Reggel nyolc körül Juliett és Mike egy étteremben reggeliztek a Park Avenuen. 
Kellemes hangulatú hely volt, csendes boxokra tagolva. De nem ezért volt különleges ez a hely a két embernek. Ha Mikenak nem is, de Juliettnek igen is fontos volt, mert itt ismerkedtek össze legelőször.
- Amikor itt megláttalak már akkor tudtam, hogy járni fogunk. Már akkor megfogott benned valami. – emlékezett vissza Mike.
- Ja, és azt is tudtad, hogy majd egy szép napon otthagysz, teljesen magamra egy szó nélkül. - Juliett lehajtott fejjel a kávéját kavargatta.
- Még mindig itt jársz? – csattant fel Mike. – Szívem, ez már a múlt, inkább koncentráljunk a jövőre.
- Tessék?- Juliett teljesen ledöbbent. – Mike, van fogalmad arról, milyen állapotban voltam? Egyszer sem hívtál fel, és még egy SMS-t sem kaptam. Erre te jössz, itt nekem a nézz előre, fel a fejjel vigasszal. Nem ez nem elég. Még most sem tudom miért egyeztem abba bele, hogy közeledjünk egymáshoz. Mekkora egy idióta vagyok. – rázta a fejét a lány, majd a telefonja megszólalt. – Igen tessék? – ugyanazzal a hangnemmel szólt bele, amivel az előbb Mikenak magyarázott, de meg is bánta.
- Szia Angel vagyok, bocsánat a zavarásért, de kaptunk egy új ügyet, és úgy tudom, te meg Adam vagytok velem párban. A cím Bronx a 13. és a 45. sarkán van a jégkori pályán. Várunk. – búcsúzott.
- Jó azonnal ott leszek. – mormogta bele, majd Mikera nézett. – Most mennem kell. Majd még beszélünk. Szia. – felállt, és magára hagyta a férfit, aki a kávéját itta tovább.
Juliett meglehetősen nehezen jutott el Manhattanból Bronxba a reggeli forgalom miatt.
A helyszínen már a bevett szokás szerint Ryan várt. Most egy kicsit furcsa volt, mert a jégkori pálya felirat alól jött ki. Egy kicsit megijedtem, mert Ryan lábán korcsolya volt, és én nem voltam valami jó a korizásban. Egy szürke pulóvert, egy farmert, és egy magassarkút viseltem.
- Mi ez a félős arc? Berezeltél? – egyből meglátta rajtam.
- Ja, semmi, csak miért van rajtad kori? Már ilyen régóta vársz rám? Vagy mi, hogy koriztál? – még mindig a lábán volt a szemem.
- Hát éppen nem unatkozok, mert lenne jobb dolgom is, de szeretem összekötni a hasznost a kellemessel. Hanyas a lábad? – kérdezte.
- Ugye most nem akarod, hogy korizzak? Egyébként 38- 39.
- Én nem, de a hulla a pálya közepén van, így kénytelen leszel bejönni. Tudsz korizni? – felhúzta a szemöldökét. Időközben beérkeztünk az öltözőbe, ahol átadta a korit.
- Hát voltam, már de nem sok sikerrel jártam. Te mióta tudsz? – kérdeztem, közben felvettem a korit.
- Egy vérbeli hoki, és kosárszurkoló vagyok. Majd én vigyázok rád. – mosolygott.
- Oké kész.- mondtam, majd a jégre mentünk. Adam már ott volt, és a hulla körül téblábolt.
- Angel nézz rám. Bízz bennem, nem fogsz elesni, mert foglak. – megfogta a kezem, és a hullához koriztunk. Lehet egy kicsit erősen szorítottam szegény kezét, mert még nekem is fájt, de nem panaszkodott, csak kacsintott, majd a szemtanúkhoz ment.
- Adam mit tudunk eddig? – érdeklődtem, de nem volt valami jó passzban.
- Egyelőre semmit. Nincs nála semmi azonosító okirat. – válaszolt.
- Értem. A halál oka ez a csúnya fejseb itt a nyakszirt koponyánál. Megütötte a kisagyat, és belehalt az ütésbe, de ezt csak a CT tudja majd megerősíteni. De nem értem, miért nincs rajta kori? – a lábán egy márkás cipő volt.
- Talán csak úgy ide kóvájgott nem? – vetette fel Adam.
- Lehetséges nem tudom. A halál idejét is nehéz lesz megállapítanom, mert a környezet hőmérséklete is sokat számít, a test meg már ki tudja, mióta van a jégen.
- Na, megjöttem. – jelentette be Ryan.
- Szia. – szórakoztam vele. Meg is lepődtem, mert az utóbbi időben nem voltam vicces hangulatban.
- Van egy szemtanúnk. Ő ott. – egy nagydarab alacsony bajszos férfira mutatott, munkás nadrágot viselt. – Ő gondozza a jeget. Ma reggel hétkor jött ide, mert tízkor nyitnak, és addigra meg kell takarítani a jeget. Azt mondja, hogy amikor bejött az öltöző ajtaja nyitva állt, és már akkor nem tetszett neki valami. Aztán a palánktakarítóval állt kifele, és meglátta a srácot, majd a többit ti is tudjátok. – legyintett egyet.
- Tessék, van itt valami a zsebében. – Adam egy vodkás üveget szedett ki a kabátja zsebéből.
- Ivott? – furcsán néztem rá, mert nem éreztem alkohol szagot a közelben.
- Majd te kideríted. – Ryan ismételten rám kacsintott, és a hullaszállítók jöttek be felpakolni a hullát és elszállítani.
- Hello megérkeztünk. – Carla, és Juliett korcsolyáztak be kecsesen a pályára.
- Szia. – Adam, amikor meglátta, hogy Juliett is megjött, felállt.
- Megyek az öltözőbe egyedül. – az utolsó szót erősen hangsúlyozta, és elhúzott.
- Ez meg? – Ryan, én és még Carla arcán is a teljes értetlenség uralkodott.
- Szakítottunk. – Juliett lehajtott fejjel mondta el.
- Jesszus ugye nem mentél....- Carla kérdezte volna, de amikor Juliett bólintott a fejével minden világossá vált, és mindhármunk gesztusáról leolvashatta, hogy nem nagyon örültünk neki, de ez egyáltalán nem tartozott ránk. Juliett csendben fotózni kezdett, majd Carla a nyomokat biztosította.
- Srácok én most megyek, várlak a boncoláson. – köszöntem.
- Ok. Gyere, kikísérlek. – Ryan a kezét nyújtotta, és én habozás nélkül belementem.
- Köszönöm. – mondtam a palánknál, majd fejet bólintott, és visszament, én pedig a boncolásra kocsikáztam.
Adam az öltözőbe belépve egyből a zárat vizsgálta meg. Sérüléseket látott meg rajta, lefotózta, majd beljebb haladva egy szekrény nyitott ajtaja tűnt fel neki. Miközben ujjlenyomatokat szedett le róla végig Juliett járt a fejében. Alapvetően nem hibáztatta, megértette, hogy a lány össze van zavarodva, és azt is tudta, érezte, hogy összejön majd Mikeval, de legbelül abban reménykedett, hogy Adamet választja, mert nagyon szereti, még mindig, és ez csak megnehezíti a dolgát. Arra is gondolt már, hogy otthagyja a munkát, és állást keres például Las Vegasban, vagy Miamiban, de a puszta gondolattól is kirázta a hideg, hogy nem láthatja többé Juliettet. Ahogy járt a feje, egy papírzsebkendőt is talált a földön használt volt. Az öltözőnél volt egy büfés stand is, ezt is feltörték. A pénztárgép nyitva állt, nem volt benne pénz, ezért mindent lefotózott, és ujjlenyomatot vett minden egyes tárgyról. Hosszú munkát végzett, de Juliett közelében akart lenni.
A lányok a jégen, jól elszórakoztak, főleg Carla, mert Juliettet bántotta a lelkiismerete Adam miatt. Elgondolkodva a jeget vizslatta, amikor Carla szólította meg:
- Mit nézel madame?
- Ja, csak a jeget.
- Hát az gondoltam.
- Nem nézd meg te is. Látod ezt a furcsa nyomot itt? Olyan mintha megcsúszott volna a jégen és így esett volna el.
- Ja, jó értem, de hát ki az, aki a jégen legalább egyszer nem esik el?
- Nem, de mi van, ha baleset volt ez az egész?
- Aha. Akkor is feltörték az öltözőt, szóval voltak vele, és ez gondatlanságból elkövetett emberölés.
- Igen, és te találtál valamit? – érdeklődött.
- Ja, nézd meg te is. Első ránézésre egy szövetnek nézem, mit gondolsz?
- Én is úgy nézem ez egy szövet, de majd a laborban megállapítjuk, hogy mi is az. – eltette egy zacskóba, és a központba mentek. Kicsivel később Adam is a laborba ment, és nekilátott a nyomok elemzésének.
A boncolás már rutinszerűen ment, nem mondom, hogy hamar végeztem vele, mert a halál idejének megbecslésével sok időt eltöltöttem, de a végén sikerült megoldanom a feladatot. Ebből kifolyólag amikor Ryan belépett, még az áldozatot varrtam össze.
- Szia, zavarok? – mosolygott, habár tudta a választ.
- Szia, nem, de ezt még befejezem. – mutattam a mellkasra, már csak pár öltés hiányzott.
- Jó nyugodtan addig is hallgatlak. – leült egy székre kényelembe helyezte el magát, majd várta, hogy megszólaljak.
- Hát az áldozat nevével kapcsolatban semmi újat nem tudtam meg. Az új...- kezdtem el, de félbeszakított:
- Nem a hulla érdekel, hanem te. Hogy vagy?
- Ryan. – megálltam egy kicsit, majd a szemébe néztem, hogy minél hitelesebb legyen a mondandóm. – Köszönöm, hogy ennyit aggódsz miattam, de jól vagyok.
- Oké, ezt akartam hallani. – sikerült meggyőznöm, majd folytattam a hullaszemlét: - Tehát az ujjlenyomata nincs meg, se a DNS-e, a vére toxikológián van.. A halál okát, azt jól tippeltem, a hátára esett, és megsérült a kisagya, ez megállította a légzését, és megfulladt. Az alkoholszintje egy egésszel volt magasabb a megengedettnél.
- Nagyon bírta a piát. – jegyezte meg Ryan.
- Meglátszik, mihelyst egy kicsit kicsúszik, a talaj a lába alól egyből meghal. – vágtam rá vissza. Ryan poénnak vette. – A körme alatt van valami, de nem tudom, hogy mi lehet az. Az én tippem, hogy bőrszövet.
- Fogalmam sincs. Nekem másfajta a végzettségem, mint kegyednek. – Ryan minden egyes pillanatot megragadott annak érdekében, hogy valamilyen szinten helyben tartsa a jókedvem, de mivel ez hiányzott az utóbbi időben, nagyon nehéz feladat tárult elé, bár meg kell hagyni jól csinálta.
A boncolás után, Ryan azonosításra ment, én meg a laborba hátha megtudok valamit az üggyel kapcsolatban. Adamet láttam meg elsőnek, Eddievel beszélgettek.
- Sziasztok. Mi a helyzet? – kérdezősködtem, de láttam a szemükön, hogy nem az üggyel kapcsolatos a témájuk.
- Szia. – köszöntek.
- Bocsánat a zavarásért.- ki akartam menni, de utánam szólt Eddie:
- Ne maradj csak, kérdezni akarunk valamit. – mindketten a szemembe néztek.
- Mi ez fiúk kihallgatás? – megijedtem.
- Tudtad, hogy Juliett, meg az a... Összejönnek? – Adamben forrt a düh.
- Nem, nem tudtam, beszéltem ugyan vele, de nem tudtam, hogy megint...
- Oké, ennyit akartunk tudni. – bólintott.
- Adam, hiszek Juliettben, és meglátod, hogy észhez tér. – vigasztaltam.
- Az a helyzet, hogy bármeddig képes vagyok rá várni. – megsajnáltam, mert szerette Juliettet, de most ő nagyon nagy választás elé került, és ami ezzel jár, rendesen össze is kavarodott.
- Az üggyel kapcsolatban... Még futtatjuk az ujjlenyomatokat, összesen négy plusz az áldozaté van, de nincs meg ki az áldozat. – közölte Adam.
- Sok sikert fiúk. – elvonultam és a vodkás üveggel kezdtem. Először ujjlenyomatot kerestem rajta, de csak elmaszatolódott volt. Mintát vettem az üvegből, hogy kiderítsem mi volt benne. Amikor a gép kiadta az eredményt, Carla jött be.
- Szia, hogy haladsz? – kérdezett, de fél szemmel Eddiet nézte.
- Hát még szinte sehogy sem, de odamehetsz hozzá, ha akarod.- látszott rajta, hogy hiányzik neki, habár, csupán csak két asztal állt közöttük.
- Ja, nem most, nem na, mindegy... – titkolózott. – Az a gyanúm, hogy megcsal...
- Tessék? Eddie? – véletlenül elkiáltottam magam, de Eddie nem vett észre.
- Igen, már egy ideje, valaki hívogatja, de nem mondja el, hogy ki az. A múltkor lenyúltam a telefonjából a számot, és egy női címen van a telefon. – szomorodott el.
- Ez még nem jelenti, hogy megcsal. Héé az egész napot együtt töltitek, együtt dolgoztok, de ha ez nem elég, akkor még a munka után, is együtt vagytok. – ellenkeztem.
- Hát nem tudom, minden esetre, most jobban figyelek rá. – mondta, majd egy aktát adott a kezembe.
- Ez mi?
- Az áldozat ruháját néztem meg és egy telefont találtam a zsebében, jól elrejtve. Már Ryan keresi, hogy kié. Volt még nála eki, is egy kis rágós dobozban, azon meg egy ujjenyomat, de még nincs találat.
- Jó ez remek, lehet, meglesz az áldozat a telefon alapján. Carla... Beszéld meg vele!- tanácsoltam, majd mosollyal az arcán elment. Ekkor néztem meg az üvegben lévő anyagot. Egyáltalán nem vodka volt benne, hanem drogok keveréke, ami csak a szemnek kell... eki, LSD, speed, és különböző partydrogok. Ha valaki meghúzta volna, a helyszínen szörnyet halt volna, de a legfurább az volt, hogy üres volt, tehát az áldozat húzta meg, és megcsúszhatott. Teljesen elmerültem, és Ryan jött be.
- Sziasztok. Hé Ang? – szólított meg.
- Szia, megvan az áldozat?
- Meg, de honnan?
- Carla járt itt kb. egy öt perce. Na de mesélj.
- Jó. Az áldozat Alex Kapel. Tisztességes állampolgár volt, már értesítettem a hozzátartozóit.
- Köszönöm. – egy laboros a kezembe adta a vérelemzést. Az eredmény láttán teljesen összekavarodtam.
- Mi az?
- Ja, csak, hogy az áldozat vérében mindössze alkohol miatt van magas szinten a véralkohol, de drog miatt nem. Ez az üveg pedig tele volt parti drogok keverékével, egy csepp is halálos lenne. Azt hittem, hogy azért halt meg, mert ebből ivott jégre ment, és lecsúszott. De ezek szerint nem.
- Akkor hogy került a drog a tulajdonába. – tette fel számomra az év kérdését Ryan.
- Beletették a zsebébe. – Adam jött oda hozzánk.
- És ki az? – Ryan sejtett valamit, amíg én még mindig a kérdésemen agyaltam.
- Bernard Cullen. Jó öreg droghasználó, és az ujjlenyomata a helyszínen is ott volt.
- De ez nem azt jelenti, hogy ő tette bele a zsebébe a cuccot. – ellenkezett Eddie.
- De igen, mert Berni haverunk ilyen spéci drogokat használ. – válaszolt.
- Behozatom, és majd meglátjuk, mit mond. – Ryan elment.
- Nincs több ujjlenyomat? – kíváncsiskodtam.
- Még nincs, igyekszem lefuttatni a legtöbb adatbázisban. – felelte. Adam visszament az asztalhoz ahol az előbb dolgozott, én pedig úgy gondoltam körbekérdezek a lányoknál, hátha van valami infójuk.
- Adam emlékszel Bellára? – Eddie váratlanul szólalt meg.
- Igen őt mentetted meg annak a vadállat Jamesnek a kezei közül, mert?
- Megint rám szállt a csaj, folyamatosan hívogat, és olyanokat mond, hogy szeret, meg velem akar lenni. Carla nem tudja, mert még ő akkor nem volt itt. De attól félek, hogy félreérti, már szerintem gyanakszik, de nem akarom elveszíteni, egy ilyen nő miatt. – panaszkodott tovább.
- Persze megértem. A legjobb megoldás, ha beszéltek róla.
- Miről is van szó? – Ryan faggatózott.
- Ja, csak Eddiet zaklatja Bella. – válaszolt Adam.
- Aha, tudom, akit megmentettél, és mit akar?
- Csak annyit mond mindig, hogy szeret, és velem akar lenni. De én Carlát szeretem.
- És tud Carláról? – folytatta Ryan.
- Szerintem nem, de nem is akarom, mert félek, még tesz valamit, és akkor azt nem élem túl. – leszegte a fejét.
- Haver beszélj a csajjal.- tanácsolta Ryan is. – Jut eszembe Angel hova lett?
- Az előbb még itt volt, passz nem tudom. – rázta a fejét Eddie.
- Szokása, hogy eltűnik, na, jó megkeresem, sziasztok. – kiment.
- Sziasztok, mi a helyet? – csatlakoztam Carlához, és Julietthez.
- Vannak fejleményeink. Itt a tulajdonosa a dobozon talált ujjlenyomatnak. Rick Carter, van priusza is, többszöri droghasználat miatt. – olvasta fel az adatokat.
- Úgy tűnik, hogy az áldozatnak egy nővel is volt alkalma összefutni, mert itt van egy szép kis rúzsnyom a inge gallérján.
DNS-t is szereztem és a legjobb, hogy benne van az adatbázisban a neve: Kim Rodrigez. Van priusza vandálkodás miatt, és hangoskodás miatt is. – lépett be Juliette.
- Szóval akkor van egy hó tiszta áldozat, és egy pár jó madár, de hogy kerültek össze? – értetlenkedtem.
- Talán egy kocsmában ivott, amikor azok a barmok felcsípték, és egy jó kis balhé miatt velük tartott. – találgatta Carla.
- Jó és mi van a szövettel? – kérdezte Juliett.
- Közönséges szövet, általában kesztyű készítésére használják. – Adam válaszolt, és a hangja hallatán összerázkódott Juliett.
- Akkor eddig van két gyanúsított, és egy gyilkosság. Szép. – foglaltam össze.
- Egészen pontosan három gyanúsított, és egy gyilkosság. – Eddie jött be, Ryan kíséretében. – Megnéztük az összes ujjlenyomatot, amit az öltözőben találtál. – Adamre mutatott. – Összesen volt öt fajta ujjlenyomat, ezek között a három ismert, és az áldozat, az ötödik, meg egy bizonyos Sean Bright. – olvasott.
- Már utánuk néztem, a négy jómadár már volt előzetesben, és a meglepő, hogy már régóta ismerik egymást. Szinte együtt nőttek fel. – magyarázott Ryan. – Már megrendeltem őket. – tette hozzá.
Kb. egy bő félóra múlva meg is érkeztek a jómadarak, Ryantől kaptunk egy -egy üzenetet, hogy menjünk le a kihallgatásra, és mivel többen is voltak, külön hallgattuk ki őket. Ryan velem együtt hallgatta ki Rick Cartert, Juliett és Carla Kim Rodrigezt, és a két fiú pedig Bernard Cullent.
- Mit keresek itt? Nyomozók, kora reggel betörtek a házamba a zsaruk, és ideráncigálnak a pizsamámban, milyen hozzáállás ez? – Rick háborgott.
- Ha magának a reggel fél kettő, akkor mikor van délután? – vágott vissza Ryan. – Minket inkább az érdekelne, hogy hol volt a múlt éjjel? - a férfiról lerítt, hogy droghasználó volt.
- A barátaimmal voltunk, szórakozni. – rázta meg a vállát.
- Bernard Cullennel, Kim Rodrigezzel, és Alex Kapellel? – kérdeztem.
- És ha igen akkor? Mit akarnak? – faggatózott.
- Hogy halt meg Alex? - válaszoltam.
- Meghalt? – teljesen ledöbbent.
- Igen, és a a legfurcsább az, hogy Alex zsebében volt egy doboz, és azon pedig a maga ujjlenyomata. – tájékoztatta Ryan.
- Én adtam oda neki, de akkor még élt.
