A bíróságra megérkezve a főbejáratnál láttam az újságírókat, ezért a hátsó bejárathoz hajtottam, és ott is parkoltam le a kocsit. Más sem hiányzott volna, hogy anyáék megtudják, mert akkor abból is csak a baj lett volna. A maró érzés egyre jobban felerősödött bennem, és nagy sóhajjal, de kiszálltam a kocsiból, bementem a 84-es tárgyalóteremhez. Nem mentem be szánt szándékkal, úgy terveztem, hogy majd ha kell akkor megyek be, és így kevesebb ideig kell látnom azt a szemetet. Váratlanul Ryan jelent meg mellettem.
- Szia. Hogy érzed magad? – érdeklődött. Öltönyt viselt, és nyakkendőt.
- Elvagyok.
- Nem kell félned, nézd, túl leszel rajta, és minden rendbe jön.
- Tudom, de akkor is Ryan, egy nemi erőszakért csak 8-10 évet adnak. Félek, hogy mi lesz.
- Megértem, nézd a bíró nő lesz, és szigorúbban fogja majd nézni a dolgot. Az ügyész pedig minden egyes léptéért vádat emelt. Megígérem neked, hogy soha nem bánthat majd téged. Mi itt vagyunk neked mindig, és itt is leszünk. – gyengén mosolygott. – Gyere, igyunk egy kávét, hamarosan behozzák, ne találkozz vele. – éppen elindultunk, amikor Johnnal találkoztunk.
- Sziasztok. Hogy érzed magad? – Ryant ismételte.
- Srácok rendes tőletek, hogy így törődtök velem, de nem akarom, hogy sajnáljatok. Ez az én sorosom és bátran fogom viselni.
- Értettük. Most megyek, mert én vagyok az első. – John intett a kezével, és eltűnt a barna tölgyfaajtó mögött. Ryannel pedig folytattuk az utunkat.
John leült az ügyész mellé, majd csendben várták a bírónő, és a vádlott érkezését. Nem sokáig kellett várni. John után néhány másodperccel megérkezett Met, és egy kommandós csapat is. Leghátul kocogott a tömzsi ügyvéd, egy aktatáskával a kezében. Leültek, és ők is várták a bírónőt, aki megérkezett pontban nyolckor. Felállt a tárgyalóteremben lévő embersereg, és az egyik őrre szegeződött tekintetük, akinek bólintott a bírónő, és hangosan olvasni kezdte: - Állam kontra Met Osborn. Ügyiratszám: 1542HG252. A vád nemi erőszakkal egybekötött súlyos testi sértés, Dr. Angel Driscroll ellen. – leültek. A bírónő vette át a szót:
- A vádlott mit vall?
- Ártatlan vagyok bírónő. – mondta Met, majd az ügyvéd szólt fel.
- Bírónő ügyfelem állítja, hogy Dr. Driscroll nem tanúsított ellenállást a közösüléssel kapcsolatban. – ahogy befejezte az ügyész felállt:
- Tiltakozom! Bírónő, Dr. Driscrollt eszméletlenre verte Mr. Osborn esélye sem volt a tiltakozásra.
- Helyt adok ügyészúr. – az ügyvéd mérgelődve, de leült.
- Akkor hallgassuk meg az első tanút, kérem, fáradjon ide John Taylor. – az egyik teremőr kinyitotta az ajtót, majd John lépett be rajta, leült a tanúknak kijelölt helyre, majd az egyik esküdt a Bibliával a kezében megeskette:
- John Taylor, esküszik, hogy csakis a az igazat a színtiszta igazat mondja majd a törvény előtt? – John a jobb kezét a szívére tette, a balt pedig a Bibliára, és így folytatta:
- Esküszöm, hogy csakis az igazat a színtiszta igazat vallom. – amikor befejezte az esküdt visszaült a helyére, majd a bírónő folytatta:
- Mr. Taylor. Kérem, válaszoljon az ügyvéd kérdéseire. – felállt és büszkén beszélni kezdett.
- Mr. Taylor! Maga ért ki először a helyszínre?
- Nem én a riasztásra mentem ki.
- Ezek szerint, nem is maga találta meg az áldozatot?
- Nem nem én találtam meg, hanem Ryan Flack nyomozó.
- Mire akar kilyukadni? – vágott bele a szavába az ügyész.
- Nézzék Mr. Taylor szerint Flack nyomozó találta meg Dr. Driscrollt. Nos, mi van akkor, ha Mr. Flack is megtámadta Dr. Driscrollt? Hiszen senki nem volt ott velük, amíg a mentősök ki nem értek. – magyarázta.
- Ez lehetetlen bírónő, kérem. – háborodott fel az ügyész.
- Már hogy lehet ez lehetetlen. – beleszólt az ügyvéd is.
- Csendet a teremben. – a bírónő a kalapáccsal rávágott az asztalra, és mindenki elhallgatott.
- Mr. Taylor mit tud mondani az ügyvéd állításával kapcsolatban?
- Tisztelt bíróság. Már 4 éve dolgozok együtt Flack nyomozóval, és e négy év alatt egyszer sem fordult elő semmi olyan dolog, ami megrovást követett volna. Én azt hiszem, sőt tudom, hogy Flack nyomozó nem tudta volna bántani Dr. Driscrollt. Ezen kívül munkatársak, és nagyon jól megértik egymást.
- Tehát nem biztos abban, hogy bántotta e a Dr.nőt Mr. Flack?
- De igen biztos vagyok abban, hogy nem bántotta Dr. Driscrollt. – erősködött John.
- Helyt adok ügyészúr. – bólintott az ügyvéd felé, hogy folytassa a kihallgatást.
- Elmondaná, hogy sikerült gyanúsítottá tenni a védencemet? – Johnból ekkor előtört a szónok. Mindent részletesen elmondott, a pólót, az adatok előhívását, a kocsiról, valamint beszámolt a szemtanúról is, aki látta Metet aznap éjjel amikor Angellel történt a baleset. A jegyző alig tudta tartani az iramot, olyan gyorsan mondta el a történteket John.
- Köszönjük, Mr. Taylor. Kérem, fáradjon be a következő tanú.
Kint ülni és várni, hogy beszólítsanak, még rosszabb volt, mint az gondoltam. Ryan sem szólt és én sem. A csendet Carláék törték meg.
- Mi a helyzet? – érdeklődött Juliett.
- Hát még Johnnal beszélnek. Eddig semmit nem tudunk. – rázta a fejét Ryan.
- Na jól van akkor most mi bemegyünk. Sok sikert. – bólintott Eddie, és a lányokat előreengedve eltűntek a tölgyajtó mögött akárcsak John. Nem telt bele úgy 5 percbe és John lépett ki. Ryan felpattant, és azonnal faggatni kezdte.
- Na mi a helyzet? Hogy megy? – felnéztem Johnra. Az arcából olvasni lehetett, nem volt valami meggyőző.
- Az ügyvéd mindent megtesz, hogy a védence győztesen kerüljön ki a csatából. Először azzal védekezett, hogy nem védekeztél a közösülés ellen. Aztán miután ezt kimagyarázta az ügyész jött azzal, hogy Ryan találta meg és ő is bánthatta, majd rákenjük a kis védencére.
- Rohadjon meg. – nyögtem ki. – Bocsánat. – majdnem elsírtam magam. Hogy lehet ilyen szemét az ügyvéd. Most még jobban féltem, mit azelőtt.

- Nyugodj meg. Le fogják csukni, gondoskodok róla. – vigasztaltak.
- Remélem.

A tárgyalóteremben Carláékat ugyanúgy, mint Johnt először megeskették a Bibliára, majd az ügyvéd kérdezte őket. Carláék ügyesen beszéltek, mindent elmondtak, hogy történt a nyomozás, hogyan vizsgálták meg a bizonyítékot, hogyan kezelték, és miként jöttek rá arra, hogy Met Osborn a tettes. Az ügyvéd természetesen mindenkinek legalább egyszer belekötött a szavába, de ilyenkor vagy kivágták magukat, vagy a bíró, ha ő nem akkor az ügyész közbeszólt. Amikor legutoljára Adammel végeztek, Ryan következett. Őt, is mint a többieket, legelőször megeskették, majd megkezdte a hadjáratát az ügyvéd:
- Mr. Flack. Maga találta meg Dr. Driscrollt először igaz? Mondja bántotta a hölgyet?
- Nem, nem bántottam, ezt Mr. Osborn tette. Olyan állapotban találtam rá, hogy meg sem bírt mozdulni.
- Tehát maga ügyfelemre, Mr. Osbornra, hárítja a felelősséget?
- Nem hárítom, mert tudom, hogy ezt ő tette vele.
- Honnan tudja?
- Dr. Driscrollt meghallgattam, amikor a kórházban volt, és elmondta, valamint ő is azonosította a tettest Mr. Osborn kihallgatása során. És nem utolsó sorban ezt a bizonyítékok is igazolják.
- Mondja, nem vett valamit észre Dr. Driscrollon, ami arra utalna, hogy tudatmódosító szert vett volna be? – tette fel következő kérdését az ügyvéd. Még mielőtt Ryan válaszolhatott volna, felpattant a helyéről az ügyész, és kiabált:
- Tiltakozom bírónő, ennyi erővel Mr. Osborn is beadhatta a tudatmódosító szert, ami közösülésre ösztönözte az áldozatot.
- De ha az állítólagos támadás előtt vette be? – ellenkezett az ügyvéd.
- Csendet. Elutasítom az ügyészúr állítását. – az ügyész leült.
- Mr. Flack, Dr. Driscroll viselkedése utalt ilyen szer használatára? – vette át a szót a bírónő.  Ryan habozott egy kicsit, majd meggyőzően válaszolt:
- Bírónő, Dr. Driscroll aznap este majdnem meghalt, mert Mr. Osborn úgy megverte, és félt is, de nem láttam, rajta olyan nyomokat, ami drogra, vagy bármilyen más szer használatára utalnának.
- Rendben van. Kérem, küldjék be a koronatanút, Dr. Angel Driscrollt.

Miután Ryan bement, és magamra maradtam, csak az járt a fejemben, hogy mit fognak kérdezni, és én mit fogok mondani, valamint hogy bírok majd a szemébe nézni Metnek. Amikor kiszólt a teremőr, nagyon rosszul éreztem magam. A maró érzés elhatalmasodott rajtam, és bizonytalan léptekkel, de odamentem a tanúk asztalához. Éppen leültem, amikor elkapta Met a pillantásom, és mosolygott rám. Elfordítottam a fejem, és a többieket kerestem. Az ügyész mögötti oszlopban ültek. Miután megeskettek, az ügyvéd jött elém.
- Dr. Driscroll, maga azt állítja, hogy az ügyfelem megerőszakolta magát. Mivel tudja azt igazolni, hogy Mr. Flack nem ért magához azon az éjszakán, és Mr. Osbornra keni?
- Mr. Flackben teljes mértékben megbízom. Nem bántott engem.
- Mondja el, hogy történt az eset. – kért a bíró. Mély sóhajt vettem, ránéztem Johnra, aki bólintott, majd elkezdtem.
- Éppen sétáltam haza, mert a kocsim elromlott, amikor arra figyeltem fel, hogy valaki követ. Miután hazaértem, és észrevettem, hogy nem jön utánam semmi akkor úgy gondoltam, csak beképzeltem az egészet. Ahogy kinyitottam az ajtót hátulról lefogták a kezem, és tehetetlenné váltam. – észre sem vettem, hogy patakban folytak a könnyeim.
- Rendben van, nem kell folytatnia. Nos, van e valami kérdése az ügyvéd úrnak? – kérdezte a bíró. Az ügyvéd arcán végig gonosz mosoly ült, a haja merő zsír volt, és a kérdések közben teljesen leizzadt. A fogai sárgák voltak, és ide-oda mozgatta a fejét, egy percig sem maradt nyugton. Gusztustalan volt még ránézni is.
- Dr. Driscroll, ügyfelem azt állítja, hogy maga nem ellenkezett a közösülés iránt. Mi a véleménye erről? – jó tudta az ügyvéd, hogy ezen a kérdésen kibukok. Ezt akartam kikerülni.
- Lefogta a kezem, és nagy fájdalmaim voltak, ha megmozdultam. – válaszoltam nehezen.
- Bírónő az ügyvéd lelki megpróbáltatásnak teszi ki az áldozatot, kérem, fejezze be. – szólt az ügyész.
- Ügyvéd úr van még valami kérdése az áldozathoz? – ügyet sem vetett az ügyészre.
- Van. Ha egytől százig osztályozni kellene, mennyire biztos abban, hogy Mr. Osborn megerőszakolta? – a kérdéstől összezuhantam. Tudtam az igazat, de mégis haboztam, ellenben az okát nem ismertem. Ránéztem Metre, mosolygott… mély levegő után hangosan kinyögtem:
- Száz százalékig biztos vagyok abban, hogy Met Osborn tette ezt velem. – lehajtottam a fejem.
- Értem. – visszaült a helyére.
- Esküdtek valami kérdés? – kérdezte a bírónő. – felállt egy magas barna hajú férfi, és elém jött.
- Dr. Driscroll, elkérhetném az orvosi jelentést? – odaadtam neki. A szemével keresett rajta valamit, majd így szólt:
- Megerősíti a kórházi zárjelentésben foglaltakat, miszerint maga nem volt semmilyen drog, vagy tudatmódosító szer hatása alatt?
- Igen, megerősítem, hogy nem vettem be önszántamból semmilyen tudatmódosító szert. – azt akartam, hogy vége legyen ennek az egésznek.
- Rendben köszönjük. – leült, majd a bíró felállt, és felszólalt:
- Kérem, fáradjanak ki a teremből, amíg az esküdtekkel megtárgyaljuk az ügyet. – levánszorogtam a lépcsőről, majd a hozzám érkező Carla, és Juliett ölébe rogytam, és zokogni kezdtem.
- Nyugodj meg nem lesz semmi baj. Nagyon jól csináltad kislány ügyes vagy. – bíztatott Carla.
- Hűvösre teszik, ne félj. – tette hozzá Juliett is.
- Menjünk ki. – nyöszörögtem, amikor már jobban éreztem magam. Néhány percig ott ültünk kint a folyosón, és egyszer csak Ryan jelent meg előttem, kezében egy pohárral.
- Ezt idd meg jót fog tenni.
- Köszönöm szépen. – elvettem és azonnal bele is ittam. Tea volt az.
- Ha megittad, akkor vissza kell mennünk, hogy meghallgasd az ítéletet. – közölte.
- Tudom.
- Utána hazaviszlek, ilyen állapotban nem vezethetsz, és nincs apelláta. – nem volt erőm ellenkezni. Amikor visszamentünk megérkezett a bírónő, és mindenki felállt.
- A Met Osbornnal kapcsolatos nemi erőszak vádja az esküdtek előtt megállta a helyét. A bíróság, és az esküdtek az ítéletet nyolc év fegyházbüntetés óvadék nincs. – a kalapáccsal ütött egyet, majd megindult a harc. Kiabált az ügyész, a kevés idő miatt, kiabált az ügyvéd a sok idő miatt, és a jelenlévőknek sem tetszett a dolog. Csendben intettem a fejemmel Rayannek, hogy itt az ideje, hogy hazavigyen. Vette a lapot, és a hátsó kijáraton kisétálva, nyugodtan, a helyzethez képest kocsiba ültünk, és elmentünk a lakásomra. Az út csendben telt el, a gondolataim az ügy körül forogtak, és azon, hogy miért kellett ennek megtörténnie.
- Na, itt is vagyunk. – mondta Ryan az út végén.
- Köszönöm még egyszer.
- Nincs mit. Nagyon bátor voltál a tárgyaláson, ugye tudod?
- Gondolom, de már vége, és nem is akarok arra gondolni, hogy mit kap vagy mennyit csak hogy vége van.
- Megértem.
- Szia. Holnap találkozunk. Jó éjszakai műszakot. – kinyitottam a kocsi ajtaját.
- Köszi, szépen. Ha bármire szükséged van, akkor hívj nyugodtan. – becsaptam a kocsi ajtaját, majd intettem, és elhajtott.
Nehezen álltam meg a sírást, amíg feljutok a lakásomra, de végül sikerült. Nem tudom, mikor aludtam el, de azt igen, hogy álomba sírtam magam.