44. Szeppeku II.

- Én egy zseni vagyok! – Carla kiáltott fel örömében.

- Megosztod velem is? – tudakozott Juliett.

44. Szeppeku

- Szép jó reggelt Kincsem. – Ryan lépett be az ajtón, kezében egy gőzölgő bögrével.

- Neked is. – törökülésbe helyezkedtem, és a bögrére mutattam: - Ez ugye nem tea?

- Nem, tekintettel arra, hogy készenlétis vagy, ez kávé. – adta a kezembe.

- Köszönöm. Finom. – kóstoltam meg.

43. Búcsú

A következő napok sokkal nyugodtabban teltek el. Kezdődött azzal, hogy Sara és az FBI-os emberek elhagyták a tárgyalót, így felvette régi arculatát.

42. Vége a hajcihőnek II.

Az FBI-os utasításra hamar összeállt egy rohamosztag, és némán, csak fényjelzésekkel a folyóparti házhoz mentünk. Már a központban felvettük a golyóálló mellényt, én pedig visszakaptam a fegyverem.

Útban a ház felé azon gondolkodtam, milyen érzés lesz Joy gyilkosával szemtől szembe találkozni. A gyomrom liftezni kezdett, gyomoridegem volt.

42. Vége a hajcihőnek

Úgy ébredtem fel mintha le sem feküdtem volna aludni. A digitális óra hajnali ötöt mutatott, mégis sötét volt a szobában. Ryan sem volt mellettem, így felülve az ágyon a fürdőbe mentem, ahol megmosakodtam, és fogat mostam. A fájdalom súlyként nehezedett rám, így mentem ki a konyhába, Ryan rendőr akadémiás pólójában. Nem akartam beletörődni Joy halálába. Derek és Ryan a konyhapultnál halkan beszélgettek. Az erős fény miatt hunyorítanom kellett.

41. Lenyugvó Nap II.

-          Hogy van az én számítógépzsenim? – Juliett Adam mellé telepedett.

-          Most, hogy itt vagy sokkal jobban. – kedvesen nézett szerelmére.

-          Hogy haladsz? – érdeklődött.

-          Ryannel végignéztük az útvonalat, most rendezem a videókat időrendbe, aztán lefuttatom a programot és várunk. És Te?- gépelt.

41. Lenyugvó Nap

Nem akartam hinni a szememnek. Bambán álltam őket nézve, majd mikor Ryan észrevett el kellett tűnnöm előle, minél gyorsabban.

40. Túl személyes III.

Joy arca nem volt letakarva, így könnyen megtaláltam. Kisimult az arca mintha megnyugodott volna, fehér színű volt. Megfogtam a kezét. Némán figyeltem, ahogy „alszik”, egyszerűen képtelen voltam elfogadni a halálát. Sajnáltam őt, hogy meg kellett halnia, hiszen élni akart… kibírta a mentőt és a műtőben is sokáig küzdött… de az élet lassan „kifolyt” belőle. Dühösen összeszorítottam a fogam.

40. Túl személyes II.

- Óvó nénik len…- kezdtem a mondatot, de nem tudtam befejezni, mert a bal oldali útról egy autó csapódott belénk. Forgott velem a világ, hallottam, ahogy az üvegek betörnek. A mellkasomon szorított a biztonsági öv. A kocsi függőleges tengelye körül megfordult párszor, aztán egy villanyoszlop fogta meg.

Díjat kaptam!

Na mit kaptam drága Edinámtól??(: Egy Díjat amit itt is megköszönök neki nagyon!!!<3

Szabályok:

1) Tedd ki a logót a blogodra!

2) Köszönd meg a díjat akitől kaptad!

3) Írj ki magadról 7 dolgot!

4) Küldd tovább 7 írónak! (Ne felejtsd belinkelni a blogjukat)

5) Hagyj megjegyzést a blogukon, hogy meglepetés várja őket!

Hét dolog magamról:

- Kedvenc sorozataim a Fringe, és a CSI:NY

- Összesen nyolc emberben bízom a világon...( és ők ezt tudják)

- Imádok írni, mert ez segít álmodni!

- Imádom a zenét... nincs olyan nap, hogy ne hallgatnám!

- Kedvenc városom New York. ( szeretnék oda eljutni)

- Kávéfüggő vagyok.

- Olyan munkát szeretnék amely segít az embereken. 

Két embernek tudom továbbküldeni, sorry:

Ria

Edina