39. BlackBoss

Ryan pár percig még némán méregette az ismeretlen férfit, majd nevetésben tört ki. Soha nem hallottam még őt így nevetni.

- Hogy kerülsz ide? – kezet fogtak, majd férfiasan megölelték egymást.

- Azt hosszú lenne elmesélni…- rám nézett. Ryan is észrevette, hogy nem sokat értek a helyzetből.

- Jaj, kicsim, bocsánat. Ő itt Derek Colen, meséltem már neked róla. – igaza volt. Ryan nagyon jó barátja volt Derek. Már az általános iskolában is egy osztályba jártak, egészen addig, amíg el nem végezték a rendőr akadémiát, és Derek Los Angelesbe ment az FBI-hoz dolgozni.

- Szia!...- köszöntem, és már nyújtottam is a kezem. – Dr. Angel Driscroll vagyok…- itt egy kicsit hezitáltam mit mondjak, de mivel Ryan keze még mindig a derekamon volt, így folytattam: - Ryan barátnője, és munkatársa vagyok. – mosolyogtam.

- Örülök, hogy megismertelek. Ryan sokat mesélt már rólad. – üdvözölt.

- Én is örülök. – hálásan Ryanre tekintettem. Sokat jelentett az, amit Derek mondott.

- Kicsim, megharagszol ha…? – kezdte, de már tudtam, hogy folytatja így már válaszoltam is:

- Nem haragszom, ha ma elmentek nosztalgiázni. Megértem. Nekem amúgy is lesz elég dolgom. – az órámra néztem. Kilenc óra volt.

- Tényleg angyal vagy! Vigyázz magadra, megígérem, bepótoljuk. – adott egy puszit a homlokomra majd elengedett.

- Sziasztok! - búcsúztam és a lift felé indultam.

- Hé! Ígérd meg, hogy hazamész aludni! – szólt utánam.

- Persze apa! – intettem és beszálltam az érkező liftbe.

Az irodámban még néhány iratot átolvasta, és elrendeztem őket, aztán éjfél táján hazaestem. Nem sokat váratott magára az álom… amiből a csörgő telefonom keltett fel.

- Igen! – szóltam bele, egyelőre többet nem volt erőm mondani.

- Szia, Joy vagyok. Történt egy gyilkosság a Pumps’ Bar előtt, szükségem lenne rád.

- Uhmm…- nyögtem. – Azonnal ott leszek.

- Bocs, ha felkeltettelek. – kért elnézést.

- Nem gond! Szia. – letettem, ahogy ő is.

Gyorsan felöltöztem és a helyszínre igyekeztem, ami Brooklynban volt.

Amikor megérkeztem már ott állt Ryan és Joy autója is, valamint a sajtó teherautója is.

~Remek, ti hiányoztatok.~ bosszankodtam magamban, ahogy lecsaptam a csomagtartót. Felvettem a CSI: NY feliratú kabátom, és igyekeztem úgy odamenni a hullához, hogy ne vegyenek észre.

- Sziasztok, mit találtatok? – érdeklődtem.

- Szia. – mosolyogni próbált Ryan, de nem egészen jött össze neki a dolog. Láttam rajta, hogy az éjjel semmit sem aludt. Ránéztem az órámra, fél négy volt.

- Hello. – köszönt Joy ahogy leguggoltam a letakart testhez. Mikor megláttam a halottat elszorult a szívem…

- Az áldozat ismeretlen, több lőtt sebet is láttam rajta. Néhány szemtanú azt állította, hogy egy fekete autóból szállt ki majd nem sokkal ez után egy szintén fekete autóból sorlövést adtak le, így halt meg. – tájékoztatott.

- Joy, ő még szinte kislány… szerintem nincs több 19-nél. Vörös körmök, erős smink, hajlakk, parfüm, mini ruha. Ez a lány prostituált volt. – ráztam csalódottan a fejem.

- Ilyen ez a környék. – közölte velem.

- A biztonsági kamera felvételeit megszereztem. – Ryan jött közelebb hozzánk Derekkel.

- Remek. – mondta Joy. Ránézett a lányra, majd rám.

- A halál idejét éjfél és egy óra közé tenném a máj hőmérséklete alapján. Több golyó ütötte seb van az egész testén, első ránézésre hat. - - készítettem néhány fotót közelről, és távolabbról is. – A boncolás után többet mondhatok. – egészítettem ki a mondókám.

- Szép jó reggelt! – Juliett bújt át a sárga szalagon.

- Hú de friss itt valaki. – dicsértem.

- A hosszú szabadság teszi. – vigyorgott, majd hozzálátott a helyszíneléshez Bezacskózta a lány táskáját, ezután az úttesten keréknyomokat keresett. – Nagy gázzal jöttek, befékeztek, lőttek, majd elhajtottak. Hátha benne lesz az adatbázisban a keréknyom. – alaposan fotózott. 

- Két autó volt, az nem lesz baj? – Joy aggodalmaskodott.

- A gép elintézi. – kacsintott Juliett.

- Rendben. Srácok, ha lehet, a sajtót kerüljük. A bárnak elég rossz híre van, nem tenne jót, ha összefüggésbe hoznák. – utasított minket.

- Szívathatjuk őket? – Derek Ryanre nézett, bolt benne valami gyerekes.

- Srácok! –ráztam a fejem. Joyra néztem. Ugyanazt a furcsa gondterheltséget láttam rajta, mint hetekkel ezelőtt.

- Joy rendben vagy?

- Aha. – elmosolyodott, majd a járőrökhöz ment.

- Ugye tudod, hogy álmosan is szép vagy? – Ryan állt egészen szorosan mögém, ahogy a sajtós lányt figyeltem.

- Ajj… ne szórakozz már! Derek mit keres itt? – fordultam meg.

- Egy ideig kirakták hozzánk…

- Lefokozták? Az FBI alatt vagyunk jóval a ranglétrán.

- Sokra becsülsz minket. – jegyezte meg. – Nem, amúgy megfigyel minket, és a munkánkat. Embereket keres az új csapatába.

- Ja, értem. Te vagy az egyik jelölt? – aggódtam.

- Nem mondott semmit… hmm…- nyugi nem hagylak itt. – súgta a fülembe, ahogy elhaladt mellettem. Elmosolyodtam és így írtam alá a hullaszállítók papírjait is.

- Juliett boldogulsz? Megyek boncolásra.

- Persze, menj, csak bent találkozunk. – bólintott.

- Angel, szólsz, ha készen vagy a boncolással? – Joy állított meg az autómnál.

- Természetesen. Szia. – búcsúztam. Úgy éreztem nem fogom most faggatni a problémáiról. Bent a központban átvettem a patológián használt ruhát, majd hozzáláttam a boncoláshoz. Miután végeztem rácsipogtam Joyra, akire nem sokat vártam.

- Mit találtál? – lépett az asztalon fekvő lány mellé.

- A lány neve Alexandra Milson.  A szüli jelentették be az eltűnését két éve, amikor nem ment haza. Később letartóztatták, mert egy járőrrel szóváltásba keveredett. Itt már csak Alex-nek hívatta magát, és így vettek tőle ujjlenyomatot. – Joy némán nézett a testre. Folytattam: - A vérvizsgálat megerősítette, hogy erősen drogozott, de ez látszik a kezén is. – mutattam a tűnyomokra.

- Milyen anyagot szedett?

- heroint, méghozzá a legtisztább, és legjobb minőségben. BlackBoss – a nevet egyszerre mondtuk ki.

Joy arcán felismerés csillant meg.

- A körme alatt volt bőrszövet, valamint a halál előtt nem sokkal, férfival volt. Ezek mind a laborba tartanak. A hat golyóval együtt, amit kivettem belőle. Egy eltalálta a nyaki artériát, elvérzett. Ránézésre AK-47-es. – befejeztem.

- Min jár a fejed? Már a helyszínen is láttam rajtad. – érdeklődtem. Megrázta a fejét. – ugyan már Joy. Tudod, hogy bízhatsz bennem, hiszen évek óta ismerlek. Én is elmondok mindent.

- Ahhoz képest, hogy megerőszakoltak… jó hogy mindent elmondasz, ha nem jövök New Yorkba, lehet, meg sem tudom. – élesen vágott vissza.

- Rendben. – bólintottam, majd lehajtott fejjel folytattam a munkát.

- Hmm… - sóhajtott. – Angel, ne haragudj! – állt elém. – Igyunk meg valamit. Itt nem bízok az emberek többségében.

- Most azt kellene mondanom, hogy nem vagyok szomjas. – komolyan néztem rá. Rosszul esett, amit mondott, eszembe juttatta azt az időt… - De nem ezt mondom. – elgörbült a szám, ezután elindultunk a központ közelében lévő kávézóhoz.

- Szia Juliett mit csinálsz? – érdeklődött Eddie a laborban.

- Szia. Megkaptam a lány táskáját. Volt benn egy mobil, heroin, smink készlet, és némi pénz. A heroint most vizsgálja a tömeg spektrométer. Épp a mobil memóriáját nézem. Nézd meg a képeket. Látod azt az emblémát ott? – az egyik képen a lány feje felett a Pumps’ Bar emblémája virított.

- Ha összeadom az emblémát, és a lány fehérneműjét nekem az jön le, hogy striptease táncos volt a lány nem?

- Igen elképzelhető bár fiatal volt nagyon. – húzta félre a száját. - A többiek? – tette hozzá.

- Carla a guminyomokat elemzi, Adam pedig a kamerafelvételeket. Én meg utánanézek ennek a bárnak. – leült egy géphez, és gépelni kezdett. Közben Juliett megkapta a heroin elemzését.

- Eddie tudod milyen heroin ez? – Juliett meglepődve kérdezte.

- Nem. – válaszolt.

- BlackBoss. A legjobb minőség.

- Juliett tégy meg egy szívességet, és erről egy szót se szólj senkinek! Szólok, Johnnak addig zárd el a bizonyítékot.

Eddie kiviharzott a szobából és egyenesen John irodájába tartott:

- Főnök a lány is BlackBoss-t fogyasztott. – aggódó tekintettel várta John reakcióját.

- Szólj Joynak. – utasította...

Folyt. Köv.