Reggel korán keltem fel 7-kor és elkezdtem készülődni, nagy izgalommal. A reggelimet is alig tudtam megenni és a felét ott is hagytam. Egy fehér felsőt, egy fekete cipőt, és egy fekete nadrágot vettem fel.  Nyolckor indultam el a munkahelyemre gyalog mentem  mert közel volt és séta közben oldódtam is, valamit néztem a sok New York-it, ahogy beindul náluk is a reggel. Amikor a központ bejáratához értem megálltam és felnéztem a tetejére, hatalmas épület volt nem is tudom hány emelettel. A parkolóban rendőrségi kocsik, és másfajta gépjárművek sorakoztak. Erőt vettem magamon és bementem. Ahogy a levélben is volt a portát kellett keresnem. Nem volt nehéz, hiszen ott volt közvetlenül a bejárat után.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte, egy ősz hajú nagy termetű kedves férfi. Én egy kicsit elbambultam a látványon. A falakon New York-i rendőrjelvények és képek lógtak, valamit zászlók.
-Elnézést igen, ma van az első munkanapom és azt írták a levélben, hogy a portán kell jelentkeznem.-mondtam és átnyújtottam a levelet.
-Rendben van, a nevem Frankie ma én foglak körülvezetni.-mondta miután elolvasta a levelet. -Dr. Angel Driscroll vagyok és örülök neki.-mosolyogtam, közben a hátam mögé kandikáltam ugyanis ott volt egy helység ahol nyomozók és rendőrök ültek és látszott rajtuk az az egyedi New York-i stílus.
-Kérem az iratokat, és a fényképet.-mondta, mire én átnyújtottam neki és intett a kezével, hogy menjek utána, amit meg is tettem. A lépcső után mentünk ahol volt egy szoba. Amikor beléptünk üres volt csak számítógépek, és kapcsolók voltak. Frankie a fényképem bescannelte, rárakta egy sablonra, ami az igazolvány volt, kitöltötte az adatokat és kinyomtatta. Belecsúsztatta egy átlátszó tokba, rátett egy csipeszt és a kezembe adta, amit én bámultam egy ideig, majd a ruhámra tettem, és megint Frankie után mentem.
-Most megmutatom neked a szekrényed.-nyitott be az "ÖLTÖZŐ" feliratú ajtón. A fal mentén beépített szekrények sorakoztak sorszámokkal. Köztük voltak padok, és a végén egy-egy mosdó is volt. Az én szekrényem a 92571-es számú volt. -Tessék itt a jelvényed és a fegyvered.-nyitotta ki az ajtaját és átadta azt a kis fémtárgyat, ami egy pultos vagy egy más hivatású ember számára csak jelentéktelen dolog volt, de nekem ez ebben a percben mindennél többet jelentett. Felraktam a fegyvert és a jelvényt a nyakamba akasztottam. -Köszöntelek a New York-i rendőrség munkatársaként. Érezd jól magad itt.-mosolygott. Ezután felmentünk egy pár emeletet a lifttel és egy irodába vezetett.
-Tessék ez lesz a te irodád, általában ketten vannak egy irodában, de most egyedül leszel. Most mennem kell, de érezd magad otthon és rendezkedj be. Hamarosan jön John.-mondta és elment. Körülnéztem az irodámban. A kilátás egyszerűen fantasztikus volt. Volt egy íróasztalom, amin egy számítógép és egy telefon valamit aktagyűjtők hevertek. Leültem a székbe, ami olyan kényelmes volt, és az ablak felé fordultam és nézelődtem.
-Látom elégedett vagy a kilátással.-hallottam egy hangot a hátam mögött mire megfordultam és John volt ott, aki szinte semmit sem változott.
-Hello főnök Dr. Angel Driscroll vagyok.-fogtam vele kezet.
-Tudom ki vagy. Az egyetemről emlékszem rád, már akkor is lelkes voltál. Ezért is választottalak ki. És ne szólíts főnöknek.-mosolygott, majd folytatta:- Ezt vedd el és legyen, nálad ez a csipogó ezen hívnak és hívsz. Nos és van kedved velem jönni egy helyszínre?-nézett előbb a telefonjára majd rám mosolyogva.
-Persze, de nem kaptam meg a kocsimat még.-mondtam
-Tessék, itt van-dobta oda a kulcsot, amit elkaptam, és elmentem vele a garázsba. Amikor leértünk még boldogabb lettem. Ott állt az Én BMW x3-as kocsim fehér színben és olyan szép volt a látvány. Beültem a kocsiba és arra mentem amerre John, Manhattan Ny-i részére, egy gyilkossághoz. Bevallom egy kicsit izgultam. Amikor megérkeztem feltünt a sok rendőrautó a sárga szalag és egy kicsit elgondolkodtam: ez az első helyszínem elértem életem legszebb álmát. Kiszálltam a kocsiból kivettem a táskát, amiben a felszerelések voltak és a házhoz indultam.
-Szia, a nevem Ryan Flack én vagyok a nyomozó és én vagyok ott minden helyszínen legelőször.-fogott velem kezet egy barna hajú magas kék szemű srác. Be kell vallanom jól nézett ki. -Az áldozat Nicole Lewis egyedül él, a portás hívott ki minket, mert nem nyitott ajtót és előző este hallotta, hogy hangosan veszekedett egy férfival.-mondta. Egy kicsit megszeppentem a látványtól ugyanis a lány az ágyban volt betakarva mintha aludna, meg sem látszott rajta semmi, és attól féltem, hogy kudarcot vallok.
-Na, mi lesz, megnézed a testet?-nézett rám John én pedig mosolyogva odamentem az ágy mellé. Először csak szemügyre vettem a lány sérüléseit, megnéztem a fejét és volt rajta egy seb, amit tompa tárggyal okozhattak.
-Fejbe verték valamilyen tompa tárggyal.-közöltem, ahogy a májfokolót nyomtam a hasfalba. -A máj hőmérséklete 25 °C, szóval 12 órája halott. A halál idejét éjfél, és egy óra közé tenném. Sok sérülést látok rajta főleg a belső combon és a lábakon így nehéz megmondani a halál okát, de a boncolás után megmondom.-mondtam és a hullaszállítók elvitték a lányt ezután jött a helyszín.
-Szia, a nevem Carla Jonson segítek.-mutatkozott be egy 24 év körüli magas szőke hajú lány. Meg kell hagyni, hogy nagyon jól nézett ki.
-Hello a nevem Dr. Angel Driscroll hát rám férne.-ugyanis John időközben kiment és Ryan is eltűnt. -Na és itt kezdjük?-kérdeztem körülnézve a kupis szobán. Nagyon nagy volt a rendetlenség.
-Hidd el jobb az elején túlesni a nehezén.-mosolygott és nekiláttunk  a helyszínelésnek. Én felvettem a narancssárga szemüveget és az UV-lámpával végignéztem az ágyat, és láttam rajta ondónyomokat. Mintát vettem belőlük és elraktam a táskába, majd a kávézó asztalon néztem meg a nyomokat. Először is lefényképeztem majd egy jegyzettömböt vettem fel és láttam, hogy az előző lapra írtak valamit, de nem volt meg a lap. Egy széndarabbal lesatíroztam, és kijött szépen láthatóan egy telefonszám. Bezacskóztam, és a fürdőszobába mentem, ahol Carla nézelődött.
-Mit találtál?-kérdeztem.
-Nézz körül!-mutatott körbe, és ekkor tűnt fel a szokatlan rendetlenség a fürdőszobában. Két törölköző a kád szélén volt, egy a földön, és a fürdőkádban víz volt, amiben gondolom fürödtek, mert koszos volt.
-Mire gondolsz?-kérdeztem.
-Talán a gyilkos megerőszakolta, és megfürdette a bizonyítékok miatt.-felelt.
-De akkor miért hagyta a nyomát az ágyon? Az ágy tele van ondóval.-mondtam.
-Lehet azt nem most hagyták itt, minden előfordulhat.-mondta.

Eközben John, és Ryan a portással beszéltek:
- Mondja uram mikor hallotta a zajt?-kezdte John.
-Olyan tíz körül lehetett és kb egy 15 perc hosszúságú volt.-felelte.
-És azt nem hallotta, hogy mi volt a vita tárgya?-kérdezte Ryan.
-Nem sajnos. De nem a barátja volt az tudom, mert Ő most Floridában van. A múltkor mesélte, hogy össze akarnak majd házasodni.-mondta.
-Köszönjük.-mondta és visszaindultak a helyszínre.
-És milyen az új lány?-kérdezte Ryan Johntól a felfele úton.
-Ryan kb. ha egy órája ismerem, majd a műszak végén jó?-mosolyogtak.

-Na, mit találtatok?-kérdezte Ryan ahogy beléptek a szobába.
-Szia Ryan hogy vagy?-kérdezte Carla. Én pedig John felé fordultam.
-Szia, jól!-mosolygott Ryan, majd rám nézett és elkezdtem  mondani a találtakat.
-És mivel vágták fejbe?-kérdezte Ryan.
-Nem tudjuk ugyanis nem találtunk még látens vérnyomot sem.-felelte Carla.
-Na, jó akkor Angel Te mész a boncolásra, mi meg a bizonyítékokhoz.-mutatott Carlara.
-Ja és Ryan nézz utána Nicole barátjának.-mondta. Majd mindenki elment. Amikor visszamentem a központba átvettem azt a ruhát, amit a patológián kell viselni, és bementem a boncolásra. Nem ez volt életem első boncolása, mert az egyetemen már csináltam és tudtam mit kell tenni. Elő lépésként végignéztem a sérüléseket és lefotóztam a sebeket, majd lemostam a  lány testét, majd nemi erőszak tesztet végeztem. Következő lépés az volt, hogy felnyitottam, "Y" alakú bemetszést végeztem, ezután összevarrtam és a hűtőbe tettem. A hullaház ahhoz képest, hogy egy hullaház "kellemes hangulatú volt". Amíg vártam, hogy jöjjön valaki a boncolásra összeismerkedtem Sammel, aki a hullaház felelőse volt, ő jelentett Johnnak. Nagyon kedves nő 15 éve dolgozik a hullaházban és nagyon szereti a munkáját. Van két gyereke, és a férje rendőrként dolgozik, nagyon megkedveltem.

Eközben a laborban Carla a bizonyítékokat vizsgálta, pontosabban a törölközőket nézte meg nagyító alatt hátha talál valami bőrszövetet, vagy nyomot, ami a gyilkos nyomára vezethet.

Amikor a boncterembe beérkezett Ryan egyből a hullához indultam, és kihúztam hűtőből.
-Na, remélem, jó híreid vannak.-mondta.
-Hát az attól függ mi neked a jó hír.-néztem rá mosolyogva, majd folytattam:
-Szóval számos sérülés van az egész testén, én arra gyanakszok, hogy megerőszakolhatták, de nincs ondó minta, ugyanis megfürdették. A fejseb volt a halál oka, ezt úgy szerezte, hogy amikor a gyilkos fürdette, a kád szélébe beüthette a fejét, ez az agy és a koponya között vérömlenyt alakított ki, és ahogy mozgatta szétdurrant, és a nyomás szétnyomta az agyat. Nos, ez minden.-fejeztem be.
-Hát ez nem valami sok.-jegyezte meg majd folytatta miközben a laborba indultunk Carlahoz.
-Megnéztem azt a telefonszámot, amit találtál a helyszínen és van is hozzá egy címem. Felajánlottam Carlanak tartson velem, de nem szereti a vezetési stílusom, így Te maradtál.-mosolygott.
-Hát jó legyen veled tartok.-mosolyogtam vissza és közben beértünk a laborba. Carla éppen az egyik törölközőt leste és felnézett ránk.
-Mi ez a nagy vidámság?-kérdezte. Mire összenéztünk Ryannal és mosolyogtunk.
-Találtál valamit?-kérdezte, Ryan. -Igen a fehér törölközőn volt egy fekete kis szövet, amit még elemezni fogok. Szerintem a gyilkosé lehetett.-válaszolt.
-Bonjur, hogy vagytok?-jött be egy magas szőke, szemüveges lány úgy 21 éves lehetett. -Jajj szia, én Juliett Sullivan vagyok a másik laboros. Te vagy az új patológus helyszínelő?-fogott velem kezet.
-Hello a nevem Dr. Angel Driscroll igen én vagyok az új lány. Örülök, hogy megismerhettelek.-mosolyogtam rá.
-Megnéztem az ondómintát, amit a helyszínen találtatok, nincs, találat az adatbázisban viszont azt lehet tudni, hogy ADIS-es volt a férfi, így az országos regisztrált ADIS-esek között is lefuttattam. Van találat, de várni kell rá, mert titkosított az adat.-mesélte el. Nagyon szimpatikus volt Juliette, és Carla is akárcsak az egész munkahely, és meg kell hagyni, hogy nagyon jól éreztem magam már az első napomon. Ryannal az úton beszélgettünk:
-Kérdezhetek valamit?-kezdtem bele félénken.
-Persze nyugodtan.-válaszolt, majd így folytattam:-Juliett francia?-kérdeztem, és elkezdett nevetni. -Most valami rosszat mondtam?-kérdeztem ijedten.
-Nem dehogy is nyugi. Nem Juliett nem francia, csak az édesapja francia, az édesanyja amerikai és Franciaországban élnek a rokonok, így gyakran járnak oda látogatóba.-válaszolt.
-És gondolom ehhez kiváló francia tudás párosul.-jegyeztem, meg, ahogy kiszálltunk a kocsiból, mert időközben megérkeztünk. Ryannak ezüstszínű kocsija volt egy hosszú Volvo típusú.
-Na, csengetsz?-nézett rám az ajtónál.
-Persze-mosolyogtam és megnyomtam a csengőt. Pár másodperc után egy kb öt éves kislány nyitott ajtót:
-Szia, kit keresel? Anyát?-kérdezte mosolyogva.
-Szia, én Angell vagyok, szólj légyszíves valamelyik szülődnek.-mondtam és elfutott, majd kijött az édesanyja is.
-Jó napot asszonyom a rendőrségtől jöttünk szeretnénk néhány kérdést feltenni.-kezdte Ryan. -Tessék, fáradjanak be, de mi a baj? Csak nem a férjemmel van valami baj?-kérdezte rémülten.
-Nos, ismeri ezt a hölgyet?-kérdeztem a fotó alapján. -Jézusom igen ő szokott vigyázni a kislányomra.-válaszolt és látszott rajta a döbbenet.
-Mióta dolgozott maguknál?-kérdeztem.
-A múlt héten kezdett, de nagyon szerette a kislány és mi is meg voltunk elégedve, nagyon jól bánt a kislánnyal.-mondta és már a sírás határán volt.
-Mikor jött utoljára dolgozni?-tette fel a következő kérdést Ryan. -Tegnap előtt, mert a férjemmel voltunk egy tárgyaláson az Rt.-nk miatt. Csak akkor hívtuk, ha valamikor nem értünk rá vagy nem volt valaki, aki vigyázzon a kicsire.-válszolt.
-És nem tudja esetleg volt ellensége vagy valaki olyan, aki rosszat akart neki?-kérdeztem.
-Nem nem hinném, tudják nagyon kedves lány volt, és boldog volt a párjával. Őt értesítették már?-kérdezte.
-Még nem tudtuk elérni.-válaszolt Ryan.
-Nos, asszonyom köszönjük a segítséget, ha valami eszébe jutna akkor várjuk a jelentkezését.-adta át a névjegyét Ryan és kijöttünk a lakásból.
-Szóval a lány munkát keresett és gondolom, hogy ezért írta fel a telefonszámot.-mondtam a visszafele úton.
-Én még a férjével beszélnék, ki tudja, hogy mi volt közöttük.-mondta.
-Igaz, de nem hinném, hiszen olyan szép családja  van most miért tenné?-kérdeztem.
-A látszat néha csal.-mosolygott.

Eközben a laborban a szövetet elemezte Carla és eredményre jutott. Juliett pedig a DSN mintát elemezte és megkapta az adatbázisból a nevet, aminek nagyon örültek mind a ketten hiszen közelebb jutottak a lehetséges gyilkoshoz. Azonnal megcsipogtatták Ryant és Angelt ők pedig a központba mentek.

-Na hogy álltok?-kérdezte Ryan és mögötte jöttem én is.
-Nos, megvan a DNS gazdája méghozzá Dannis Brodwent. 18 évesen lett ADIS-es és e miatt nagyon lesüllyedt.-olvasta fel Juliett.
-Na és a szövet?-kérdeztem Carla felé fordulva.
-Igen ez a szövet munkáskesztyűből származik, ami ezer meg egy fajta féle szóval nem  sokra jutottam.-mondta
-Na és most mit tegyünk?-gondolkodtam hangosan.
-Beszéljetek a barátjával ugyanis nem volt Floridában, hanem a feleségével volt.-jött be John. -Ezt honnan tudtad meg?-kérdeztem. Utána jártam a dolognak, mert a portás mondta, hogy fizetett egyszer hitelkártyával és lekerestem. A neve Chris Donald és ilyen névre nincs foglalás a Floridai gépekre.-mondta.
-Jó, de akkor hol van?-kérdeztem meglepődve.
-Lenyomoztattam a telefonját itt van New Yorkban a Wall streeten egy neves szállodában. Már kiküldtem a járőröket, hogy hozzák be.-mondta és kiment a társalgóból.
-John mindig ezt csinálja.-kérdeztem amikor Ryannal a Dannis Brodwent lakására indultunk. -Igen, ha arra gondolsz, hogy váratlanul beállít egy jó kis történettel akkor igen.-mosolygott.

Időközben a központba megérkezett Chris Donald is, aki nagyon mérges volt, amiért egy kellemes ebédről állította fel a rendőrség. John ment be kihallgatni és Carla.
-Jó napot uram.-lépett be a kihallgatóba és Carla is ezt mondta, majd belevágott: -Chris maga ismeri  Nicole Lewist?
-Nem honnan ismerném? De mégis miért rángattak el az ebédről? -Pedig tudjuk, hogy együtt jártak és felségül is akarta venni, de erről a feleségét is megkérdezhetem, ha gondolja.-vette át a szót John.
-Jó igen jártam vele, de az egészet félreértette és mire már rájöttem már késő volt. Öngyilkos akart lenni. Amikor utoljára beszéltem vele  zavart volt és olyanokat mondott, hogy meg fog halni és ez az egész miattam van.
-Nem érzett bűntudatot miatta, hiszen egy lány életéről volt szó vagy csak egy kaland volt mi?-kérdezte Carla nagyon ideges lett.
-Sajnálom ezt a dolgot.-mondta és befejezték a kihallgatást.

Amikor megérkeztünk a házhoz nagyon kihaltnak tűnt, Ryan csengetett be. Kis idő múlva egy férfi nyitott ajtót, akin egyből feltűnt, hogy a kezén ott volt a munkáskesztyű.
-Jó napot segíthetek valamiben?-kérdezte.
-Nos, ismeri Nicole Lewist?-kérdeztem.
-Igen ismerem, kérem, jöjjenek be és elmondok mindent.-mondta és bementünk a lakásba. Minden rendben volt tisztaság és minden más. Leültünk a kanapéra és ő szembe ült velünk és elkezdte mondani a történetet:
-Nicole szerelmes volt Chrisbe gondolom, ezt tudják. Chris szakított vele, és teljesen ki volt készülve. Ekkor hívott fel telefonon, én azonnal odamentem hozzá, és olyan sérüléseket okozott magának, mintha megerőszakolták volna. Elcsábított, és együtt voltunk, majd lementem a boltba, és amikor visszamentem nagyon rossz állapotban volt. Azt akarta, hogy öljem meg, mert nem akarta, hogy öngyilkosság legyen, mert a szülei akkor nem kapják meg a biztosítást. Nem tudtam megtenni és elmentem a házból később viszont visszamentem, és rátaláltam a fürdőkádban halottan. Azért tettem az ágyba, mert nem akartam, hogy a másvilágon rosszul érezze magát.-mondta mi pedig elképedten hallgattuk.
-Az a helyzet, hogy amikor kivette a kádból még élt. Azért halt meg, mert mozgatta és az agyát elnyomta a vér.-közöltem vele és Ryan rárakta a bilincset. Bevittük a központba és az adminisztrációs dolgokat elvégezte Ryan, én pedig a jelentésem-írtam meg.
Később felfedeztem, hogy a központ tetejére ki lehet menni, hát kimentem levegőzni.
-Jól vagy?-hallottam a hátam mögött Ryan hangját.
-Szia-fordultam meg és a kezében lévő két kávéval mellém ült.
-Azon gondolkodom, milyen élet lehet, azon a kis fényen nézd!-mutattam a sok kis fény közül egyre.
-Vajon ott kik élnek szeretik e egymást és boldogok e vagy nem?-gondolkodtam.
- Ha nyomozó vagy jobb, ha nem veszed az ügyeket a szívedre, mert rámész. Miért lettél nyomozó?-kérdezte.
-Jó kérdés, talán mert Pennsylvaniában sok a bűn és én ez ellen akarok harcolni, hogy kevesebb legyen. New York pedig életem városa hát akkor miért ne párosítanám ezt a két dolgot, és jó érzés a jó oldalon állni. Te?-kérdeztem.
-Ismered Brooklynt nem? Sok bűn, bandák apa is rendőr és az az igazság, ha bandázok, akkor nem leszek az apám szeme fénye. Meg tetszik a sok üldözés.-mosolygott.
-Vajon mit érezhetett az a szegény lány? Nem fér a fejembe miért akart meghalni.-ráztam a fejem.
-Hé ha hiszel a mennyben, akkor tudod, hogy ő már sokkal jobb helyen van. Ne vedd a lelkedre.-mondta.
-Megígérem, hogy nem fogom. És köszi, a kávét.-mosolyogtam.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?-kérdeztem. -Nekem is volt első ügyem és én is itt kötöttem ki egyébként meg nyomozó vagyok amúgy is kitaláltam volna.-mondta és nevettünk.
-Köszönöm a tanácsot.-mosolyogtam.
-Hé itt New Yorkban a rendőröktől kapott tanácsért, és bármilyen más dologért nem kell köszönetet mondani. Ez természetes.-mondta. Én pedig mosolyogva bólintottam.  Ryan ezután kapott egy telefont és elment így én is haza mentem boldogan aludtam el, mert belopta magát a szívembe az Új munkahelyem.

-Na, milyen az új lány kérdezte Johntól Ryan.
-Közénk való igen, csak meg kell szoknia a helyzetet.-válaszolt John.
-Szerintem is az.-mosolygott Ryan és mind a ketten hazamentek egy újabb nyomozás erejéig.