Ryannel az éjszaka egy kicsit hosszabbra nyúlt, mint azt terveztük. Elmondtam neki mindent amit Joyról gondolok, és Joy iránt érzek. Ő tanított meg nekem számos dolgot, és mindig is olyan akartam lenni, mint ő. Ryan megértő volt, viszont a végén álmos lehetett, de előtte azért megvárta, hogy elaludjak.
- Ugye nem gondolod, hogy kihasznállak? Nem vagy a lelki szemetesem, csak neked tudom így igazán elárulni az érzelmeim? – kérdeztem mielőtt végleg elaludtam volna.
- Mennyi idétlen kérdést tudsz Te feltenni. Tudod, hogy rám számíthatsz, mindig melletted fogok állni. – átölelt.
- Köszönöm, de ez oda is érvényes, mármint feléd.
- Tudom. De tényleg aludni kellene, mert Én ma már egyszer aludtam, de Te még nem, és nem bírsz majd felkelni.
- Jó, de kérek puszit. – mosolyogtam, habár szerintem a sötétben semmit nem látott. Puszi helyett csókot kaptam, és a mellkasához szorulva el is aludtam.
Reggel együtt keltünk fel, és reggeli után elbúcsúztam tőle:
- Vigyázz magadra. – megsimogatta az arcom.
- Jó vigyázok, amúgy mikor jössz be? – mosolyogtam rá.
- Készenlétes vagyok. Majd elválik. Te is az vagy nem?
- Igen, de be kell mennem az irodába, mert sok dolgot kell, még elintézem. Kezdek kétségbe esni.
- Még jó hamar. – a kedvenc mosolyom használta, mire átöleltem. Ez a mosolya ellenállhatatlan volt. – Ügyes vagy Te csajszi. Vigyázz magadra, majd találkozunk. Szia. - megcsókolt, majd elváltunk egymástól.
Otthon gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem, és a központba mentem.
A délelőtt szinte már el is telt. Sok iratot kellett átnéznem, a jövő hónapra vonatkozó rendeléseket, a beosztásokat, a szabadságokat. Kávé mellett ez nem is tűnt annyira unalmasnak. Kicsivel egy után csörrent meg a csipogóm, és előszeretettel indultam a helyszínre.
- Szia. Mi a helyzet? – Ryan a ház előtt volt.
- Szia, angyalom. –súgta, majd felvette a hivatalos arcát. – Peter Rush hívott ki minket, mert a bejárati ajtót nyitva találta, bementünk, és a lakótársát Benjamin Cleavet holtan találtuk. Vess rá egy pillantást. – betessékelt a házba.
- Egy pillantás nem lesz elég. – jegyeztem meg. Vágott egy fintort, majd beléptünk a házba. A folyosón voltunk. – Ahogy elnézem, még életben volt egy kicsit, mert vérfoltokat látok.
- Itt egy zacskó, és egy késnyél. Remek, a penge az benne maradt az áldozatban. – mutattam a bizonyítékra, ami a földön volt. Még nem nyúltak hozzá, mert nem volt még fotózva.
- Szadista vagy. – közölte velem Ryan.
- De nagy a valószínűsége, hogy megvágta magát a gyilkos, miközben beleszúrta nem? – vágtam vissza. Időközben lefotóztam a zacskót, és a késnyelet, és eltettem.
- Okés igazad van. – miután megtaláltam a holttestet, nekiláttam a rutin vizsgálatoknak, Ryan pedig elfoglalta magát. Beleszúrtam a májfokolót, majd miután kivettem, és feljegyeztem a testhőmérsékletét, megfordítottam.
- A halál ideje hajnali 6 körül állt be. Hátulról szúrták le. Ahogy mondtam itt van a hátában a penge. Lefotóztam, majd megnéztem a kezeit. - Nem látok rajta dulakodásra utaló nyomokat.
- Ismerhette az áldozatot. Beengedhetjük már a lakótársat, hogy megnézze eltűnt e valami?
- Várjunk a hullaszállítókig, addig szétnézek a hálóban is.
- Veled tartok. – mosolygott, majd a hálószobában néztünk szét.
Az ágyon volt egy véres farmer. Ryan a szekrényhez ment, kinyitotta, és ott matatott egy ideig, amíg én lefotóztam, és eltettem. – A szekrényben, csak 35-ös, és 36-os nadrág van. Szerintem ezt a gyilkos hagyta itt, mert ez 40-es.
- Jesszusom… mekkora ökör. – az égnek emeltem a tekintetem.
- Nyomozók itt vannak a hullaszállítók. – egy járőr dugta be a fejét.
- Azonnal megyek. – válaszoltam, majd Ryanhez fordultam. – Most már behozhatjátok a lakótársat. – mosolyogtam, és a hullához mentem vissza. Aláírtam a szükséges papírokat, majd kikísértem a hullaszállítókat, aztán visszamentem.
- Hello, Dr. Driscroll vagyok. – kezet fogtam a lakótárssal, aki még mindig sápadt volt. - Eltűnt valami? – érdeklődtem, Ryan felé fordulva.
- Igen, Benjamin a Chelsean tanult zenét, pontosabban mixer szeretett volna lenni. Ehhez nagy küzdelmek árán vásárolt is egy mixpultot, és ez most eltűnt. – felelt Ryan helyett Peter. Bólintottam.
- Hello mindenkinek. Adam állt mögöttem egy táskával a kezében.
- Szia. – köszöntünk neki vissza.
- Figyeljetek, megyek, kikérdezem a szomszédokat, majd jelentkezek. – zsebre vágta a fekete noteszét, majd elment a lakótárssal együtt.
- Benjamint holtan találtuk, miután a lakótársa kihívta Ryanéket, hogy nem mer bemenni a házba, mert furcsán van az ajtó. Aztán kiderült, hogy meghalt Benjamin, és ellopták a méregdrága mixpultját. – magyaráztam el neki a helyzetet.
- Miért nem képesek ölni manapság az emberek. – jegyezte meg, majd vérmintát vett a vércseppekből.
- Adam boldogulsz? Mert akkor megyek a boncolásra. A többi bizonyítékot átadom, van itt egy zacskó késnyél, a pengéje benne van a holttestben. – kérdeztem.
- Persze menj csak, majd találkozunk, szia.
- Szia. – kifele menet egy sanda pillantást vetettem Ryanre, odaintettem neki mosolyogva, rám kacsintott, és elhajtottam a kocsival.
A patológián átöltöztem, és nagyon reméltem, hogy nem zavar meg a titkárnő, bármiféle adminisztrációval, habár erre kicsi volt az esély. A boncolás nem zajlott túl sikeresen, és nem is húzódott el, így amikor végeztem vele a kést felvittem a laborba. Ahol Ryan volt ott, Adam, és John is.
- Sziasztok. – köszöntem, majd felmutattam a bizonyítékot és nekikezdtem a csendes munkának.
- Angel figyelj egy kicsit. Ryan megtudta az áldozat feleségének a nevét, és…- John Ryanre nézett, aki folytatta:
- És az egyik szomszédtól azt is, hogy előző éjjel veszekedést, és kiabálást hallott, valamint egy női hangot. Sokáig tart megvizsgálni azt a kést? – mosolygott.
- Nem, elvégzem, és aztán mehetünk is. – bólintottam. Vérmintát vettem a pengéről, valamint lefújtam újlenyomat után, ami sikertelen volt. A vérmintára várni kellett így Ryannel elindulhattunk.
- A feleség Emma Nilsen. – közölte a kocsiban.
- Csak nekem tűnik furcsának, hogy a srác még egyetemista, de már elvált?- kérdeztem döbbenten.
- Nem. – megrázta a vállát.
- Viszont nem a feleség lesz a gyilkos szerintem. Találtunk egy véres nadrágot, ami nem az áldozaté, és nem is a lakótársé… és szerintem ez a hölgy sem lesz akkora, hogy 40-es férfinadrágot vegyen fel.
- És, ha volt egy segítője?
- Na, látod, erre kellenek a társak. Hogy legyen ellenérv. – mosolyogva kinéztem az ablakon.
- Megérkeztünk. – Ryan leállította a kocsit, és becsengettünk.
- Jó napot asszonyom. A rendőrségtől jöttünk, Én Flack nyomozó vagyok, ő a társam Dr. Driscroll.
- Üdvözletem.
- Hölgyem, sajnálattal kell közölnöm, de tegnap este a férjét…
- A volt férjem megölték tudok róla. Felhívott az idióta szomszédja. Nézzék hülyeséget csináltam, amikor hozzámentem. Azt hittem, hogy jó lesz minden, de amikor folyton megbukott a vizsgákon, és az én keresetemen élt, nem tehettem mást. Alibim is van, ha arra gyanakszanak, hogy Én öltem volna meg. – a nő se perc alatt lerendezett minket.
- Elárulná, hogy szól az alibije? – kötöttem bele. A jelenlegi férjemmel, és a gyerekkel vacsoráztam együtt. – felelt. – Elnézést, de most dolgom van, van még valami kérdésük?
- Ha már itt tartunk, egy tanú állítja, hogy veszekedést hallott a múlt éjjel. Egy női hang kiabált az áldozattal. Nem maga volt az véletlenül?
- Hát nem. Mondom, tegnap egész nap a családdal voltam. Még valami kérdés?
- Nem nincs, de ha lesz valami, akkor még jelentkezünk. – válaszolt Ryan, és visszamentünk a laborba.
A központban Juliett kapta a nadrágot, hogy megvizsgálja, és mintát vegyen a vérfoltból, hátha került rá a gyilkos véréből is. Carla a késnyelet, vizsgálta, Eddie a zacskót, Adam feladata pedig az volt, hogy megpróbálja kideríteni, hogy hol van a mixpult. Ami valljuk be elég nehéznek bizonyult.
- Szia, hol tartasz? – Eddie kérdezte Carlát.
- Hát volt annyi esze, hogy ne hagyjon rajta újlenyomatot, mert az nincs rajta. Vér viszont van, de még nem kaptam meg a DNS-t. És Te mit kaptál?
- A zacskót. Levettem róla az áldozat DNS-ét valamint egy újlenyomat is van rajta, csak éppen ismeretlen. Miért nem veszik le mindenkinek az újlenyomatát, amikor megszületik? Sokkal könnyebb lenne a helyzetem. – sóhajtott.
- Sokat nyavalyogsz. – Carla fel emelete a szemöldökét.
- Ezért is megyek eszek csokit. Szia. –intett, és elhagyta a labort.
- Mi baja van Eddienek?- érdeklődött Juliett.
- Csoki hiánya van. – felelt, majd arra várt, hogy Juliett folytassa.
- Szóval, a nadrágon a vérfolt az áldozaté, viszont sikerült izzadságmintát vennem a nadrág korcáról, de egyezést még nem talált az adatbázis. – Angel csatlakozott a két lányhoz.
A liftből kiszállva a laborban megláttam Juliettet, és Carlát, és odamentem hozzájuk.
- Hello, mi a helyzet?
- A késnyélen volt vér szerencsére, de nem kaptam meg a DNS elemzést. – tájékoztatott Carla, majd Juliett folytatta:
- Nekem is van egy DNS profilom a nadrág korcán talált izzadságfoltból. – mosolygott. – És ti sikerrel jártatok?
- A feleségnek van alibije, Ryan azt mondta, hogy megnézni mi igaz belőle, aztán állítja a hölgy, hogy ő nem veszekedett a sráccal. Azt szeretném kideríteni, hogy ki lehetett az a nő. De azzal amit Ryannek mondott a szemtanú, nem sokra megyek. –megnéztem a késről vett vérmintát. – A késen csak az áldozat vére van.
- Sziasztok. – Adam lépett be. – Ha minden igaz, akkor meg lesz, a mixer pult. Mivel a lakótársa Bennek nem tudta elmondani, hogy milyen fajta volt, és egyáltalán nem értett hozzá elmentem az egyetemre, és először a tanároknál, majd Ben barátainál kérdezősködtem. Egy srác elmondta, hogy honnan vette, így sikerült leadni egy leírást a zaciknak, ha betévedne valaki egy ilyennel, akkor szóljon nekünk. Nemrégen kaptam egy bejelentést és most oda tartok. Ki jön velem? Juliett?
- Évidemment. – válaszolt franciául, és kimentek a lifthez.
- Na, jól van, megyek, kezdek valamit az ismeretlen nővel. – leültem egy gép elé, és először kigondoltam, hogy tulajdonképpen mit is kellene csinálnom.
- Én meg összehasonlítom a DNS-eket. – Carla is elfoglalta magát.
Csak ültem a gép előtt, és törtem magam, mert egyelőre ötletem sem volt, hogy mit kezdjek. Hirtelen az eszembe jutott a rendőrségi térfigyelő kamera.
Beütöttem a gépbe a helyszín pontos helyét, és a gép kiadott jó pár kamerát. Aztán megpróbáltam beazonosítani, hogy melyik nekem a legkedvezőbb. Miután már ez megvolt, csak figyelnem kellett a felvételeket. Egy bögre kávé mellett egész jó szórakozásnak tűnt. Az egyik tanú állítása szerint az előző éjjel tényleg megfordult sok női nemű is az utcán, de egy nő nagyon felkeltette a figyelmem. Gyorsan ment, szinte rohant, és magyarázott, vagyis mozgott a szája. Lefuttattam arckeresőre, de nem volt találat. Gondoltam, hogy megmutatom a lakótársnak, hátha tudja, ki lehet a nő, így behívtam a férfit.
- Üdvözlöm. emlékszik még rám? – kezet fogtam vele, a nyomozóiroda előtti folyosón.
- Dr. Driscroll. Miben segíthetek?
- Kérem, fáradjon be. – mutattam az utat. A nyomozóirodán helyet foglaltunk Ryan asztalánál, majd megmutattam neki a képet. – Ismeri ezt a hölgyet?
- Ismerősnek tűnik. Igen, ő Benjamin volt barátnője. A válása után egy éjszakai kapcsolatra jöttek össze, aztán Ben szakított vele, de a lánynak nem esett le. – magyarázott.
- Gondolja, hogy annyira elmérgesedett a kapcsolatuk, hogy a nő megölethette valakivel? – kérdeztem.
- Nem tudom. – rázta a fejét. – Furcsán néz ki a lány, de nem hiszem, hogy megtette volna. Nem is tetszett Bennek, csak amolyan búfelejtőnek szánta a dolgot…
- Köszönöm a segítségét. – felálltam a széktől, majd kikísértem a férfit, és Ryanhez mentem.
- Ugye nem gondolod, hogy kihasznállak? Nem vagy a lelki szemetesem, csak neked tudom így igazán elárulni az érzelmeim? – kérdeztem mielőtt végleg elaludtam volna.
- Mennyi idétlen kérdést tudsz Te feltenni. Tudod, hogy rám számíthatsz, mindig melletted fogok állni. – átölelt.
- Köszönöm, de ez oda is érvényes, mármint feléd.
- Tudom. De tényleg aludni kellene, mert Én ma már egyszer aludtam, de Te még nem, és nem bírsz majd felkelni.
- Jó, de kérek puszit. – mosolyogtam, habár szerintem a sötétben semmit nem látott. Puszi helyett csókot kaptam, és a mellkasához szorulva el is aludtam.
Reggel együtt keltünk fel, és reggeli után elbúcsúztam tőle:
- Vigyázz magadra. – megsimogatta az arcom.
- Jó vigyázok, amúgy mikor jössz be? – mosolyogtam rá.
- Készenlétes vagyok. Majd elválik. Te is az vagy nem?
- Igen, de be kell mennem az irodába, mert sok dolgot kell, még elintézem. Kezdek kétségbe esni.
- Még jó hamar. – a kedvenc mosolyom használta, mire átöleltem. Ez a mosolya ellenállhatatlan volt. – Ügyes vagy Te csajszi. Vigyázz magadra, majd találkozunk. Szia. - megcsókolt, majd elváltunk egymástól.
Otthon gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem, és a központba mentem.
A délelőtt szinte már el is telt. Sok iratot kellett átnéznem, a jövő hónapra vonatkozó rendeléseket, a beosztásokat, a szabadságokat. Kávé mellett ez nem is tűnt annyira unalmasnak. Kicsivel egy után csörrent meg a csipogóm, és előszeretettel indultam a helyszínre.- Szia. Mi a helyzet? – Ryan a ház előtt volt.
- Szia, angyalom. –súgta, majd felvette a hivatalos arcát. – Peter Rush hívott ki minket, mert a bejárati ajtót nyitva találta, bementünk, és a lakótársát Benjamin Cleavet holtan találtuk. Vess rá egy pillantást. – betessékelt a házba.
- Egy pillantás nem lesz elég. – jegyeztem meg. Vágott egy fintort, majd beléptünk a házba. A folyosón voltunk. – Ahogy elnézem, még életben volt egy kicsit, mert vérfoltokat látok.
- Itt egy zacskó, és egy késnyél. Remek, a penge az benne maradt az áldozatban. – mutattam a bizonyítékra, ami a földön volt. Még nem nyúltak hozzá, mert nem volt még fotózva.
- Szadista vagy. – közölte velem Ryan.
- De nagy a valószínűsége, hogy megvágta magát a gyilkos, miközben beleszúrta nem? – vágtam vissza. Időközben lefotóztam a zacskót, és a késnyelet, és eltettem.
- Okés igazad van. – miután megtaláltam a holttestet, nekiláttam a rutin vizsgálatoknak, Ryan pedig elfoglalta magát. Beleszúrtam a májfokolót, majd miután kivettem, és feljegyeztem a testhőmérsékletét, megfordítottam.
- A halál ideje hajnali 6 körül állt be. Hátulról szúrták le. Ahogy mondtam itt van a hátában a penge. Lefotóztam, majd megnéztem a kezeit. - Nem látok rajta dulakodásra utaló nyomokat.
- Ismerhette az áldozatot. Beengedhetjük már a lakótársat, hogy megnézze eltűnt e valami?
- Várjunk a hullaszállítókig, addig szétnézek a hálóban is.
- Veled tartok. – mosolygott, majd a hálószobában néztünk szét.
Az ágyon volt egy véres farmer. Ryan a szekrényhez ment, kinyitotta, és ott matatott egy ideig, amíg én lefotóztam, és eltettem. – A szekrényben, csak 35-ös, és 36-os nadrág van. Szerintem ezt a gyilkos hagyta itt, mert ez 40-es.- Jesszusom… mekkora ökör. – az égnek emeltem a tekintetem.
- Nyomozók itt vannak a hullaszállítók. – egy járőr dugta be a fejét.
- Azonnal megyek. – válaszoltam, majd Ryanhez fordultam. – Most már behozhatjátok a lakótársat. – mosolyogtam, és a hullához mentem vissza. Aláírtam a szükséges papírokat, majd kikísértem a hullaszállítókat, aztán visszamentem.
- Hello, Dr. Driscroll vagyok. – kezet fogtam a lakótárssal, aki még mindig sápadt volt. - Eltűnt valami? – érdeklődtem, Ryan felé fordulva.
- Igen, Benjamin a Chelsean tanult zenét, pontosabban mixer szeretett volna lenni. Ehhez nagy küzdelmek árán vásárolt is egy mixpultot, és ez most eltűnt. – felelt Ryan helyett Peter. Bólintottam.
- Hello mindenkinek. Adam állt mögöttem egy táskával a kezében.
- Szia. – köszöntünk neki vissza.
- Figyeljetek, megyek, kikérdezem a szomszédokat, majd jelentkezek. – zsebre vágta a fekete noteszét, majd elment a lakótárssal együtt.
- Benjamint holtan találtuk, miután a lakótársa kihívta Ryanéket, hogy nem mer bemenni a házba, mert furcsán van az ajtó. Aztán kiderült, hogy meghalt Benjamin, és ellopták a méregdrága mixpultját. – magyaráztam el neki a helyzetet.
- Miért nem képesek ölni manapság az emberek. – jegyezte meg, majd vérmintát vett a vércseppekből.
- Adam boldogulsz? Mert akkor megyek a boncolásra. A többi bizonyítékot átadom, van itt egy zacskó késnyél, a pengéje benne van a holttestben. – kérdeztem.
- Persze menj csak, majd találkozunk, szia.
- Szia. – kifele menet egy sanda pillantást vetettem Ryanre, odaintettem neki mosolyogva, rám kacsintott, és elhajtottam a kocsival.
A patológián átöltöztem, és nagyon reméltem, hogy nem zavar meg a titkárnő, bármiféle adminisztrációval, habár erre kicsi volt az esély. A boncolás nem zajlott túl sikeresen, és nem is húzódott el, így amikor végeztem vele a kést felvittem a laborba. Ahol Ryan volt ott, Adam, és John is.
- Sziasztok. – köszöntem, majd felmutattam a bizonyítékot és nekikezdtem a csendes munkának.
- Angel figyelj egy kicsit. Ryan megtudta az áldozat feleségének a nevét, és…- John Ryanre nézett, aki folytatta:
- És az egyik szomszédtól azt is, hogy előző éjjel veszekedést, és kiabálást hallott, valamint egy női hangot. Sokáig tart megvizsgálni azt a kést? – mosolygott.
- Nem, elvégzem, és aztán mehetünk is. – bólintottam. Vérmintát vettem a pengéről, valamint lefújtam újlenyomat után, ami sikertelen volt. A vérmintára várni kellett így Ryannel elindulhattunk.
- A feleség Emma Nilsen. – közölte a kocsiban.
- Csak nekem tűnik furcsának, hogy a srác még egyetemista, de már elvált?- kérdeztem döbbenten.
- Nem. – megrázta a vállát.
- Viszont nem a feleség lesz a gyilkos szerintem. Találtunk egy véres nadrágot, ami nem az áldozaté, és nem is a lakótársé… és szerintem ez a hölgy sem lesz akkora, hogy 40-es férfinadrágot vegyen fel.
- És, ha volt egy segítője?
- Na, látod, erre kellenek a társak. Hogy legyen ellenérv. – mosolyogva kinéztem az ablakon.
- Megérkeztünk. – Ryan leállította a kocsit, és becsengettünk.
- Jó napot asszonyom. A rendőrségtől jöttünk, Én Flack nyomozó vagyok, ő a társam Dr. Driscroll.
- Üdvözletem.
- Hölgyem, sajnálattal kell közölnöm, de tegnap este a férjét…
- A volt férjem megölték tudok róla. Felhívott az idióta szomszédja. Nézzék hülyeséget csináltam, amikor hozzámentem. Azt hittem, hogy jó lesz minden, de amikor folyton megbukott a vizsgákon, és az én keresetemen élt, nem tehettem mást. Alibim is van, ha arra gyanakszanak, hogy Én öltem volna meg. – a nő se perc alatt lerendezett minket.
- Elárulná, hogy szól az alibije? – kötöttem bele. A jelenlegi férjemmel, és a gyerekkel vacsoráztam együtt. – felelt. – Elnézést, de most dolgom van, van még valami kérdésük?
- Ha már itt tartunk, egy tanú állítja, hogy veszekedést hallott a múlt éjjel. Egy női hang kiabált az áldozattal. Nem maga volt az véletlenül?
- Hát nem. Mondom, tegnap egész nap a családdal voltam. Még valami kérdés?
- Nem nincs, de ha lesz valami, akkor még jelentkezünk. – válaszolt Ryan, és visszamentünk a laborba.
A központban Juliett kapta a nadrágot, hogy megvizsgálja, és mintát vegyen a vérfoltból, hátha került rá a gyilkos véréből is. Carla a késnyelet, vizsgálta, Eddie a zacskót, Adam feladata pedig az volt, hogy megpróbálja kideríteni, hogy hol van a mixpult. Ami valljuk be elég nehéznek bizonyult.
- Szia, hol tartasz? – Eddie kérdezte Carlát.
- Hát volt annyi esze, hogy ne hagyjon rajta újlenyomatot, mert az nincs rajta. Vér viszont van, de még nem kaptam meg a DNS-t. És Te mit kaptál?
- A zacskót. Levettem róla az áldozat DNS-ét valamint egy újlenyomat is van rajta, csak éppen ismeretlen. Miért nem veszik le mindenkinek az újlenyomatát, amikor megszületik? Sokkal könnyebb lenne a helyzetem. – sóhajtott.
- Sokat nyavalyogsz. – Carla fel emelete a szemöldökét.
- Ezért is megyek eszek csokit. Szia. –intett, és elhagyta a labort.
- Mi baja van Eddienek?- érdeklődött Juliett.
- Csoki hiánya van. – felelt, majd arra várt, hogy Juliett folytassa.
- Szóval, a nadrágon a vérfolt az áldozaté, viszont sikerült izzadságmintát vennem a nadrág korcáról, de egyezést még nem talált az adatbázis. – Angel csatlakozott a két lányhoz.
A liftből kiszállva a laborban megláttam Juliettet, és Carlát, és odamentem hozzájuk.
- Hello, mi a helyzet?
- A késnyélen volt vér szerencsére, de nem kaptam meg a DNS elemzést. – tájékoztatott Carla, majd Juliett folytatta:
- Nekem is van egy DNS profilom a nadrág korcán talált izzadságfoltból. – mosolygott. – És ti sikerrel jártatok?
- A feleségnek van alibije, Ryan azt mondta, hogy megnézni mi igaz belőle, aztán állítja a hölgy, hogy ő nem veszekedett a sráccal. Azt szeretném kideríteni, hogy ki lehetett az a nő. De azzal amit Ryannek mondott a szemtanú, nem sokra megyek. –megnéztem a késről vett vérmintát. – A késen csak az áldozat vére van.
- Sziasztok. – Adam lépett be. – Ha minden igaz, akkor meg lesz, a mixer pult. Mivel a lakótársa Bennek nem tudta elmondani, hogy milyen fajta volt, és egyáltalán nem értett hozzá elmentem az egyetemre, és először a tanároknál, majd Ben barátainál kérdezősködtem. Egy srác elmondta, hogy honnan vette, így sikerült leadni egy leírást a zaciknak, ha betévedne valaki egy ilyennel, akkor szóljon nekünk. Nemrégen kaptam egy bejelentést és most oda tartok. Ki jön velem? Juliett?
- Évidemment. – válaszolt franciául, és kimentek a lifthez.
- Na, jól van, megyek, kezdek valamit az ismeretlen nővel. – leültem egy gép elé, és először kigondoltam, hogy tulajdonképpen mit is kellene csinálnom.
- Én meg összehasonlítom a DNS-eket. – Carla is elfoglalta magát.
Csak ültem a gép előtt, és törtem magam, mert egyelőre ötletem sem volt, hogy mit kezdjek. Hirtelen az eszembe jutott a rendőrségi térfigyelő kamera.
Beütöttem a gépbe a helyszín pontos helyét, és a gép kiadott jó pár kamerát. Aztán megpróbáltam beazonosítani, hogy melyik nekem a legkedvezőbb. Miután már ez megvolt, csak figyelnem kellett a felvételeket. Egy bögre kávé mellett egész jó szórakozásnak tűnt. Az egyik tanú állítása szerint az előző éjjel tényleg megfordult sok női nemű is az utcán, de egy nő nagyon felkeltette a figyelmem. Gyorsan ment, szinte rohant, és magyarázott, vagyis mozgott a szája. Lefuttattam arckeresőre, de nem volt találat. Gondoltam, hogy megmutatom a lakótársnak, hátha tudja, ki lehet a nő, így behívtam a férfit.- Üdvözlöm. emlékszik még rám? – kezet fogtam vele, a nyomozóiroda előtti folyosón.
- Dr. Driscroll. Miben segíthetek?
- Kérem, fáradjon be. – mutattam az utat. A nyomozóirodán helyet foglaltunk Ryan asztalánál, majd megmutattam neki a képet. – Ismeri ezt a hölgyet?
- Ismerősnek tűnik. Igen, ő Benjamin volt barátnője. A válása után egy éjszakai kapcsolatra jöttek össze, aztán Ben szakított vele, de a lánynak nem esett le. – magyarázott.
- Gondolja, hogy annyira elmérgesedett a kapcsolatuk, hogy a nő megölethette valakivel? – kérdeztem.
- Nem tudom. – rázta a fejét. – Furcsán néz ki a lány, de nem hiszem, hogy megtette volna. Nem is tetszett Bennek, csak amolyan búfelejtőnek szánta a dolgot…
- Köszönöm a segítségét. – felálltam a széktől, majd kikísértem a férfit, és Ryanhez mentem.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése