- Szia Eddie. Hoztam neked valamit. – Carla Eddie mellé lépett.
- Oh, ezt miért kapom? – nézegette a fegyvert.
- Azért, hogy megvizsgáld, hogy ez az a fegyver, ami megölte Timet és Stevent, és hogy hamarabb elmehessünk, egy billiárd visszavágóra. – nevetett. Eddie kapott még egy puszit búcsúzóul az arcára, majd Carla egyedül hagyta a ballisztikán. Kilőtt egy golyót a fegyverből, majd kivette a vízzel teli tartályból, és mikroszkóp alá tette, először a Timből kiszedett golyóval, összehasonlításra, majd a Stevenből kivett golyóval. Mindkettőre pontos eredmény jött.
- Sziasztok. – köszöntem bátortalanul. Még mindig nagyon furcsán néztek, amitől még inkább elbátortalanodtam. Arra gondoltam, hogy Jeff Harroldról van szó, vagy lehet, hogy valamilyen információ kiszivárgott, és mivel én meg Amy vagyunk a patológián, akik ezzel az üggyel foglakoznak, lehet, hogy elővesznek minket.
- Ülj le, ijedtnek látszol, habár nincs rá semmi okod. – mosolygott John, és a hangja is kedves volt. Leültem a székembe, és vártam az ítéletet.
- Angel, az a helyzet, hogy kisbabát várok. – szólalt meg Sam. Ha belegondolok akkor mostanában elég ritkán láttam lent, inkább adminisztrált.
- De hiszen, ez nagyszerű. – örültem, habár még semmit sem értettem.
- Elmegyek.
- Ez már nem. – jegyeztem meg.
- Tudod, kell valaki Sam helyére, és mi téged láttunk a legalkalmasabbnak. – közölte John. Ha most ittam volna, akkor kiköptem volna mindent.
Szerencsére Sam megszólalt:
- Most valószínűleg az jár az eszedben, hogy miért pont te vagy a kiszemeltem.
- Igen, nem én vagyok itt a legtöbb éve, és semmi okod nincs arra, hogy kinevezz.
- Nézd, akiket előtted meg akartam bízni ezzel a munkával, azok, nem vállalták el, mert családjuk, van, és egy patológia vezetése, akárcsak John munkája elég megterhelő, de ha nem is az, akkor mindenképp időigényes. Akik meg pár hete vannak itt, nos, nem rájuk fogom bízni. Téged láttalak alkalmasnak, jól végzed a munkád, semmilyen kihágásod nem volt, és remélem nem is lesz. – magyarázkodott.
- Annyi lesz a dolgod, hogy nekem teszel jelentést, Sam titkárnője, Amanda majd segít neked belerázódni a dolgokba. – John is érvelt.
- Jó legyen, habár nagyon alkalmatlannak tartom magam. – feleltem.
- Ne mond ezt! Meg tudod csinálni, nekem sem egy napomba telt. – mosolygott Sam, majd felállt, és megölelt: - Gratulálok, igazgatónő.
- Jaj, csak ez ne… maradjon Angel. - kértem.
- Angel. – helyesbített, majd hozzátette: - Holnap után már nem jövök be, addig mindent előkészítek neked, és kipakolom az irodámat.
- Légyszi hadd maradjon ez. – könyörögtem. – Ezt már megszoktam, és megszerettem. – kedvesen bólogatott, és kiment.
- Gratulálok Angel. – John is átölelt.
- Köszönöm. – kiment, majd azon járt a fejem, hogy mit vállaltam én el tulajdonképpen… megcsörrent a telefonom.
- Szia, Joy vagyok. Van egy értékes infóm a számodra, gyertek be az 55-ös körzet kapitányságára, mert nem tudok elszabadulni.
- Köszönöm szépen imádlak… összeszedem Ryant, és megyünk. Szia. – letettem a telefont és a lifttel a nyomozóirodába mentem.
- Ryan, Joy hívott, van infója, jössz? – kérdeztem.
- Persze, tiéd vagy az én kocsim? – mosolygott.
- Tiéd, mert futottam. – válaszoltam. Bólintott, és a garázsba mentünk.
- Gratulálok. – a kedvenc mosolyommal nézett rám a kocsinál. Mosolyogva megráztam a fejem.
- Nem hiszem el, hogy te is tudtad.
- De, mert engem is megkérdezett Sam, mert a felettesed vagyok.
- Umm…- grimaszoltam, majd a kocsiba ülve elindultunk Joyhoz.
- Lányok vannak jó híreim. – Eddie lépett be a konyhába ahol Carla és Juliett ültek egy-egy széken, és kávét ittak. – Szóval az a fegyver amit Juliett talált a gyilkos fegyver, és miután végeztem ezzel a sorozatszám alapján azt is kiderítettem, hogy kinek a nevén van a fegyver.
- Jefferson Harrold? – találgatott Carla.
- Nem nyert szívem.
- Él még? – kérdezett Juliett.
- Él és virul, nem más, mint, Robert Traver.
- Mr. Traver, aki a fegyver, és a drogkereskedelemben a nagyágyú, és még jelöltette is magát? – kérdezett vissza Juliett.
- Pontosan így van. – helyeselt Eddie. – Mindjárt fel is hívom Ryant, mert nincs a nyomozóirodán. – elővette a telefonját.
- Joyhoz mentek Angellel. – közölte Carla.
- Jól van akkor is felhívom, aztán ha más nem majd kiküld érte valakit. – mosolygott.
Ahogy beérkeztünk az 55-ös kapitányságra, már Joy várt ránk a portálnál.
- Sziasztok. Angel sokkal jobban nézel így ki. – átölelt.
- Az igazgatónő, már teljesen szolgálatkész. – Ryan állt mögöttem, és azt hittem, hogy ezért nagyon csúnyán nézek rá, de ahogy megfordultam elővette a mosolyát, így nem tudtam rá csúnyán nézni.
- Fogd be! – szóltam rá.
- Milyen igazgatónő? – Joy semmit nem értett.
- Sam a patológia vezetője elmegy, mert kisbabát vár, és eredetileg én lépek a helyébe, de ha így fogtok hívni, akkor nem vállalom el. – grimaszoltam Ryan felé. Felemelte a kezét, és csak mosolygott, majd a telefonjáért nyúlt, és félrehúzódott.
- Mit tudtál meg?
- Megtudtam, hogy azon a környéken ahol volt a gyilkosság egy banda van ez nem más, mint az Atem banda. A vezérük a ti áldozatotok Tim Dixon, rövidebb néven Dix. Szóval, Tim az alvilágban egy Robert nevű befolyásos embernek dolgozott. Nem csak droggal foglalkoznak, hanem emberrablás bérgyilkosság, minden. – sorolta.
- Megértem, de hogy került a képbe Steven? Ő jófiú volt nem?
- Igen, de ezt már nektek kell kideríteni. Azt is sikerült megtudnom, hogy ez a Robert nem más, mint Robert Travel.
- Remek, egyre jobb ez az ügy. – örvendeztem.
- Angel változott a felállás. Robert Travelért kell mennünk. – közelebb jött.
- De hát Tim neki dolgozott. – szólt közbe Joy.
- Na, jó feladom, én ezt most már egyáltalán nem értem. – ráztam kétségbeesetten a fejem.
- Visszamegyünk a központba, és addig, amíg behozzák Mr. Travelt, addig megbeszéljük, hogy hányadán állunk. – szögezte le Ryan.
- Joy köszönök mindent. – átöleltem, majd a kocsiba ülve visszahajtottunk a központba.
- Remek Ryanék mindjárt visszaérnek. – Eddie eltette a telefonját.
- Srácok van egy jó hírem. Utána néztem ennek a Steven gyereknek, és van priusza.
- Akkor hogy került be a politikába? – nézett rá Juliett.
- Úgy, hogy a drága nagybácsi pénzelte, de nem Jefferson Harrold volt a jótevő nagybácsi, hanem Robert Travel. – mosolygott.
- Ügyes vagy, szép munkát végeztél. – Juliett megpuszilta. Miután befutottak Ryanék a központba mindenki a társalgóban gyűlt össze.
- Szóval mit tudtatok meg? – érdeklődött Carla amikor helyet foglaltunk a teremben.
- Tim tudjátok kinek dolgozott? Robert Travelnek, gondolom, ismeritek. – kezdte el mesélni Ryan. A többiek bólogattak, majd én vettem át a szót.
- Joy elmondása szerint Tim az Atem banda vezére volt, és Travel pénzelte őket az akciókban. Merthogy nem csak droggal foglalkoztak.
- Kiderítettem, hogy Steven a nagybácsi keze által került a politikába, mert amúgy priusza van.
- A nagybácsi pedig Robert Travel. – mosolygott Juliett.
- Robertnek lenne indítéka, és a fegyver is a nevén van, de akkor miért ölte meg Timet?
- Nem akart szemtanúkat. –vetettem fel.
- De Tim már évek óta a banda feje. – Carlanak igaza volt. Amy kopogott.
- Bocsánat, hogy zavarok, de megjött a toxija Timnek, és Stevennek is. – átadta az aktát, majd egy pillantást vetett Ryanre, aki a papírokba volt belemeredve, és kiment.
- Steven vérében volt drog, méghozzá meta. Timben is volt anyag jócskán. – összegeztem a jelentésben foglaltakat.
- Azt hiszem, megvan a kettős indíték. – Ryan felemelte a fejét, majd folytatta: - Stevent azért ölte meg Robert, mert általa jutott be a politikába, de Steven nem Robert mellett állt, hanem Jefferson mellett. Aztán Timet meg azért ölte meg, mert néhány nappal ezelőtt, az Atem bandának volt egy nagyobb balhéja, és pár embert behoztak, közöttük Timet is. Valamiért megeredt a nyelve, de csak Robert álnevét, Trobot árulta el, és azt, hogy nem igazán ismeri, csak annyit tud, hogy mikor és hol szoktak találkozni, a hely egy garázs a 23. utcában, ez pedig Robert nevén van. – Eddie vette át a szót.
- Az ügyet eltusolták, mert nem kaptak házkutatási parancsot, a bíró állítása szerint nem volt elég bizonyíték, de amúgy száz, hogy lefizette Robert. – fejezte be Eddie.
- Szerintem hallgassuk ki ezt a Robert gyereket. – mosolygott Carla, és megindultunk a kihallgatásra. Adam, Ryan, és Juliett mentek be mi pedig kintről néztük.
- Mr. Travel. Elárulná, hogy ez a fegyver, ami az ön nevén van mit keresett egy kocsiban, aminél megöltek két férfit? – kezdte el Adam.
- Már nagyon régen elvesztettem. – elég gyenge kifogás volt.
- Uram tudjuk, hogy maga pénzelte az Atem bandát, és amikor már meleg lett a lába alatt a talaj akkor menekülni próbált. – folytatta Ryan.
- Azt sem tudom, hogy miről beszélnek?
- Valóban? Akkor, ha összehasonlítom a kocsiban talált ujjlenyomatokat, nem fog egyezni a magáéval. – Juliett a szemébe nézett.
- Mindig ezt csinálják. – Carla szerintem már unta. Mosolyogtam rajta, majd tovább figyeltem.
Robert lehajtotta a fejét, majd amikor ismételten felemelte akkor gonosz nézést vetett a teremben lévőkre.
- Minden simán ment volna, ha az idióta Tim el nem kotyogja magát.
- Az egészet kitervelte. Ha a Jeff kocsiját megtaláljuk, akkor botrányt kelt, és így elesik néhány szavazattól, ergo magának nagyobb esélye lesz bejutni. – rázta a fejét Adam.
- Vigyék ki innen. – Ryan szólt két járőrnek, akik megbilincselték, majd elvitték egy cellába. A többiek is elszállingóztak, így nekem sem volt más dolgom, minthogy elmenjek jelentést írni.
Már végeztem amikor Ryan, és a két lány lépett be.
- Mikor akartad elmondani? – hitetlenkedtek mind a ketten.
- Holnap. – feleltem gyorsan, de nem sikerült magam kivágni.
- Gratulálunk. – Juliett ölelt meg először, majd Carla.
- Ezért még számolunk. A fiuk is tudják? – Ryanre mutattam a mutatóujjammal. Bólogatott. – Pletykásabb vagy, mint egy piaci kofa. – ráztam a fejem. Ismét azt a mosolyt használta.
- Eljössz, ma biliárdozni? – kérdezte, Carlaék is kérően néztek rám.
- Nem tudok biliárdozni. – néhány papírt raktam a helyére.
- És ki mondta, hogy mi tudunk? – tárta szét a kezeit Juliett.
- Van más választásom? – mosolyogtam. Megrázták a fejüket, majd a lányok kimentek.
- Nálam van még néhány cuccod, mikor jössz érte? – kérdezte Ryan.
- Nem tudom. Kocsi nélkül vagyok. Majd valamikor. – megráztam a vállam.
- Akkor megyünk biliárdozni, majd én, hazaviszlek, és előtte meg hazaugrunk okés? – kérdezett.
- Rendben van, de én szóltam, hogy nem tudok biliárdozni. – felvettem a telefonomat, és az öltözőbe mentünk.
- Sziasztok. Ugye jössz ünnepelni? – mosolygott Juliett.
- Igen. – válaszoltam. Betettem a szekrényembe a fegyvert, és a jelvényt, majd kivettem a lakáskulcsomat, és a zsebembe tettem a telefonnal együtt.
Még elővettem a táskámat is, amibe beletettem a pénztárcámat, és azt a kártyát, 
amivel majd a lakásomra be tudok menni. 
Mióta történt az a dolog két zár van az ajtómon, egy kulccsal nyitható, és egy kártyával működő.
- Mehetünk? – kérdezet Adam.
- Tőlem. – Juliett Adam mellé állt, majd mindannyian kimentünk a garázsba.
- Srácok a 163. utcában van egy jó billiárd bár, oda megyünk okés? – Ryan még váltott néhány szót a többiekkel, amíg beszálltunk az autójába.
Az út kb. egy fél órába telt, amikor megérkeztünk, egyből megtetszett a hely, habár izgultam, hogy nem tudok billiárdozni, és elég béna leszek. Ryannel egy férfihoz mentünk oda, és akkor már Carlaék is ott voltak mögöttünk.
- Danny a leghátsó asztal szabad? – kérdezte Ryan a pultnál álló fiatal fiút.
- Az nektek van fenntartva. – mosolygott Danny, majd odavezetett minket.
- És mit hozhatok? – felcsapta a jegyzetfüzetét, és egy tollat vett elő.
- Nos, nekünk nem szabad sokat inni, de azért kérünk egy sört, és egy kör whiskyt. – adta le Eddie a rendelést a fiúk nevében.
- Hölgyek? – fordult felénk Danny.
- Én kérek, egy baracklikőrt és whiskyt. – rendelt Carla.
- Nekem is ugyanez lesz. – Juliett követte.
- Én, csoki likőrt kérek whiskyvel. – mosolyogtam.
- Azonnal jövök. – elment Danny.
- Amíg megjön, a pia addig megmutatom neked mi is az a billiárd. – Ryan levette a hosszú felsőjét, és alatta egy szürke fehér csíkos póló volt.
– Azt ugye tudod, hogy mi a játék lényege.
- Ennyire látszik, hogy nem értek hozzá? – nevettem.
- Hát én csak az arckifejezésedből ítélkezek.
- Annyi a lényeg, hogy a színes golyókat a fehér golyó segítségével bejuttasd a lyukba, de a feketét nem lehet, mert akkor vége a játéknak. – magyaráztam. Bólogatott. Elővett egy dákót, és krétát tett a végére, majd a kezembe adta. A golyók már fent voltak az asztalon, és meg is próbálkoztam azzal, hogy meglököm a fehér golyót, de egyáltalán nem sikerült. Ryan furcsán nézett rajtam végig, de közben mosolygott.
- Jól szórakozol? – kérdeztem, és időközben visszaérkezett Danny. Carlaék leültek a billiárd asztal melletti asztalhoz, és koccintottak. Ryan belekortyolt a sörébe, majd letette a poharát, és mögém sétált, majd átölelt. Az orromat egyből megcsapta a jó illata.
- Először is rosszul fogod. – megfogta mindkét kezem, és folytatta: - A kezdőknek ez a fogás bejön. – A jobb mutatóujjam, és a középső ujjam közé tette a dákó végét, majd a bal kezemet meglökte, és a fehér golyó elgurult szétütve a háromszög alakba rakott színes golyókat.
- Na, látod így kell ezt csinálni. Nem is olyan rossz. – mondta még mindig ölelve, és a kedvenc mosolyomat használta. Amikor megfordultam a tekintetünk összetalálkozott, és pár másodpercig egymás szemébe néztünk. Gyönyörű szép kék szeme volt, semmire sem gondoltam, csak néztem a szemét Jól éreztem magam ebben a helyzetben. A szívem helyén furcsa érzés uralkodott, amitől csak mosolyogni tudtam. Ryan karjaiban hirtelen egy törékeny kislánynak éreztem magam. Diadalittasan sétáltam oda az innivalómhoz, és a whiskyvel kezdtünk. Eddie beszélt:
- Igyunk arra, hogy Angel mától nem csak egy patológus, hanem a vezető patológus. – mindenki összeérintette a whiskys poharakat, amik összecsattantak, majd lehúztuk. Be kell, hogy valljam elég erős volt. Carlaékkal még egyszer koccintunk a likőrökkel, majd a fiúk ismételten kértek egy kört, de most már csak whisky volt.
- Szóval akkor ki legyen kivel? Csapatokat csinálunk? – kérdezte Carla.
- Igen, de az esélyegyenlőség miatt, legyen legalább egy fiú a lányok között.
- Hé, tegnap megvertem Eddiet. – csattant fel Carla.
- De ma nem így lesz. – csókolta meg Eddie.
- Akkor legyen úgy, hogy Én leszek Angel, meg Carla egy csapatban, a másikban meg Adam, Eddie, és Juliett, jó lesz így? – nézett Ryan Carlara.
- Nekem tökéletes.
- Carla előre szólok, hogy nem tudok játszani. –fordultam felé, mert nagyon meg akarta verni Eddéiket, de az én tudásommal, csak veszetünk.
- Ez csak egy játék. – mosolygott, majd lekezdtük a játékot.
Az első menetben Ryan rengeteget segített, ezért is vesztettünk, aminek egyáltalán nem örültem, viszont a másodikban már nyertünk. A harmadik játszmában már Ryan átigazolt a fiúkhoz, így mi lányok maradtunk. Először vesztésre álltunk, de Carla lökésével győztünk.
- Ez azért van, mert a mestertől tanultál. – kötött belém Ryan amikor már az x-edik pohár whiskyt hajtottam le, és átölelte a vállamat. Nagyon felszabadultnak éreztem magam, szerintem az ital is a fejembe szállt.
- És akkor mi van, ha kihívom a mestert? – nevettem.
- Oktatómestered áll elébe. – a kezébe vette a háromszöget, és összerakta a golyókat. A többiek leültek a székekre.
- Fogadunk? Ryan megveri. – Adam elővett egy 1$-ost.
- Tartom. – Eddie is bedobott egyet.
- Édesem mennyi jóindulat szorult beléd. Azért is 10$-ba, hogy Angel nyer. – Juliett mondata után a fiúk meglepetten néztek.
- Kiállok a nők mellett. – Carla is 10$-val szállt be a fogadásba. Adam megcsókolta Juliettet, majd a billiárdmérkőzést figyelték.
Nagy örömömre, és miután megtudtam, hogy a többiek fogadtak az ő örömükre is megnyertem a játékot.
- Nem véletlen, hogy nyertél. A legjobbtól tanultál. – Ryan leült, és a sörből ivott.
- Nem vagy te egy kicsit egoista? – ráztam nevetve a fejem, és megint lehúztam egy pohárral.
- Srácok azt hiszem menni, kéne hazafele nem? – kérdezte Ryan.
- Ne már! – ellenkeztem.
- Jövünk majd máskor is. De te is kezdesz kábulni. És még a cuccodért is fel kell jönnöd. - beszélt a lelkemre Ryan.
- Akkor sem akarok hazamenni. – akaratos voltam. – Nem vagyok részeg. – szédült a fejem, és nehéznek éreztem, de nagyon jókedvű voltam.
- De ha nem megyünk, az leszel. – szólalt meg Juliett.
- Jól van. De mikor jövünk? – nevettem ismét.
- Először érjünk haza. – Ryan felállított, és összeszedtük a cuccaimat, majd kimentünk a parkolóba. A friss levegő megcsapott, és majdnem elestem de Ryan megfogott.
- Össze ne törd magad. – mosolygott.
- Jó éjt. – köszöntem a többieknek.
- Ryan vigyázz rá. – szólt vissza Adam kocsijából Juliett.
- Okés, holnap találkozunk, sziasztok. – Ryan kinyitotta a kocsiajtót, beültem, majd ő is és elindultunk Ryan lakására. Útközben a levegőtől egy kicsit kitisztult az agyam.
- Mekkora egy idióta vagyok. Leittam magam.
- Dehogy is ittad le. – rázta mosolyogva a fejét Ryan.
- Akkor is. – mosolyogtam a saját hülyeségemen.
- Láttam én már részeg nőt, te nem vagy az nyugi. – leparkolt a ház parkolójában.
- Remek. – kiszálltunk a kocsiból, és felmentünk a lakásra.
- Ülj le a kanapéra, hozok innivalót.
- Jó, csak ne alkoholos legyen. – nevettem továbbra is. Kiment a konyhába, és pár perc után vissza is érkezett a narancslevemmel.
- A cuccom? – kérdeztem, és megittam az üdítőt, majd felálltam.
- Az ajtónál. – annyira furcsán nézett rám… megijedtem tőle, és egy különös érzés fogott el, végig a szemébe néztem.
- Miért nézel így rám? –kérdeztem mosolyogva. Közelebb jött hozzám, majd mielőtt még válaszolt volna közbeszóltam: - Tudtad, hogy nagyon szép kék szemed van? – rám mosolygott, és még közelebb jött hozzám.
- A nők 95%-át ezzel a kék szempárral szoktam meghódítani. – halkan szólalt meg.
- Valóban? - emeletem az égnek a tekintetem. Bólogatott, még mindig közelített hozzám.
- Neked is szép a szemed. – megfogta mindkét kezem. Remegni kezdett a testem.
- Ja, barna. – nevettem rajta, halkan, és lehajtottam a fejem. A mutatóujjával felemelte a fejem, ismét suttogott:
- Nem vagy átlagos lány. – rázta a fejét, és éreztem, hogy be kell hunynom a szemem, és már csak az éreztem, hogy lágyan megcsókol. Mikor ismét kinyitottam a szemem már elvált az ajkaimtól, de azt szerettem volna, ha még folytatja, így én léptem közelebb hozzá, lábujjhegyre emelkedtem, és óvatosan megcsókoltam. Remegett az egész testem, és úgy éreztem, hogy perceken belül darabokra esek, de ahogy átölelt tudtam, hogy nem fogok szétesni.
Egyre jobban kezdünk belejönni a csókolózásba, amikor abbahagyta és megszólalt.
_ Biztos vagy abban, amit tenni akarsz? – az egyik keze még mindig a derekamon nyugodott, a másikkal egy tincset tett a fülem mögé.
Nyeltem egyet, és halkan, bátortalanul feleltem: - Elég biztos, ahhoz, hogy megtegyem. - mosolyogtam, felemelkedtem, és ismét csókolóztunk.
Pár perc után már azon kaptam magam, hogy az ágyban vagyunk, és habár nagyon féltem, de akartam…
- Oh, ezt miért kapom? – nézegette a fegyvert.
- Azért, hogy megvizsgáld, hogy ez az a fegyver, ami megölte Timet és Stevent, és hogy hamarabb elmehessünk, egy billiárd visszavágóra. – nevetett. Eddie kapott még egy puszit búcsúzóul az arcára, majd Carla egyedül hagyta a ballisztikán. Kilőtt egy golyót a fegyverből, majd kivette a vízzel teli tartályból, és mikroszkóp alá tette, először a Timből kiszedett golyóval, összehasonlításra, majd a Stevenből kivett golyóval. Mindkettőre pontos eredmény jött.
- Sziasztok. – köszöntem bátortalanul. Még mindig nagyon furcsán néztek, amitől még inkább elbátortalanodtam. Arra gondoltam, hogy Jeff Harroldról van szó, vagy lehet, hogy valamilyen információ kiszivárgott, és mivel én meg Amy vagyunk a patológián, akik ezzel az üggyel foglakoznak, lehet, hogy elővesznek minket.
- Ülj le, ijedtnek látszol, habár nincs rá semmi okod. – mosolygott John, és a hangja is kedves volt. Leültem a székembe, és vártam az ítéletet.
- Angel, az a helyzet, hogy kisbabát várok. – szólalt meg Sam. Ha belegondolok akkor mostanában elég ritkán láttam lent, inkább adminisztrált.
- De hiszen, ez nagyszerű. – örültem, habár még semmit sem értettem.
- Elmegyek.
- Ez már nem. – jegyeztem meg.
- Tudod, kell valaki Sam helyére, és mi téged láttunk a legalkalmasabbnak. – közölte John. Ha most ittam volna, akkor kiköptem volna mindent.
Szerencsére Sam megszólalt:- Most valószínűleg az jár az eszedben, hogy miért pont te vagy a kiszemeltem.
- Igen, nem én vagyok itt a legtöbb éve, és semmi okod nincs arra, hogy kinevezz.
- Nézd, akiket előtted meg akartam bízni ezzel a munkával, azok, nem vállalták el, mert családjuk, van, és egy patológia vezetése, akárcsak John munkája elég megterhelő, de ha nem is az, akkor mindenképp időigényes. Akik meg pár hete vannak itt, nos, nem rájuk fogom bízni. Téged láttalak alkalmasnak, jól végzed a munkád, semmilyen kihágásod nem volt, és remélem nem is lesz. – magyarázkodott.
- Annyi lesz a dolgod, hogy nekem teszel jelentést, Sam titkárnője, Amanda majd segít neked belerázódni a dolgokba. – John is érvelt.
- Jó legyen, habár nagyon alkalmatlannak tartom magam. – feleltem.
- Ne mond ezt! Meg tudod csinálni, nekem sem egy napomba telt. – mosolygott Sam, majd felállt, és megölelt: - Gratulálok, igazgatónő.
- Jaj, csak ez ne… maradjon Angel. - kértem.
- Angel. – helyesbített, majd hozzátette: - Holnap után már nem jövök be, addig mindent előkészítek neked, és kipakolom az irodámat.
- Légyszi hadd maradjon ez. – könyörögtem. – Ezt már megszoktam, és megszerettem. – kedvesen bólogatott, és kiment.
- Gratulálok Angel. – John is átölelt.
- Köszönöm. – kiment, majd azon járt a fejem, hogy mit vállaltam én el tulajdonképpen… megcsörrent a telefonom.
- Szia, Joy vagyok. Van egy értékes infóm a számodra, gyertek be az 55-ös körzet kapitányságára, mert nem tudok elszabadulni.
- Köszönöm szépen imádlak… összeszedem Ryant, és megyünk. Szia. – letettem a telefont és a lifttel a nyomozóirodába mentem.
- Ryan, Joy hívott, van infója, jössz? – kérdeztem.
- Persze, tiéd vagy az én kocsim? – mosolygott.
- Tiéd, mert futottam. – válaszoltam. Bólintott, és a garázsba mentünk.
- Gratulálok. – a kedvenc mosolyommal nézett rám a kocsinál. Mosolyogva megráztam a fejem.
- Nem hiszem el, hogy te is tudtad.
- De, mert engem is megkérdezett Sam, mert a felettesed vagyok.
- Umm…- grimaszoltam, majd a kocsiba ülve elindultunk Joyhoz.
- Lányok vannak jó híreim. – Eddie lépett be a konyhába ahol Carla és Juliett ültek egy-egy széken, és kávét ittak. – Szóval az a fegyver amit Juliett talált a gyilkos fegyver, és miután végeztem ezzel a sorozatszám alapján azt is kiderítettem, hogy kinek a nevén van a fegyver.
- Jefferson Harrold? – találgatott Carla.
- Nem nyert szívem.
- Él még? – kérdezett Juliett.
- Él és virul, nem más, mint, Robert Traver.
- Mr. Traver, aki a fegyver, és a drogkereskedelemben a nagyágyú, és még jelöltette is magát? – kérdezett vissza Juliett.
- Pontosan így van. – helyeselt Eddie. – Mindjárt fel is hívom Ryant, mert nincs a nyomozóirodán. – elővette a telefonját.
- Joyhoz mentek Angellel. – közölte Carla.
- Jól van akkor is felhívom, aztán ha más nem majd kiküld érte valakit. – mosolygott.
Ahogy beérkeztünk az 55-ös kapitányságra, már Joy várt ránk a portálnál.
- Sziasztok. Angel sokkal jobban nézel így ki. – átölelt.
- Az igazgatónő, már teljesen szolgálatkész. – Ryan állt mögöttem, és azt hittem, hogy ezért nagyon csúnyán nézek rá, de ahogy megfordultam elővette a mosolyát, így nem tudtam rá csúnyán nézni.
- Fogd be! – szóltam rá.
- Milyen igazgatónő? – Joy semmit nem értett.
- Sam a patológia vezetője elmegy, mert kisbabát vár, és eredetileg én lépek a helyébe, de ha így fogtok hívni, akkor nem vállalom el. – grimaszoltam Ryan felé. Felemelte a kezét, és csak mosolygott, majd a telefonjáért nyúlt, és félrehúzódott.
- Mit tudtál meg?
- Megtudtam, hogy azon a környéken ahol volt a gyilkosság egy banda van ez nem más, mint az Atem banda. A vezérük a ti áldozatotok Tim Dixon, rövidebb néven Dix. Szóval, Tim az alvilágban egy Robert nevű befolyásos embernek dolgozott. Nem csak droggal foglalkoznak, hanem emberrablás bérgyilkosság, minden. – sorolta.
- Megértem, de hogy került a képbe Steven? Ő jófiú volt nem?
- Igen, de ezt már nektek kell kideríteni. Azt is sikerült megtudnom, hogy ez a Robert nem más, mint Robert Travel.
- Remek, egyre jobb ez az ügy. – örvendeztem.
- Angel változott a felállás. Robert Travelért kell mennünk. – közelebb jött.
- De hát Tim neki dolgozott. – szólt közbe Joy.
- Na, jó feladom, én ezt most már egyáltalán nem értem. – ráztam kétségbeesetten a fejem.
- Visszamegyünk a központba, és addig, amíg behozzák Mr. Travelt, addig megbeszéljük, hogy hányadán állunk. – szögezte le Ryan.
- Joy köszönök mindent. – átöleltem, majd a kocsiba ülve visszahajtottunk a központba.
- Remek Ryanék mindjárt visszaérnek. – Eddie eltette a telefonját.
- Srácok van egy jó hírem. Utána néztem ennek a Steven gyereknek, és van priusza.
- Akkor hogy került be a politikába? – nézett rá Juliett.
- Úgy, hogy a drága nagybácsi pénzelte, de nem Jefferson Harrold volt a jótevő nagybácsi, hanem Robert Travel. – mosolygott.
- Ügyes vagy, szép munkát végeztél. – Juliett megpuszilta. Miután befutottak Ryanék a központba mindenki a társalgóban gyűlt össze.
- Szóval mit tudtatok meg? – érdeklődött Carla amikor helyet foglaltunk a teremben.
- Tim tudjátok kinek dolgozott? Robert Travelnek, gondolom, ismeritek. – kezdte el mesélni Ryan. A többiek bólogattak, majd én vettem át a szót.
- Joy elmondása szerint Tim az Atem banda vezére volt, és Travel pénzelte őket az akciókban. Merthogy nem csak droggal foglalkoztak.
- Kiderítettem, hogy Steven a nagybácsi keze által került a politikába, mert amúgy priusza van.
- A nagybácsi pedig Robert Travel. – mosolygott Juliett.
- Robertnek lenne indítéka, és a fegyver is a nevén van, de akkor miért ölte meg Timet?
- Nem akart szemtanúkat. –vetettem fel.
- De Tim már évek óta a banda feje. – Carlanak igaza volt. Amy kopogott.
- Bocsánat, hogy zavarok, de megjött a toxija Timnek, és Stevennek is. – átadta az aktát, majd egy pillantást vetett Ryanre, aki a papírokba volt belemeredve, és kiment.
- Steven vérében volt drog, méghozzá meta. Timben is volt anyag jócskán. – összegeztem a jelentésben foglaltakat.
- Azt hiszem, megvan a kettős indíték. – Ryan felemelte a fejét, majd folytatta: - Stevent azért ölte meg Robert, mert általa jutott be a politikába, de Steven nem Robert mellett állt, hanem Jefferson mellett. Aztán Timet meg azért ölte meg, mert néhány nappal ezelőtt, az Atem bandának volt egy nagyobb balhéja, és pár embert behoztak, közöttük Timet is. Valamiért megeredt a nyelve, de csak Robert álnevét, Trobot árulta el, és azt, hogy nem igazán ismeri, csak annyit tud, hogy mikor és hol szoktak találkozni, a hely egy garázs a 23. utcában, ez pedig Robert nevén van. – Eddie vette át a szót.
- Az ügyet eltusolták, mert nem kaptak házkutatási parancsot, a bíró állítása szerint nem volt elég bizonyíték, de amúgy száz, hogy lefizette Robert. – fejezte be Eddie.
- Szerintem hallgassuk ki ezt a Robert gyereket. – mosolygott Carla, és megindultunk a kihallgatásra. Adam, Ryan, és Juliett mentek be mi pedig kintről néztük.
- Mr. Travel. Elárulná, hogy ez a fegyver, ami az ön nevén van mit keresett egy kocsiban, aminél megöltek két férfit? – kezdte el Adam.
- Már nagyon régen elvesztettem. – elég gyenge kifogás volt.
- Uram tudjuk, hogy maga pénzelte az Atem bandát, és amikor már meleg lett a lába alatt a talaj akkor menekülni próbált. – folytatta Ryan.
- Azt sem tudom, hogy miről beszélnek?
- Valóban? Akkor, ha összehasonlítom a kocsiban talált ujjlenyomatokat, nem fog egyezni a magáéval. – Juliett a szemébe nézett.
- Mindig ezt csinálják. – Carla szerintem már unta. Mosolyogtam rajta, majd tovább figyeltem.
Robert lehajtotta a fejét, majd amikor ismételten felemelte akkor gonosz nézést vetett a teremben lévőkre.
- Minden simán ment volna, ha az idióta Tim el nem kotyogja magát.
- Az egészet kitervelte. Ha a Jeff kocsiját megtaláljuk, akkor botrányt kelt, és így elesik néhány szavazattól, ergo magának nagyobb esélye lesz bejutni. – rázta a fejét Adam.
- Vigyék ki innen. – Ryan szólt két járőrnek, akik megbilincselték, majd elvitték egy cellába. A többiek is elszállingóztak, így nekem sem volt más dolgom, minthogy elmenjek jelentést írni.
Már végeztem amikor Ryan, és a két lány lépett be.
- Mikor akartad elmondani? – hitetlenkedtek mind a ketten.
- Holnap. – feleltem gyorsan, de nem sikerült magam kivágni.
- Gratulálunk. – Juliett ölelt meg először, majd Carla.
- Ezért még számolunk. A fiuk is tudják? – Ryanre mutattam a mutatóujjammal. Bólogatott. – Pletykásabb vagy, mint egy piaci kofa. – ráztam a fejem. Ismét azt a mosolyt használta.
- Eljössz, ma biliárdozni? – kérdezte, Carlaék is kérően néztek rám.
- Nem tudok biliárdozni. – néhány papírt raktam a helyére.
- És ki mondta, hogy mi tudunk? – tárta szét a kezeit Juliett.
- Van más választásom? – mosolyogtam. Megrázták a fejüket, majd a lányok kimentek.
- Nálam van még néhány cuccod, mikor jössz érte? – kérdezte Ryan.
- Nem tudom. Kocsi nélkül vagyok. Majd valamikor. – megráztam a vállam.
- Akkor megyünk biliárdozni, majd én, hazaviszlek, és előtte meg hazaugrunk okés? – kérdezett.
- Rendben van, de én szóltam, hogy nem tudok biliárdozni. – felvettem a telefonomat, és az öltözőbe mentünk.
- Sziasztok. Ugye jössz ünnepelni? – mosolygott Juliett.
- Igen. – válaszoltam. Betettem a szekrényembe a fegyvert, és a jelvényt, majd kivettem a lakáskulcsomat, és a zsebembe tettem a telefonnal együtt.
Még elővettem a táskámat is, amibe beletettem a pénztárcámat, és azt a kártyát, amivel majd a lakásomra be tudok menni. Mióta történt az a dolog két zár van az ajtómon, egy kulccsal nyitható, és egy kártyával működő.- Mehetünk? – kérdezet Adam.
- Tőlem. – Juliett Adam mellé állt, majd mindannyian kimentünk a garázsba.
- Srácok a 163. utcában van egy jó billiárd bár, oda megyünk okés? – Ryan még váltott néhány szót a többiekkel, amíg beszálltunk az autójába.
Az út kb. egy fél órába telt, amikor megérkeztünk, egyből megtetszett a hely, habár izgultam, hogy nem tudok billiárdozni, és elég béna leszek. Ryannel egy férfihoz mentünk oda, és akkor már Carlaék is ott voltak mögöttünk.
- Danny a leghátsó asztal szabad? – kérdezte Ryan a pultnál álló fiatal fiút.
- Az nektek van fenntartva. – mosolygott Danny, majd odavezetett minket.
- És mit hozhatok? – felcsapta a jegyzetfüzetét, és egy tollat vett elő.
- Nos, nekünk nem szabad sokat inni, de azért kérünk egy sört, és egy kör whiskyt. – adta le Eddie a rendelést a fiúk nevében.
- Hölgyek? – fordult felénk Danny.
- Én kérek, egy baracklikőrt és whiskyt. – rendelt Carla.
- Nekem is ugyanez lesz. – Juliett követte.
- Én, csoki likőrt kérek whiskyvel. – mosolyogtam.
- Azonnal jövök. – elment Danny.
- Amíg megjön, a pia addig megmutatom neked mi is az a billiárd. – Ryan levette a hosszú felsőjét, és alatta egy szürke fehér csíkos póló volt.
– Azt ugye tudod, hogy mi a játék lényege.- Ennyire látszik, hogy nem értek hozzá? – nevettem.
- Hát én csak az arckifejezésedből ítélkezek.
- Annyi a lényeg, hogy a színes golyókat a fehér golyó segítségével bejuttasd a lyukba, de a feketét nem lehet, mert akkor vége a játéknak. – magyaráztam. Bólogatott. Elővett egy dákót, és krétát tett a végére, majd a kezembe adta. A golyók már fent voltak az asztalon, és meg is próbálkoztam azzal, hogy meglököm a fehér golyót, de egyáltalán nem sikerült. Ryan furcsán nézett rajtam végig, de közben mosolygott.
- Jól szórakozol? – kérdeztem, és időközben visszaérkezett Danny. Carlaék leültek a billiárd asztal melletti asztalhoz, és koccintottak. Ryan belekortyolt a sörébe, majd letette a poharát, és mögém sétált, majd átölelt. Az orromat egyből megcsapta a jó illata.
- Először is rosszul fogod. – megfogta mindkét kezem, és folytatta: - A kezdőknek ez a fogás bejön. – A jobb mutatóujjam, és a középső ujjam közé tette a dákó végét, majd a bal kezemet meglökte, és a fehér golyó elgurult szétütve a háromszög alakba rakott színes golyókat.
- Na, látod így kell ezt csinálni. Nem is olyan rossz. – mondta még mindig ölelve, és a kedvenc mosolyomat használta. Amikor megfordultam a tekintetünk összetalálkozott, és pár másodpercig egymás szemébe néztünk. Gyönyörű szép kék szeme volt, semmire sem gondoltam, csak néztem a szemét Jól éreztem magam ebben a helyzetben. A szívem helyén furcsa érzés uralkodott, amitől csak mosolyogni tudtam. Ryan karjaiban hirtelen egy törékeny kislánynak éreztem magam. Diadalittasan sétáltam oda az innivalómhoz, és a whiskyvel kezdtünk. Eddie beszélt:
- Igyunk arra, hogy Angel mától nem csak egy patológus, hanem a vezető patológus. – mindenki összeérintette a whiskys poharakat, amik összecsattantak, majd lehúztuk. Be kell, hogy valljam elég erős volt. Carlaékkal még egyszer koccintunk a likőrökkel, majd a fiúk ismételten kértek egy kört, de most már csak whisky volt.
- Szóval akkor ki legyen kivel? Csapatokat csinálunk? – kérdezte Carla.
- Igen, de az esélyegyenlőség miatt, legyen legalább egy fiú a lányok között.
- Hé, tegnap megvertem Eddiet. – csattant fel Carla.
- De ma nem így lesz. – csókolta meg Eddie.
- Akkor legyen úgy, hogy Én leszek Angel, meg Carla egy csapatban, a másikban meg Adam, Eddie, és Juliett, jó lesz így? – nézett Ryan Carlara.
- Nekem tökéletes.
- Carla előre szólok, hogy nem tudok játszani. –fordultam felé, mert nagyon meg akarta verni Eddéiket, de az én tudásommal, csak veszetünk.
- Ez csak egy játék. – mosolygott, majd lekezdtük a játékot.
Az első menetben Ryan rengeteget segített, ezért is vesztettünk, aminek egyáltalán nem örültem, viszont a másodikban már nyertünk. A harmadik játszmában már Ryan átigazolt a fiúkhoz, így mi lányok maradtunk. Először vesztésre álltunk, de Carla lökésével győztünk.
- Ez azért van, mert a mestertől tanultál. – kötött belém Ryan amikor már az x-edik pohár whiskyt hajtottam le, és átölelte a vállamat. Nagyon felszabadultnak éreztem magam, szerintem az ital is a fejembe szállt.
- És akkor mi van, ha kihívom a mestert? – nevettem.
- Oktatómestered áll elébe. – a kezébe vette a háromszöget, és összerakta a golyókat. A többiek leültek a székekre.
- Fogadunk? Ryan megveri. – Adam elővett egy 1$-ost.
- Tartom. – Eddie is bedobott egyet.
- Édesem mennyi jóindulat szorult beléd. Azért is 10$-ba, hogy Angel nyer. – Juliett mondata után a fiúk meglepetten néztek.
- Kiállok a nők mellett. – Carla is 10$-val szállt be a fogadásba. Adam megcsókolta Juliettet, majd a billiárdmérkőzést figyelték.
Nagy örömömre, és miután megtudtam, hogy a többiek fogadtak az ő örömükre is megnyertem a játékot.
- Nem véletlen, hogy nyertél. A legjobbtól tanultál. – Ryan leült, és a sörből ivott.
- Nem vagy te egy kicsit egoista? – ráztam nevetve a fejem, és megint lehúztam egy pohárral.
- Srácok azt hiszem menni, kéne hazafele nem? – kérdezte Ryan.
- Ne már! – ellenkeztem.
- Jövünk majd máskor is. De te is kezdesz kábulni. És még a cuccodért is fel kell jönnöd. - beszélt a lelkemre Ryan.
- Akkor sem akarok hazamenni. – akaratos voltam. – Nem vagyok részeg. – szédült a fejem, és nehéznek éreztem, de nagyon jókedvű voltam.
- De ha nem megyünk, az leszel. – szólalt meg Juliett.
- Jól van. De mikor jövünk? – nevettem ismét.
- Először érjünk haza. – Ryan felállított, és összeszedtük a cuccaimat, majd kimentünk a parkolóba. A friss levegő megcsapott, és majdnem elestem de Ryan megfogott.
- Össze ne törd magad. – mosolygott.
- Jó éjt. – köszöntem a többieknek.
- Ryan vigyázz rá. – szólt vissza Adam kocsijából Juliett.
- Okés, holnap találkozunk, sziasztok. – Ryan kinyitotta a kocsiajtót, beültem, majd ő is és elindultunk Ryan lakására. Útközben a levegőtől egy kicsit kitisztult az agyam.
- Mekkora egy idióta vagyok. Leittam magam.
- Dehogy is ittad le. – rázta mosolyogva a fejét Ryan.
- Akkor is. – mosolyogtam a saját hülyeségemen.
- Láttam én már részeg nőt, te nem vagy az nyugi. – leparkolt a ház parkolójában.
- Remek. – kiszálltunk a kocsiból, és felmentünk a lakásra.
- Ülj le a kanapéra, hozok innivalót.
- Jó, csak ne alkoholos legyen. – nevettem továbbra is. Kiment a konyhába, és pár perc után vissza is érkezett a narancslevemmel.
- A cuccom? – kérdeztem, és megittam az üdítőt, majd felálltam.
- Az ajtónál. – annyira furcsán nézett rám… megijedtem tőle, és egy különös érzés fogott el, végig a szemébe néztem.
- Miért nézel így rám? –kérdeztem mosolyogva. Közelebb jött hozzám, majd mielőtt még válaszolt volna közbeszóltam: - Tudtad, hogy nagyon szép kék szemed van? – rám mosolygott, és még közelebb jött hozzám.
- A nők 95%-át ezzel a kék szempárral szoktam meghódítani. – halkan szólalt meg.
- Valóban? - emeletem az égnek a tekintetem. Bólogatott, még mindig közelített hozzám.
- Neked is szép a szemed. – megfogta mindkét kezem. Remegni kezdett a testem.
- Ja, barna. – nevettem rajta, halkan, és lehajtottam a fejem. A mutatóujjával felemelte a fejem, ismét suttogott:
- Nem vagy átlagos lány. – rázta a fejét, és éreztem, hogy be kell hunynom a szemem, és már csak az éreztem, hogy lágyan megcsókol. Mikor ismét kinyitottam a szemem már elvált az ajkaimtól, de azt szerettem volna, ha még folytatja, így én léptem közelebb hozzá, lábujjhegyre emelkedtem, és óvatosan megcsókoltam. Remegett az egész testem, és úgy éreztem, hogy perceken belül darabokra esek, de ahogy átölelt tudtam, hogy nem fogok szétesni.
Egyre jobban kezdünk belejönni a csókolózásba, amikor abbahagyta és megszólalt.
_ Biztos vagy abban, amit tenni akarsz? – az egyik keze még mindig a derekamon nyugodott, a másikkal egy tincset tett a fülem mögé.
Nyeltem egyet, és halkan, bátortalanul feleltem: - Elég biztos, ahhoz, hogy megtegyem. - mosolyogtam, felemelkedtem, és ismét csókolóztunk.
Pár perc után már azon kaptam magam, hogy az ágyban vagyunk, és habár nagyon féltem, de akartam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése