36. Kék veszély

Autók zúgása mosódott össze vízcsobogással. Hűvös levegő áramlatot éreztem a karomon. Hason feküdtem. Ryant kezdtem el keresni a jobb oldalamon. Nem volt ott, így megfordultam. Ott sem volt. Szomorúan jöttem rá, hogy nem kintről jön a vízcsobogás, hanem Ryan fürdőszobájából, és valószínűleg ő az, aki zuhanyszik. Ki más is lehetne? Felültem az ágyon, és körbenéztem. A jelvénye, a fegyvere, a kocsi kulcsa mind az éjjeli szekrényen voltak egy csomóban.

~El fog menni. ~Vontam le a következtetést.

Hirtelen abbamaradt a víz hangja. Kijött a fürdőszobából törölközővel a derekán. Rám mosolygott, majd közelebb jött hozzám és megcsókolt.

- Szia. – köszöntem, és nyújtózkodni kezdtem. Közben ő a szekrényhez ment, és kivett egy farmert, valamint egy rövid ujjú pólót.

- Kicsim sajnálom, de el kell mennem. Egy razzia lesz Queensben. – ekkor néztem az órámra. 4:15 volt.

- Ilyen korán? – félrehúztam a szám, de nem vártam választ. Helyette a szobában néztem körül a táskám után. Meg is találtam Ryan asztalán.

- Ideadnád nekem a táskám? Kérlek szépen! – kinyújtottam a kezem.

- Tessék. – azt szűrtem le a tekintetéből, hogy nincs jó kedve.

- Mi a baj? – kivettem a táskámból a telefonom, és bekapcsoltam.

- Szerettem volna veled reggelizni, de a sors közbeszólt. Ne haragudj, hogy most csak úgy itt hagylak. Bepótoljuk, esküszöm, de most rohannom kell! – ismét megcsókolt, majd felvette az éjjeliszekrényről a felszerelését. – Zuhanyozz le nyugodtan, a kulcsot ott hagyom a pulton okés?

- Semmi baj, majd bepótoljuk. – bólogattam. Megsimogatta az arcom és kiment az ajtón.

Miután távozott Ryan kikászálódtam az ágyból, vettem egy gyors zuhanyt, és taxival a kocsimért mentem a központba. Be kell ismernem egy kicsit féltem a taxiban. Ilyen esetekre is jó volt a jelvény. Sikeresen haza értem, és épp, hogy sikerült átöltözni, egy sötét farmert vettem fel egy fehér felsővel, és egy szürke pulcsival. Meg is szólalt a telefonom.

Egy riasztás volt miszerint egy kommandós razzia során meghalt egy rendőr. Mikor láttam kirázott a hideg. Ryan is benne van a kommandóban és reggel ezért rohant el. Queensbe mentem egy kertes ház címe volt megadva. A helyszínre érkezve megláttam a kocsiját, amitől még jobban ideges lettem. Amikor megláttam, hogy kijön elém, akkor nyugodtam meg.

- Szia! – nem valami fényesen nézett ki. Mindenkit megráz, ha meghal az egyik kollegája.

- Hello! Jól vagy? – közben a házba igyekeztünk.

- Megvagyok…- lezárta ezt a témát majd folytatta: - Egy kokainlabort jelentett innen az egyik besúgó. Kb. háromnegyedkor értünk ki. A lakásban két férfi volt. Egy az asztalnál ült őt lelőtték. Egy másik pedig az emeletről lőtte le Ray Kellyt. – a mutatóujjával a kommandóst mutatta. A hátán feküdt, és körülötte a mentősök által szétdobált felszerelések hevertek. Ryan folytatta: - Azonnal mentőt hívtunk neki, de nem sikerült megmenteni. Nem régen házasodott össze a feleségével. – lehajtotta a fejét. Éreztem rajta, hogy nagyon rosszul van. Nekiláttam az elsődleges vizsgálatoknak.

- A golyó egy nagy kaliberű fegyverből való, szerintem egy 50-esből. A nyaki artériát találta el, golyó még benne van a testben. A mentős mit mondott mikor állt be a halál? - kérdeztem.

- Negyed hatkor.

- Boncolás után többet tudok mondani, és reménykedjünk, hogy a golyó benne van az adatbázisban. – körülnéztem a házban.

Az alsó szinten volt egy-egyfajta nappali. Itt volt egy asztal, amin kézpénzt láttam illetve drogot, de nem akkora mennyiséget, hogy droglabornak lehessen minősíteni.

- Ryan azt mondtad, hogy droglabor miatt jöttetek ki. Hol van a labor?

- Gyere velem. – levezetett a ház alatti alagsorba. Egy szűk lépcsőfolyosó után egy szobában találtam magam. Itt a fal hosszúságában fel volt állítva egy asztal, és ezen különböző folyadékok, tabletták, és fehér zacskók hevertek. A falhoz négy lányt állítottak megbilincselve. A legjobban, ami meglepett, hogy a lányokon bikini volt, a hajuk pedig összekötve.

- Hát a hölgyek? – végignéztem rajtuk. Első ránézésre alig töltötték be a 18-at.

- Hölgyek…- ismételte meg Ryan megvető hangsúllyal. – A lányok itt dolgoznak. Feladatunk kimérni az anyagot, majd betenni egy dobozba, aztán szállítják a dílerek.

- Sziasztok! Majd én rendezem a lányokat. – Nick érkezett meg. – Hölgyeim kérem, fáradjanak szépen sorban a rabszállító autóhoz. Elviszem magukat egy kis városnézésre, aztán pedig a rendőrségen jót beszélgetünk. Srácok majd beszélünk, sziasztok! – intett.

Mosolyogva megráztam a fejem, majd elkezdtem lefényképezni az alagsort. Mindenről részletesen fotókat készítettem.

- Szia! – köszönt Juliett.

- Hello! Te leszel a szállító?

- Én bizony. Felcímkézem ezeket, aztán beviszem őket a laborba. Így hátha többet megtudunk a keresett személyről.

- Rendben van. Ahogy elnézem, nem fogsz unatkozni. – jegyeztem meg.

- Hát nem. De te sem!

- Nem! Figyelj, a képeket leadom Carlának a laborba elemzésre.

- Nyugodtan. Eddie fent van a földszinten, ő ott fotóz. Amúgy láttam megjönni a hullaszállítókat is.

- Oh, akkor rohanok, szia. – felmentem a földszintre, és tényleg ott voltak a hullaszállítók. Feltették a hordágyra Kelly holttestét, majd aláírtam a papírokat, és elindultunk a boncterembe.

- Juliett, hogy haladsz? – Eddie szólt le az alagsorba.

- Lassan de biztosan. – érkezett a válasz.

- Szükséged van segítségre? Ha nem akkor én elmegyek, mert Carla hiányol a laborból. Adam nélkül nem halad.

- Nem, nincs szükségem semmire, köszönöm. Menj nyugodtan. Adam délutános.

- Jól van akkor szia, bent beszélünk.

- Coucou.

Miután Juliett befejezte a címkézést a kocsijába pakolta néhány járőr segítségével a dobozokat, és elindult Queensből a központba. Miután felhajtott 495-ös útra, kiszúrt a forgalomban egy autót, amelynek nem volt rendszáma. Nem nagyon foglalkozott vele, de amikor rájött, hogy az autó követi őt kezdett bepánikolni.

~ Mi a fene folyik itt? ~ gondolta. Ismét a visszapillantóba tekintett, és nyugodtan vette észre, hogy az autó eltűnt.

Azonban nem tűnt el végleg. A kocsi a következő pillanatban Julietett lekényszeríttette az út széléről, és Juliett autója elé parkolt majd két álarcos viszonylag magas alak szállt ki belőle. Juliett a fegyveréért kapott, de késő volt. A jobb oldali üvegen át Julietett meglőtték. Érezte ahogy a golyó éles fájdalommal az oldalába fúródik. Összeszedte magát, és a rádióból segítséget kért.

- Segítsék, megtámadtak. – hörögte bele az adóvevőbe.

- Tartson ki! – azonnal megy a segítség. De Juliett lehunyta a szemét.

Beérkezve a boncterembe nekiláttam Kelly felboncolásának. Sikeresen kivettem a golyót, és szerencsére nem sérült meg, így lehetőség volt a fegyver beazonosítására, és annak tulajdonosára. John jelent meg az ajtóban:

- Szia. – köszöntem.

- Szia. Mi a helyzet? Találtál valami nyomot?  - érdeklődött.

- Sajnos nem tudok neked sok jó hírrel szolgálni. A golyón kívül szinte semmit nem találtam. Igaz még a toxira várok. – váratlanul megszólalt John mobilja.

- Tessék Taylor! Azonnal megyek! – letette, és amikor rám nézett láttam rajta, hogy rossz hírt kapott.

- Megkérdezhetem, hogy mi történt?

- Julietett megtámadták.

- Micsoda? – a szívem hevesen dobogni kezdett.

- A 495-ös úton leszorították az úttestről, és meglőtték. Gyere, megyünk a kórházba. Ryan már ott van, ő hívott fel.

- Rendben van. Úgy ahogy voltam a patológián használt kék egyenruhában a kocsi kulcsomért nyúltam és Johnnal a Memorialba indultunk.

A kórházban a műtő felé indultunk. Ryan és Adam már ott voltak.

- Sziasztok, hogy van? – kérdeztem azonnal.

- Egy golyót kapott az oldalába. – Adam alig bírt beszélni. – Nagyon rosszul nézett ki.

- Ki műti?

- Chase.

- Mióta vannak bent? – tettem fel a következő kérdésem.

- Egy ideje már bent vannak. Ez rosszat jelent? – Adam hangja elcsuklott.

- Nem biztos, addig, amíg ki nem jön onnan valaki, nem tudunk semmit sem biztosra. Próbálj meg jóra gondolni. – mélyet sóhajtva bólintott.

Hirtelen kivágódott a műtő ajtaja. Chase jelent meg műtős ruhában.

- Jól van Juliett? – Adam útját állta.

- Jelenleg stabil az állapota, a golyó eltalált egy mellék eret, a tüdőnél, ez még a kisebb probléma. A nagyobb baj az, hogy a golyó a gerince mellett állt meg. Egyenlőre még nem tudjuk de ebből később lehetnek mozgással kapcsolatos problémái. – láttam Chasen, nagyon óvatosan próbált fogalmazni.

- Azt akarod mondani, hogy lehet, Juliett megbénul? – Adam felemelte a hangját.

- Adam! Ez nem biztos. Nézd az ilyeneket, akkor tudjuk meg biztosra, amikor felébred. – Chase segítségére siettem.

- Ez így van. – helyeselt ő is.  – Angel, te mész be hozzá megvizsgálni? A golyó az bent van még a műtőben, megtalálod, ha bemész.

- Bemehetnék én is? Csak egy kicsit, hogy megnézzem, hogy van? – Adam reménykedő pillantást vetett Chasera.

- Angellel bemehetsz. De hagyd pihenni őt. Erős a szervezete, rendbe fog jönni. – biztatta.

- Mennyi az esély arra, hogy megbénul? – Adam kérdése után Chase a földet nézte.

- Ilyen esetekben akár 75% is lehet a bénulás esélye. – sóhajtott, majd hozzám fordult. - Mosakodj be, aztán bemehetsz. A nővér segít neked.  – bólintottam, ő pedig elment egy nővérhez.

- Adam menj előre az öltözőbe, öltözz át, megyek én is. – Ryannek a fejemmel intettem, hogy jöjjön félre.

- Légy szíves várd meg Adamet, aztán vidd el a laborba.

- Rendben van. Hívlak! Vigyázz magadra! – visszament Johnhoz, én pedig az öltözőbe.

Adam beöltözött, majd bemosakodtam.

Juliett a szobában egy ápolóval volt. A haját még a műtős sapka fogta össze. Az arca fehérebb volt, mint valaha. A szájában lélegeztető cső volt.

- Miért lélegeztetik? – Adam kérdezte, mikor meglátta a csövet.

- Mivel a tüdejénél van a sérült ér, ezért leveszik a terhelést róla. Ne aggódj. A lélegzése jó. – az egyik monitorra mutattam.

Adam közelebb ment hozzá, és megfogta a jobb kezét.

- Sok gyógyszert kap? – a bal karjában lévő infóziós csőre nézett.

- Nem hiszem. Ilyenkor fertőzés ellen kap leginkább gyógyszereket, illetve ha fel kel, akkor nyugtatót is szoktak adni, de ez nem mindig esedékes.

Adam közelebb hajolt Julietthez. Megcsókolta a homlokát, én pedig elfordultam, és a kivett golyót nézegettem. Kilenc milisnek néztem. Adam suttogott valamit Juliett fülébe, majd felegyenesedett.

- Vigyázz rá kérlek szépen! És ha felébredne, akkor mondd meg Chasenak, hogy azonnal telefonáljon. Itt akarok mellette maradni, de aki ezt tette előtte megölöm. – Adam magunkra hagyott. Egy kicsit megrémültem az előbb mondottaktól. Adamnek szinte vérben úszott a szeme, a homlokát összeráncolta. Soha nem láttam még így őt.

Julietthez fordultam. A sebe még nem volt bekötözve, így szemügyre vettem. Az oldalán kb. 10cm-es varrat volt. ~Ennek is megmarad a nyoma. ~ gondoltam, és az én sebem jutott eszembe. Az is ott marad, amíg élek. Készítettem néhány fotót a sebről, majd Juliett körmeiből vettem mintát, nem sok minden volt alatta. A hajáról levettem a sapkát vigyázva a sebhez semmiképp ne érjen hozzá egy hajszál, majd megfésültem. Valami növény termése hullott ki belőle. Egy tiszta lapra tettem, majd borítékba, és felcímkéztem.

- Gyógyulj meg! – suttogtam, majd kijöttem. A ruháit elkértem a nővértől, majd a kocsimhoz mentem, és közben Carlát hívtam.

- Szia! – köszöntem, ahogy felvette a telefont. – Most jövök a kórházból. Juliett túl van az életveszélyen, de súlyos az állapota, mert a gerince mellett állt meg a golyó, és amíg fel nem ébred nem tudjuk, hogy megbénult e vagy sem. Chase szerint erős lány, de ilyen esetekben 75% is lehet az esély arra, hogy megbénul.

- Jesszusom. Szegény Juliett. Nem kellett volna egyedül hagyni azzal a rengeteg anyaggal, ami mellesleg eltűnt.

- Ne hibáztasd magad! – közben a kocsit indítottam, és kimentem a parkolóból a főútra. – Mit találtatok a helyszínen?

- Hát minden bizonnyal az anyag miatt támadták meg szegényt. Elvitték az összest, de egy csomag kiszakadhatott, mert találtunk fehér anyagot. Ezen kívül volt még egy féknyom is az úttesten, így megvan a kocsi keréklenyomata. Eddie most keresi, hátha meg tudjuk határozni a kocsit és a közelben lévő közlekedési kamerák felvételeiből Ryan segít kiszúrni a kocsit. Nálad mi a helyzet?

- Nálam van a golyó, és a hajában valami fatermés félét találtam. Talán sikerül beazonosítani, honnan jöttek. – megálltam egy lámpánál.

- Rendben van, akkor bent találkozunk. Szia!

- Szia! – leraktuk a telefont. 

 Folyt. Köv.