- Nézze, tudjuk jól, hogy együtt csinálták az egészet. De az is lehet, hogy csak baleset volt, mondja, ha így történt, akkor miért nem hívtak segítséget?
- Maguk szerint, hogy néz az ki, ha egy csapat belőtt fiatal hív segítséget? Akiknél még más drog is volt.
- De akkor nem halt volna meg Alex, így meg meghalt, szenvedést okozott a családjának, és mellesleg maguk így is úgy is a börtönben kötnek ki, mert drogot használtak, a cserbenhagyás meg csak öntet. – magyarázott Ryan.
- Hidjék, el, hogy amikor én utoljára láttam még élt és virult. Amikor megláttam eljöttem a helyszínről. – Ryannel meguntuk a siránkozását, és kijöttünk. Egymásra néztünk, és Kim kihallgatására mentünk, de csak az üvegnél álltunk meg.
- Hello Bernard. Nagyon nyúzottnak látszik, mondja milyen éjszakája volt? - vágott bele Eddie.
- Szórakoztunk, maga is nyúzott, de gondolom, nem a szórakozás miatt. – feleselt.
- Értelmesebb dolog miatt, mint maga. Arra vagyok kíváncsi, hogy mit csináltak?
- Nem igazán emlékszem rá.
- Azért mert a partydrog mixxel be volt lőve ugye? – Adam rátapintott.
- Emiatt keltettek fel?
- Nem egészen. Alex meghalt. Tudja ki az nem? A múlt éjjel szedték fel egy kocsmában, és részegen a jégkorcsolya pályára vitték, ugye? Az már fel sem tűnt, hogy meghalt, vagy mégis, csak...- Eddie teljesen belejött.
- Elég!!- kiáltott és felállt, de Adam azzal a lendülettel visszanyomta.
- Mi a baj? Van lelkiismerete? – ekkor vette észre Adam a férfi kezén lévő kesztyűt, aminek az ujjbegyei le voltak vágva, pontosan olyan volt, mint amit Carla talált a palánknál.
- Ugyan olyan drogokban utazik, amilyet az áldozat zsebében találtunk. – tette hozzá Eddie.
- Nem tehetek róla, hogy jó az anyagom. – dicsekedett.
- Na idefigyeljen. Maga vitte be a pályára, és nem vigyázott rá kellőképpen, ezért halt meg. A kesztyűje egy darabja ott van a palánknál. – Adam nagyon ideges lett.
- Jól van, bevittem a pályára, de ő akarta, hogy korizzunk.
- Ja korcsolya nélkül, mi? – vágott egy grimaszt Eddie.
- Elesett, azt hittem, hogy csak bohóckodik, és otthagytam, de amikor nem jött vissza velünk akkor láttam, meg.
- És beletette a zsebébe az üres üveget. Hátha olyan hülyék leszünk, és bevesszük. De tévedett. A bandájával mennek a Sing Singbe, ott majd drogozhat eleget. – Adam becsukta az aktát és kimentek Eddievel.
A hármas kihallgató megfigyelőjében néztük, ahogy Carla, és Juliett beszélgetnek Kimmel.
- Kim, milyen árnyalatú a rúzsa? – kérdezte Juliett.
- Sötétvörös. De nem ezért vagyok itt.
- Eltalálta. Az éjjel különös kapcsolatba kerül Alexxel? Van rá bizonyíték is. Alex gallérján ott a rúzsnyoma és a DNS-e is.
- Ki az az Alex? – nagyra nyílt a szeme.
- Ja hogy így nem ismeri. Az a pasi, akit egy kocsmában szedtek össze a múlt éjjel, majd a kori pályán kötöttek ki, és elesett, magunk meg otthagyták. – mérges volt Carla.
- Meghalt? – csodálkozott.
- Fogja már fel, hogy cserbenhagyták, és mennek a Sing Singbe. Otthagytak egy embert segítség nélkül, és hagyták meghalni. – Juliett, és egyszer leszidta, majd kijöttek.
- Na, nektek hogy ment? – Carla egy járőrrel beszélt, és Juliett hozzánk fordult.
- Jól ment. De nem Rick vezette a pályára...- mondta Ryan.
- Hanem Bernard. – Adam, és Eddie jelentek meg. – De természetesen mind a három jómadarat elítéljük.
- Oké, de mi van Seannal? – jutott eszembe.
- Őt a különleges ügyosztálynak kellett átadni, mert állítólag, nagyobb bajban van, mint ez az ügy. – közölte Ryan.
- Aha, értem. – helyeseltem.
A műszak végén eléggé fáradt voltam, ezért ahogy hazamentem, elaludtam.
A központ már- már üres volt, csak a néhány éjszakás volt bent. Közöttük Carla, Juliett, Adam, és Eddie.
- Adam beszélnünk kéne!- a folyosón megállította Juliett.
- Na és mi az? Nézd Juli. Nekem nem áll szándékomban kettőtök közé állnom, és azt sem akarom, hogy az állásunkba kerüljön. Két dolgot mondok neked: legyünk barátok, és a másik, hogy ha Mike megint otthagyna, én itt leszek neked, örökké. – lehajtotta a fejét.
- Köszönöm Adam, de nem érdemlem meg. Én választottam, tehát szeretném, ha boldog lennél. – átölelte.
- Én akkor vagyok boldog, ha te is az vagy. – mosolygott, és az igazság látszott rajta.
A műszakot már ketten fejezték be, és úgy látszott, hogy jól megvannak.
Az öltözőbe menet, Carla futott össze Eddievel.
- Szia. Egy perc kicsim. – köszönt neki, de közben telefonált. – Nem érek, rá sajnálom. – lerakta a telefont.
- Eddie beszélni szeretnék veled. – félrehívta.
- Tessék.
- Megcsalsz? – a kellős közepébe vágott.
- Félreértetted az egészet, édesem soha nem bántanálak, se fizikailag, se lelkileg soha sehogy.
- Láttam a telefonszámot, és lenyomoztam.
- Az egy nő igen ez igaz, de a helyzet, az hogy volt egy régebbi ügyem még nem kerültél ide, és megmentettem egy lányt, egy őrült hapsi kezei közül. A lány most azt hiszi, hogy én vagyok, az ő hőse, és együtt kell lennem vele. De én téged, és csakis téged szeretlek, hidd el. – végig Carla szemébe nézett, őszinte volt.
- De ezt miért nem mondtad el hamarabb? – fakadt ki.
- Mert félek, mi van, ha rájön, hogy együtt vagyunk? Nem akarom, hogy valamit tegyen.
- Nem fog ne félj, de Eddie át akartál ejteni, és nem mondtad el az igazat. Ezek után a bizalmam megingott. – szomorú hangot ütött meg.
- Sajnálom, de féltelek. Carla hidd el hogy számomra te vagy a minden. – megfogta a kezét.
- Oké, nem haragszom, de ellenőrzés alá veszlek, szóval kötelező ott aludnod ma nálam. – mosolygott, majd megcsókolták egymást.
- Nagyon szivesen. – válaszolt Eddie, és együtt mentek Carláékhoz.
Kellemes hangulatú hely volt, csendes boxokra tagolva. De nem ezért volt különleges ez a hely a két embernek. Ha Mikenak nem is, de Juliettnek igen is fontos volt, mert itt ismerkedtek össze legelőször. - Amikor itt megláttalak már akkor tudtam, hogy járni fogunk. Már akkor megfogott benned valami. – emlékezett vissza Mike.
- Ja, és azt is tudtad, hogy majd egy szép napon otthagysz, teljesen magamra egy szó nélkül. - Juliett lehajtott fejjel a kávéját kavargatta.
- Még mindig itt jársz? – csattant fel Mike. – Szívem, ez már a múlt, inkább koncentráljunk a jövőre.
- Tessék?- Juliett teljesen ledöbbent. – Mike, van fogalmad arról, milyen állapotban voltam? Egyszer sem hívtál fel, és még egy SMS-t sem kaptam. Erre te jössz, itt nekem a nézz előre, fel a fejjel vigasszal. Nem ez nem elég. Még most sem tudom miért egyeztem abba bele, hogy közeledjünk egymáshoz. Mekkora egy idióta vagyok. – rázta a fejét a lány, majd a telefonja megszólalt. – Igen tessék? – ugyanazzal a hangnemmel szólt bele, amivel az előbb Mikenak magyarázott, de meg is bánta.
- Szia Angel vagyok, bocsánat a zavarásért, de kaptunk egy új ügyet, és úgy tudom, te meg Adam vagytok velem párban. A cím Bronx a 13. és a 45. sarkán van a jégkori pályán. Várunk. – búcsúzott.
- Jó azonnal ott leszek. – mormogta bele, majd Mikera nézett. – Most mennem kell. Majd még beszélünk. Szia. – felállt, és magára hagyta a férfit, aki a kávéját itta tovább.
Juliett meglehetősen nehezen jutott el Manhattanból Bronxba a reggeli forgalom miatt.
A helyszínen már a bevett szokás szerint Ryan várt. Most egy kicsit furcsa volt, mert a jégkori pálya felirat alól jött ki. Egy kicsit megijedtem, mert Ryan lábán korcsolya volt, és én nem voltam valami jó a korizásban. Egy szürke pulóvert, egy farmert, és egy magassarkút viseltem.
- Mi ez a félős arc? Berezeltél? – egyből meglátta rajtam.
- Ja, semmi, csak miért van rajtad kori? Már ilyen régóta vársz rám? Vagy mi, hogy koriztál? – még mindig a lábán volt a szemem.
- Hát éppen nem unatkozok, mert lenne jobb dolgom is, de szeretem összekötni a hasznost a kellemessel. Hanyas a lábad? – kérdezte.
- Ugye most nem akarod, hogy korizzak? Egyébként 38- 39.
- Én nem, de a hulla a pálya közepén van, így kénytelen leszel bejönni. Tudsz korizni? – felhúzta a szemöldökét. Időközben beérkeztünk az öltözőbe, ahol átadta a korit.
- Hát voltam, már de nem sok sikerrel jártam. Te mióta tudsz? – kérdeztem, közben felvettem a korit.
- Egy vérbeli hoki, és kosárszurkoló vagyok. Majd én vigyázok rád. – mosolygott.
- Oké kész.- mondtam, majd a jégre mentünk. Adam már ott volt, és a hulla körül téblábolt.
- Angel nézz rám. Bízz bennem, nem fogsz elesni, mert foglak. – megfogta a kezem, és a hullához koriztunk. Lehet egy kicsit erősen szorítottam szegény kezét, mert még nekem is fájt, de nem panaszkodott, csak kacsintott, majd a szemtanúkhoz ment.
- Adam mit tudunk eddig? – érdeklődtem, de nem volt valami jó passzban.
- Egyelőre semmit. Nincs nála semmi azonosító okirat. – válaszolt.
- Értem. A halál oka ez a csúnya fejseb itt a nyakszirt koponyánál. Megütötte a kisagyat, és belehalt az ütésbe, de ezt csak a CT tudja majd megerősíteni. De nem értem, miért nincs rajta kori? – a lábán egy márkás cipő volt.
- Talán csak úgy ide kóvájgott nem? – vetette fel Adam.
- Lehetséges nem tudom. A halál idejét is nehéz lesz megállapítanom, mert a környezet hőmérséklete is sokat számít, a test meg már ki tudja, mióta van a jégen.
- Na, megjöttem. – jelentette be Ryan.
- Szia. – szórakoztam vele. Meg is lepődtem, mert az utóbbi időben nem voltam vicces hangulatban.
- Van egy szemtanúnk. Ő ott. – egy nagydarab alacsony bajszos férfira mutatott, munkás nadrágot viselt. – Ő gondozza a jeget. Ma reggel hétkor jött ide, mert tízkor nyitnak, és addigra meg kell takarítani a jeget. Azt mondja, hogy amikor bejött az öltöző ajtaja nyitva állt, és már akkor nem tetszett neki valami. Aztán a palánktakarítóval állt kifele, és meglátta a srácot, majd a többit ti is tudjátok. – legyintett egyet.
- Tessék, van itt valami a zsebében. – Adam egy vodkás üveget szedett ki a kabátja zsebéből.
- Ivott? – furcsán néztem rá, mert nem éreztem alkohol szagot a közelben.
- Majd te kideríted. – Ryan ismételten rám kacsintott, és a hullaszállítók jöttek be felpakolni a hullát és elszállítani.
- Hello megérkeztünk. – Carla, és Juliett korcsolyáztak be kecsesen a pályára.
- Szia. – Adam, amikor meglátta, hogy Juliett is megjött, felállt.
- Megyek az öltözőbe egyedül. – az utolsó szót erősen hangsúlyozta, és elhúzott.
- Ez meg? – Ryan, én és még Carla arcán is a teljes értetlenség uralkodott.
- Szakítottunk. – Juliett lehajtott fejjel mondta el.
- Jesszus ugye nem mentél....- Carla kérdezte volna, de amikor Juliett bólintott a fejével minden világossá vált, és mindhármunk gesztusáról leolvashatta, hogy nem nagyon örültünk neki, de ez egyáltalán nem tartozott ránk. Juliett csendben fotózni kezdett, majd Carla a nyomokat biztosította.
- Srácok én most megyek, várlak a boncoláson. – köszöntem.
- Ok. Gyere, kikísérlek. – Ryan a kezét nyújtotta, és én habozás nélkül belementem.
- Köszönöm. – mondtam a palánknál, majd fejet bólintott, és visszament, én pedig a boncolásra kocsikáztam.
Adam az öltözőbe belépve egyből a zárat vizsgálta meg. Sérüléseket látott meg rajta, lefotózta, majd beljebb haladva egy szekrény nyitott ajtaja tűnt fel neki. Miközben ujjlenyomatokat szedett le róla végig Juliett járt a fejében. Alapvetően nem hibáztatta, megértette, hogy a lány össze van zavarodva, és azt is tudta, érezte, hogy összejön majd Mikeval, de legbelül abban reménykedett, hogy Adamet választja, mert nagyon szereti, még mindig, és ez csak megnehezíti a dolgát. Arra is gondolt már, hogy otthagyja a munkát, és állást keres például Las Vegasban, vagy Miamiban, de a puszta gondolattól is kirázta a hideg, hogy nem láthatja többé Juliettet. Ahogy járt a feje, egy papírzsebkendőt is talált a földön használt volt. Az öltözőnél volt egy büfés stand is, ezt is feltörték. A pénztárgép nyitva állt, nem volt benne pénz, ezért mindent lefotózott, és ujjlenyomatot vett minden egyes tárgyról. Hosszú munkát végzett, de Juliett közelében akart lenni.
A lányok a jégen, jól elszórakoztak, főleg Carla, mert Juliettet bántotta a lelkiismerete Adam miatt. Elgondolkodva a jeget vizslatta, amikor Carla szólította meg:
- Mit nézel madame?
- Ja, csak a jeget.
- Hát az gondoltam.
- Nem nézd meg te is. Látod ezt a furcsa nyomot itt? Olyan mintha megcsúszott volna a jégen és így esett volna el.
- Ja, jó értem, de hát ki az, aki a jégen legalább egyszer nem esik el?
- Nem, de mi van, ha baleset volt ez az egész?
- Aha. Akkor is feltörték az öltözőt, szóval voltak vele, és ez gondatlanságból elkövetett emberölés.
- Igen, és te találtál valamit? – érdeklődött.
- Ja, nézd meg te is. Első ránézésre egy szövetnek nézem, mit gondolsz?
- Én is úgy nézem ez egy szövet, de majd a laborban megállapítjuk, hogy mi is az. – eltette egy zacskóba, és a központba mentek. Kicsivel később Adam is a laborba ment, és nekilátott a nyomok elemzésének.
A boncolás már rutinszerűen ment, nem mondom, hogy hamar végeztem vele, mert a halál idejének megbecslésével sok időt eltöltöttem, de a végén sikerült megoldanom a feladatot. Ebből kifolyólag amikor Ryan belépett, még az áldozatot varrtam össze.
- Szia, zavarok? – mosolygott, habár tudta a választ.
- Szia, nem, de ezt még befejezem. – mutattam a mellkasra, már csak pár öltés hiányzott.
- Jó nyugodtan addig is hallgatlak. – leült egy székre kényelembe helyezte el magát, majd várta, hogy megszólaljak.
- Hát az áldozat nevével kapcsolatban semmi újat nem tudtam meg. Az új...- kezdtem el, de félbeszakított:
- Nem a hulla érdekel, hanem te. Hogy vagy?
- Ryan. – megálltam egy kicsit, majd a szemébe néztem, hogy minél hitelesebb legyen a mondandóm. – Köszönöm, hogy ennyit aggódsz miattam, de jól vagyok.
- Oké, ezt akartam hallani. – sikerült meggyőznöm, majd folytattam a hullaszemlét: - Tehát az ujjlenyomata nincs meg, se a DNS-e, a vére toxikológián van.. A halál okát, azt jól tippeltem, a hátára esett, és megsérült a kisagya, ez megállította a légzését, és megfulladt. Az alkoholszintje egy egésszel volt magasabb a megengedettnél.
- Nagyon bírta a piát. – jegyezte meg Ryan.
- Meglátszik, mihelyst egy kicsit kicsúszik, a talaj a lába alól egyből meghal. – vágtam rá vissza. Ryan poénnak vette. – A körme alatt van valami, de nem tudom, hogy mi lehet az. Az én tippem, hogy bőrszövet.
- Fogalmam sincs. Nekem másfajta a végzettségem, mint kegyednek. – Ryan minden egyes pillanatot megragadott annak érdekében, hogy valamilyen szinten helyben tartsa a jókedvem, de mivel ez hiányzott az utóbbi időben, nagyon nehéz feladat tárult elé, bár meg kell hagyni jól csinálta.
A boncolás után, Ryan azonosításra ment, én meg a laborba hátha megtudok valamit az üggyel kapcsolatban. Adamet láttam meg elsőnek, Eddievel beszélgettek.
- Sziasztok. Mi a helyzet? – kérdezősködtem, de láttam a szemükön, hogy nem az üggyel kapcsolatos a témájuk.
- Szia. – köszöntek.
- Bocsánat a zavarásért.- ki akartam menni, de utánam szólt Eddie:
- Ne maradj csak, kérdezni akarunk valamit. – mindketten a szemembe néztek.
- Mi ez fiúk kihallgatás? – megijedtem.
- Tudtad, hogy Juliett, meg az a... Összejönnek? – Adamben forrt a düh.
- Nem, nem tudtam, beszéltem ugyan vele, de nem tudtam, hogy megint...
- Oké, ennyit akartunk tudni. – bólintott.
- Adam, hiszek Juliettben, és meglátod, hogy észhez tér. – vigasztaltam.
- Az a helyzet, hogy bármeddig képes vagyok rá várni. – megsajnáltam, mert szerette Juliettet, de most ő nagyon nagy választás elé került, és ami ezzel jár, rendesen össze is kavarodott.
- Az üggyel kapcsolatban... Még futtatjuk az ujjlenyomatokat, összesen négy plusz az áldozaté van, de nincs meg ki az áldozat. – közölte Adam.
- Sok sikert fiúk. – elvonultam és a vodkás üveggel kezdtem. Először ujjlenyomatot kerestem rajta, de csak elmaszatolódott volt. Mintát vettem az üvegből, hogy kiderítsem mi volt benne. Amikor a gép kiadta az eredményt, Carla jött be.
- Szia, hogy haladsz? – kérdezett, de fél szemmel Eddiet nézte.
- Hát még szinte sehogy sem, de odamehetsz hozzá, ha akarod.- látszott rajta, hogy hiányzik neki, habár, csupán csak két asztal állt közöttük.
- Ja, nem most, nem na, mindegy... – titkolózott. – Az a gyanúm, hogy megcsal...
- Tessék? Eddie? – véletlenül elkiáltottam magam, de Eddie nem vett észre.
- Igen, már egy ideje, valaki hívogatja, de nem mondja el, hogy ki az. A múltkor lenyúltam a telefonjából a számot, és egy női címen van a telefon. – szomorodott el.
- Ez még nem jelenti, hogy megcsal. Héé az egész napot együtt töltitek, együtt dolgoztok, de ha ez nem elég, akkor még a munka után, is együtt vagytok. – ellenkeztem.
- Hát nem tudom, minden esetre, most jobban figyelek rá. – mondta, majd egy aktát adott a kezembe.
- Ez mi?
- Az áldozat ruháját néztem meg és egy telefont találtam a zsebében, jól elrejtve. Már Ryan keresi, hogy kié. Volt még nála eki, is egy kis rágós dobozban, azon meg egy ujjenyomat, de még nincs találat.
- Jó ez remek, lehet, meglesz az áldozat a telefon alapján. Carla... Beszéld meg vele!- tanácsoltam, majd mosollyal az arcán elment. Ekkor néztem meg az üvegben lévő anyagot. Egyáltalán nem vodka volt benne, hanem drogok keveréke, ami csak a szemnek kell... eki, LSD, speed, és különböző partydrogok. Ha valaki meghúzta volna, a helyszínen szörnyet halt volna, de a legfurább az volt, hogy üres volt, tehát az áldozat húzta meg, és megcsúszhatott. Teljesen elmerültem, és Ryan jött be.
- Sziasztok. Hé Ang? – szólított meg.
- Szia, megvan az áldozat?
- Meg, de honnan?
- Carla járt itt kb. egy öt perce. Na de mesélj.
- Jó. Az áldozat Alex Kapel. Tisztességes állampolgár volt, már értesítettem a hozzátartozóit.
- Köszönöm. – egy laboros a kezembe adta a vérelemzést. Az eredmény láttán teljesen összekavarodtam.
- Mi az?
- Ja, csak, hogy az áldozat vérében mindössze alkohol miatt van magas szinten a véralkohol, de drog miatt nem. Ez az üveg pedig tele volt parti drogok keverékével, egy csepp is halálos lenne. Azt hittem, hogy azért halt meg, mert ebből ivott jégre ment, és lecsúszott. De ezek szerint nem.
- Akkor hogy került a drog a tulajdonába. – tette fel számomra az év kérdését Ryan.
- Beletették a zsebébe. – Adam jött oda hozzánk.
- És ki az? – Ryan sejtett valamit, amíg én még mindig a kérdésemen agyaltam.
- Bernard Cullen. Jó öreg droghasználó, és az ujjlenyomata a helyszínen is ott volt.
- De ez nem azt jelenti, hogy ő tette bele a zsebébe a cuccot. – ellenkezett Eddie.
- De igen, mert Berni haverunk ilyen spéci drogokat használ. – válaszolt.
- Behozatom, és majd meglátjuk, mit mond. – Ryan elment.
- Nincs több ujjlenyomat? – kíváncsiskodtam.
- Még nincs, igyekszem lefuttatni a legtöbb adatbázisban. – felelte. Adam visszament az asztalhoz ahol az előbb dolgozott, én pedig úgy gondoltam körbekérdezek a lányoknál, hátha van valami infójuk.
- Adam emlékszel Bellára? – Eddie váratlanul szólalt meg.
- Igen őt mentetted meg annak a vadállat Jamesnek a kezei közül, mert?
- Megint rám szállt a csaj, folyamatosan hívogat, és olyanokat mond, hogy szeret, meg velem akar lenni. Carla nem tudja, mert még ő akkor nem volt itt. De attól félek, hogy félreérti, már szerintem gyanakszik, de nem akarom elveszíteni, egy ilyen nő miatt. – panaszkodott tovább.
- Persze megértem. A legjobb megoldás, ha beszéltek róla.
- Miről is van szó? – Ryan faggatózott.
- Ja, csak Eddiet zaklatja Bella. – válaszolt Adam.
- Aha, tudom, akit megmentettél, és mit akar?
- Csak annyit mond mindig, hogy szeret, és velem akar lenni. De én Carlát szeretem.
- És tud Carláról? – folytatta Ryan.
- Szerintem nem, de nem is akarom, mert félek, még tesz valamit, és akkor azt nem élem túl. – leszegte a fejét.
- Haver beszélj a csajjal.- tanácsolta Ryan is. – Jut eszembe Angel hova lett?
- Az előbb még itt volt, passz nem tudom. – rázta a fejét Eddie.
- Szokása, hogy eltűnik, na, jó megkeresem, sziasztok. – kiment.
- Sziasztok, mi a helyet? – csatlakoztam Carlához, és Julietthez.
- Vannak fejleményeink. Itt a tulajdonosa a dobozon talált ujjlenyomatnak. Rick Carter, van priusza is, többszöri droghasználat miatt. – olvasta fel az adatokat.
- Úgy tűnik, hogy az áldozatnak egy nővel is volt alkalma összefutni, mert itt van egy szép kis rúzsnyom a inge gallérján.
DNS-t is szereztem és a legjobb, hogy benne van az adatbázisban a neve: Kim Rodrigez. Van priusza vandálkodás miatt, és hangoskodás miatt is. – lépett be Juliette.- Szóval akkor van egy hó tiszta áldozat, és egy pár jó madár, de hogy kerültek össze? – értetlenkedtem.
- Talán egy kocsmában ivott, amikor azok a barmok felcsípték, és egy jó kis balhé miatt velük tartott. – találgatta Carla.
- Jó és mi van a szövettel? – kérdezte Juliett.
- Közönséges szövet, általában kesztyű készítésére használják. – Adam válaszolt, és a hangja hallatán összerázkódott Juliett.
- Akkor eddig van két gyanúsított, és egy gyilkosság. Szép. – foglaltam össze.
- Egészen pontosan három gyanúsított, és egy gyilkosság. – Eddie jött be, Ryan kíséretében. – Megnéztük az összes ujjlenyomatot, amit az öltözőben találtál. – Adamre mutatott. – Összesen volt öt fajta ujjlenyomat, ezek között a három ismert, és az áldozat, az ötödik, meg egy bizonyos Sean Bright. – olvasott.
- Már utánuk néztem, a négy jómadár már volt előzetesben, és a meglepő, hogy már régóta ismerik egymást. Szinte együtt nőttek fel. – magyarázott Ryan. – Már megrendeltem őket. – tette hozzá.
Kb. egy bő félóra múlva meg is érkeztek a jómadarak, Ryantől kaptunk egy -egy üzenetet, hogy menjünk le a kihallgatásra, és mivel többen is voltak, külön hallgattuk ki őket. Ryan velem együtt hallgatta ki Rick Cartert, Juliett és Carla Kim Rodrigezt, és a két fiú pedig Bernard Cullent.
- Mit keresek itt? Nyomozók, kora reggel betörtek a házamba a zsaruk, és ideráncigálnak a pizsamámban, milyen hozzáállás ez? – Rick háborgott.
- Ha magának a reggel fél kettő, akkor mikor van délután? – vágott vissza Ryan. – Minket inkább az érdekelne, hogy hol volt a múlt éjjel? - a férfiról lerítt, hogy droghasználó volt.
- A barátaimmal voltunk, szórakozni. – rázta meg a vállát.
- Bernard Cullennel, Kim Rodrigezzel, és Alex Kapellel? – kérdeztem.
- És ha igen akkor? Mit akarnak? – faggatózott.
- Hogy halt meg Alex? - válaszoltam.
- Meghalt? – teljesen ledöbbent.
- Igen, és a a legfurcsább az, hogy Alex zsebében volt egy doboz, és azon pedig a maga ujjlenyomata. – tájékoztatta Ryan.
- Én adtam oda neki, de akkor még élt.
- Nézze, tudjuk jól, hogy együtt csinálták az egészet. De az is lehet, hogy csak baleset volt, mondja, ha így történt, akkor miért nem hívtak segítséget?
- Maguk szerint, hogy néz az ki, ha egy csapat belőtt fiatal hív segítséget? Akiknél még más drog is volt.
- De akkor nem halt volna meg Alex, így meg meghalt, szenvedést okozott a családjának, és mellesleg maguk így is úgy is a börtönben kötnek ki, mert drogot használtak, a cserbenhagyás meg csak öntet. – magyarázott Ryan.
- Hidjék, el, hogy amikor én utoljára láttam még élt és virult. Amikor megláttam eljöttem a helyszínről. – Ryannel meguntuk a siránkozását, és kijöttünk. Egymásra néztünk, és Kim kihallgatására mentünk, de csak az üvegnél álltunk meg.
- Hello Bernard. Nagyon nyúzottnak látszik, mondja milyen éjszakája volt? - vágott bele Eddie.
- Szórakoztunk, maga is nyúzott, de gondolom, nem a szórakozás miatt. – feleselt.
- Értelmesebb dolog miatt, mint maga. Arra vagyok kíváncsi, hogy mit csináltak?
- Nem igazán emlékszem rá.
- Azért mert a partydrog mixxel be volt lőve ugye? – Adam rátapintott.
- Emiatt keltettek fel?
- Nem egészen. Alex meghalt. Tudja ki az nem? A múlt éjjel szedték fel egy kocsmában, és részegen a jégkorcsolya pályára vitték, ugye? Az már fel sem tűnt, hogy meghalt, vagy mégis, csak...- Eddie teljesen belejött.
- Elég!!- kiáltott és felállt, de Adam azzal a lendülettel visszanyomta.
- Mi a baj? Van lelkiismerete? – ekkor vette észre Adam a férfi kezén lévő kesztyűt, aminek az ujjbegyei le voltak vágva, pontosan olyan volt, mint amit Carla talált a palánknál.
- Ugyan olyan drogokban utazik, amilyet az áldozat zsebében találtunk. – tette hozzá Eddie.
- Nem tehetek róla, hogy jó az anyagom. – dicsekedett.
- Na idefigyeljen. Maga vitte be a pályára, és nem vigyázott rá kellőképpen, ezért halt meg. A kesztyűje egy darabja ott van a palánknál. – Adam nagyon ideges lett.
- Jól van, bevittem a pályára, de ő akarta, hogy korizzunk.
- Ja korcsolya nélkül, mi? – vágott egy grimaszt Eddie.
- Elesett, azt hittem, hogy csak bohóckodik, és otthagytam, de amikor nem jött vissza velünk akkor láttam, meg.
- És beletette a zsebébe az üres üveget. Hátha olyan hülyék leszünk, és bevesszük. De tévedett. A bandájával mennek a Sing Singbe, ott majd drogozhat eleget. – Adam becsukta az aktát és kimentek Eddievel.
A hármas kihallgató megfigyelőjében néztük, ahogy Carla, és Juliett beszélgetnek Kimmel.
- Kim, milyen árnyalatú a rúzsa? – kérdezte Juliett.
- Sötétvörös. De nem ezért vagyok itt.
- Eltalálta. Az éjjel különös kapcsolatba kerül Alexxel? Van rá bizonyíték is. Alex gallérján ott a rúzsnyoma és a DNS-e is.
- Ki az az Alex? – nagyra nyílt a szeme.
- Ja hogy így nem ismeri. Az a pasi, akit egy kocsmában szedtek össze a múlt éjjel, majd a kori pályán kötöttek ki, és elesett, magunk meg otthagyták. – mérges volt Carla.
- Meghalt? – csodálkozott.
- Fogja már fel, hogy cserbenhagyták, és mennek a Sing Singbe. Otthagytak egy embert segítség nélkül, és hagyták meghalni. – Juliett, és egyszer leszidta, majd kijöttek.
- Na, nektek hogy ment? – Carla egy járőrrel beszélt, és Juliett hozzánk fordult.
- Jól ment. De nem Rick vezette a pályára...- mondta Ryan.
- Hanem Bernard. – Adam, és Eddie jelentek meg. – De természetesen mind a három jómadarat elítéljük.
- Oké, de mi van Seannal? – jutott eszembe.
- Őt a különleges ügyosztálynak kellett átadni, mert állítólag, nagyobb bajban van, mint ez az ügy. – közölte Ryan.
- Aha, értem. – helyeseltem.
A műszak végén eléggé fáradt voltam, ezért ahogy hazamentem, elaludtam.
A központ már- már üres volt, csak a néhány éjszakás volt bent. Közöttük Carla, Juliett, Adam, és Eddie.
- Adam beszélnünk kéne!- a folyosón megállította Juliett.
- Na és mi az? Nézd Juli. Nekem nem áll szándékomban kettőtök közé állnom, és azt sem akarom, hogy az állásunkba kerüljön. Két dolgot mondok neked: legyünk barátok, és a másik, hogy ha Mike megint otthagyna, én itt leszek neked, örökké. – lehajtotta a fejét.
- Köszönöm Adam, de nem érdemlem meg. Én választottam, tehát szeretném, ha boldog lennél. – átölelte.
- Én akkor vagyok boldog, ha te is az vagy. – mosolygott, és az igazság látszott rajta.
A műszakot már ketten fejezték be, és úgy látszott, hogy jól megvannak.
Az öltözőbe menet, Carla futott össze Eddievel.
- Szia. Egy perc kicsim. – köszönt neki, de közben telefonált. – Nem érek, rá sajnálom. – lerakta a telefont.
- Eddie beszélni szeretnék veled. – félrehívta.
- Tessék.
- Megcsalsz? – a kellős közepébe vágott.
- Félreértetted az egészet, édesem soha nem bántanálak, se fizikailag, se lelkileg soha sehogy.
- Láttam a telefonszámot, és lenyomoztam.
- Az egy nő igen ez igaz, de a helyzet, az hogy volt egy régebbi ügyem még nem kerültél ide, és megmentettem egy lányt, egy őrült hapsi kezei közül. A lány most azt hiszi, hogy én vagyok, az ő hőse, és együtt kell lennem vele. De én téged, és csakis téged szeretlek, hidd el. – végig Carla szemébe nézett, őszinte volt.
- De ezt miért nem mondtad el hamarabb? – fakadt ki.
- Mert félek, mi van, ha rájön, hogy együtt vagyunk? Nem akarom, hogy valamit tegyen.
- Nem fog ne félj, de Eddie át akartál ejteni, és nem mondtad el az igazat. Ezek után a bizalmam megingott. – szomorú hangot ütött meg.
- Sajnálom, de féltelek. Carla hidd el hogy számomra te vagy a minden. – megfogta a kezét.
- Oké, nem haragszom, de ellenőrzés alá veszlek, szóval kötelező ott aludnod ma nálam. – mosolygott, majd megcsókolták egymást.
- Nagyon szivesen. – válaszolt Eddie, és együtt mentek Carláékhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése