36.Kék veszély II.

Beérkezve a laborba azonnal a lövedéket vizsgáltam meg. Mikroszkóp alá tettem, majd keresést indítottam, és reménykedtem, hogy benne van az adatbázisban. Amíg a gép keresett addig a növényt nézegettem. Első ránézésre a tippem a fehér nyárfa virága volt. Ezt persze bizonytani kellett. Levágtam belőle egy kicsit és kémcsőbe tettem, majd a gépbe. Ez után megpróbáltam kideríteni, hogy hol található New Yorkban fehér nyárfa. Az interneten sikeresen rátaláltam a New York-i Botanikus Kertre. Itt megtalálható az összes növény, ami a világon létezik, még a fehér nyárfa is.

- Szia! Mit tudtál meg? – Eddie jelent meg mögöttem.

- Hello! Hát a lövedéket még keresi a gép. – a gépre pillantottam, majd folytattam: - A Juliett hajában talált növény pedig az elemzés szerint fehér nyárfa. Megtalálható a New York-i Botanikus Kertben. Viszont azt már nem tudom, hogy került kapcsolatba Juliett támadóival.

- Lehet valaki, ott dolgozik közülük.

- Zseni vagy! – a géphez fordultam ismét. – És Te találtál valamit?

- Igen, a kocsit, vagyis nem azt, ami Juliettet leszorította de a típusát igen. Ez kérlek egy  GMC terepjáró. Most indulok Ryanhez hátha sikerül kiszúrni egy rendszám nélküli GMC-t. Talán van olyan kép, ahol mutat arcot, és reménykedünk.

- Tényleg kiszakadt egy zacskó. Elemeztem, amit a csomagtartóban találtunk. Ugyanaz, mint a reggeli razzián. – Carla letett egy aktát az asztalra.

Amíg a többiek beszámoltak egymás sikereiről elfoglaltam magam a géppel. Arra voltam kíváncsi, hogy a botanikus kertben végezhetnek e munkát elítéltek, vagy olyanok, akik rendőri őrizet alatt állnak, esetleg azok, akiknek a város biztosít munkát nem sok pénzért cserébe.

- Srácok találtam valamit. – közelebb jöttek hozzám.

- Carlának mondom, hogy találtam Juliett hajában egy növénytermést. Megvizsgáltam, és ez egy fehér nyárfa termése. New Yorkban a New York-i Botanikus Kertben található. Hetente háromszor itt dolgoznak azok az emberek, akik a börtön miatt elvesztették az állásukat, és nem kapnak normális állást. Gondolok itt például a taxizásra.

- Szóval arra gondolsz, hogy aki megtámadta Julietett ilyen munkát végez? – bólintottam Carla kérdésére. – Legalább vannak gyanúsítottak. Hányan dolgoznak?

- Jelenleg 10-en kapták meg az állásokat. És a legjobb hír, hogy vannak képek is az alkalmazottaktól.

- Kérek egy listát, mert megyek a kamera felvételeket megnézni, reméljük lesz egyezés. – Eddie kérésére egy pendrivere húztam az adatokat, és a kezébe nyomtam.

- Sziasztok. – elment.

- Nézze hölgyem, hadd magyarázzam el még egyszer! – Nick csapott az asztalra. – Magát először is drogkereskedelemmel fogják vádolni. Azonban ha nem szolgáltat semmi információt azokról, akik megtámadtak egy rendőrt, ismétlem, egy rendőrt, akkor magát ugyanazok a vádak érintik, mint az igazi tetteseket. Felfogta?

- Fel. – flegmán, kurtán felelt. – Értse, meg nem tudok semmit. A mi dolgunk, hogy csomagoljunk.

- Ezt el is hiszem, de azt is tudom, hogy maga volt a kisfőnök a lányok között, úgy bizony, ezt a többiek mondták. Ezt a rangot pedig néhány szép éjszakáért kapta meg a főnöktől. Szóval kérek egy nevet! – csend következett.

- Mark Kilt keresik. Ő volt az, aki lelőtte azt a kommandóst. De azt már nem tudom, ki támadta meg a drogot, szállító rendőrnőt.

Adam a tükrön kívül figyelte az eseményeket, de legszívesebben bement volna, és a lányból, ha kell kierőszakolta, volna azt az egy nevet. John is ott volt. Adam ki akart menni, de John megállította.

- Ne kezdj magánakcióba! Gondolom, mit érzel, de várd meg Nicket, és aztán próbáljátok megtalálni ezt a Mark gyereket. – utasította.

- Rendben. – bólintott, de ha John nem mondja, akkor magánakcióba kezd.

- Nos főnök, mi legyen? – jelent meg Nick.

- Keressétek meg ezt a Mark gyereket. Talán ő volt az, aki Juliett támadását is intézte. – megszólat Adam telefonja.

- Adam Geller! – szólt bele remegő hangon. Csend. – Rendben van, azonnal megyek. – Adam hangja ismét megváltozott. Most valami boldogság, ha nem is boldogság de jókedv áramlott belőle. – Felébredt Juliett, bemegyek hozzá, sziasztok. – kilépett az ajtón, és Angelékbe botlott.

Ahogy elhagyta Eddie a labort a gép csipogott, hogy a lövedékre egyezést talált.

- Remek a lövedék egy fegyverhez tartozik, amivel már régebben kiraboltak egy boltot. A szerencsés pedig egy Daniel Gregor nevű pasas.

- Úgy látom feljebb lépett a ranglétrán, és most már nyomozók támadásával foglakozik. - jegyeztem meg.

- Keressük meg a többieket. – ajánlotta, és a kihallgatóba indultunk, Nickhez, és Adamhez. Carla nyitott be a szobába, és Adam szinte elsodorta.

- Bocsánat. Lányok rohanok, mert Juliett magához tért. – halvány mosoly derült fel arcán.

- Semmi baj. – mondta Carla.

- Hé azért majd hívj fel, hogy van, rendben? – szóltam utána, intett, és eltűnt.

- Mi a helyzet csajok? – Nick nézett ránk.

- Megtaláltuk a Juiettből kiszedett golyó tulaját. Daniel Gregor nevű pasas. – mesélt Carla.

- A hölgyemény nekünk Mark Kilt adta meg. – John a kihallgatóban ücsörgő lányra mutatott. Egyből felismertem. Ő volt az egyik bikinis lány a pincéből.

- Nick nézz utána a névnek, és ha találtál valamit, akkor szólj nekem. – mondta John, majd Nick elment.

- Lányok, mi pedig megkeressük ezt a Danielt. Mit tudunk eddig róla? – fordult hozzánk.

- Csak annyit, hogy a New York-i Botanikus Kertben dolgozik, mint priuszos takarító. - válaszoltam.

- Akkor megyek a munkahelyére, van lakcíme?

- Igen, Bronxban lakik, a Webster Ave-n. Ami közel is van a Botanikus Kerthez. – olvasta fel Carla.

- Rendben van, ti mentek oda, házkutatási paranccsal, bármi van, hívjatok.  – bólintottunk, és John kiment.

Carlával azonnal a megadott címre mentünk. Nem volt hosszú az út, bár meg kell hagyni elég nagy volt a forgalom, mire odaértünk a város fénybe borult.

- Jó estét, az NYPD-től jöttünk. – felmutattuk a jelvényünket a portásnak. Alacsony, ősz hajú néni volt.

- Jó estét. Miben segíthetek?

- Mondja, csak lakik itt, egy Daniel Gregor nevű fiatalember? – érdeklődött Carla.

- Igen, lakik Daniel nevű fiatal suhanc, de nem Gregor, hanem Roger.

- Eszelős… - jegyeztem meg. – Megmutatná nekünk a lakását, kérem?

- Fáradjanak utánam. – a hölgy betessékelt minket. Daniel a másodikon lakott. Mikor kinyitotta az ajtót Carla megköszönte a segítséget, és elküldte.

- Na, hajrá. – mosolygott, és a konyhába ment szétnézni. Benyitott a hűtőbe, ami szinte üres volt. – Régen járt erre. – majd a mosogatóra nézett. – És utál mosogatni.

- Ezzel mindenki így van. – helyeseltem, a hálószobából. Az éjjeliszekrényt nézegettem, amikor észrevettem, hogy el van mozdítva eredeti helyéről. Elvettem a szekrényt, és alatta a szőnyeg egy kb. 10x10 cm-es helyen fel volt vágva. – Carla gyere csak ide. – hívtam be.

- Mit találtál? – az ujjammal rámutattam. – Titkos szekrény. Remek. Lássuk, mi van benne. – a táskámból elővettem egy feszítő fémet, és felvettem a tetőt.

- Megtaláltuk az aranybányát. Van itt egy kilenc milis fegyver, és egy kis pénz. – örültem neki, ahogy Carla is.

- Fotózd le, aztán felhívom Johnt. – mondta. Engedelmeskedtem neki.

Amikor végeztünk, összeszedtük a bizonyítékot, és visszamentünk a laborba.

- Megyek megvizsgálom a stukit, egyezik e a golyóval.

- Rendben menj csak. – a csörgő telefonom felvettem.

- Szia Adam vagyok. Mi a helyzet? – sokkal jobban volt, a hangjából ítélve.

- Ha minden igaz, megtaláltuk azt a fegyvert, amivel Juliettre lőttek, Carla most ellenőrzi, John pedig a tulajdonosát keresi. De mesélj! Hogy van Juliett?

- Szerencsére nincs bénulás. – megkönnyebbültem. – A doki szerint még egy jó ideig itt lesz bent, és előfordulhat, hogy fáj a háta, de tornával ez javítható lesz.

- Hála Istennek. Kösz, hogy hívtál. Később benézek én is hozzá. Jobbulást neki.

- Átadom, és puszil titeket. – mondta, majd letette a telefont.

- Szia! Van egy jó hírem. – Ryan ölelte meg hátulról a vállam.

- Szia! Nekem is. – mosolyogtam, meg sem vártam, hogy megkérdezze mi az: - Juliettnek nincs bénulása.

- Ez tényleg jó hír. Az enyém nem ilyen jó, de attól még jó hír. Szóval, Eddievel a kocsit megkerestük a kamerákon. A közelben lévő kamerába pontosan belenézett az a szerencsétlen, de a társát nem láttuk.

- Remek, ugyanis találtunk Daniel lakásán egy fegyvert, ami pontosan beleillik a képbe. Kilencmilliméteres. Carla most ellenőrzi, hogy egyezik e a golyó.

John a Botanikus Kertben az igazgatóval Mr. Someval. beszélgetett, ahogy egy rövid sétát tettek a kertben, az igazgató elvezette oda ahol Daniel munkáját végezte.

- Mióta dolgozik maguknál Daniel?

- Az elsők között jelentkezett. Jól végzi a munkáját.

- Hogy érti, hogy az elsők között?

- Nem régen indult nálunk ez a „fogadjunk be rabokat, és elitélteket munkára” – idéző jeleket formált az ujjaival. – Tudja, így támogat minket az állam. – bólintott John.

- Volt konflikusa bárkivel? – válaszképp megrázta az igazgató a fejét.

- Megérkeztünk. Itt szokott dolgozni. – Mr. Some egy üvegház ajtaját nyitotta ki.

- Köszönöm, ha eszébe jut valami, akkor hívjon fel. – átadta a névjegyét John. Mr. Some átvette, és elment.

- Mr. Gregor? Itt van? John Taylor vagyok. Lenne önhöz néhány kérdésem. – John csak növényeket látott szépen sorban voltak elrendezve. Hirtelen zajt hallott az üvegház jobb oldalánál. Odafordult, és megpillantotta Danielt ahogy elesett egy locsolóban. Előkapta a fegyverét.

- Kezeket fel! NYPD. Meg ne mozduljon, vagy lelövöm. – nem hallgatott rá. Felállt, és futni próbált, mire John gondolkodás nélkül beleeresztett egy golyót a jobb lábszárába. Daniel üvöltve esett össze.

- Le van tartóztatva, Juliett Sullivan elleni gyilkossági kísérletért. Hova rejtette el a drogot?

- Nagyon fáj a lábam, nem tudom, miről beszél. – nyivákolt.

- Rendben folytatjuk az őrszobán. – rátette a kezére a bilincset, és felállította.

- Nem kapok mentőt?

- De majd bent a rendőrségen. Nem vészes a seb, nem hal bele, hacsak nem fertőzik el. Addig viszont nem viszem az őrsre, amíg el nem árulja hova rejtette a drogot, amiért egy emberem majdnem meghalt! – erősen a szemébe nézett.

- A rohadt életbe! Rendben van. Itt van az üvegházban. A locsoló-berendezés alatt van egy dobozban.

- Lássuk. – John magával vitte a berendezéshez, majd alánézett. Tényleg ott volt. Kivette, és elindultak a kocsihoz, azzal pedig a kihallgatásra.

- Szia, Carla hogy állsz? – Ryan és én bementünk Carlához a ballisztikára.

- Jó hírrel szolgálok. A kilőtt golyó pontosan beleillik a fegyverbe.

- Remek, mert azt is tudjuk azonosítani, hogy ott járt a helyszínen. – bocsánat, telefon csörgött.

- Beszéltem Adammel. Juiettnek nem bénult meg a lába, de hosszú felépülésre számíthat.

- Szerencsére. – mosolygott Carla.

- Megvan Daniel, és a drog. Ő volt az, aki lelőtte Juliettet, és elvitte a drogot. John most hozza be. – összeütötte a két kezét.

- Már csak az a kérdés merre járhat az a másik szemét. Mark Kil. – sóhajtottam.

- A golyóról semmit nem tudtunk meg, csak annyit, hogy egy nagy kaliberű fegyverből lőtték ki. 50-esből. Egyelőre Nick néz utána, hogy ki ő. – mondtam.

- Akkor a körmére nézek. – Ryan rám kacsintott, majd kiment.

- Szia Nick, mi a helyzet? – kérdezte Ryan, Nick a számítógép előtt ült.

- Egy halom infót tudtam meg Joytól. – mosolygott Nick Joyra.

- Hát igen. – Joy jó a szakmában. – dicsérte Ryan majd várta, hogy valaki elmesélje azt a halom információt.

- Szóval Mark a Latin Királyok bandával nyomult egy ideig, de aztán megritkította a készletüket, és saját üzletbe kezdett. Ezt persze megtudta a Királyok főnöke, és ki akarta nyíratni de eddig még nem sikerült neki. Besúgóktól megtudtuk a helyét Marknak. Brooklnyban van jelenleg 29. utcában, egy raktárban vár arra, hogy elvonuljon a feje felett a vihar.

- Remek, akkor szólunk Johnnak, ahogy behozta Juliett támadóját, és kihallgatta, megszervezünk egy rajtaütést. Rendben van? – nézett Nickre. Nick bólintott.

Amikor John megérkezett a kihallgatásra Daniellel ránk csipogott, és Adam kivételével mindenki jelen volt a kihallgatáson, melyet John, és Ryan intéztek:

- Tehát? Miért támadta meg a fiatal nyomozónőt? – szegezte neki John a kérdést.

- Nem tudok semmiről sem.

- Aha, akkor a fegyver sem a magáé, amelyet a kollegák találtak a lakásán. – megvetően nézett le rá Ryan.

Daniel már készen volt, hogy felfortyanjon, a házkutatási parancsot akarta kérni, de Ryan közbeszólt:

- Volt náluk házkutatási parancs.

- Úgy emlékszem megegyeztünk. Még mindig szarul néz ki a lába. Addig, amíg vallomást nem tesz, nem engedek be egy mentőst sem.

- Hallja, hogy fenyeget? Feljelentem, és maga lesz a tanú. – Ryanre nézett.

- Hagyja már abba. Nem hallottam semmit. Mondja el, hogy mi történt! – kiabált vele.

Daniel sóhajtott.

- Láttam a szomszédból, hogy drogot visznek be a raktárba. Aztán azt is láttam, amikor az a csinos szőke lány összepakolja őket, és elvitte. Egyedül. Rengeteg drog, egy nővel. Kihagyná ezt a lehetőséget? Mennyi pénzt ér az a sok drog? – rázta a fejét.

- Ki volt a társa? – folytatta John.

- Milyen társam? – értetlenkedett.

- El is veszítheti a lábát! – közölte hideg ábrázattal Ryan.

- Mark Kil. De nem tudom, hogy hol van. Tényleg ez igaz, esküszöm.

- Szerencse, hogy nincs itt Adam. – jegyeztem meg. Ryan és John kijöttek a szobából, és John intett a fejével, hogy bemehetnek a mentősök ellátni a sebet.

- Főnök, Joy, és Nick megtudták, hogy hol rejtőzködik Mark Kil. Rajtaütést szerveznénk az engedélyeddel.

- Rendben van. Szedd össze a kommandót, és szedjétek le azt, aki megölte Kellyt. – bólintott.

Ryan rám nézett majd kiment.

- Nos srácok? Ki jön Julietthez? – mosolyogtam. Carla, Eddie, jelentkeztek.

A kórház előtt az öltözőbe mentem, összeszedni a cuccomat. Ryan éppen a mellényét vette fel.

- Hé! Le ne lövesd nekem magad! – próbáltam hatásosan a szemébe nézni.

- Nem tennék ilyet soha. – közelebb jött hozzám, és egy puszit nyomott a homlokomra. – Később bemegyek én is Julietthez a kórházba. Ott találkozunk. – kiment.

~Találkozunk!~ mondtam magamban, és a Memorialba mentem, immár gyomorideg nélkül.

Adam, és Juliett éppen beszélgettek Carláékkal amikor beléptem.

- Sziasztok! – köszöntem. – Juliett, sokkal jobban nézel ki.

- Azért még fáj. – húzta félre a száját. – Főleg úgy, hogy Adam folyton nevettet. – megszorította az ágy mellett ülő Adamet.

- Mit mondott Chase?

- Még holnap megyünk a neurológiára, meg még elvégeznek szegénykémem egy halom vizsgálatot, és talán már a jövő héten kiszedik a varratokat. Aztán azután egy-két hét múlva hazamehet. Meg sem állunk Franciaországig. – válaszolt Adam.

- Igen. – nyögte ki Juliett.

- És mikor jössz vissza a munkába? – kérdezte Carla.

- Soha! – vágta rá Adam.

- Ha visszajöttünk Franciaországból. – halvány mosolyt eresztett Juliett.

- A kékeket mindig veszély fenyegeti. – magyarázta Carla.

- Így van. – támogatta Eddie.

Még egy ideig beszélgettünk velük, aztán elindultam.  A folyosón Ryannel találkoztam:

- Szia! – megöleltem, hirtelen.

- Hello szépségem! Mi a helyzet?

- Semmi, most indulok vissza a központba.

- Aludni nem szokásod? – rázta fejét. Megráztam a vállam.

- Te jól vagy? Mármint a mai napon, reggel rosszul néztél ki.

- Most már jól. Meghalt Mark. – bólintott.

- Ha szeretnél beszélgetni, akkor feljöhetsz hozzám. – ajánlottam.

- Nem kell köszönöm.

- Akkor megyek én hozzád. – próbáltam ismét.

- Nézd még a srácokkal, iszunk egyet Kellyre. Ne haragudj kicsim. – megfogta az arcom.

- Dehogy is. Menj csak nyugodtan, de azért ne igyál annyit. Nem oldasz meg semmit, ha leiszod magad. Okés?

- Igen, anya. – megcsókolt. – Ugye, tudod, hogy szerelmes vagyok beléd? – elővetette a kedvenc mosolyom, amelytől még jobban őszintének tűnt. Bólintottam. – Tudom, rád rontottam. – leolvasta az arcomról a meglepettséget.

Lehajtottam a fejem. Nem mondtam vissza, hogy szeretem, mert úgy voltam vele, hogy ha kimondom, nem ezt fogom érezni. Nem is tudom, hogy mit kellene érezni.

- Nagyon fontos vagy az életemben. Az első helyen vagy, de kérek egy kis időt a vallomásommal. – a tekintetét fürkésztem. Nem láttam rajta semmi olyat, ami többet árult volna el.

- Tudom. – felelt, majd ismét megcsókolt, és elment Juliett kórtermébe. Még hallottam a többiek hangját, ahogyan köszöntek neki, majd a kocsimhoz mentem, azzal pedig a központba. Elfoglaltam magam, bár nem voltam éjszakás. Képtelen voltam az alvásra. Egész éjjel Ryan, és az az egy mondata járt a fejemben. Tudtam, hogy nagyon erős érzelem kapcsol hozzá, de azt nem tudtam milyen ha szerelmes lennék belé.