Tengap nagyon lefárasztott az Amadoris ügy, így amikor hazaértem egyből ágynak estem, pedig nem szokás nálam.
Másnap reggel a csipogóm ismerős hangjára keltem fel úgy nyolc körül járhatott az idő. Kikászálódtam az ágyból megnéztem a címet, kinyomtam, majd az ablakhoz csoszogtam, annyira élveztem azt a helyzetet, amikor a parkettán a zoknival csúszkálhatok, mint valami negyedikes kis gyerek.
Anya ezt utálta, mert nem győzte venni a zokninkat, de most a magam ura vagyok már több mint 2 hete és nagyon jól érzem magam. Ahogy az ablakhoz értem kinéztem rajta, az utakon mindenféle kocsik járkáltak köztük a közismert New York-i sárga taxik.
Miután kigyönyörködtem magam felöltöztem és elindultam a helyszínre, ami most a New York-i köztemető volt. Egy fekete pulcsi, egy világoskék farmer, és egy fehér cipő volt rajtam. A helyszínen Ryan fogadott:
-Jó reggelt, jól vagy álmosnak nézel ki?
-Hello, igen jól vagyok, köszi, és Te?-társalogtunk, ahogy az exumáló munkásokhoz sétáltunk. Ryannek egészen álmos arca volt, gondolom nincs hozzászokva a korai keléshez, ugyanis egy átlag New York-i jó, ha kilenckor kezd a munkával. Ez alól kivéltelek vagyunk mi helyszínelők, és a vidékiek, akik még nem álltak át. Én persze benne voltam ebben a csoportban tehát nem esett nehezemre odafigyelnem Ryan szavaira:
-Reggel jött ki a temetőbe Mrs. Smith a néhai férjéhez, és akkor találta furcsának, hogy a sírhelyen friss a föld, megijjedt, és kihívott minket.- a munkások akkor vették ki a koporsót a földből, ezért felvettem egy gumikesztyűt, és vártam, hogy kinyissák a fadobozt. Mrs. Smithnek alapos volt a gyanúja ugyanis nem az Ő néhai férje feküdt a koporsóban, még nem is férfi, hanem egy fiatal kinézetű, vörös hajú lány, egyik kezére erősíve egy woki-tokival. Odaléptem a lányhoz, és vizsgálni kezdtem, legelőször a kezéről vettem le a woki-tokit, és ekkor vettem észre a kézfejen lévő sérüléseket is. Rémülten néztem Ryanre, aki velem szemben állt és a koporsó fedelének a belső részét nézegette:
-Ryan attól tartok, hogy....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbeszólt.
-Élve temették el.- Megráztam a fejem, és ekkor hallottam meg a hátam mögött Adam hangját, ahogy a többi kollegának köszönt majd felénk igyekszik:
-Sziasztok, mit segíthetek?
-Helló-köszöntünk egyszerre Ryannel, aki elmagyarázta neki a helyzetet, amíg Én a májfokolót nyomtam bele az áldozat hasfalába.
-A máj hőmérséklete 17°C, tegnap este 8 és 9 közé tenném a halál idejét. A szemében bevérzéseket látok a halál oka első látásra fulladás, de bent többet mondok a boncolás után. Küzdött az életéért.- fejeztem be. Adam végig a woki-tokit nézegette, Ryan pedig mellettem állt.
-Megyek, beszélek a temetőőrrel, hátha tud valamit mondani a tegnap estéről, tapasztalt e valami szokatlant.
-Menj csak-mosolyogtam rá majd Adamhez fordultam:
-Mi jár a fejedben?
-Ja, igen arra gondoltam, hogy ennek a woki-tokinak a hatótávolsága úgy 1,5km szóval szerintem itt volt a gyilkos is, hogy végighallgassa a szenvedését szegénynek. Körülnézek, a temetőben hátha találok valamit.-és abban a pillanatban eltűnt.
Amíg Angel a hullával kapcsolatos papírokat írta alá, Ryan a temetőőrrel beszélgetett:
-Uram maga volt tegnap szolgálatban igaz?
-Igen Én voltam.
-És nem tapasztalt valami szokatlant a nap folyamán, különösen este 8 és 9 óra körül?-Ryan közben jegyzetelt a füzetébe.
-Nem csak a kulcsaimat hagytam el, gondolom a ravatalozóban vannak, mindig ott hagyom őket. De nem találtam semmi olyan nyomot, ami bűntettre utalna.
-Rendben van, akkor ezt odaadom, ha eszébe jutna valami, kérem, hívjon azonnal.-kérte.
A hullaszállítók berakták a nő testét a furgonba, és elindultak a hullaházba. A hullaszállítókkal párhuzamosan indult el Angel is. Ryan a további tanukat kérdezte ki.
A boncolást, mint mindig azonnal elkezdtem, ahogy beértem a patológiára, átöltöztem, felvettem a kesztyűt és nekiláttam. Először is átnéztem a testet, hátha van rajta valami olyan dolog, ami a gyilkos nyomára vezet. Újjlenyomatot vettem tőle, lemostam, és felnyitottam. Szokás szerint Ryan jött a boncolás után beszélgetni a tapasztaltakról:
-Szia.
-Hello.- felhúztam egy kesztyűt neki is adtam egyet majd folytattam: -Az áldozatunk Jane Do, nincs se az ujjlenyomata, se a DNS-e az adatbázisban, még várok
a fogászati jelentésre, de őszintén nem sokat várok tőle. A halál oka, hipotermia.- Ryan értetlenül nézett rám utalva ezzel arra, hogy nem sokat mond neki a hipotermia kifejezés, ezért jobbnak láttam, ha megmagyarázom: -A nő teste nagymértékben lehült és ez vezetett a halálához.-mosolyogtunk egymásra, tovább mutatva a találtakat: -Az ajkán volt valami anyag nézd meg.-kék fénnyel megvilágítottam, tisztán látszott, hogy volt valami anyag rajta. -Szerintem ezzel kábították el ugyanis a halála előtt a haját átfestette a gyilkos vörösre, valamint kisminkelték. A csuklóján is erőszak nyomai láthatóak megszorította erősen, de nem erőszakolták meg. Felküldtem a ruháját, és az anyagot a laborba Juliett már biztos dolgozik rajta.
-Értem, de honnan tudod, hogy a halála előtt sminkelték ki, és festették be a haját?-értetlenkedtett.
-Amikor hajat festünk a fejbőrünk is olyan lesz. Ez általában egy két hajmosás alkalmával magától lekopik, de az áldozaton nem található kopás nyoma. A sminket meg onnan, hogy a nő valószínüleg sírt és ellenkezett a támadóval ezért el kellett volna mosódnia a sminknek, de nem volt elmosódva.- Ryan bólintott majd a nőt nézve gondolkozott, csak pár másodperccel később szólt:
-Olyanná formálta, akit a koporsóban látni akart.-rázta a fejét. -Bocs.-mondta csörgött a telefonja, kiment a teremből. Én a hullát visszatoltam a hűtőbe, levettem a kesztyűt, és vártam Ryanre, hátha az üggyel kapcsolatban keresték. A jóslatom bevált. Amikor kimentem a folyosóra derült arccal nézett rám:
-Ang, Adam megtalálta azt a helyet ahol a gyilkos hallgatta a nő szenvedését.-elindult, én pedig egy kicsit döbbenten álltam ott. Soha senki nem hívott még Angnek csak a pennsylvániai rendőrségen Joy Miller, aki mellé ki voltam rendelve. Ryannel a temető ravatalozójába mentünk, Adam már ott várt minket.
-Szia, Adam mit találtál?-kérdeztem, ahogy megláttam.
-Szóval először beszórtam a kilincset, és van egy ujjlenyomat. Aztán megtaláltam a kulcsokat is amiket Ryannek mondott az éjjeliőr. Ryan itt vagy?- Ryan a ravatalozó egyik eldugott szegletében nézelődött és észre sem vette, hogy róla van szó.
-Ja, itt csak ezt nézéttek!-felmutatott egy vattadarabot, valamint egy hajszálat is, ami szőke volt.
-De állj miért szőke a hajszál? A lány haja vörös.-Adam nem nagyon értette a dolgot, de én szivesen elmagyaráztam neki:
-A gyilkos átformáta olyanná, akinek látni akarta. És gondolom ezzel a kis vattával kábította el, amíg belerakta a koporsóba.-megértően bólogatott. A ravatalozóból egyenesen a központba mentem ahol átöltöztem, és a lány azonosságát akartam kideríteni, de a fogászati eredmény sem vált be. Kétségbeesetten mentem ki a központ kajáldájába tejeskávét venni, nem mintha az segítene, de gondoltam legalább nem alszom el. Éppen a kávéval a kezemben jöttem ki amikor Ryan megállt előttem, és nem engedett tovább:
-Van egy jó hírem.-találgatósdit akart velem játszani, és én belementem.
-Na és az üggyel kapcsolatos?
-Igen.-kiváncsian fürkészte a gondolataimat, gyorsan lepörgettem magamban az eseményeket és mondtam valamit, mert nem tudtam:
-Megvan ki az áldozat?
-Angel... lottóznod kéne.- mosolygott, majd látva kíváncsi tekintetem tovább folytatta:
-Megnéztem az eltűnt személyek között, és találat volt, egy Lilly Danmak nevű lányra, tegnap három környékén jelentették az eltünését. 38 éves és már értesítettem a szüleit.
-Rendben akkor majd megvárom őket az azonosításon, jó? És köszönöm.- mosolyogva mentem az irodámba és ott töltöttem az időt a szülők érkezéséig.
A laborban nagyban folyt a munka amikor Carla belépett Eddie társaságában, Carla szólalt meg, először ahogy látta Juliett nagyon buzgólkodik:
-Na, mit találtál?
-Az ujjlenyomatokra nincs találat, de a vattadarabon és az áldozat ajkán talált anyag egy és ugyanaz közönséges kloroform, aminek hatására az illető elájul.
-Segítek nektek, hátha van valami a kulccsomóval rendben?-vett fel egy kesztyűt és vizsgálni kezdte, a bizonyítékot Eddie, és Carla egyszerre.
-Juliett gyere csak ide. Nézd meg a kulcsot a mikroszkóp alatt is.-szólt kis idő elteltével Carla. -Nézd meg a kulcsot az általános kulcsokon nincs kétirányú karcolás csak egyirányú.
-Szóval lemásolta?-kérdezett rá.
-Igen ezért megyek és körbekérdezek, Adammel a környéki kulcsmásolóknál hátha tudnak valamit mondani.-majd kiment a szobából és a lányok tovább doloztak a bizonyítékokon.
Amikor megcsörrent a csipogóm kicsit félve indultam el a boncterembe ugyanis tudtam, hogy Lilly szülei érkeztek meg és Ryan engem vár.
-Jó napot Dr. Angel Driscroll vagyok, felkészültek?-belevágtam, mert hamar túl akartam esni ezen a helyzeten, pláne látva az anyát és az apát, akik szinte megállás nélkül sírtak, és nagyon letörtek voltak.
-Kezdje, el kérem.-szólalt meg az apa rekedtes hangon. Rápillantottam Ryanre, és levettem a lány arcáról a lepedőt. Abban a pillanatban az anya elkezdett mégjobban zokogni, és a férjére borult. Egy segéd kikisérte őket, majd Ryanhez fordultam:
-Jól vagy?-kérdezte hírtelen. Bólintottam majd nyeltem egyet és megszólaltam:
-Gyere, menjük fel a laborba.
-Sajnálom, most megyek, beszélni a szülőkkel ne haragudj.-mondta sajnálkozóan, mire mosolyogva bólintottam és egyedül indultam a laborba ahol csak Carla és Juliett voltak:
-Szia, megvolt már az azonosítás?-érdeklődött Juliett.
-Igen most hallgatja ki a szülőket Ryan, na és ti mire jutottatok?
-Eddie és Adam a kulcsmásolókat kérdezik ki a temető környékén hátha feltűnt valakinek egy gyanús személy.-felelt Carla.
-Értem, de mi értelme van annak, hogy lemásolja a kulcsot, otthagyja a helyszínen, ha nála van az erdeti? Ryannek azt mondta az őr, hogy elhagyta, de másikat kapott, és végig alibije van arra az időszakra, mert megfigyelte a kamera.-továbbra is bennem volt az értelmetlenség sehogy sem állt össze a kép.
-Lehet annyi volt a célja ezzel az egészzel, hogy ha otthagyja a másolatot, akkor az őr azt hiszi csak ottfelejtette, hiszen mindenkivel előfordult már, hogy még a munkahelyén is szana széjjel hagyja a kulcsait.-próbálta megmagyarázni a dolgot Juliett.
-Igen most ez az egyetlen étkézláb ötletem nekem is.-helyselt Carla, mire én is bólogatni kezdtem, ekkor lépett be széles mosollyal az arcán Ryan:
-Dobjam fel a hölgyek napját?-ezt a mosolyt, még soha nem láttam Ryan arcán. Olyan bíztató volt, biztonságos, ugyanakkor huncut, és lenyűgözően sármos. Pedig az egész reakciót fizikailag csak úgy lehet jellemezni, hogy az ajkait oldalra irányította, olyan féloldalas volt. Az én szívembe azonnal belevéste magát ez a mosoly.
-Jöhet.-mosolyogtunk mind a hárman.
-Oké, hasonló esetek után kutattam az adatbázisokban, és találtam is 10 ugyanilyen esetet is, de a mi esetünk egy dologban különbözik....-elhallgatott.
-Na, ne csigázz már.-nyaggatta Juliett, és Carlaval kiváncsinan bámultunk rá, majd újra megeredt, a nyelve:
-Az áldozatok megölésénél ugyanez volt a módszer csak itt a gyilkos hagyott egy képet is a helyszínen. Pontosabban a koporsó tetején. A nők nem ugyanilyen idősek voltak.
-Akkor ez egy másoló lenne?-Carla elkezdett hangosan godolkodni. Én pedig szemtelenül a szavába vágtam:
-Visszament a helyszínre, ezért kellett neki két kulcs is, hogy felidézhesse magában, mit tett, és megbizonyosodjon arról meghaltak e, megnézte közelről is. Viszont ennél az esetnél mi hamarabb értünk ki és már nem volt ideje odatenni a képet. Az idős nőknek nincs annyi ismerősük, keveset járnak szórakozni, csak dolgoznak. Ezek a nők mind egyedülállóak.-magyaráztam, mindenki figyelt rám, de nem tartottam valami ésszerünek a dolgot.
-Nem rossz ötlet.-Ryan bíztatott.
-Ryan átadod nekem a képeket, amiket hátrahagyott?
-Tessék.
-Köszi.
-Jó napot uram a rendőrségtől vagyunk, lenne néhány kérdésünk.-felmutatta a jelvényt Adam, és Eddie a sokadik környéki kulcsmásoló üzletben lévő férfinak.
-Helló tessék csak.-a férfi kedves volt.
-Egy gyilkossági ügy kapcsán merült fel, hogy a gyilkos lemásolt egy kulcsot, nem emlékszik valakire, aki kulcsot másoltatott és netalán furcsa volt?-reménykedett Eddie.
-Nos de volt itt egy 30-as éveiben járó férfi, és meglehetősen sietett.
-Tudna személyleírást adni róla egy rajzolónak?-tapogatózott Adam.
-Hát lehetséges nem nagyon láttam az arcát, de rémlik valami.
-Hitelkártyával fizetett?-Adam nagyon belejött, mert ez biztos pontnak tűnt a nyomozás során.
-Nem, és ne is kérdezzék, az a kamera csak a látszat miatt van ott.-mutatta a sarokban lévő tárgyat. Eddie és Adam kijöttek az üzletből, és megkönnyebbülten ültek be a kocsiba tudván, nem kell több üzletet végigfaggatniuk.
-Na és milyen volt Carlával a tegnapi vacsora?-kíváncsiskodott Adam a visszaúton.
-Hát szerinted milyen volt Carlával egy vacsora? Jó nagyon jó volt. Carla nagyon kedves lány és aranyos csak nem akarok rárontani, olyan hirtelen. Majd ha jobban megismerkedünk és addig még párszor elviszem vacsorázni. Na és Te hogy állsz Juliettel?
-Tudod milyen nem? Soha nem találom meg, és ha megvan, akkor meg nem akarom kizökkenteni. És amúgy is olyan sok dolga van, egy itt a munkája a másik meg, hogy a franciaországi utai miatt sokat van távol, ha szabadságot vesz ki, de meg fogom szerezni, mert nagyon csinos és kedves.
-Értem én Carlával is így voltam, csak beszélj vele, elég, ha a folyosón elkapod.-tanácsolta, ahogy befordultak a központi parkolóba.
-Oké rendben.-vigyorgott rá. Eddie a laborba sietett, hogy megtudja, van e valami az üggyel kapcsolatban, Adam pedig a rajzolóval ment beszélni, hogy valamit összehozzanak az üzletben dolgozó férfival.
-Szia Carla, hogy állunk, a többiek hol vannak?-lépett be Eddie.
-Hát Ryan az valami ügyet ment elintézni, Juliett a ballisztikán van, Angel pedig képeket néz mert van 10 ilyen hasonló esetünk.
-Ohh remek akkor sorozatgyilkos?
-Sajnos.
-Van egy jó hírem is egy rajzoló most foglalkozik egy szemtanúval, aki látott egy gyanús férfit.
-Na, az tényleg jó hír.-felcsillant Carla szeme és ezt látva Eddie is megörűlt.
Az irodámban lévő széles képernyőre kivetítettem az összes képet, megállás nélkül nézegettem őket, találtam ugyan hasonlóságokat, de semmi ötletem nem volt. Egyenlőre. Már vagy huszadjára néztem meg a képeket amikor Ryan csatlakozott hozzám:
-Nem zavarok?-érdeklődött.
-Nem pláne tejes kávéval. Köszönöm.
-Na és hogy haladsz a képekkel?
-Végignéztem mindet és te is láthatod, hogy a képeken a nők megszólalásig hasonlítanak egymásra, de ha jobban szemügyre veszed a képeket, a háttér is ugyanaz.
-Mintha egy farm lenne vagy pajta.-jegyezte meg.
-Ryan látod, amit én látok?-ráböktem a tollammal egy képre, amin egy templom csúcsa is látszott az ablakból. Ryan bólogatott, aztán a videoszobába mentünk azzal az egy képpel. Felnagyítottam és síkra fektettem a képet. Azt akartam kideríteni, hogy vajon hol lehet az a templom. Ekkor esett be Juliett:
-Ez a Szent István templom.-vágta rá, ahogy meglátta a képet.
-Jó akkor mérjük, be hol is lehet ez a templom a pajtától.-tanácsolta Ryan. Hallgatva Ryanre egyből megbecsültem a képen a távolságot, a templom és a csűr között. Kb. 50km-es volt a táv a számítógép szerint. Ezt követően a gépen keresést indítottam 50km-es körzetben lévő farmokra. A gép egy ideig keresett majd kisvártatva megszólalt Ryan:
-Tessék, van is egy farm a közelében, a Stuppard tanya. Lányok gyertek oda, szólok a tulajdonosnak.-közölte, és a telefonjáért nyúlt. Juliett kocsiba ült én pedig Ryannel mentem egy kocsival.
Ahogy megérkeztünk a tanyai hangulat miatt végigrázott a hideg.
-Hé, jól vagy?-lepődött meg Ryan, gondolom azt hitte, hogy megijjedtem attól mi fog velünk történni.
-Igen miden rendben van csak eszembejutott Pennsylvánia.-nem tudom honnan jött ez a megnyílás Ryan felé, mert így még senkinek sem beszéltem Pennsylvániáról.
-Ennyire nem volt jó?-csodálkozott
-Igen valahogy úgy.-tereltem és kiszálltunk a kocsiból. Juliett kocsija éppen akkor parkolt le. A tanyán sok különálló épület volt, én pedig olyan szögben próbáltam állni, ahogy a képen látszott a templom. Ryan a kiérkezett tuljjal beszélt, Juliett pedig hozzám csatlakozott.
-Ebből a szögből látszik a templom és ez az a pajta.- mondtam, ahogy megfordultam, egy kisebb piros színű házikó volt.
-Kérem, ezt kinyitná?-kérte Juliett. A tulajdonos készséggel kinyitotta. A bejárattal szemben volt a hátsó kijárat. A pajta két oldalán pedig disznó ólak, és takarmánytároló edények. Ryan a tulajjal maradt kint beszélgetni:
-Uram mióta nem volt itt a farmon?
-Hát csak néha járok ki eladó a farm, az intreneten hírdettem meg.
-Mikor járt itt utoljára?
-Kb. úgy két hete. És nem tapasztaltam semmi szokatlant sem.
-Rendben kérem, ha eszébe jutna valami, akkor hívjon fel.-nyújtotta át a névjegyét, majd Angel és Juliett után ment.
-Hölgyeim?-kíváncsiskodott, és reménykedett is hátha találtunk valamit, amíg ő faggatózott.
-Érzed ezt a szagot?-kérdeztem vissza. Bólintott, de nem nagyon értette mire akarok utalni.
-Ez a szag a hidrogénperoxid szaga. A hajfestékben van benne ez az anyag. Ryan megértően bólogatott, ekkor szólalt meg Juliett, aki időközben a hátsó bejárathoz tévedt:
-Srácok itt jött be. -nekiklátott leszedni az ujjlenyomatokat az ajtóról, én pedig Ryannel tovább nézelődtem.
-Angel ez ismerős?-felmutatott egy fekete szigetelőszallagot, amire mosolyogva biccentettem.
-Itt van egy hajfestékes doboz, és egy kloroformmal tele üveg, gonolom ezt használta kábítónak, amíg átalakította.
-Van egy pár gumikesztyűnk is.-ettől mégjobb lett a kedvem, mert ez azt jelentette, hogy
lehet egy két újjlenyomat is a kesztyű belsejében. Miután végeztünk a nyomok rögzítésével, és becsomagoltuk őket a központba indulam:
-Juliett itt maradsz, amíg kijön az erősítés?-kértem meg.
-Persze maradok.-válaszolt kedvesen.
-Ryan ideadod a kocsikulcsot?-kértem el, mert nem volt ott a kocsim. Odadobta és így felelt:
-Szolgáld ki magad.
-Köszönöm.-reagáltam derülten és a központba hajtottam.
A központban segített Carla, és Eddie is a nyomok elemzésében.
Én kaptam a kesztyűt. Első lépésként, mint minden bizonyítékot lefényképeztem, majd nagyon óvatosan a fonákjára fordítottam és beporoztam. Szerencsére volt rajta újjlenyomat amit leszedtem róla és egyenesen az adatbázisban kezdtem keresni. Aztán arra gondoltam, hogy hagyott néhány DNS-t is a kesztyűn így megnéztem, de kevés volt rajta ezért várnom kellett a mitokondriális DNS-re. A két gép csendesen dolgozott, így gonoltam körbekérdezek hátha van valami a többi nyommal is, Carla közelebb volt, így vele kezdtem a sort, ő a hajfestékes dobozt kapta:
-Ez egy közönséges hajfesték bármelyik boltban megkaphatod, és még a minősége sem olyan jó.-jegyezte meg egy kis gúnnyal.
-Hát nem adott a minőségre.-folytattam a poént, majd Eddiehez fordultam ő a szigetelőszallagon dolgozott:
-Na és mi a helyzet nálad?
-Ebből a szigetelőszallagból használt, amikor az áldozat kezére erősítette a woki tokit. Nincs rajta újjlenyomat.-magyarázott szomorkásan, de ott volt benne a humor is. Ekkor szólalt meg az a számítógép, amely az ujjlenyomatot elemezte. A többiek kiváncsian néztek rám:
-A fene nincs egyezés az ujjlenyomatra.-és tényleg elszomorodtam.
-Na, ne add fel ilyen könnyem.-bíztatott Carla amit Eddie mosollyal kísért. Ez egy kicsit felvidított.
Amit viszont következőnek adott ki a gép már nagyon megörültem neki.
-Most el kell mennem a mito DNS-nél van egy egyezőség.-Carla és Eddie somolyogtak, ahogy elhagytam a labort és a nyomozóiroda felé vettem az irányt.
Ryan éppen az asztalánál ült, amikor beérkeztem és telefonált. Megvártam, amíg leteszi a telefont majd közelebb mentem:
-Szia, kérhetek egy kis segítséget?
-Hát lássuk, csak nem is tudom....persze mi lenne az?
-A gumikesztyűben találtam mito DNS-t, aminek van egy hasonló párja. Közös allélek vannak 13 helyen a gyilkossal. A nő neve Lorin Orbel.-néztem rá reménykedve.
-Na, jó lássuk.-felvidult az arca, a jó hír láttán, és beütötte a gépébe a nő nevét a műszer pedig azonnal elkezdett keresni. Néhány perc múlva megszólalt a gép egyezést talált.
-Ő egy hivatásos prosti 1980-tól kezdve. 2000-ben halt meg ADIS-ben.
-Milyen meglepő.-tettem szóvá. Majd folytattam:- Mondd azt, hogy van címe.-könyörögtem.
-Mondjuk egy 3. utca 133. 5/5 jó lesz?
-Tökéletes.-mosolyogtam, Ryan a kocsikulcsához nyúlt majd elmentünk a címre.
A lakóház ahol Lorin volt bejelentve eléggé zülött környéken volt, sikátorok sora sötét, és szemetes környékkel, a hideg is kirázott, amikor rájöttem, hogy ki kell szállni és beszélni kell a lakótelep valamely emberével.
Erőt véve magamon kiszálltunk a kocsiból és az utcán sepregető férfihoz indultunk.
-Hello rendőrség maga ennek a háznak a házmestere?-tette fel az első kérdést Ryan.
-Igen én vagyok itt már vagy húsz éve, de kit keresnek, csak nem a Steven gyereket? Mit csinált már megint?-az úrnak feltűnően sűrű volt a szemöldöke és ez nekem azt jelentette, hogy nagyon titokzatos lény.
-Nem mi most Lorin Orbel lakását szeretnénk megnézni.-közbevágtam.
-Jó, de ő már meghalt. Mit akarnak vele?-felkeltette az érdeklődését a dolog, tobább akart faggatózni de Ryan leállította:
-Uram csak a lakását szeretnénk megnézni, kinyitná nekünk az ajtót?
-Hát persze.-megindultunk a házban az 5. emeletre, majd amikor a bejárati ajtót kinyitotta Ryannel kint maradt én pedig nekiláttam a munkának. Először is alaposan végignéztem a lakáson. Mindössze egy szobából és egy fürdőből állt az egész lakás. Meglepően nagy volt a rend és a tisztaság, a polcokon nem volt egy árva porszem sem, de a képek mind le voltak fordítva. Ez az egész azt árulta el, hogy gyakran jár vissza az elkövető, de valamiért nem szereti a képeken lévő személy látványát. Felfordítottam egyet, és egy ugyanolyan nő volt rajta, mint a mi áldozataink, akik a koporsókban feküdtek. Továbbhaladva találtam egy ládát is az ágy végében.
-Ki él Lorin lakásában?-Ryan elkezdte a kihallgatást, ahogy kettesben maradtak a portással.
-A fia Jake Orbel, az édesanyja nevét kapta, mert nem tudta ki a gyerek igazi apja. Azt gondolom, tudja, hogy hivatásos volt?
-Igen igen.-helyeselt, majd folytatta:
-Mikor járt itt utoljára Jake?
-Húú nem tudom, nem kötelező bejelentkeznie, a lakbért, azt mindig kifizeti, készpénzben csúsztatja be a lakásomba. Valamint van kulcsa. Nagyon jó gyerek ahhoz képest milyen gyerekkora volt.
-Kifejtené bővebben a dolgot.-Ryan felkapta a szemét a jegyzetfüzetértől és a férfira figyelt, aki kapva az alkalmon kihasználta, hogy figyelnek rá, és elkezdett mesélni:
-Mindenki tudja, hogy Jake anyja miben utazott, hogy tartota el magát és a fiát. Voltak olyan esetek, amikor beteg volt, vagy a kisrác volt beteg, ekkor a lakásán fogadta a kuncsaftokat. A pletyka szerint ilyenkor Jake-t egy kis ládába zárta be, addig, amíg nem végeztek.-fejezte be.
-Értem. Mondja Jakenek van valami elérhetősége?
-Nem hinném nem hagyott telefonszámot, csak annyit tudok, hogy amikor legutoljára elment egy lakókocsival ment el. Az ablakból láttam.
-Nem emlékszik a rendszámra?-felcsillant Ryan szeme.
-De igen 461AD3.-válaszolt készségesen.
-Köszönöm a segítséget, ha eszébe jutna valami, akkor kérem, hívjon.-a férfi bólogatott, majd Ryan otthagyta és Angel után ment:
-Na hogy haladsz?
-Nézd meg a képeket.-vészjóslón tekintettem rá, mire végignézte a képek állapotát, majd ugyanúgy nézett rám:
-Ő lenne az anya, akit el akart temetni élve?-értetlenkedett.-szerintem igen, és azt is tudom miért. Gyere, ide ezt nézd meg.-rámutattam a ládára, ami az ágy előtt volt. Ryan odajött mellém és amikor kinyitotta a dobozt megijjedtem. A tetején ugyanis ugyanolyan karcolások voltak, mint az eltemetett nőknél.
-Mire gonolsz?-néztem Ryan szemébe, mert nagyon látszott rajta, hogy töri a fejét valamin.
-A portás azt mondta, hogy az anya, amikor beteg volt itthon is fogadta a kuncsaftokat. Mi van, ha ide zárta be arra az időre, amíg dolgozott?-idézőjelet mutatott a kezével. Ezt az elméletet én is osztottam.
-A portás látta, hogy van Jake-nek egy lakókocsija, és meg is van a rendszáma. Már felfele jövet szóltam, hogy nézzenek utánna.
-Rendben van, akkor most visszamegyek a központba.-közöltem, de előtte még néhány képet csináltam a szobáról, a képekről, és a ládáról, valamint DNS mintát vettem a doboz karcolásaiból.
Beérkezve a laborba mentem és a DNS mintát elemeztem. Amikor végeztem megszólalt a csipogóm, összerezzentem, ahogy elolvastam ki írta, Ryan volt. Megvan a lakókocsi és lesz egy bevetésünk, ezért le kellett mennem a nyomozóirodába.
-Sziasztok, mi a helyzet?-már a nagy része ott volt a csapatnak, Ryan az asztalfőnél állt, én pedig mellé ültem le.
-Az kommandó vezetőjére várunk.-sugta oda Ryan, és éppen ekkor lépett be, egy ősz hajú, magas férfi. Már rajta volt a megszokott kommandós szerkó. Rábólintott Ryanre, és egyből elkezdett beszélni:
-Értesített Flack nyomozó, hogy egy gyilkost kell elkapnunk, aki ártatlan nőket élve temet el. Sikerült bemérnünk a lakókocsija helyzetét, felhívom mindenki figyelmét, hogy nagyon veszélyes egyén, nem tudjuk, mire kell számítani. Most a Bettery sarkán van. Az akció lefolyása a következő lesz.-a képernyőm megjelenítette a térképet, és folytatta:
-Egy osztag fog fedezni Északról, egy pedig Keletről. A Déli irányban lévő alacsonyabb tetőkön lesznek a mesterlövészek, én pedig a harmadik osztaggal Nyugati irányból a nyomozókkal fogok támadni. - ahogy magyarázott látszott rajta a határozottság, és hogy már nem fiatal a szakmában. A többiek mocorogni kezdtek, és ezzel befejezettnek nyílvánítottam a gyülekezőt. Ryan az indulás előtt még pár szót váltott a parancsnokkal, majd ők is útnak indultak velem együtt. Külön kocsival mentem közben arra gondoltam, hogy fogalmam sincs mi is lesz most. Egy kicsit féltem, csak de ahogy a helyszínre értem már ez a félelem is elmúlt. Mindenki a helyén volt, kivétel Ryan és a parancsnok. Ryan a kocsiból vette ki a golyóálló mellényét, a parancsnok még utoljára egyeztetett az osztagfelelősökkel, mikor kell lőniük, ha arra, kerül a sor. Amikor már mindenki a helyére került, és mindenkin ott volt az NYPD-s golyóálló, megindult az osztagvezető, mellette két társával, utánnuk pedig én és Ryan felhúzott fegyverekkel. A két tiszt berörte az ajtót, majd előreengedték a parancsnokot, aki azonnal elkiáltotta magát:
-NYPD kezeket fel, körbe van kerítve.-azon nyomban megadta magát a férfi, térdere ereszkedett, hagyta magát megbilincselni és elvezetni, egyetlen szót sem szólt csak némán maga elé bámult. Meglátszott, hogy mennyi mindenen mehetett keresztül. Ráncok húzódtak végig a homlokán, a szeme karikás volt, és minden testrésze remegett.
-Jól vagy?-kérdezett Ryan amikor kijöttünk és a központ felé indultunk, hogy kihallgassuk, a gyanúsítottat.
-Igen jól mert?-nem értettem, hiszen nem éreztem magamon semmit sem, sem félelmet, sem izgalmat, sőt még sajnálatot se. Csak épp ez az egy dolog zavart, érzéketlen voltam, lehet ez volt a szokásos, de számomra nem. Egy mosollyal nyugtáztam Ryan kérdését, és a kocsiba ültem egyenesen a kihallgatóba kocsikázva.
Amikor bérkeztem már Ryan ott ült a férfivel, aki most még talán idegesebbnek tűnt, mint amikor a kocsiban lecsaptunk rá. A lába megállás nélkül mozgott, és az arcán az izzadságcseppek folydogáltak. Szemben ült vele Ryan aki pont az ellenkezője volt. A nyugodtság minden eleme látszott rajta, türelmes és kényelmes pózban helyezkedett el, gondoltam, azért mert abban a hitben volt hosszú lesz kihallgatni a személyt. Megálltam az egyik sarokban és figyeltem, hogy kezd neki Ryan:
-Jake tudod miért vagy itt?
-Neee......neem..-dadogott.
-Hát akkor most elmondom neked. Találtunk egy női holttestet egy férfi koporsójában, ezek mellett olyan nyomokat hagytál magad után, hogy azok a te bűnösségedet bizonyítják.-Ryan a helyszíni képeket mutogatta neki, melyek hatására még izgatottabb lett:
-Nem csináltam semmit sem.....én nem nem.....csak ki akarok szabadulni. Nagyon sötét van ott és félek. Mindig oda zár be, ha jönnek a vendégek, nem akarok többet oda bemenni.-megfogta azt a képet, amelyet én csináltam a ládáról.
-Mért tetted oda a woki tokit?-kérdeztem hirtelen.
-Mert hallani akartam mit érez, ő soha nem tudta, hogy félek magamban most megtudta milyen volt ott.-válaszolt és lehajtotta a fejét az asztalra. Ryan intett a fejével, hogy menjünk ki jelezve ezzel, véget ért a kihallgatás.
Felmentem az irodába megírni a jelentést, igaz egy kicsit fáradt is voltam. Két kopogásra kaptam fel a fejem:
-Zavarok?-Ryan volt az és ő is álmos volt akárcsak szerény személyem.
-Nem dehogy is gyere csak be.-leült a szemben lévő székre, és folytattam: -Ryan most mi lesz vele?-éredkelt, mert ha lecsukják, akkor nem fog sokáig élni, és ha jól meggondoljuk a dolgot, nem tehetett róla, hogy ilyen volt a gyerekkora.
-Nem hinném, hogy elítélik, maximum csak diliházba zárják.-kedves volt hozzám. -Ma egyébként megijjedtél?-váltott témát
-A lakókocsinál? Egy kicsit, mert nem tudtam mire számíthatok. De aztán jobban lettem.-védekeztem.
-Ne vedd úgy az ügyeket a szívedre, mert rámész és azt senki sem akarná.-vigyorgott rám, de amikor megszólalt a csipogója már nem olyan ábrázata volt.
-Ang most mennem kell. Ne haragudj.-mentegetőzött. Megráztam a fejem, és így szóltam:
-Köszönöm.
-Hé, kislány mondtam én neked valamit nem?
-De igen, viszont most menned kell.-somolyogtam, és kiment a szobából.
Ryan arra utalt, hogy itt a New York-i rendőrségen nem kell egyszer sem köszönetet mondani semmilyen tanácsért, mert azzal tartozunk egymásnak.
Az hogy Ryan megkérdezte tőlem, hogy jól vagyok e biztonságot nyújtott számomra, mert törödött velem, és ez nekem rengetegett jelentett. Nem tudom miért, de valahogy az első pillanattól kezdve így éreztem, és azon godolkodtam miért is van ez így.
Másnap reggel a csipogóm ismerős hangjára keltem fel úgy nyolc körül járhatott az idő. Kikászálódtam az ágyból megnéztem a címet, kinyomtam, majd az ablakhoz csoszogtam, annyira élveztem azt a helyzetet, amikor a parkettán a zoknival csúszkálhatok, mint valami negyedikes kis gyerek.
Anya ezt utálta, mert nem győzte venni a zokninkat, de most a magam ura vagyok már több mint 2 hete és nagyon jól érzem magam. Ahogy az ablakhoz értem kinéztem rajta, az utakon mindenféle kocsik járkáltak köztük a közismert New York-i sárga taxik.
Miután kigyönyörködtem magam felöltöztem és elindultam a helyszínre, ami most a New York-i köztemető volt. Egy fekete pulcsi, egy világoskék farmer, és egy fehér cipő volt rajtam. A helyszínen Ryan fogadott:
-Jó reggelt, jól vagy álmosnak nézel ki?
-Hello, igen jól vagyok, köszi, és Te?-társalogtunk, ahogy az exumáló munkásokhoz sétáltunk. Ryannek egészen álmos arca volt, gondolom nincs hozzászokva a korai keléshez, ugyanis egy átlag New York-i jó, ha kilenckor kezd a munkával. Ez alól kivéltelek vagyunk mi helyszínelők, és a vidékiek, akik még nem álltak át. Én persze benne voltam ebben a csoportban tehát nem esett nehezemre odafigyelnem Ryan szavaira:
-Reggel jött ki a temetőbe Mrs. Smith a néhai férjéhez, és akkor találta furcsának, hogy a sírhelyen friss a föld, megijjedt, és kihívott minket.- a munkások akkor vették ki a koporsót a földből, ezért felvettem egy gumikesztyűt, és vártam, hogy kinyissák a fadobozt. Mrs. Smithnek alapos volt a gyanúja ugyanis nem az Ő néhai férje feküdt a koporsóban, még nem is férfi, hanem egy fiatal kinézetű, vörös hajú lány, egyik kezére erősíve egy woki-tokival. Odaléptem a lányhoz, és vizsgálni kezdtem, legelőször a kezéről vettem le a woki-tokit, és ekkor vettem észre a kézfejen lévő sérüléseket is. Rémülten néztem Ryanre, aki velem szemben állt és a koporsó fedelének a belső részét nézegette:
-Ryan attól tartok, hogy....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbeszólt.
-Élve temették el.- Megráztam a fejem, és ekkor hallottam meg a hátam mögött Adam hangját, ahogy a többi kollegának köszönt majd felénk igyekszik:
-Sziasztok, mit segíthetek?
-Helló-köszöntünk egyszerre Ryannel, aki elmagyarázta neki a helyzetet, amíg Én a májfokolót nyomtam bele az áldozat hasfalába.
-A máj hőmérséklete 17°C, tegnap este 8 és 9 közé tenném a halál idejét. A szemében bevérzéseket látok a halál oka első látásra fulladás, de bent többet mondok a boncolás után. Küzdött az életéért.- fejeztem be. Adam végig a woki-tokit nézegette, Ryan pedig mellettem állt.
-Megyek, beszélek a temetőőrrel, hátha tud valamit mondani a tegnap estéről, tapasztalt e valami szokatlant.
-Menj csak-mosolyogtam rá majd Adamhez fordultam:
-Mi jár a fejedben?
-Ja, igen arra gondoltam, hogy ennek a woki-tokinak a hatótávolsága úgy 1,5km szóval szerintem itt volt a gyilkos is, hogy végighallgassa a szenvedését szegénynek. Körülnézek, a temetőben hátha találok valamit.-és abban a pillanatban eltűnt.
Amíg Angel a hullával kapcsolatos papírokat írta alá, Ryan a temetőőrrel beszélgetett:
-Uram maga volt tegnap szolgálatban igaz?
-Igen Én voltam.
-És nem tapasztalt valami szokatlant a nap folyamán, különösen este 8 és 9 óra körül?-Ryan közben jegyzetelt a füzetébe.
-Nem csak a kulcsaimat hagytam el, gondolom a ravatalozóban vannak, mindig ott hagyom őket. De nem találtam semmi olyan nyomot, ami bűntettre utalna.
-Rendben van, akkor ezt odaadom, ha eszébe jutna valami, kérem, hívjon azonnal.-kérte.
A hullaszállítók berakták a nő testét a furgonba, és elindultak a hullaházba. A hullaszállítókkal párhuzamosan indult el Angel is. Ryan a további tanukat kérdezte ki.
A boncolást, mint mindig azonnal elkezdtem, ahogy beértem a patológiára, átöltöztem, felvettem a kesztyűt és nekiláttam. Először is átnéztem a testet, hátha van rajta valami olyan dolog, ami a gyilkos nyomára vezet. Újjlenyomatot vettem tőle, lemostam, és felnyitottam. Szokás szerint Ryan jött a boncolás után beszélgetni a tapasztaltakról:
-Szia.
-Hello.- felhúztam egy kesztyűt neki is adtam egyet majd folytattam: -Az áldozatunk Jane Do, nincs se az ujjlenyomata, se a DNS-e az adatbázisban, még várok
a fogászati jelentésre, de őszintén nem sokat várok tőle. A halál oka, hipotermia.- Ryan értetlenül nézett rám utalva ezzel arra, hogy nem sokat mond neki a hipotermia kifejezés, ezért jobbnak láttam, ha megmagyarázom: -A nő teste nagymértékben lehült és ez vezetett a halálához.-mosolyogtunk egymásra, tovább mutatva a találtakat: -Az ajkán volt valami anyag nézd meg.-kék fénnyel megvilágítottam, tisztán látszott, hogy volt valami anyag rajta. -Szerintem ezzel kábították el ugyanis a halála előtt a haját átfestette a gyilkos vörösre, valamint kisminkelték. A csuklóján is erőszak nyomai láthatóak megszorította erősen, de nem erőszakolták meg. Felküldtem a ruháját, és az anyagot a laborba Juliett már biztos dolgozik rajta.
-Értem, de honnan tudod, hogy a halála előtt sminkelték ki, és festették be a haját?-értetlenkedtett.
-Amikor hajat festünk a fejbőrünk is olyan lesz. Ez általában egy két hajmosás alkalmával magától lekopik, de az áldozaton nem található kopás nyoma. A sminket meg onnan, hogy a nő valószínüleg sírt és ellenkezett a támadóval ezért el kellett volna mosódnia a sminknek, de nem volt elmosódva.- Ryan bólintott majd a nőt nézve gondolkozott, csak pár másodperccel később szólt:
-Olyanná formálta, akit a koporsóban látni akart.-rázta a fejét. -Bocs.-mondta csörgött a telefonja, kiment a teremből. Én a hullát visszatoltam a hűtőbe, levettem a kesztyűt, és vártam Ryanre, hátha az üggyel kapcsolatban keresték. A jóslatom bevált. Amikor kimentem a folyosóra derült arccal nézett rám:
-Ang, Adam megtalálta azt a helyet ahol a gyilkos hallgatta a nő szenvedését.-elindult, én pedig egy kicsit döbbenten álltam ott. Soha senki nem hívott még Angnek csak a pennsylvániai rendőrségen Joy Miller, aki mellé ki voltam rendelve. Ryannel a temető ravatalozójába mentünk, Adam már ott várt minket.
-Szia, Adam mit találtál?-kérdeztem, ahogy megláttam.
-Szóval először beszórtam a kilincset, és van egy ujjlenyomat. Aztán megtaláltam a kulcsokat is amiket Ryannek mondott az éjjeliőr. Ryan itt vagy?- Ryan a ravatalozó egyik eldugott szegletében nézelődött és észre sem vette, hogy róla van szó.
-Ja, itt csak ezt nézéttek!-felmutatott egy vattadarabot, valamint egy hajszálat is, ami szőke volt.
-De állj miért szőke a hajszál? A lány haja vörös.-Adam nem nagyon értette a dolgot, de én szivesen elmagyaráztam neki:
-A gyilkos átformáta olyanná, akinek látni akarta. És gondolom ezzel a kis vattával kábította el, amíg belerakta a koporsóba.-megértően bólogatott. A ravatalozóból egyenesen a központba mentem ahol átöltöztem, és a lány azonosságát akartam kideríteni, de a fogászati eredmény sem vált be. Kétségbeesetten mentem ki a központ kajáldájába tejeskávét venni, nem mintha az segítene, de gondoltam legalább nem alszom el. Éppen a kávéval a kezemben jöttem ki amikor Ryan megállt előttem, és nem engedett tovább:
-Van egy jó hírem.-találgatósdit akart velem játszani, és én belementem.
-Na és az üggyel kapcsolatos?
-Igen.-kiváncsian fürkészte a gondolataimat, gyorsan lepörgettem magamban az eseményeket és mondtam valamit, mert nem tudtam:
-Megvan ki az áldozat?
-Angel... lottóznod kéne.- mosolygott, majd látva kíváncsi tekintetem tovább folytatta:
-Megnéztem az eltűnt személyek között, és találat volt, egy Lilly Danmak nevű lányra, tegnap három környékén jelentették az eltünését. 38 éves és már értesítettem a szüleit.
-Rendben akkor majd megvárom őket az azonosításon, jó? És köszönöm.- mosolyogva mentem az irodámba és ott töltöttem az időt a szülők érkezéséig.
A laborban nagyban folyt a munka amikor Carla belépett Eddie társaságában, Carla szólalt meg, először ahogy látta Juliett nagyon buzgólkodik:
-Na, mit találtál?
-Az ujjlenyomatokra nincs találat, de a vattadarabon és az áldozat ajkán talált anyag egy és ugyanaz közönséges kloroform, aminek hatására az illető elájul.
-Segítek nektek, hátha van valami a kulccsomóval rendben?-vett fel egy kesztyűt és vizsgálni kezdte, a bizonyítékot Eddie, és Carla egyszerre.
-Juliett gyere csak ide. Nézd meg a kulcsot a mikroszkóp alatt is.-szólt kis idő elteltével Carla. -Nézd meg a kulcsot az általános kulcsokon nincs kétirányú karcolás csak egyirányú.
-Szóval lemásolta?-kérdezett rá.
-Igen ezért megyek és körbekérdezek, Adammel a környéki kulcsmásolóknál hátha tudnak valamit mondani.-majd kiment a szobából és a lányok tovább doloztak a bizonyítékokon.
Amikor megcsörrent a csipogóm kicsit félve indultam el a boncterembe ugyanis tudtam, hogy Lilly szülei érkeztek meg és Ryan engem vár.
-Jó napot Dr. Angel Driscroll vagyok, felkészültek?-belevágtam, mert hamar túl akartam esni ezen a helyzeten, pláne látva az anyát és az apát, akik szinte megállás nélkül sírtak, és nagyon letörtek voltak.
-Kezdje, el kérem.-szólalt meg az apa rekedtes hangon. Rápillantottam Ryanre, és levettem a lány arcáról a lepedőt. Abban a pillanatban az anya elkezdett mégjobban zokogni, és a férjére borult. Egy segéd kikisérte őket, majd Ryanhez fordultam:
-Jól vagy?-kérdezte hírtelen. Bólintottam majd nyeltem egyet és megszólaltam:
-Gyere, menjük fel a laborba.
-Sajnálom, most megyek, beszélni a szülőkkel ne haragudj.-mondta sajnálkozóan, mire mosolyogva bólintottam és egyedül indultam a laborba ahol csak Carla és Juliett voltak:
-Szia, megvolt már az azonosítás?-érdeklődött Juliett.
-Igen most hallgatja ki a szülőket Ryan, na és ti mire jutottatok?
-Eddie és Adam a kulcsmásolókat kérdezik ki a temető környékén hátha feltűnt valakinek egy gyanús személy.-felelt Carla.
-Értem, de mi értelme van annak, hogy lemásolja a kulcsot, otthagyja a helyszínen, ha nála van az erdeti? Ryannek azt mondta az őr, hogy elhagyta, de másikat kapott, és végig alibije van arra az időszakra, mert megfigyelte a kamera.-továbbra is bennem volt az értelmetlenség sehogy sem állt össze a kép.
-Lehet annyi volt a célja ezzel az egészzel, hogy ha otthagyja a másolatot, akkor az őr azt hiszi csak ottfelejtette, hiszen mindenkivel előfordult már, hogy még a munkahelyén is szana széjjel hagyja a kulcsait.-próbálta megmagyarázni a dolgot Juliett.
-Igen most ez az egyetlen étkézláb ötletem nekem is.-helyselt Carla, mire én is bólogatni kezdtem, ekkor lépett be széles mosollyal az arcán Ryan:
-Dobjam fel a hölgyek napját?-ezt a mosolyt, még soha nem láttam Ryan arcán. Olyan bíztató volt, biztonságos, ugyanakkor huncut, és lenyűgözően sármos. Pedig az egész reakciót fizikailag csak úgy lehet jellemezni, hogy az ajkait oldalra irányította, olyan féloldalas volt. Az én szívembe azonnal belevéste magát ez a mosoly.
-Jöhet.-mosolyogtunk mind a hárman.
-Oké, hasonló esetek után kutattam az adatbázisokban, és találtam is 10 ugyanilyen esetet is, de a mi esetünk egy dologban különbözik....-elhallgatott.
-Na, ne csigázz már.-nyaggatta Juliett, és Carlaval kiváncsinan bámultunk rá, majd újra megeredt, a nyelve:
-Az áldozatok megölésénél ugyanez volt a módszer csak itt a gyilkos hagyott egy képet is a helyszínen. Pontosabban a koporsó tetején. A nők nem ugyanilyen idősek voltak.
-Akkor ez egy másoló lenne?-Carla elkezdett hangosan godolkodni. Én pedig szemtelenül a szavába vágtam:
-Visszament a helyszínre, ezért kellett neki két kulcs is, hogy felidézhesse magában, mit tett, és megbizonyosodjon arról meghaltak e, megnézte közelről is. Viszont ennél az esetnél mi hamarabb értünk ki és már nem volt ideje odatenni a képet. Az idős nőknek nincs annyi ismerősük, keveset járnak szórakozni, csak dolgoznak. Ezek a nők mind egyedülállóak.-magyaráztam, mindenki figyelt rám, de nem tartottam valami ésszerünek a dolgot.
-Nem rossz ötlet.-Ryan bíztatott.
-Ryan átadod nekem a képeket, amiket hátrahagyott?
-Tessék.
-Köszi.
-Jó napot uram a rendőrségtől vagyunk, lenne néhány kérdésünk.-felmutatta a jelvényt Adam, és Eddie a sokadik környéki kulcsmásoló üzletben lévő férfinak.
-Helló tessék csak.-a férfi kedves volt.
-Egy gyilkossági ügy kapcsán merült fel, hogy a gyilkos lemásolt egy kulcsot, nem emlékszik valakire, aki kulcsot másoltatott és netalán furcsa volt?-reménykedett Eddie.
-Nos de volt itt egy 30-as éveiben járó férfi, és meglehetősen sietett.
-Tudna személyleírást adni róla egy rajzolónak?-tapogatózott Adam.
-Hát lehetséges nem nagyon láttam az arcát, de rémlik valami.
-Hitelkártyával fizetett?-Adam nagyon belejött, mert ez biztos pontnak tűnt a nyomozás során.
-Nem, és ne is kérdezzék, az a kamera csak a látszat miatt van ott.-mutatta a sarokban lévő tárgyat. Eddie és Adam kijöttek az üzletből, és megkönnyebbülten ültek be a kocsiba tudván, nem kell több üzletet végigfaggatniuk.
-Na és milyen volt Carlával a tegnapi vacsora?-kíváncsiskodott Adam a visszaúton.
-Hát szerinted milyen volt Carlával egy vacsora? Jó nagyon jó volt. Carla nagyon kedves lány és aranyos csak nem akarok rárontani, olyan hirtelen. Majd ha jobban megismerkedünk és addig még párszor elviszem vacsorázni. Na és Te hogy állsz Juliettel?
-Tudod milyen nem? Soha nem találom meg, és ha megvan, akkor meg nem akarom kizökkenteni. És amúgy is olyan sok dolga van, egy itt a munkája a másik meg, hogy a franciaországi utai miatt sokat van távol, ha szabadságot vesz ki, de meg fogom szerezni, mert nagyon csinos és kedves.
-Értem én Carlával is így voltam, csak beszélj vele, elég, ha a folyosón elkapod.-tanácsolta, ahogy befordultak a központi parkolóba.
-Oké rendben.-vigyorgott rá. Eddie a laborba sietett, hogy megtudja, van e valami az üggyel kapcsolatban, Adam pedig a rajzolóval ment beszélni, hogy valamit összehozzanak az üzletben dolgozó férfival.
-Szia Carla, hogy állunk, a többiek hol vannak?-lépett be Eddie.
-Hát Ryan az valami ügyet ment elintézni, Juliett a ballisztikán van, Angel pedig képeket néz mert van 10 ilyen hasonló esetünk.
-Ohh remek akkor sorozatgyilkos?
-Sajnos.
-Van egy jó hírem is egy rajzoló most foglalkozik egy szemtanúval, aki látott egy gyanús férfit.
-Na, az tényleg jó hír.-felcsillant Carla szeme és ezt látva Eddie is megörűlt.
Az irodámban lévő széles képernyőre kivetítettem az összes képet, megállás nélkül nézegettem őket, találtam ugyan hasonlóságokat, de semmi ötletem nem volt. Egyenlőre. Már vagy huszadjára néztem meg a képeket amikor Ryan csatlakozott hozzám:
-Nem zavarok?-érdeklődött.
-Nem pláne tejes kávéval. Köszönöm.
-Na és hogy haladsz a képekkel?
-Végignéztem mindet és te is láthatod, hogy a képeken a nők megszólalásig hasonlítanak egymásra, de ha jobban szemügyre veszed a képeket, a háttér is ugyanaz.
-Mintha egy farm lenne vagy pajta.-jegyezte meg.
-Ryan látod, amit én látok?-ráböktem a tollammal egy képre, amin egy templom csúcsa is látszott az ablakból. Ryan bólogatott, aztán a videoszobába mentünk azzal az egy képpel. Felnagyítottam és síkra fektettem a képet. Azt akartam kideríteni, hogy vajon hol lehet az a templom. Ekkor esett be Juliett:
-Ez a Szent István templom.-vágta rá, ahogy meglátta a képet.
-Jó akkor mérjük, be hol is lehet ez a templom a pajtától.-tanácsolta Ryan. Hallgatva Ryanre egyből megbecsültem a képen a távolságot, a templom és a csűr között. Kb. 50km-es volt a táv a számítógép szerint. Ezt követően a gépen keresést indítottam 50km-es körzetben lévő farmokra. A gép egy ideig keresett majd kisvártatva megszólalt Ryan:
-Tessék, van is egy farm a közelében, a Stuppard tanya. Lányok gyertek oda, szólok a tulajdonosnak.-közölte, és a telefonjáért nyúlt. Juliett kocsiba ült én pedig Ryannel mentem egy kocsival.
Ahogy megérkeztünk a tanyai hangulat miatt végigrázott a hideg.
-Hé, jól vagy?-lepődött meg Ryan, gondolom azt hitte, hogy megijjedtem attól mi fog velünk történni.
-Igen miden rendben van csak eszembejutott Pennsylvánia.-nem tudom honnan jött ez a megnyílás Ryan felé, mert így még senkinek sem beszéltem Pennsylvániáról.
-Ennyire nem volt jó?-csodálkozott
-Igen valahogy úgy.-tereltem és kiszálltunk a kocsiból. Juliett kocsija éppen akkor parkolt le. A tanyán sok különálló épület volt, én pedig olyan szögben próbáltam állni, ahogy a képen látszott a templom. Ryan a kiérkezett tuljjal beszélt, Juliett pedig hozzám csatlakozott.
-Ebből a szögből látszik a templom és ez az a pajta.- mondtam, ahogy megfordultam, egy kisebb piros színű házikó volt.
-Kérem, ezt kinyitná?-kérte Juliett. A tulajdonos készséggel kinyitotta. A bejárattal szemben volt a hátsó kijárat. A pajta két oldalán pedig disznó ólak, és takarmánytároló edények. Ryan a tulajjal maradt kint beszélgetni:
-Uram mióta nem volt itt a farmon?
-Hát csak néha járok ki eladó a farm, az intreneten hírdettem meg.
-Mikor járt itt utoljára?
-Kb. úgy két hete. És nem tapasztaltam semmi szokatlant sem.
-Rendben kérem, ha eszébe jutna valami, akkor hívjon fel.-nyújtotta át a névjegyét, majd Angel és Juliett után ment.
-Hölgyeim?-kíváncsiskodott, és reménykedett is hátha találtunk valamit, amíg ő faggatózott.
-Érzed ezt a szagot?-kérdeztem vissza. Bólintott, de nem nagyon értette mire akarok utalni.
-Ez a szag a hidrogénperoxid szaga. A hajfestékben van benne ez az anyag. Ryan megértően bólogatott, ekkor szólalt meg Juliett, aki időközben a hátsó bejárathoz tévedt:
-Srácok itt jött be. -nekiklátott leszedni az ujjlenyomatokat az ajtóról, én pedig Ryannel tovább nézelődtem.
-Angel ez ismerős?-felmutatott egy fekete szigetelőszallagot, amire mosolyogva biccentettem.
-Itt van egy hajfestékes doboz, és egy kloroformmal tele üveg, gonolom ezt használta kábítónak, amíg átalakította.
-Van egy pár gumikesztyűnk is.-ettől mégjobb lett a kedvem, mert ez azt jelentette, hogy
lehet egy két újjlenyomat is a kesztyű belsejében. Miután végeztünk a nyomok rögzítésével, és becsomagoltuk őket a központba indulam:-Juliett itt maradsz, amíg kijön az erősítés?-kértem meg.
-Persze maradok.-válaszolt kedvesen.
-Ryan ideadod a kocsikulcsot?-kértem el, mert nem volt ott a kocsim. Odadobta és így felelt:
-Szolgáld ki magad.
-Köszönöm.-reagáltam derülten és a központba hajtottam.
A központban segített Carla, és Eddie is a nyomok elemzésében.
Én kaptam a kesztyűt. Első lépésként, mint minden bizonyítékot lefényképeztem, majd nagyon óvatosan a fonákjára fordítottam és beporoztam. Szerencsére volt rajta újjlenyomat amit leszedtem róla és egyenesen az adatbázisban kezdtem keresni. Aztán arra gondoltam, hogy hagyott néhány DNS-t is a kesztyűn így megnéztem, de kevés volt rajta ezért várnom kellett a mitokondriális DNS-re. A két gép csendesen dolgozott, így gonoltam körbekérdezek hátha van valami a többi nyommal is, Carla közelebb volt, így vele kezdtem a sort, ő a hajfestékes dobozt kapta:
-Ez egy közönséges hajfesték bármelyik boltban megkaphatod, és még a minősége sem olyan jó.-jegyezte meg egy kis gúnnyal.
-Hát nem adott a minőségre.-folytattam a poént, majd Eddiehez fordultam ő a szigetelőszallagon dolgozott:
-Na és mi a helyzet nálad?
-Ebből a szigetelőszallagból használt, amikor az áldozat kezére erősítette a woki tokit. Nincs rajta újjlenyomat.-magyarázott szomorkásan, de ott volt benne a humor is. Ekkor szólalt meg az a számítógép, amely az ujjlenyomatot elemezte. A többiek kiváncsian néztek rám:
-A fene nincs egyezés az ujjlenyomatra.-és tényleg elszomorodtam.
-Na, ne add fel ilyen könnyem.-bíztatott Carla amit Eddie mosollyal kísért. Ez egy kicsit felvidított.
Amit viszont következőnek adott ki a gép már nagyon megörültem neki.
-Most el kell mennem a mito DNS-nél van egy egyezőség.-Carla és Eddie somolyogtak, ahogy elhagytam a labort és a nyomozóiroda felé vettem az irányt.
Ryan éppen az asztalánál ült, amikor beérkeztem és telefonált. Megvártam, amíg leteszi a telefont majd közelebb mentem:
-Szia, kérhetek egy kis segítséget?
-Hát lássuk, csak nem is tudom....persze mi lenne az?
-A gumikesztyűben találtam mito DNS-t, aminek van egy hasonló párja. Közös allélek vannak 13 helyen a gyilkossal. A nő neve Lorin Orbel.-néztem rá reménykedve.
-Na, jó lássuk.-felvidult az arca, a jó hír láttán, és beütötte a gépébe a nő nevét a műszer pedig azonnal elkezdett keresni. Néhány perc múlva megszólalt a gép egyezést talált.
-Ő egy hivatásos prosti 1980-tól kezdve. 2000-ben halt meg ADIS-ben.
-Milyen meglepő.-tettem szóvá. Majd folytattam:- Mondd azt, hogy van címe.-könyörögtem.
-Mondjuk egy 3. utca 133. 5/5 jó lesz?
-Tökéletes.-mosolyogtam, Ryan a kocsikulcsához nyúlt majd elmentünk a címre.
A lakóház ahol Lorin volt bejelentve eléggé zülött környéken volt, sikátorok sora sötét, és szemetes környékkel, a hideg is kirázott, amikor rájöttem, hogy ki kell szállni és beszélni kell a lakótelep valamely emberével.
Erőt véve magamon kiszálltunk a kocsiból és az utcán sepregető férfihoz indultunk.
-Hello rendőrség maga ennek a háznak a házmestere?-tette fel az első kérdést Ryan.
-Igen én vagyok itt már vagy húsz éve, de kit keresnek, csak nem a Steven gyereket? Mit csinált már megint?-az úrnak feltűnően sűrű volt a szemöldöke és ez nekem azt jelentette, hogy nagyon titokzatos lény.
-Nem mi most Lorin Orbel lakását szeretnénk megnézni.-közbevágtam.
-Jó, de ő már meghalt. Mit akarnak vele?-felkeltette az érdeklődését a dolog, tobább akart faggatózni de Ryan leállította:
-Uram csak a lakását szeretnénk megnézni, kinyitná nekünk az ajtót?
-Hát persze.-megindultunk a házban az 5. emeletre, majd amikor a bejárati ajtót kinyitotta Ryannel kint maradt én pedig nekiláttam a munkának. Először is alaposan végignéztem a lakáson. Mindössze egy szobából és egy fürdőből állt az egész lakás. Meglepően nagy volt a rend és a tisztaság, a polcokon nem volt egy árva porszem sem, de a képek mind le voltak fordítva. Ez az egész azt árulta el, hogy gyakran jár vissza az elkövető, de valamiért nem szereti a képeken lévő személy látványát. Felfordítottam egyet, és egy ugyanolyan nő volt rajta, mint a mi áldozataink, akik a koporsókban feküdtek. Továbbhaladva találtam egy ládát is az ágy végében.
-Ki él Lorin lakásában?-Ryan elkezdte a kihallgatást, ahogy kettesben maradtak a portással.
-A fia Jake Orbel, az édesanyja nevét kapta, mert nem tudta ki a gyerek igazi apja. Azt gondolom, tudja, hogy hivatásos volt?
-Igen igen.-helyeselt, majd folytatta:
-Mikor járt itt utoljára Jake?
-Húú nem tudom, nem kötelező bejelentkeznie, a lakbért, azt mindig kifizeti, készpénzben csúsztatja be a lakásomba. Valamint van kulcsa. Nagyon jó gyerek ahhoz képest milyen gyerekkora volt.
-Kifejtené bővebben a dolgot.-Ryan felkapta a szemét a jegyzetfüzetértől és a férfira figyelt, aki kapva az alkalmon kihasználta, hogy figyelnek rá, és elkezdett mesélni:
-Mindenki tudja, hogy Jake anyja miben utazott, hogy tartota el magát és a fiát. Voltak olyan esetek, amikor beteg volt, vagy a kisrác volt beteg, ekkor a lakásán fogadta a kuncsaftokat. A pletyka szerint ilyenkor Jake-t egy kis ládába zárta be, addig, amíg nem végeztek.-fejezte be.
-Értem. Mondja Jakenek van valami elérhetősége?
-Nem hinném nem hagyott telefonszámot, csak annyit tudok, hogy amikor legutoljára elment egy lakókocsival ment el. Az ablakból láttam.
-Nem emlékszik a rendszámra?-felcsillant Ryan szeme.
-De igen 461AD3.-válaszolt készségesen.
-Köszönöm a segítséget, ha eszébe jutna valami, akkor kérem, hívjon.-a férfi bólogatott, majd Ryan otthagyta és Angel után ment:
-Na hogy haladsz?
-Nézd meg a képeket.-vészjóslón tekintettem rá, mire végignézte a képek állapotát, majd ugyanúgy nézett rám:
-Ő lenne az anya, akit el akart temetni élve?-értetlenkedett.-szerintem igen, és azt is tudom miért. Gyere, ide ezt nézd meg.-rámutattam a ládára, ami az ágy előtt volt. Ryan odajött mellém és amikor kinyitotta a dobozt megijjedtem. A tetején ugyanis ugyanolyan karcolások voltak, mint az eltemetett nőknél.
-Mire gonolsz?-néztem Ryan szemébe, mert nagyon látszott rajta, hogy töri a fejét valamin.
-A portás azt mondta, hogy az anya, amikor beteg volt itthon is fogadta a kuncsaftokat. Mi van, ha ide zárta be arra az időre, amíg dolgozott?-idézőjelet mutatott a kezével. Ezt az elméletet én is osztottam.
-A portás látta, hogy van Jake-nek egy lakókocsija, és meg is van a rendszáma. Már felfele jövet szóltam, hogy nézzenek utánna.
-Rendben van, akkor most visszamegyek a központba.-közöltem, de előtte még néhány képet csináltam a szobáról, a képekről, és a ládáról, valamint DNS mintát vettem a doboz karcolásaiból.
Beérkezve a laborba mentem és a DNS mintát elemeztem. Amikor végeztem megszólalt a csipogóm, összerezzentem, ahogy elolvastam ki írta, Ryan volt. Megvan a lakókocsi és lesz egy bevetésünk, ezért le kellett mennem a nyomozóirodába.
-Sziasztok, mi a helyzet?-már a nagy része ott volt a csapatnak, Ryan az asztalfőnél állt, én pedig mellé ültem le.
-Az kommandó vezetőjére várunk.-sugta oda Ryan, és éppen ekkor lépett be, egy ősz hajú, magas férfi. Már rajta volt a megszokott kommandós szerkó. Rábólintott Ryanre, és egyből elkezdett beszélni:
-Értesített Flack nyomozó, hogy egy gyilkost kell elkapnunk, aki ártatlan nőket élve temet el. Sikerült bemérnünk a lakókocsija helyzetét, felhívom mindenki figyelmét, hogy nagyon veszélyes egyén, nem tudjuk, mire kell számítani. Most a Bettery sarkán van. Az akció lefolyása a következő lesz.-a képernyőm megjelenítette a térképet, és folytatta:
-Egy osztag fog fedezni Északról, egy pedig Keletről. A Déli irányban lévő alacsonyabb tetőkön lesznek a mesterlövészek, én pedig a harmadik osztaggal Nyugati irányból a nyomozókkal fogok támadni. - ahogy magyarázott látszott rajta a határozottság, és hogy már nem fiatal a szakmában. A többiek mocorogni kezdtek, és ezzel befejezettnek nyílvánítottam a gyülekezőt. Ryan az indulás előtt még pár szót váltott a parancsnokkal, majd ők is útnak indultak velem együtt. Külön kocsival mentem közben arra gondoltam, hogy fogalmam sincs mi is lesz most. Egy kicsit féltem, csak de ahogy a helyszínre értem már ez a félelem is elmúlt. Mindenki a helyén volt, kivétel Ryan és a parancsnok. Ryan a kocsiból vette ki a golyóálló mellényét, a parancsnok még utoljára egyeztetett az osztagfelelősökkel, mikor kell lőniük, ha arra, kerül a sor. Amikor már mindenki a helyére került, és mindenkin ott volt az NYPD-s golyóálló, megindult az osztagvezető, mellette két társával, utánnuk pedig én és Ryan felhúzott fegyverekkel. A két tiszt berörte az ajtót, majd előreengedték a parancsnokot, aki azonnal elkiáltotta magát:
-NYPD kezeket fel, körbe van kerítve.-azon nyomban megadta magát a férfi, térdere ereszkedett, hagyta magát megbilincselni és elvezetni, egyetlen szót sem szólt csak némán maga elé bámult. Meglátszott, hogy mennyi mindenen mehetett keresztül. Ráncok húzódtak végig a homlokán, a szeme karikás volt, és minden testrésze remegett.
-Jól vagy?-kérdezett Ryan amikor kijöttünk és a központ felé indultunk, hogy kihallgassuk, a gyanúsítottat.
-Igen jól mert?-nem értettem, hiszen nem éreztem magamon semmit sem, sem félelmet, sem izgalmat, sőt még sajnálatot se. Csak épp ez az egy dolog zavart, érzéketlen voltam, lehet ez volt a szokásos, de számomra nem. Egy mosollyal nyugtáztam Ryan kérdését, és a kocsiba ültem egyenesen a kihallgatóba kocsikázva.
Amikor bérkeztem már Ryan ott ült a férfivel, aki most még talán idegesebbnek tűnt, mint amikor a kocsiban lecsaptunk rá. A lába megállás nélkül mozgott, és az arcán az izzadságcseppek folydogáltak. Szemben ült vele Ryan aki pont az ellenkezője volt. A nyugodtság minden eleme látszott rajta, türelmes és kényelmes pózban helyezkedett el, gondoltam, azért mert abban a hitben volt hosszú lesz kihallgatni a személyt. Megálltam az egyik sarokban és figyeltem, hogy kezd neki Ryan:
-Jake tudod miért vagy itt?
-Neee......neem..-dadogott.
-Hát akkor most elmondom neked. Találtunk egy női holttestet egy férfi koporsójában, ezek mellett olyan nyomokat hagytál magad után, hogy azok a te bűnösségedet bizonyítják.-Ryan a helyszíni képeket mutogatta neki, melyek hatására még izgatottabb lett:
-Nem csináltam semmit sem.....én nem nem.....csak ki akarok szabadulni. Nagyon sötét van ott és félek. Mindig oda zár be, ha jönnek a vendégek, nem akarok többet oda bemenni.-megfogta azt a képet, amelyet én csináltam a ládáról.
-Mért tetted oda a woki tokit?-kérdeztem hirtelen.
-Mert hallani akartam mit érez, ő soha nem tudta, hogy félek magamban most megtudta milyen volt ott.-válaszolt és lehajtotta a fejét az asztalra. Ryan intett a fejével, hogy menjünk ki jelezve ezzel, véget ért a kihallgatás.
Felmentem az irodába megírni a jelentést, igaz egy kicsit fáradt is voltam. Két kopogásra kaptam fel a fejem:
-Zavarok?-Ryan volt az és ő is álmos volt akárcsak szerény személyem.
-Nem dehogy is gyere csak be.-leült a szemben lévő székre, és folytattam: -Ryan most mi lesz vele?-éredkelt, mert ha lecsukják, akkor nem fog sokáig élni, és ha jól meggondoljuk a dolgot, nem tehetett róla, hogy ilyen volt a gyerekkora.
-Nem hinném, hogy elítélik, maximum csak diliházba zárják.-kedves volt hozzám. -Ma egyébként megijjedtél?-váltott témát
-A lakókocsinál? Egy kicsit, mert nem tudtam mire számíthatok. De aztán jobban lettem.-védekeztem.
-Ne vedd úgy az ügyeket a szívedre, mert rámész és azt senki sem akarná.-vigyorgott rám, de amikor megszólalt a csipogója már nem olyan ábrázata volt.
-Ang most mennem kell. Ne haragudj.-mentegetőzött. Megráztam a fejem, és így szóltam:
-Köszönöm.
-Hé, kislány mondtam én neked valamit nem?
-De igen, viszont most menned kell.-somolyogtam, és kiment a szobából.
Ryan arra utalt, hogy itt a New York-i rendőrségen nem kell egyszer sem köszönetet mondani semmilyen tanácsért, mert azzal tartozunk egymásnak.
Az hogy Ryan megkérdezte tőlem, hogy jól vagyok e biztonságot nyújtott számomra, mert törödött velem, és ez nekem rengetegett jelentett. Nem tudom miért, de valahogy az első pillanattól kezdve így éreztem, és azon godolkodtam miért is van ez így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése