – mondtam.
- Ne mondjon semmit sem. – kiabált az ügyvéd.
- Jó akkor majd mi elmondjuk. Donald tudomására jutott a sikkasztás, és el akart menni Párizsba, hogy elmondja az igazat a főnöknek. De maga ezt megtudta. – kezdtem, majd Ryan vette át a szót.
- Találkozót szervezett a lerakóban, hogy lefizethesse, és ezt Donald felháborítónak tarotta, ezért valószínüleg megütötte magát. Hiszen ott a vérnyom, és a DNS. Amikor rájött arra, hogy nincs más megoldás, mint az, hogy személyesen elmondja, hogy mi a helyzet a francia vezetőnek, gépre ült, de ekkor vette észre, a gépen ülő Donaldot. Kapott az alkalmon, és valakinek a segítségével kidobta a gépből, és szörnyet halt.
- Már csak az a kérdés ki volt a segéd? – faggattam.
- Én azt hiszem, tudom. – Ryan emelte fel a fejét az utaslistából, majd az ügyvédre nézett.
- Nincs ellenük bizonyíték, én csak a gépen utaztam. – védte magát.
- Téved. Ha jól látom az a cipőjén melasz. A géprakodó terében is volt melasznyom. Maga is ott volt. Nincs tovább itt a vége. – mondtam, majd Ryannel együtt kijöttünk, és a járőrökre hagytuk őket.
- Te? Juliett meg Adam megint? – kérdezte Ryan, mert kézen fogva mentek ki a központból.
- Azt hiszem, igen. – mosolyogtam. – Majd még beszélünk, szia. –intettem neki, és folytattam a következő ügyemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése